3x09 A szalagavató III. fejezet

III. fejezet

• Mr Salvatore? Damon Salvatore? - kérdezte egy érdes mély hang a férfit. Damon érdeklődve fordította fejét hátra, majd meg is fordult kezében 2 pezsgőspohárral. Szemeit összhúzta, álát kissé megemelve válaszolt.
• Attól függ ki kérdi? - vonta meg vállát és szúrósan nézett a másikra. A férfi nem felelt, csak egy apró mosollyal az arcán lépett közelebb Damonhoz és mintha át akarná ölelni jobb kezével a vámpír bordái közé szúrt egy szálkás karót. Damon ordítani bírt volna a fájdalomtól de a másik bal kezével befogta száját, így meggátolva bármilyen hangkiadásnak az útját. A férfi erősen megtámasztotta az éppen összeesni készülő vámpírt és a fülébe súgta.
• Ne parancsolgass Te nekem! - suttogta a másiknak gyilkos hangon. - Pláne ne követen keresztül! - és csavart egyet a fakarón, hogy még mélyebbre süllyessze azt a másik testében. Damon felkiálltott volna, de erejéből csak egy fájdalmas nyögésre futotta. Szemei kitágultak, szája kissé kinyílt és úgy görnyedt össze a másik karjaiban.
• Mikael.. - nyöszörögte erőtlenül. - ha nem tévedek. - és szemeit összehúzva próbálta magában elnyomni az éles fájdalmakat.
• Okos fiú. - nevetett hangosan Mikael s mielőtt erőteljesen ellökte volna magától megpaskolta a másik hátát. - Tett magad rendbe, aztán beszélünk. - utasította egyszerű hangon a másikat. - 10 perc múlva a kijáratnál. - lépett közelebb Damonhoz és még egy kicsit bentebb döfte az amúgy is bordákba csavarodott karót. Damon heves zihálásba kezdett de mire feltekintett, hogy a másik szemébe nézzen az már el is tűnt. Próbálta kihúzni a fadarabot magából de képtelen volt rá, olyan mélyen és erősen fúródott testébe, hogy lehetetlenségnek érezte onnan valaha is kihúzni. Nem akart pánikot kelteni, így zakójával fedte el vérző mellkasát és indult el Elena felé, hogy segítsen neki megoldani ezt a nem kicsit fájdalmas problémát.

• Igazad volt, tényleg jól döntöttél, hogy ezt vetted meg. - mondta Caroline Elenának és közben a ruháját igazgatta. - A rózsaszín jól áll! - mosolygott barátnőjére.
• Mondtam én! - és elégedett vigyorával nézett a másikra. - Tyler? Merre van? - érdeklődött. - Nem együtt jöttetek? Caroline arcáról rögtön lefagyott a mosoly és egy szomorkás de mégis dühös arckifejezés lépett a helyébe.
• De igen.. - válaszolt halkan és lehajtott fejjel babrálta tovább ruháját.
• Caroline, minden oké? - kérdezte aggódva Elena és megsimogatta a lány egyik vállát. - Hé? - emelte fel a másik fejét. A lány dühösen csapott egyet a levegőbe, majd hadarva kezdett panaszkodni a másiknak.
• Én komolyan mondom nem értem, hogy mi van vele! - fakadt ki hangosan. - Egyik nap teljesen normális, mint régen, nevetünk, viccelődünk, romantikázunk.. aztán bumm ... - csettintett jobb kezével a levegőbe. - ... és Klaus elvakult rabszolgájává válik. Ez nem normális! - jelentette ki határozottan. - Ugye? - kérdezte kicsit bizonytalan hangon. Elena nem tudta, hogy mit is mondjon a lánynak. Őszintén mondva, fogalma sem volt, hogy mi lehet most Tylerrel, azt már tudták, hogy valamilyen módon összeköttetésben áll Klaussal és a vére miatt egy bizonyos szinten engedelmeskedik neki, de arra még nem volt magyarázat, hogy ez a lojalitás a másik felé miért csak időszakos. Elena épp szóra nyitotta volna a száját, hogy mondjon valami bíztatót barátnőjének, mikor egy gyenge de forró érintést érzett meg csupasz vállán és a nevét mondták erőtlenül.
• Elena.. - szólt halkan Damon a lánynak. Elena rögtön a mozdulat felé fordult és pár másodperc alatt kiverte a víz a látványtól. Damon szörnyen nézett ki, szemei kitágultak, bőre az izzadságtól volt nedves. Láthatóan alig állt a másik a lábán és bal kezét szorosan a mellkasához szorította. Caroline és Elena aggódva siettek a másik segítségére.
• Damon, jézusom! Mi történt? - kérdezte Elena riadt tekintettel a másiktól és Carolinenal közrefogták a férfit, hogy együtt segítsenek neki arrébb menni. - Damon, hallod mi történt? - ismételte meg kérdését a lány. Egy csendesebb sarokhoz érve óvatosan ültették le Damont egy székre, majd a lányok is leültek, hogy takarják a másik gyanús sérülését.
• Mikael megérkezett. - mondta Damon és még mindig a szaporán vette a levegőt. Elena dühösen csapot a férfi vállára és közben mérgesen préselte ki a szavakat összeszorított ajkai között.
• Mondtam, hogy veszélyes, nem?
• Áuucs- szisszent fel a férfi hangosan és a lány csapott mégegyet a vállára.
• Ugye megmondtam, hogy bántani fog!? - lendítette volna ismét a kezét de Caroline elkapta csuklóját.
• Elena, nyugi! - szólt rá barátnőjére higgadtan. - Így is elég rosszul van... - mutatott a férfira.
• Hozok egy kis vért, mindjárt jövök, de addig se verd szét, oké? - kérlelte barátnőjét Caroline. Damon féloldalas mosolyra húzta a száját és mély sóhajokkal próbálta csillapítani fájdalmát. Elena miután lehiggadt óvatosan nyitotta ki a férfi zakóját és nézte meg közelebbről is a sebet. Finoman gombolta ki a férfi ingét alúlról felfelé. Elena vékony, kecses ujjai olykor hozzáértek a férfi forró, fájdalomtól izzó, érzékeny bőréhez amibe a vámpír egész teste beleremegett. Elena halkan elnevette magát a férfi reakcióját majd Damon is így tett.
• ÍÍÍ... Damon, ez nagyon csúnya. - szisszent fel a lány és a véres látvány hatására kicsit hátrébbdőlt. - Miért nem húztad eddig ki? - kérdezte a lány. A vámpír értetlenül nézett a másikra.
• Mert nem tudtam?! - nézett cinikusan a másikra. - Nem véletlenül vámpírvadász. Úgy döfte belém, hogy rácsavarta a bordáimra. Ha saját magam rántom ki, jön vele az egyik bordám is. - mondta természetesen majd folytatta. - De ha akarod megpróbálhatom.. - dobta be féloldalas mosolyát. Elena szúrós tekintettel reagált és hajába túrva próbált erőt venni magán, hogy kihúzza a karót. Kis idő elteltével mély levegőt vett és bal kezével megtámosztotta a férfi vállát, jobb tenyerével viszont szorosan megragadta a karó végét, azt a 3 cm-t ami kilógott a férfi testéből. Mély sóhajokat vett és közben halkan számolt magában.
• Egy... kettő..
• Te mit csinálsz? - kérdezte Damon döbbenten.
• Segítek Neked. - válaszolt a lány és úgy nézett a másikra mintha ez magától érthető lenne.
• Azt hiszed, hogy ki tudod húzni? - kérdezte a vámpír és hangosan nevetni kezdett, de gyorsan abbahagyta mert a rekeszizmok rázkódásától még inkább égni kezdett a mellkasa.
• Na csak figyelj! - vágta rá a lány.
• Azért mert már háromszor felemeltél egy súlyzót ne hidd, hogy.. ÁÁÁÁUUCS..ssssszziiii. - húzta ki hirtelen a lány a fadarabot.
• Elnézést, hogy mi? Mit is mondtál? - vetette fel a kérdést a lány kéjes mosollyal az arcán és a földre dobta a véres karót. Damon zihálástól hangosan nevetni kezdett és egy köteg szalvétával kezdte el a sebét törölgetni. - Szóval? - szólította meg a lány a férfit.
• Szóval mi? - kérdezett vissza és közben ingét elkezdte begombolni majd lassan felállt. Elena is hasonlóképp tett, miután biztosan elrejtette a véres szalvétákat majd Ő is felállt és a székeket visszatolta a helyére.
• Nem mondasz semmit? - nézett a férfi szemébe és közelebb lépett hozzá. Damon csibészes mosolyával megigazította zakóját és ingnyakát majd egész közel lépett a lányhoz.
• Köszönöm... - suttogta a lány ajkaiba és egy lágy csókot nyomott a lány arcára. Elena egy ideig szélesen mosolygott a másikra majd arca lassan elkomorult.
• Mi van Mikaellel? Nem fog segíteni? - kérdezte aggódva.
• Még nem tudom. Most fogok vele beszélni. - válaszolt feszülten. - De Te ne aggódj. Bármi is legyen itt ma este. Az ágyadban fogsz ma elaludni és holnap ott is fogsz felkelni. - mondta lágy hangon és végig simította a lány jobb karját. - Ígérem. - suttogta.