3x09 A szalagavató II. fejezet

II. fejezet

Damon és Elena még mindig az autóban ültek és úton az iskola felé Damon felhívta az egyetlen embert aki segíthet abban, hogy ma Klaust megállítsák.

• Damon hallani akarom, hogy mit mondd és kész! - mondta határozottan Elena.
• De minek? Nem jó ha utána én elmondom? - érdeklődött a vámpír és szemöldökét felhúzta.
• Nem! - vágta rá a lány ellentmondást nem tűrően. - Hangosítsd ki! - utasította a férfit. Damon megrázta a fejét, tudta, hogy feleslegesen harcol a másikkal, a végén mindig úgyis az van amit Elena akar, így tárcsázott majd kihangosítva a telefont az autó műszerfalára helyezte azt.
• “Hm.. már vártam, hogy hívj. Ha tudnád, hogy hiányoztál!” - szólt bele kéjes hangon a telefonba Katherine. Elena szemei kikerekedtek hasonmása mondatán, majd megvetően pillantott Damonra. A vámpír ügyet sem vetve Katherine szavaira rögtön a téma közepébe vágott.
• “Ide kell jönnötök Mikaellel. Most!” - szólt markáns hangon Damon.
• “Ezt a parancsolgatós stílusodat imádom... “- sóhajtott mélyet a telefonba. -”... de nem itt drágám!” - fejezte be határozottan. - “Vízszintesben jobban viselem, és ott neked is jobban áll. “- nyögött bele halkan a készülékbe. Elena nem hitt a fülének. Katherine és Damon még mindig ilyen viszonyban vannak egymással? Még mindig itt tartanak? Azok után amit az a nőszemély vele, az öccsével vagy Elenával művelt még mindig kell neki? Oké, rendben, megmentette az életét, hogy odaadta Klaus vérét, de ettől még nem kéne nekik újra együttlenniük. Még futólag sem. Elena szinte undorodott a gondolattól ha arra gondolt, hogy Damon és Katherine együtt. Damon észrevette a lány döbbentségét és nyugtatólag próbálta megsimítani a lány kezét de Elena azonnal elkapta onnan karját és fenyegetőleg mutogatott a vámpírnak. Damont nem igazán ijesztette meg a lány gyenge próbálkozása a megfélemlítésre, így csak halkan nevetni tudott rajta. Elenát még inkább dühítette a férfi reakciója, de nem akarta ezt most fejtegetni, így mint akik activityznek úgy mutogattak egymásnak, hogy később ezt még át kell beszélniük.
• “Katherine!” - szólt rá ingerült hangon Damon. - “Ez most fontos. Klaus ma itt lesz Mystic Fallsban. Elenáért jön a bálra.”
• “Honnan tudod?” - kérdezett vissza a lány hanyagul, mintha neki nem lenne célja Klaust egyszer s mindenkorra kiiktatni ebből a világból.
• “Stefan ejtett el, néhány sejtető mondatot.” - válaszolt a vámpír.
• “Szóval semmi konkrét. Ahh.. ez olyan Damonos.”
• “Fogd be Katherine!” - ordított a telefonba Damon. A férfi ingerült mondata hallatán Elena kissé megkönnyebbült és örült, hogy még mindig így beszél Katherinenel, de akkor sem hagyta nyugodni a gondolta, hogy mi lehetett kettejük között az elmúlt időkben amiről Ő nem tud. - “Mikael ma legyen itt és kész!” - zárta rövidre mondandóját a férfi.
• “Én már ne is menjek?” - íncselkedett a lány. - “El sem tudod képzelni, hogy pusztán a hangoddal, hogy fel tudsz izgatni, főleg amikor...” Fejezte volna be a mondatot Katherine, de Damon még idejében kinyomta a telefont. Kicsit szégyelve magát vetett egy röpke pillantást a mellette ülő lányra majd mintha semmi nem történt volna, mindkét kezével szorosan megmarkolta a kormányt és az utat kezdte bámulni.
• Most miért nyomtad ki? Kíváncsi voltam a végére is. - kérdezte feszülten Elena és karját összekulcsolta mellkasa előtt. Damon ismét a lányra nézett majd vissza az aszfaltra.
• Mikaelnek itt kell ma lennie. Ő az egyetlen aki meg tud menteni ma Klaustól. - váltott komolyabb hangnemre a férfi, mégis hangjából gyengédség sugárzott.
• Gondolod, hogy eljön? - kérdezte érdeklődve Elena.
• Nagyon ajánlom neki.
• De Ő vámpírvadász Damon. - mondta a lány és hangjában a félelem apró szikráját lehetett érezni. - Miért segítene Neked? - kérdezte. - Bánthat Téged ... - fejezte be alig hallhatóan a lány. Damon halványan elmosolyodott, tetszett neki, hogy a lány aggódik érte.
• Nem lesz semmi baj. A fő, hogy Te biztonságban légy. - nyugtatta a másikat.
• De milyen áron?!
• Bármilyen áron, Elena! - vágta rá határozottan a vámpír. - De mondom, nem lesz semmi baj, majd kötöt vele valamilyen alkut. - válaszolta egyszerűen és megrántotta a vállát.
• “Valamilyen alkut”? - nézett kikerekedett szemekkel a másikra. - Vannak aztán terveid az estére. - nevette el magát a lány, majd Damon is hangosan.
• Nos, lennének terveim az estére... és annak a folytatására... - nézett elleállhatatlanul a lányra és csábos mosolyával végigmérte a másikat. Elena nem tudja miért de a férfi ilyesfajta nézésétől a szíve mindig duplaolyan gyorsasággal kezdette el verni. Bőre szinte égett a másik forrót tekintetétől, de tudta, hogy uralkodnia kell magán így kissé a másikat vállonboxolva próbálta elütni ezt a meglehetősen kínossá vált pillanatot. Elena tudta, hogy Damon és Ő közte nem lehet semmi, még akkor sem, ha talán Ő is akarja, ez helytelen és bűnös lenne. Nem akar két vasat tartani a tűzben, nem akar olyan lenni mint Katherine. Apropó Katherine..
• Kérdezhetek valamit? - vetette fel a kérdést Elena Damonnak. A vámpír az utat bámulva egyszerűen bólintott a lánynak, majd jobb kezével a hajába túrt. - Mostanában lefeküdtél Katherinennel? A kérdés hallatán Damon szemei kitágultak és a haját igazító keze is megállt a mozdulatban. Hirtelen a lány felé fordította fejét és értetlen arccal meredt a másikra.
• Tessék? - kérdezte elhűlve.
• Most mi van? Az alapján amit mondott ez elég evidensnek tűnik. - jelentette ki Elena és közben a telefonra mutatott. Damon mosolyra húzta a száját majd válaszolt a lánynak.
• Nem azon döbbentem le, hogy ezt feltételezed, hanem hogy érdekel. - mondta nyugodt hangon és közben a lány arcát fürkészte, hogy miként reagál a felvetésre. Elena eddig nyeregben érezte magát, de a férfinak ez az egy mondata elég egyszerűen zökkentette ki ebből a helyzetből. Így kissé zavartan hajtotta le fejét és kezdte ruháját igazgatni magán majd kissé dadogva próbált valamilyen frappáns választ adni a másiknak.
• Neee...neeem érdekel, csak...gond..gondoltam..
• Nem történt semmi. - vágott közbe Damon Elena makogásának. - A csínytevések éjszakáján vele voltam, mármint vele hagytam el a várost és ott megcsókolt, de ellöktem magamtól. - mesélte a vámpír. Elena szíve megkönnyebbült és egy apró mosoly is megjelent az arcán de próbálta azt eltakarni nehogy úgy tűnjön Damon előtt mintha érdekelné, hogy mi volt közte és hasonmása között.
• Jó, nem kell beszámolnod, hogy mit csinálsz.. - felelte Elena hanyagul és megrántotta egyik vállát. Épp odaértek az iskolához és Damon leparkolt, majd leállította a motort, lekapcsolta a fényeket és Elena felé fordult. Jobb tenyerével finoman simogatta meg a lány egyik combját. Az azúrkék szemek csak úgy ejtették rabul a gesztenyebarna szemeket mint azok fordítva. A férfi arca lágy és gyengéd volt.
• De igen, Elena. - mondta halkan a lánynak. - Tudnod kell, hogy csak Te vagy nekem. - szinte suttogta a másiknak. - Vagyis.. - nevette el magát és lenézett majd ismét a lány szemeibe. - Te lennél nekem.. Elena nem szólt semmit, egy apró mosollyal köszönte meg a férfi őszinte szavait és kezével finoman megsimogatta a másik kézfejét. Damon lenézett összeért kezükre és egy széles vigyor kíséretében szólt a lányhoz.
• Gyere, ideje bemennünk.