Ahhhh... ez kellett most az én lelkemnek! Köszönöm szépen Nirvana!!
Itt a friss What's with Klaus?!
Jó szórakozást Mindenkinek! Szerintem szuper lett és BIZTOS vagyok benne, hogy ezzel MINDENKI egyet fog érteni!
Üdv: Sleepy
8.
Caroline-ék már néhány napja moziestet szerettek volna tartani, és végül az Elena halála utáni napot jelölték ki erre. Persze még azelőtt, hogy a lányt valóban megölték volna. A szöszi vámpír egy nagy tál popcornnal ment oda a két fős társasághoz, és letelepedett közéjük. A filmet még nem indították be, Elena legnagyobb örömére. Semmi kedve nem volt egy bugyuta romantikus filmet nézni, és úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
- Elsőosztályú hibát követtünk el. – szólalt meg Elena, s arcát a kezei közé temette, melyek felhúzott térdén nyugodtak. Barátai feszült kifejezéssel nézték a lányt. Mindannyian tudtak már arról, hogy Mikael a minap kísérletet tett a hasonmás likvidálására, és Klausnak lehet köszönni, hogy Elena még nem szagolja alulról az ibolyát. – Klaus legalább nem akar megölni...
- Na, mert vele aztán szuper kilátásaid lennének! – jegyezte meg Caroline csípősen, s pár szem pattogatott kukoricát tömött a szájába. – Körbeutazhatod vele a világot, és út közbe szuvenírnek gyűjtötök pár hibridet...
- Caroline, ez nem vicces!
- De igaz...
Ezzel nem lehetett vitatkozni. Ha Mikael meghalna, Klaus minden bizonnyal útra kelne a lánnyal, aki egész hátra lévő életét vérbankként töltheti. Viszont, ha Klaus hal meg, az Ősök apjának listáján Elena lenne a következő célpont. Aztán, vámpírvadász lévén Damonnal és a többiekkel is végezne. Végigfutott a hideg a hátán a gondolatra.
- Más terv kell. – jegyezte meg Bonnie, Elena pedig helyeslően bólogatott. Próbálta az agyát sebességbe állítani, de az makacsul leragadt a tudatnál, hogy Damon még így is vele volt, hogy Klaus birtokba vette a testét. Elfojtott magában egy mosolyt, de bánatára, barátnői figyelmét nem kerülte el ez a gesztus. Egyből rá is kérdezett a vámpírbarbie.
- Semmi.
- Mondjad már!
Elena görcsösen ragaszkodott a hallgatáshoz.
- Ki vele, Elena! – erősködött mostmár Bonnie is. Végül a lány megadta magát, és égnek emelte a karjait.
- Jól van! Miután magamhoz tértem, nos, kicsit elszállt velem a ló, és feldühítettem Klaust. – barátnői félbe akarták szakítani, de a hasonmás jelezte, hogy folytatni kívánja. – Meg akart támadni, esetleg kínozni is, de...
- DE??? – kérdezte egyszerre a két lány.
- Damon megmentett. – fejezte be Elena röviden.
- Damon? Hogy? Mi? – motyogta Car.
Elena röviden felnevetett a reakción.
- Nem tudom hogyan, de egészen biztos, hogy ő volt... Klaus pont a nyakamnál állt le. Aztán rémülten nézett fel rám, és akadozva ejtette ki a nevemet. Többet nem tudott mondani, mert újból felülkerekedett rajta... – a szíve is belesajdult, ha arra gondolt, mi történhetett a férfival. Azóta nem lehetett hallani felőlük. Szerencsére Mikaelről sem, de ami késik, nem múlik, ahogy mondani szokták.
Barátnőire pillantott, akik csillogó szemmel nézték őt, két kezükket tartották a fejüket, és aprócska sóhajtok hagyták el résnyire szétnyílt ajkaikat.
- Ez olyan romantikus. – szólalt meg Caroline. – Még akkor sem engedi, hogy bajod essen, amikor tudatánál sem szabadna lennie. – Bonnie bőszen bólogatott, Elena viszont csak a szemét forgatta. Nem akarta hangosan is kimondani, de teljesen egyetértett vámpír barátnőjével.
- Nem tudtátok? A romantikus a harmadik nevem. – szólalt meg egy hang közvetlen felettük. Mindhárman egyszerre kapták föl a fejüket abba az irányába, ahol a férfi állt, széles mosollyal az arcán.
- Ó, igen? És mi a második?
Egy pillanatra töprengő arcot vágott, mielőtt válaszolt volna.
- Az ellenállhatatlan. – mondta, és lejjebb ereszkedett a kis csapathoz. Elena felpattant a kanapéról, és egyenesen a vámpír elé lépett.
- Ne szórakozz már tovább, Klaus! Nem vicces.
- Úgy? Szóval a hibridről lazán elhiszed, hogy én vagyok, de ha tényleg én állok előtted, akkor az már nem is igaz? – vágott vissza cinikusan. – Legközelebb ötször is meggondolom, hogy megmentsem-e az életedet...
- Damon? – kérdezte Elena felvont szemöldökkel. Az említett személy komolyan biccentett egyet. – Honnan vehetném biztosra?
- Sehonnan. Ha idejönne Klaus, akkor valószínűleg elhinnéd, de bocsáss meg, ha nem hívom most ide neked.
- Bizonyítsd be!
A vámpír meglepetten nézett le a lányra.
- Mégis hogyan? – nyögött fel.
- Mit ígértél nekem? – szegezte neki a kérdést. Damon arca egy pillanat alatt ellágyult, s egyik ujjával lassan végigsimított Elena arcán. Egy tincset a füle mögé is tűrt, majd válaszolt.
- Hogy többé nem hagylak el.
Elena csillapíthatatlan vágyat érzett, hogy megtegyen valamit, ami már régóta esedékes volt, de nem tudott cselekedni. Csak állt bambán, szemét megrögzötten a férfi ajkain tartva.
- Figyelj, én tudom, hogy az a múltkori csók nem volt igazi...
Csók?
- Csók?
Damon kelletlenül előrebiccentette a fejét. A reakció tovább erősítette benne a tényt, hogy az csak egy szép illúzió volt, amit az a szuka vetített az agyának.
- A bárban. Amikor a pulton táncoltunk... vagyis... te nem, csak én egy... két másik nővel. – hebegte a férfi. Elena még mindig értetlenül állt előtte. Damon végül felsóhajtott. – Tudod mit? Felejtsük el.
- Te azt hitted... – kezdte a lány. – Hogy velem csókolózol?
- Ostobaság, nem igaz?
- Elena az a nőszemély volt, aki hozzádvágta a kóláspoharat. – szakította félbe a dadogó madárkákat Caroline vidáman. Jobb ez, mint egy mozifilm! – gondolta izgatottan, s egy adag pattogatott kukoricát gyömöszölt a szájába.
Damon elvigyorodott.
- Nos, azt megérde... – Nem tudta befejezni a mondatot, Elena pedig nem tudott tovább megálljt parancsolni magának; két keze közé fogta a vámpír arcát, majd lehúzta magához, amíg ajkaik össze nem értek. Hosszú, és szenvedélyes csókot váltott Damonnal, aki először hátrahőkölt a meglepettségtől, de elég hamar összeszedte magát, átfogta a lány karcsú derekát, és közelebb húzta magához.
Elena halványan érzékelte, hogy a szobában síri csend lett, és minden szívveréssel rendelkező lény őket bámulta. Nem számított. Éppen ez volt a célja, és ha már csinálta, jobb volt így, hogy mindenki szeme láttára tette. Mint kiderült, Jeremy és Ric is akkor érkeztek meg, és döbbenten meredtek a szemük elé táruló csókcsatára.
Gyengéden átkulcsolta a karjait Damon nyaka körül, mégközelebb húzva magához a férfit, akinek a keze a lány derekán kezdett felfele araszolni.
Egy örökkévalóságnak tűnő pillanat múlva vége lett, szétváltak az ajkaik, de az ölelésből még nem bontakoztak ki. Mikor a mogyoróbarna szemek az azurkék szempárba néztek, hangos éljenzések, és füttyök hangzottak fel, sőt, valaki még egy marék popcornt is dobott rájuk, mintha konfetti lenne.
- Épp itt volt az ideje! – mondta Caroline, majd dobott még egy kis popcornt, mire először Elena, majd rögtön utána Damon is nevetni kezdett. Amikor ismét találkozott a tekintetük, a vámpír egy könnyű csókot lehelt a másik ajkaira, akiben felszabadultak az endorfinok, és boldogság járta át az egész testét. De nemcsak az övét. Damon szemei is csak úgy ragyogtak.
- Meséld el, mire emlékszel. – kérte Elena a férfitól, aki már számított erre.
***
Klaus dühös volt. Rettentő dühös. Ugyanakkor meg is rémült egy pillanatra, hisz most fordult elő először, hogy a személy, akinek a testét használta visszavette a kontrolt önmaga felett.
Elképesztő sebességgel száguldott végig az utakon, erdőkön Veronica házáig.
A nyavajás Salvatore hangja olyan tisztán szólalt meg a fejében, mintha mikrofonon keresztül üvöltött volna neki, aminek az erősítője közvetlenül a hibrid füle előtt lett volna.
Takarodj ki a testemtől! – sziszegte a vámpír. Olyan volt, mintha az elméjében mászkált volna, szinte látta maga előtt, ahogy láthatatlan börtöne rácsain próbálja átküzdeni magát, de azok erősebbek voltak nála.
Fogd. Be. A. Pofád. – válaszolta nyomatékosan Klaus. Damonban azonban felment a pumpa, és megint sikerült átküzdenie magát a rácsokon.
A megrázkódtatás, ami a két elmét érintette, kicsit hasonlított arra, mintha Damon félrelökte volna Klaust a vezetőüléstől, mialatt az autó 200km/h-val hajtott. A vámpír nekivetette magukat az egyik épület falának, ami a becsapódás erejétől megremegett. Arra számított, ezzel talán kilökheti magából a hibridet, de hatalmas tévhitben volt. Damon feje hátuljából vér szökellt elő, de hamar be is gyógyult.
- Fejezd be! – kiáltott fel hangosan a hibrid. – Meg akarok szabadulni az átkozott testedtől! Ne csináld ezt többször!
A férfi kelletlenül bólintott egyet.
Remek, de igyekezz, mert nem bírlak elviselni!
Bagoly mondja... – jegyezte meg sötéten a hibrid.
Amikor végre megérkeztek Veronicához, a lány a szobájában ült a fésülködőasztalnál, és a sminkjét igazgatta. Meglepetten pillantott fel Klausra.
- Hát te?
- Szedjél ki ebből a testből! – a vámpírboszi egy szempillantás alatt felkelt, és a férfi előtt termett.
- Mi történt?
- Ez az idióta ki akar lökni magából!
Az arca összerándult, amikor a benne lévő másik elme válaszolt.
És ki is foglak, ha nem szednek ki tíz percen belül.
Veronica arcából minden szín kifutott.
- Lehetetlen. Nem vehetné vissza az irányítást. Még csak a környezetéről sem vehetne tudomást.
- Ezt neki mondjad! – vicsorogta Klaus.
A nő viszonylag hamar visszaküldte a hibridet a saját testébe, amitől Damoné rongybabaként csuklott össze. Klaus a szomszédos szoba királyi méretű ágyában tért magához. Sokkal kellemesebb érzés volt újra a saját testében lenni. Kilépett a szobából, Veronica pedig félreértelmezhetetlen tekintettel mérte végig.
- Hmm... Így már sokkal jobb. – a férfi vette a célzást, és vámpír sebességgel a nőhöz sietett, de ahelyett, hogy a földön kötöttek volna ki, a kanapét tűzte ki célul. Leült, Veronica pedig az ölében foglalt helyet. Rögtön ezután Klaus ajkai birtoklóan rátapadtak Veronicáéira.
- Nekem is jobban tetszik itt. – szólalt meg utána a hibrid, mire a nő felkuncogott.
- Mit szólnál, ha ezt inkább abban a hatalmas ágyban folytatnánk? – kérdezte, és a kezével megtalálta a férfi legérzékenyebb pontját, és lassan végigsimított rajta.
A páros végigszáguldott a nappalin, de már közel sem olyan precizitással, mint előtte; vázákat vertek le, szekrényeknek ugrottak neki. A vártnál hosszabb idő múlva mégis sikerült elérniük a hálót. Klaus berúgta maguk mögött az ajtót, Veronicát pedig az ágyra lökte, míg ő kibújt a pólójából. A nő beharapta alsó ajkát, mikor meglátta a férfi izmos mellkasát, egyszerűen nem tudott betelni a látvánnyal.
Klaus megszabadult az alsótestét borító felesleges ruhadaraboktól is, és csatlakozott az ágyra. Veronica ujjai a másik hátába vájtak, miközben Klaus a nő nyakát apró csókokkal halmozta el. Ahogy haladt lejjebb, úgy váltak zavaróvá a rajta lévő textildarabok is; szép sorban megszabadította Veronicát ezektől.
A vámpírboszi nem bírta tovább, maga alá parancsolta a férfit, és ráült a mellkasára. Klaus már felkészült rá, de a nőnek más elképzelései voltak. Lehajolt, s a szavakat érzékien suttogta bele a hibrid fülébe.
- Most én irányítok.
Rendes esetben Klaus vagy figyelmen kívül hagyta volna a megjegyzést, vagy szó nélkül hagyta volna, hogy kibontakozzon a nő, de most valami más történt. A mondat egy újabb emlékrohamot közvetített az agyába, és bármifajta varázslat nélkül is Charlotte alakja jelent meg előtte. Az emlékképben fordított helyzetben voltak; Klaus hajolt le, és csókolta meg szenvedélyesen a lányt. Akkor a férfi mondta ugyanezeket a szavakat.
- A szíved hevesen ver, kedvesem. – mondta halkan a hibrid.
- Cs-csak azért, mert félek.
- De nem ez az egyetlen, amit most érzel, ugye? Miért nem nézed meg, hol van a kezed?
Ajaj. Charlotte a férfi bicepszét fogta. De nemcsak, hogy fogta, egyenesen markolta, és folyamatosan húzta közelebb magához. Körme belevájt a bőrébe.
- Látod? Minden porcikád tudja, hogy még mindig én vagyok az. Nem változtam meg, szépségem.
- Nem fogsz bántani?
- Soha. – felelte a férfi halálos komolysággal, miközben egy tincset Charlotte füle mögé tűrt. – Szeretlek, Charlotte. Ezen semmi nem változtat.
- Mi a franc?!
Klaus olyan gyorsan szakadt ki az álomból, mintha harapófogóval tépték volna ki. A mogyoróbarna helyett dühvel átitatott, jádezöld szempár meredt rá. Veronica már egy ideje abbahagyta a férfi kényeztetését, és hitetlenül nézte a másikat.
- Miért gondolsz Charlotte-ra? Sose szoktál! Mit jelentsen ez?
A hibrid lerángatta magáról a nőt, és gyorsan belebújt a nadrágjába. A szexuális ihlet csírája is elszállt belőle, ahogy Veronicából is, aki a takaróval fedte el testének minden porcikáját. Klaus visszahanyatlott az ágyra, két kezét összekulcsolva a térdére tette, és hosszú, feszült percekig néma csend telepedett közéjük.
Ő sem értette, miért kezdett el hirtelen Charlotte-ról fantáziálni. Ezer év sikeres elfojtás után ez hiányzott neki a legkevésbé. Szerette a lányt, és a lelke mélyén tudta, hogy ez a szerelem soha nem kerül át a múlt időbe, de soha nem vallaná be se magának, se senki másnak. Mi értelme volna? Ahogy az emlékképében is mondta: ezen semmi nem változtat. Ha bemondaná az esti hírekbe, vagy megjelenítené az újságokban, akkor sem jön már vissza hozzá. Charlotte meghalt, neki pedig ezzel kell együtt élnie.
Még ha ez jelen pillanatban piszkosul fájt is.
- Olyan jó volt az érzelemmentes állapot. – szólalt meg végül. – De az emberségem kezd utat törni magának...
Egy kéz lágy érintését érezte az egyik vállán.
- Tudod mi kell hozzá, hogy újra száz százalékosan működjön. – nem kérdés volt, Klaus mégis bólintott.
- Úgyis el kell intéznem még valamit. – válaszolta a férfi, és magára vette a pólóját is.
- Csakugyan? Mit?
Klaus gonoszul elmosolyodott.
- Majd meglátod. De nekem elhiheted, hogy számunkra rendkívül kedvező dolog. – a mondat végére kacsintott egyet. – Előbb azonban a Salvatore-val kell foglalkoznom.
***
- Szóval nem tudod, hol van Klaus és az a nő?
Damon megrázta a fejét. Mostanra már mindannyian valamelyik kanapén, vagy fotelban ültek, és mindenki a vámpír nem túl információdús történetét hallgatta.
- Az iskola előtt tértem magamhoz, habár akkor már egy ideje ébren lehettem, mert elég magabiztosan álltam a lábaimon.
- És azt sem tudod, mit terveznek?
- Fogalmam sincs.
- Mi a fenéért adtak akkor vissza nekünk, ha semmi használhatót nem tudsz mondani? – fakadt ki Caroline, mire Elena szúrós tekintettel nézett rá.
- Mi másért, ha nem azért, hogy boldogíthassalak titeket! – vágta rá Damon a szokásos lezser stílusában, ami mosolyt csalt a hasonmás arcára. A vámpír keze egy ideje a lány combján nyugodott, most pedig finom megcsipkedte, mire felpillantott. – Beszélhetnénk négyszemközt?
Elena szíve hevesebben kezdett verni, és mivel egy szót sem bírt kinyögni, egyszerűen bólintott. Testi érintkezés nélkül mentek fel a lépcsőn, ahol Damon még egyszer visszafordult.
- Ne próbálj meg hallgatózni, szöszi! – figyelmeztette Caroline-t, aki erre lebiggyesztette az ajkait.
- Miért feltételezel egyből ilyet rólam?
- Mert ismerlek.
- Beszéljetek csak nyugodtan, mi addig elkezdjük a filmet. – szólalt meg Bonnie, és kacsintott egyet Elenának.
A páros a lány szobájában telepedett le. Elena leült az ágy szélére, míg Damon az ablakkal szemben állt meg. Istenem... – gondolta. – Hát eljött a pillanat. Amit Klaus legutóbb durván meghiúsított, most fog bekövetkezni. Vajon milyen hatással lesz ez a jövőre nézve?
- Klaus valószínűleg nem támadott volna Mikaelre. – szólalt meg pár pillanat múlva Damon. A hasonmás a homlokát ráncolta.
- Hogy mondtad?
- Egy ideje már volt fogalmam a külvilágról, de nem voltam elég erős, hogy áttörjek a rácsokon. – szembefordult Elenával. – Láttam, amikor Mikael megölt téged. Abban a minutumban minden egyes porcikám lángra lobbant, és ez a harag vezérelte a hibidet is, hogy rávesse magát a mostohaapjára. Hallottam, amikor a szíved megállt, de nem tudtam segíteni rajtad. Elszúrtam.
- Ne mondj ilyet! – a férfi szemében furcsa csillogás jelent meg, mire Elena azonnal előtte termett. – Damon, nézz rám! – amikor megtette, lágyan folytatta. – Megmentettél. Betartottad a szavadat. Erősebb voltál, mint bárki, akit ismerek.
A férfi homloka a lányéhoz ért, majd nagyot sóhajtott.
- Mindkettejüket meg kell ölnünk. – mondta. – Ugye tudod?
- Igen.
- Nem lesz könnyű.
- De együtt sikerülni fog. Túl fogjuk élni. – egyre halkabban beszélt, ajkaik pedig egyre közelebb értek egymáshoz.
- Szeretlek, Elena. – mondta Damon, pont mielőtt a szájuk összeért volna.
