Senki sem fog bántani...főleg nem az öcsém. - búgta a férfi alig hallhatóan a lány ajkaiba. Míg Damon a lány gesztenyebarna szemeit fürkészte, addig Elena le sem vette tekintetét a férfi szájáról. Nem tudott tisztán gondolkodni, sőt bármely gondolat egy halvány szikrája sem csillant fel fejében, egész teste a vágytól égett. A másik lágy érintése a bordáin, a forró lehellete a nyakán, a simogató, kedves szavak mind olyan hévvel égtek Elena szívében, hogy teljesen elveszítette a kontrollt maga felett. Damon még mindig a lány jobb kezét fogta, amíg Elena nem húzza ki gyengéd szorításából tenyerét, addig nem engedi el a másikat. Ki tudja még mikor érhet újra lányhoz, mikor érezheti finom bőrének tapintását. Óráknak tűnő másodpercekig állhattak így amikor Elena lágyan kihúzta kezét Damon ujjai közül és mindkét öklét erősen összeszórítva, egy mélyebb sóhaj mellett végre felnézett a férfi szemeibe. Az azúrkék tekintetek nem könnyítették meg a lány helyzetét, még inkább vágyott az előbbi érzésekre. Fogalma sem volt, hogy éppen mire készül, de nem tudott már sem az agyának sem a testének nemet parancsolni. Damon kissé szomorúan vette tudomásul, hogy már nem fogja a másik kezét, de ezzel egyidőben értetlenül is állt a másik viselkedése előtt. Miért húzta el a tenyerét, ha közben nemhogy hátrált volna tőle, méginkább közelebb lépett a hozzá. Habár testük egyetlen porcikája sem ért össze, mégis az őket körülvevő vágy olyan szorosan ölelte át mindkettőt, hogy egy centimétert sem tudtak volna hátralépni a másiktól.
Miért? - kérdezte erőtlenül Elena és mégközelebb ment a férfihoz. Damon kissé összehúzta szemöldökét, jelezve , hogy nem igazán érti mire is akar kilyukadni a lány. Elena nem szólt semmit csak a férfi sokatmondó arcát fürkészte, hol a szemeire hol pedig az ajkaira téved tekintete. - Miért? - tette föl a kérdést egy kis idő elteltével újra. Damon még mindig nem értette a másikat vagy igazából nem akarta érteni a másikat. A kérdés lehet annak szól, hogy miért ragadta meg így Elenát és miért szorította ilyen erősen magához? A vámpír bármennyire is erősnek tűnt ezt a témát próbálta minél inkább elkerülni. Nem akarta többé kimondani azt a szót, úgy hogy tudja, nem jön rá válasz, hogy nem kap érte semmi viszonzást. Így túl fájdalmas neki mindenegyes szótag, nem akar újra fájdalmat érezni, mert akkor könnyen elveszítheti a kontrollt és lehet valami olyat tenne, amivel újra megbántja Elenát. Épp eléggé szenved a lány, más és ennél nagyobb problémák miatt nem okozhat még Ő is csalódást, legalábbis most nem. Ha a férfi tudná, hogy ez az egy szó nem romokat hanem várakat építene Elena lelkében, akkor a nap minden percében elmondaná, de ez sajnos nem így van. Ez a 3 szótag a legtöbb esetben, reményt, boldogságot ad. Egy új, szebb élet kezdetét vetíti elénk, de ebben a helyzetben, a valóságban ez a szó mindent lerombolna és pusztítana. Damonnak minden erejére szüksége volt, hogy nem mondja ki azt a bizonyos szót a lánynak.
Mit miért? - kérdezte lágyan majd kissé elmosolyodott és fejét oldalra biccentette.
Miért nem fog senki sem bántani? - tette fel a teljes kérdést a lány és kissé zihálni kezdett ahogy méginkább közeledett a férfihoz. Elena szíve majd kiugrott a helyéről, olyan tempóban kezdett el vágtatni testében a vér, hogy szinte égette belülről. Damon hallotta, ahogy megindul a lány ereiben a száguldó vér, de nem igazán tudott most éhségére figyelni. Ami sokkal inkább lekötötte figyelmét, az Elena furcsán csillogó szemei voltak. Miért néz így a férfira és miért kérdez ilyeneket? Ez nem a megszokott Damon – Elena zavarbaejtő pillanat. Eddig mindig a vámpír hozta kínos helyzetbe a lányt, ezért mindig Elena volt az aki kihátrált az ilyen szituációkból de ez most más. Damon az ki kissé megijedve áll az érthetetlen viselkedés előtt, Elena olyan magabiztosnak és határozottnak tűnik, olyan erősen és ellenállhatatlanul áll a férfi előtt, aki pedig nem tudja ugyanazt a magatartást tanúsítani mint eddig. Vajon mire készül a lány? Mit érezhet most? Damon tisztában volt vele, hogy ami kettejük között van az több mint barátság és azt is tudta, hogy szerelem ebből nem lehet, még vonzalom sem.
Mert ott leszek... - szólalt meg végül Damon és egy halvány mosoly kísérete mellett a lány egy hajtincsét finoman a füle mögé fésülte ujjaival. - ...és megvédelek. -suttogta nyugtatólag. Elena a férfi érintésének hatására szemeit lehunyta és ökleit méginkább összeszorította. A lány halk de annál mélyebb sóhajokkal próbálta csitítani a benne tomboló vágyat, majd szemeit kinyitotta és tovább csökkentve a kettejük között lévő távolságot közelebb lépett a vámpírhoz, és ismét elveszett az égkék tekintetet világában.
Miért? - kérdezte újra a lány, de olyan halkan, hogy ha Damonnak nem lett volna ilyen jó hallása valószínűleg meg sem hallja. Ahogy Elena lépett előre egyet, Damon úgy lépett hátra kettőt. Nem értette a lányt, nem tudta, hogy mire készül a másik és ezt utálta. A legtöbbször tisztában volt azzal, hogy melyik pillanatban mit érez vagy mire gondol Elena de most elképzelése sem volt. Habár tetszett neki, hogy a másik ennyire közel akar lenni hozzá mégis félt az érzéstől. Ebből nem sülhet ki semmi jó sem, valószínűleg ez is csak egy “ha ló nincs szamár is jó” pillanat lehet, és bármennyire is örülne annak a néhány lopott másodpercnek míg Elenával lehet, nem akarta Stefan hiányát pótolni. Tudta, hogy Elena Stefanre vágyik igazából és mivel Ő jelen esetben nem önmaga ezért a lány máshol keresi ezeket az érzéseket, de Damon ezt nem fogja hagyni. Ő nem egy gumicsizma amit csak akkor veszünk fel ha sár van, Ő nem ideiglenes hanem állandó akar lenni. Egy állandó személy a másik életében.
Ezért vagyok még mindig itt, Mystic Fallsban. - mondta halkan a vámpír és már nem volt hova menekülnie, háta finoman ütközött a falnak. Damon ,Elena és a fal közé szorult, a lány nem állt meg hamarabb csak a férfitól pár centiméterre, ajkaik között alig 5 cm volt. Damon, hogy megfékezze titkos vágyait, tenyereit a falhoz szorította. Próbált nem a lányra és a hangulatra koncentrálni, hogy az akire már több mint egy éve minden porcikájával vágyik, most itt áll előtte, csak centiméterekre és Őt akarja. Lehetetlenség volt ezeket a tényezőket nem figyelembevenni, mikor a lány jobb kezét felemelve, finoman a férfi arcához ért, és ujjaival lágyan simogatni kezdte azt.
Miért? Damon... - mondta elhaló hangon a lány, majd nyelt egyet és folytatta. - Miért? - kérdezte és a férfi ajkait kezdte fürkészni. Elena felpillantott Damon vágytól izzó szemeibe és halványan elmosolyodott. - Mondd ki! - suttogta.
Ez a feladatom...ezért élek. - válaszolt a vámpír. Tekintete kissé üresnek tűnt, mint akit megigéztek. Elméje annyi gondolattal és megoldatlan kérdéssel volt tele, hogy kénytelen volt őszintén, a szíve legmélyéről beszélni. Már nem volt képes arra, hogy meggondolja szavait, hogy felméreje mondatai következményeit, egyszerűen csak válaszolt a lány kérdéseire.
Mondd ki, Damon! - mondta Elena, és jobb kezével óvatosan beletúrt a másik hajába. Damon halkan zihálni kezdett, nem tudta mit tegyen. Annyira elképzelhetetlennek tűnt ez a helyzet, hogy Ő és Elena valaha, így együtt és most tessék, csak egy szó választja el őket attól , hogy egymáséi legyenek.
Miért akarod, hogy kimondjam? - kérdezte kissé értetlenül Damon, miközben Elena még mindig a tarkójánál simogatta. Olyan forró és bizsergető érzést nyújtott ez a vámpír számára, szinte másodpercenként rázta ki a hideg a finom tapintásoktól. Minden porcikája kívánta és akarta a másikat. Nem volt még az a vágy az a vérszomj ami annyira elborította volna elméjét és testét mint az a szenvedély amit most Elena iránt érzett.
Csak mondd ki, kérlek! - kérlelte lágyan a másikat a lány.
Ha kimondom, Te összetörsz. - szólt simogató hangon a vámpír. - Utána minden rosszra fordul, minden csak összedől körülöttünk. Elena két tenyere közé fogta a férfi zavarodottságot tükröző arcát, és mélyen a szemébe nézett.
Próbáljuk ki .. - suttogta szószerint a férfi ajkaiba és szemeit lehunyva várta Damon válaszát. Damon is lecsukta szemhéjait és alig hallhatóan mondta ki azt a szót ami gátakat tört át, ami falakat rombolt le.
Szeretlek, Elena. - mondta Damon természetességgel a hangjában, majd ajkait résnyire kinyitotta, mutatva, hogy készen áll a befogadásra. Elena széles mosolyra húzta a száját, majd egy másodpercre felpillantott Damon nyugodt, vágyakozó arcára és észrevette, hogy a férfi szemeit lehunyta és úgy várja a a sorsfordító pillanatot. A lány ennek felismerése után még szélesebb mosolyra húzta a száját, majd végleg megszüntette a kettejük között lévő távolságot. Ajkaik lassan, de annál szenvedélyesebben forrtak össze. Elena kezeit Damon nyaka köré fonta, hogy még közelebb húzhassa magához a másikat. Damon is így tett, szorosan ölelte át egyik kezével a lány derekát, míg másikkal a hátát kezdte gyengéden simogatni. Elena teste szinte a férfi minden egyes érintésébe beleremegett. Percekig állhattak így a falnál, amikor Damon finoman elvált a lány ajkaitól és a nyakát kezdte el csókolatni. Nemcsak szájával de nyelvével is izgatta a lányt, aki a jóleső érzéstől a férfi hátába illetve nyakába kapaszkodva hangosan zihálni kezdett. Míg a vámpír szája Elena nyakát és vállait kényeztette, addig bal kezével óvatosan nyúlt be a másik pólója alá. Elena a hirtelen jött érzés hatására halkan felnyögött, amikor megérezte a férfi forró érintését a bőrén. Eleinte még csak a lány derekát, később már a hasát is lágyan simogatni kezdte. Elena egyre hangosabb zihálásától a férfi halványan elmosolyodott, majd lassan ajkaival megkereste Elena száját és újabb forró csókba kezdtek. Damon másik kezével is benyúlt a lány pólója alá és míg szenvedélyesen csókolóztak, addig lassan elkezdte felfelé húzni Elena fekete sportfelsőjét. A lány azonnal reagált Damon mozdulataira, és kezeit elhúzva a férfi nyakától a magasba emelte. Csak annyira váltak el egymás ajkától, míg a férfi lehúzta Elenáról a felsőt és félredobta. Ezután Damon mindkét keze bejárta a lány egész felsőtestét. Simogatta a lány hátát, a vállait, a hasát, a mellkasát, egyszerűen nem tudott betelni a másik tökéletes testével. A lány halkan bele-bele nyögött a véget nem érő csókba, miközben próbálta Damont kihámozni barna pólójából. A vámpír annyira belemerült a másik testének felfedezésébe, hogy el is feletkezett ,esetleg segítenie kéne a lánynak, hogy megszabaduljon sokat takaró felsőjétől. Elena vágyott a másik testének látványára illetve érintésére így türelmetlenül megfogta Damon pólójának a nyakát, és a gombok mentén letépte róla azt. Damon a váratlan mozdulatra abbahagyta mind a csókot mind pedig a cirógatást és értetlenül nézett a lányra, aki heves zihálás közben széles mosollyal az arcán szemlélte a vámpír tökéletes felsőtestét. Damon széles vigyorra húzta a száját, mikor meglátta a lány reakcióját, de mielőtt egy frappáns mondattal illete volna a másik cselekedetét, Elena hevesen vetette magát a férfi csupasz mellkasára. Mozdulataik lassúak de annál szenvedélyesebbek voltak. Elena óvatosan végighúzta nyelvét a vámpír nyakán, majd a mellkasán és izmos kockáin is. Damon a finom kényeztetés közben behunyta a szemét, és próbálta teste intenzív remegését csökkenteni. Egy kis idő múlva, ajkaik újra találkoztak, de a csók nem tartott sokáig. Damon elválva a másik ajkától mélyen a lány szemébe nézett. Elena nem tudta kifürkészni a másik arcáról leolvasható érzelmek sokaságát. A vágy, a szerelem, az elvakultság és a hihetetlen szenvedély látszódott rajta. Damon nem szólt semmit sem, vámpírgyorsasággal felkapta a lányt, és az asztalra rakta. A férfi szétnyitotta a lány lábait és a dereka köré fonta azokat majd Elena derekánál megfogva közelebb húzta magához a lányt. Percekig csak bámulta a másik gyönyörű testét és arcát, majd haját hátrasimítva gyengéden megcsókolta a másikat. A csókok egyre szenvedélyesebbek az érintések egyre forróbbak lettek közöttük, nem tudtak betelni a másikkal. Damon jobb kezével finoman maszírozni kezdte a lány mellét, aminek hatására Elena szívverése egyre csak fokozódott. A lányon lévő sportmelltartó zavarta, de nem akarta elsietni a dolgokat a vámpír, így várt még annak levételével. A szoba hőmérséklete eddig sem volt alacsony, de most pillanatok alatt az egekbe ugrott. Nemcsak a férfinak, de Elenának is célja volt örömet okozni a másiknak, így vágytól remegő kezeivel, kissé ügyetlenül gombolta ki a másik nadrágját és csúsztatta be kezét Damon alsónadrágjába. A kellemes értintés hatására a vámpír erőtlenül vált ki a csókból és kezeivel Elena mellett megtámaszkodva, fejét a lány mellei közé hajtva élvezte a másik izgatását. Így, hogy a lány megtapinthatta a vámpír vágytól duzzadó férfiasságát még inkább megkívánta a másikat. Még soha senki iránt nem érzett ekkora fizikai vonzalmat mint most Damon iránt. Adni akart a férfinak, sokat és maradandót, ezért, hogy az élvezetet tovább növelje, kicsit erősebben markolta meg Damon péniszét, és fokozta a férfi izgatásának tempóját is. Elena imádta nézni a másik megfeszült, forró testét, hallgatni ütemes és heves zihálását és érezni azt a szerelmet amelyet Damon egész teste sugallt a lány felé. A vámpír teljesen elveszítette az irányítást, nem tudott gondokodni, egyszerűen csak élvezte a másik izgatását és forró csókjait a nyakán. Damon tudta hogy nem sokáig bírja már visszafogni erősen feltörekvő vágyait és nem akarta még, hogy vége legyen ennek a pillanatnak, ezért erőt vett magán és Elena csuklóját finoman megfogva kihúzta kezét nadrágjából. A lány halványan elmosolyodott majd egy forró csókkal jutalmazta a másik kitartását. Damon óvatosan megfogta a másik fenekét, és közelebb húzta magához, úgy hogy forró ágyékuk egymáshoz érjen. A hirtelen jött érzésre mindketten hangosan felnyögtek, majd a vámpír, hogy még inkább izgassa a másikat fel le kezdte magán mozgatni a törékeny lányt. Elena hangosan levegő után kezdett kapkodni, elméjét annyira elborította a vágy és a szenvedély, hogy már nem volt ereje közben csókolni a férfit. Bal kezével átkarolta Damon nyakát és a mellkasához húzta, jobb kezével pedig az asztalon támaszkodott, fejét a plafonnak emelve élvezte a másik ütemes és vad lökéseit. Damon bár erős volt mégis olyan erőtlennek és gyengének érezte most magát, mint egy futó marathon után. Fejét lehajtva, alig hallhatóan dünnyögte a lány vállaiba:
Szeretlek.. - szólt két levegővétel között. -Szeretlek... Elena...- simított végig a lány gerincén. A szavak hallatán Elena szemei előtt akaratlanul is Stefan képe jelent meg. A hirtelen jött látvány hatására a lány szemei szinte abban a pillantban kipattantak. Damon épp egy újabb csókot nyomott volna a lány hívogató ajkaira mikor Elena a férfit, mellkasánál fogva finoman eltolta magától. Damon értetlenül nézett a lányra és egyre inkább lassított lökései imitálásán míg végül abba nem hagyta. A férfi leültette a lányt az asztalra és két keze közé fogta Elena arcát, amelyből mostmár a félelem, a bűntudat és a kétely sugárzott.
Mi a baj? - kérdezte Damon simogató hangon. - Hmm..? Mi történt? - kérdezte ismét a lányt, és mosolygós arca nyugalmat árasztott a lány felé. Elena egy ideig állta a másik tekintetét majd pillantását a padló felé vetette. -Hé, Elena! - szólította meg ismét a lányt. - Mi a baj? - Damon arca, mostmár komoly aggodalmat sugallt. A lány nem nézett a férfira, csak mikor a vámpír finoman az álla alá nyúlva felemelte a másik fejét. Elena szemei könnyben úsztak és ekkor már tisztában volt vele Damon, hogy mi lehet a lány problémája. Óvatosan leengedte mindkét kezét, majd 3 lépést hátrált a lánytól.
Nem lehet.. - szólalt meg végül Elena elhaló hangon. - Nem szabad... - mondta, és jobb kezével megtörölte szemét, mielőtt egy könnyzuhatag árasztja el az egész szobát.
Én...nem értelek. - mondta Damon és értetlenül rázta meg a fejét. - Hiszen Te akartad! - emelte fel kissé a hangját és a lányra mutatott.
Tudom, de..
Itt nincs “de”, Elena! - jelentette ki határozottan a férfi. - Itt nincs! - fájdalmas tekintettel nézett végig a lányon és mikor tekintetük találkozott Elena szíve összeszorult. Olyan fájdalmat pillantott meg Damon szemeiben amilyet eddig még soha sem látott. Nem akarta Ő bántani a másikat, csak próbált helyesen cselekedni.
Nézd.. -kezdte volna a lány, de Damon belevágott a szavába.
Nem, Te figyelj! - lépett közelebb a lányhoz és hangja teljesen megenyhült. Két keze közé fogta a lány arcát és simogató hangon beszélt hozzá. - Te akartad, emlékszel? - csillant fel egy kis remény a vámpír szemeiben. - Te akartad, hogy mondjam, hogy szeretlek. Én kimondtam, Te meg megcsókoltál. Te akartad ezt, és ez nem lehet véletlen, ez nem lehet hiba vagy rossz. Ez nem lehet. Ugye? - próbált mosolyt csalni az arcára. - Ugye, Elena?! A lány szemeiből mostmár tisztán folytak a könnyek. Óvatosan lefejtette arcáról a férfi kezeit és leengedte azokat, majd könnyes tekintettel nézett fel a másikra.
De lehet.. - vett egy mély levegőt majd folytatta. - Damon.... ez hiba volt. Nem szabadott volna ezt tennünk, hibáztunk.... - nyelt egyet. - mindketten... Damon lemondó arccal bámulta a másikat. Megint megtörtént, mindig ugyanaz a forgatókönyv. Mikor már azt hiszi, hogy van remény egy jobb élet felé és elhiszi, hogy boldog lehet, egy pillanat alatt a feje tetejére áll a világ és egy karót döfnek a szívébe. Hogy kérheti tőle bárki is, hogy legyen normális? Hogy legyen megértő és emberséges, mikor azoknak a mások tettei teszik Őt olyanná amilyen. Bármennyire is próbált haragudni a lányra, egyszerűen nem tudott tisztán dühöt érezni iránta. A szerelme elnyomta az összes többi érzést amit valaha is érzett a lány iránt. Próbálta hergelni magát belül, hogy legalább egy kicsit is mérges lehessen a lányra, mert úgy gondolta most megérdemli a férfi haragját.
NEM! - csapott Damon mérgesen az asztalra. - Nem mondhatsz ilyet! - üvöltött a lánynak. - Ha hiba volt, akkor miért csináltad ezt? Hááh? - kérdezte ingerülten a vámpír.
Nem tudom...- válaszolta félénken Elena és még mindig a könnyeivel küzdött. - Olyan meleg volt a helyzet... és Te... ahogy hozzámértél..tudod, hogy vonzódom hozzád.
Áhh.. szóval a fizikai vonzalomra fogod az egészet! - vetette fel a kérdést a vámpír és közben szúrós tekintettel fürkészte a másikat. - Tehát ami köztünk van, az csak kémia??! Elena lesütötte a fejét és a kezeit kezdte tördelni.
Damon, ezt ne most beszéljük meg.
Akkor mikor? Szerintem épp itt az ideje, hogy megbeszéljük mi is van köztünk. A férfi hátrébb lépett a lánytól és összekulcsolta maga előtt a karjait. - Szóval...? Hallgatlak.. - mondta cinikusan.
Damon, ezt most ne...kérlek! - nézett a fel a férfira és kérlelően pillantott rá.
Mi vagyok én számodra,Elena? Egy ismerős? Egy haver? Esetleg egy játékszer? - húzta fel a szemöldökét a férfi minden mondat végén.
Egy barát, Damon. - vágta kissé keményebb hangnemben a férfi fejéhez a lány, és leszállt az asztalról. - A barátom vagy, Damon! - nézett szúrós tekintettel a vámpírra.
A barátod? - nézett megjátszott cinizmussal a lányra. - És mondd csak, más barátaidról is ilyen hévvel szakítod le pólót vagy kényezteted ilyen izgatóan a farkát? Elena csodálkozva rázta meg fejét, egyszerűen nem hitte el, hogy a férfi tényleg ezt mondja neki.
Egy bunkó vagy, ugye tudod?! - mondta Elena és közelebb lépett a férfihoz.
Most miért Elena? Nem ez történt? - kérdezte Damon majd egész közel lépett a lányhoz és a fülébe súgta: - Tudod, elég bőkezű vagy a barátaiddal. Elena a döbbenettől meg sem tudott szólalni, egyszerűen csak ellőkte magától a férfit és megvetően nézett rá.
Most miért csinálod ezt? - tette fel a kérdést a lányt és szeméből ismét csordulni kezdtek a könnyek. - Miért kell mindig mindent elrontanod?
Talán nem kellett volna ezt mondanom– mondta kissé higgadtabb hangon a vámpír. - de ezt most nem én rontottam el. Pár percig néma csendben álltak egymással szemben a szobában, egyikőjük sem nézett a másikra, hol a falat, hol a plafont vagy éppen a padlót bámulták. A teljes csendet néha-néha Elena halk szipogása zavarta meg, amire Damon mindig felkapta a fejét. Nem akarta Ő bántani a lányt, nem akarta azt, hogy a másik rosszul érezze magát, de azt sem akarta, hogy Elena csak úgy elkönyvelje magában, hogy ezt is meg lehet tenni Damonnal, mert nem. Nem volt ahhoz már elég erős sem a szíve, sem a lelke, hogy kibírjon még több ilyen csalódást. Mikor még el sem kezdték ezt az egészet, már akkor tudta, hogy ez nem sülhet el jól, de aztán a lány heves és gyengéd mozdulatai gyorsan meggyőzték arról, hogy talán mégis boldog lehet, talán most jött el a változás ideje. Úgy tűnik ez az idő nem akar és nem is fog eljönni. Élhet Damon akár a végtelenségis is, a boldogság nem lett neki megírva, hiszen ha Elenával nem sikerülhet, akkor senki mással sem.
Mi volt az? - törte meg a csendet a férfi, és Elena rögtön felkapta a fejét. - Ami visszarántott a valóságba? - kíváncsiskodott Damon. - Mi történt?
Én csak... - vett egy mély levegőt, majd mélyen belenézett a másik azúrkék szemeibe. - ... nem akarok olyan lenni mint Ő.
Mint Katherine? - kérdezett vissza a férfi. Elena nem válaszolt, csak fejét lehajtva aprót bólintott. - Úgy érzed, ha engem választasz, akkor olyan leszel mint Katherine? Elena ismét nem szólt, hanem csak bólintott, de mostmár a férfi szemeibe nézett közben. Őszinte akart lenni a férfival, mert megérdemelte. Ha az érzésekről volt szó, akkor Damon sosem hazudott neki, így Ő sem teheti ezt meg. Még ha az igazság fáj, nagyon is, akkor sem hazudhat neki. Damon mostmár teljesen nyugodt volt, haragnak vagy dühnek sem testtartásában sem pedig hangjában nyoma sem volt.
Nézd, nem akarok olyan lenni mint Katherine, de ... - pillantott le a padlóra, majd ismét a férfire nézett. - Stefant sem akarom megbántani. Egyszerűen nem tudom ezt megtenni vele.
De velem igen... - jelentette ki egyszerűen Damon, majd féloldalas mosolyra húzta a száját, de ez a vigyor nem volt őszinte. Az öröm helyett, fájdalmat és kín sugárzott a lány felé. Elena Damon szavaira nem felelt, azok a könnyek amiket eddig tartogatott, most a vámpír utolsó szavaira csak úgy ömleni kezdtek szemeiből. Bármennyire is próbálta őket visszafogni nem ment neki, mint az özönvíz úgy árasztotta el Elena arcát a sós folyadék. Damon begombolta nadrágját, felvette a földröl széttépett pólóját és lehajtott fejjel, lassú léptekkel indult meg az ajtó felé. Az ajtó előtt megállt megfogta a kilincset de még egy pillanatra visszanézett a lány felé.
Nem lennél olyan mint Katherine. - szólt lágy hangon. Elena kisírt arcát Damon felé kapta és bocsánatkérően tekintett rá. Damon szívét megérintette a lány látványa, olyan keserűséget, bűntudatot és fájdalmat olvasott le a másik arcáról, ami marokbafogta és nem engedte a vámpír szívét el. - Ő Stefant választotta. - mondta halkan a vámpír, majd kisétált a szobából és lassan becsukta magamögött az ajtót. Elena percekig bámulta még az ajtót, majd a földreesve zokogni kezdett.
