- Damon nem tudott reagálni a kedves szavakra, csak ugyanazzal a nagy vigyorral bámulta tovább a lány kifürkészhetetlen arcát. Az egész pillanat, olyan kellemes, nyugodt és forró volt. Damon tudta, hogy ami az öccsével történt az szörnyű, még az ellenségének se kívánná, de be kellett vallania, néha kapóra jött neki Stefan távolléte, főleg ezekért a pillanatokért. Elena, tekintetét a férfi kezére vezette, ami közel az övéhez, a korláton pihent. Mielőtt még visszasétált volna a többiekhez a buliba, tenyerét finoman a másik kézfejére tette és hüvelyujjával lágyan azt megsimogatta, majd egy apró mosollyal még feltekintett Damon változatlanul boldog arcára és visszament a barátaihoz. Elena a nappali felé vette az irányt, ott volt a legnagyobb a tömeg és olyan kevés embernek köszönte még meg a részvételt, hogy ideje lenne ezeket a hiányosságokat pótolni. Mielőtt még lelépett volna a nappaliba vezető lépcsőfokon egy erős női kéz kapta el a karját és kissé erőszakosan húzta arrébb a lányt a folyosóra.
- Áááuu! Caroline – nézett értetlenül Elena barátnőjére és közben fájó karját simogatta – Bonnie! Mit csináltok?
- Te mit csinálsz? - kérdezte számonkérő stílusban Bonnie. Elena nem értette a boszorkány szavait sem a tekintetét ezért Carolinera nézett akinek arca ugyanolyan kérdőjel volt a lány számára mint Bonnieé.
- Mégis mit? - kérdezett vissza Elena kissé felháborodott hangon – Ha már meglepetés bulim van, akkor próbálok úgy viselkedni mint egy ünnepelt! - vágta rá éles hangon és még mindig a megragadt karját szorongatta.
- Nem erről beszélek. - válaszolt mosolyogva Bonnie. Elena Carolinera pillantott, hogy lássa Ő érti-e, hogy Bonnie miről beszél, de Caroline csak Damon felé intett fejével. Elena rögvest az intés irányába nézett és megpillantotta Damont. Még mindig ugyanazon a lépcsőfokon állt, ugyan olyan tartásban mint az előbb és ugyanazzal a széles mosollyal ami kicsit több mint 3 perce ült a férfi arcára. Elena kissé elnevette magát Damonön, annyira édes volt, úgy állt ott mint egy 6 éves kisgyerek aki élete első pusziját kapta volna meg a hőnszeretett lánytól. Egy ilyen férfi és egy ilyen reakció természetes, hogy megdobogtatja egy nő szívét, még akkoris ha az már régen és végérvényesen foglalt egy másik férfi számára.
- Jó ég Elena! Szívinfarktust ne kapj! - Elena hirtelen Carolinera pillantott de nem értette szavait. - Úgy ver a szíved, hogy majd kiugrik a helyéről! - a lány nem szólt semmit, zavartan de mosolyogva a földre pillantott és egy tincset a füle mögé fésült majd kezeit összefonva tekintett fel Bonniera.
- Szóval – kezdte Elena – mit is csináltam?
- Megcsókoltad Damont. - mondta egyszerűen a lány.
- Micsoda??? - kérdezte Elena kikerekedett szemekkel és kezeit felemelte. - Az nem csók volt!
- Ahh..tehát nem tagadod?Ha nem csók volt akkor szájrapuszi... - legyintett Caroline – az ugyanaz! Elena elmosolyodott majd egyik kezét Bonnie vállára másikat pedig Caroline-néra rakva lágyan megszólalt.
- Mielőtt még olyan dolgokat terjesztenétek, amik nyílvánvalóan nincsenek én elmegyek. - megpaskolta barátnői vállait és lépett volna arrébb de a lányok nem engedték.
- Még nem végeztünk! - szólalt meg Bonnie is mosolyogva. - Mi volt ez? Nem úgy tünt mint egy baráti puszi. - kajánul vigyorgott Elenára.
- Pedig az volt! Csak megköszöntem neki a mai napot, meg azt is hogy mellettem van.
- Ááá... ez olyan romantikus. - mondta Caroline és kezeit mellkasa előtt összefűzte majd széles vigyorral várta a folytatást.
- Ez nem romantikus! - tiltakozott Elena – Csak olyan rendes volt ma, hogy úgy éreztem meg kell neki köszönnöm!
- Egy csókkal? - kérdezte Bonnie és vigyorgott.
- Mondtam már, hogy nem csók volt! Igaz, hogy kissé lecsúszott az arcáról a puszi... - halványodott el Elena hangja és közben kifürkészhetetlen boldogság ült az arcára
- Le mi? - kérdezte Caroline – Egyenesen az ajkai felé! - nevetett. - Nekem elmondhatod! Én tudom, hogy milyen nehéz Damonnek ellenállni, főleg ha ilyen közel kerültök egymáshoz. Iszonyatosan dögös pasi és olyan vonzó, mintha egy mágnes húzna folyamatosan felé. Az meg, hogy totálisan beléd van esve, gondolam csak még szexibbé teszi!
- Nincs belém esve! - mondta Elena és próbált komoly arcot vágni.
- Igazad van... inkább zuhanva. - húzta barátnője agyát Bonnie.
- Na jól van, tényleg megyek. - mondta a szülinapos és elsétált de még egy mondatra visszafordult - És NEM csók volt! - szólt vissza határozottan.
Damon egy üveg whiskyvel és két pohárral a kezében a terasz felé vette az irányt ahol Alaric is ült. Stefan eltünése óta Rickel szinte mindennap beszélgettek. Hol Stefanról, hol Elenáról, hol pedig Jennáról. Damon tudta, hogy Jenna halála nem az Ő hibája volt, de mégis felelősnek érezte magát emiatt. Ő csak Caroline-t és Tylert akarta megmenteni, vagyis a szertartást elnapolni, arra gondolni sem mert volna, hogy ez lesz a vége. Alaricben egy jó barátot talált, nem sok volt neki, mondhatni senki. Tudta, hogy min mehet most keresztül a tanár, Ő is elveszített egy nőt, akit több évtizeden keresztül nem tudott elengedni és közeleg annak az időpontja is, hogy az igazi szerelmét is elveszíti.
- Na mi volt Elenával? - kérdezte Ric a másiktól és nevettve nézett fel rá. Damon szemei összeszűkültek az értetlenségtől. - Ugyan már, csak akkor nézel így ki, ha történt valami köztetek. Damon a felismeréstől elvigyorodott majd leült barátja mellé a terasz szélére és ölébe véve az üveget nyitni kezdte azt.
- Hogy így? - kérdezett vissza Damon és egy jól megtöltött poharat nyújtott Alaricnek, aki belekortyolt az italba majd válaszolt.
- Szerelmesen. - vont vállat. A vámpír hangosan felnevetett és ő is meghúzta pohara tartalmát.
- Aggódom érte. - kezdte Ric.
- Össze van zavarodva és nem is kicsit. - értett egyet Damon – Kezdem azt hinni, hogy vonzódik hozzám.
- Tényleg? - kérdezte vigyorogva Ric és szemöldökét felhúzta, hogy értetlenséget szimuláljon.
- Tudom mire gondolsz, de nyíltan a szemembe mondta már nem is egyszer, hogy Stefant szereti és midig is őt fogja. Mindegyis...nem lényeg - vett egy mély levegőt és italába kortyolt – Láttál itt valami jó nőt estére? - kérdezte.
- Nem lényeg, mi? - Damon szúrósan nézett Alaricre és félmosolyra húzta a száját, majd tekintete egy kevésbé barátságos személyre tévedt.
- Klaus... - suttogta poharába és azonnal felállt a poharat pedig a földhözvágva félredobta. Izmai megfeszültek és szemei a dühtől és a gyűlölettől égtek. Alaric is hasonlóképp tett ahogy Damon, leszámítva, hogy az Ő pohara megúszta ép bőrrel.
- Mit csinálsz Te itt? - kérdezte Damon utálattal a hangjában. Klaus önelégült mosolyával az arcán lépett ki a házból a teraszra és alig egy méterrel állt meg a támadásra kész Damon előtt.
- Jó estét Uraim. - köszönt illedelmesen. - Csak figyelmeztetni akarlak. Damon és Alaric zavartan egymásranéztek, majd a vámpír ökölbe szorított kézzel fordult vissza az Elsőhöz. - Még egy ilyen 'Mentsük meg Stefant' magánakció és az utolsó dolog amit érezni fogsz egy neked faragott karó lesz a szívedben.
- Erre ne vegyél azért mérget! - sziszegte a fogai között a vámpír és izmai mégjobban megfeszültek. Hiába, hogy a világ legerősebb lénye állt előtte és éppen most fenyegette őt meg, Damonön egy szemernyi félelem sem látszódott.
- Damon, gyere már e... - jelent meg Elena a teraszon és épp a hátamögé mutatott jobb kezével, de a látványtól ami elétárult teljesen ledöbbent. - Klaus.. - suttogta maga elé alig hallhatóan. Elena agyában rögtön ezer és ezernyi kérdés fogalmazódott meg, de egyiknek sem tudott hangotadni. Csak állt egy helyben, mozdulatlanul és ködös tekinettel nézte a hibridet.
- Hello Elena! - szólt bájolgó hangon az első, elvette tekintetét a lányról és Damonre pillantott. - Neked meg utóljára mondom. Tartsd magad távol az öcsédtől, vagy nagyon megbánod. Klaus lassú emberi léptekkel vette célba a bejárati ajtót de mielőtt végleg távozott volna, lassan visszafordult és Elenára pillantott. Száját féloldalas mosolyra húzta és úgy szólt a lányhoz:
- Hamarosan találkozunk! Majd eltűnt az éjszakában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése