by ANDIE
Elena megrökönyödve, és ledöbbenve állt nappalijának közepén. - Csókolóztunk, tudom, fura. - csak ez az egy mondat csengett a fülében. Újra és újra. Mélázásban egy ismerős hang zavarta meg.
- Nos? - felvont szemöldökkel, karba tett kezekkel állt Bonnie a barátnője előtt.- Mit nos, Bonnie? - kissé ingerült állapotban tette fel a kérdés. - Megtörtént, és kész. Nem jelent semmit - lesütötte szemeit, majd gyorsan hátra fordult az asztalhoz, hogy a másik még véletlenül se vegye észre zavarodottságát.
- Mióta is ismerlek, Elena? Kisgyermek korunk óta? Tudom mikor hazudsz. - lágyan megfogta a karját, jelezve, hogy nézzen rá.
- Mit vársz Tőlem? Azt akarod hallani, hogy beleszerettem Damonba? Hogy Ő a támaszom? Nélküle nem is tudom, hogy bírnék itt megmaradni? Ezt szeretnéd hallani? - lenézve barátnőjére, jóformán kikelve magából vágta hozzá.
- Nem, én azt szeretném hallani, ami az igazság. - most már elengedte Elenát, majd két lépést tett hátra felé. - De....- ám csak ezt az egy szót tudta kimondani, mert a másik egyből közbevágott.
- De, micsoda? - hirtelen neki szegezve a kérdést ment utána. A lány maga sem értette miért, de olyan zaklatott lett az elmúlt 5 percben, mintha csak az élete függne ettől a beszélgetéstől. És valljuk be, lehet, hogy ez így is volt.
- De ezeket a kérdéseket Te tetted fel. Nem én. - egyúttal elmosolyodott, és megsimogatta barátnője vállát. - Szerintem beszélnünk kéne Róla.
.
by Sleepy
- Nos? - felvont szemöldökkel,csodálkozó tekintettel állt barátnője előtt Bonnie. Elena még mindig nem tudott megszólalni. Lélegzetét visszafojtva kereste a megfelelő szavakat, amelyek kielégitő magyarázatot adnának Damon előbbi mondatára. - Csókolóztatok? - tette fel, mostmár lényegretörőbben a kérdést a boszorkány. Elena mindkét kezét zsebredugta és vállait felhúzva próbálta szavakba önteni kusza gondolatait.
Elena megrökönyödve, és ledöbbenve állt nappalijának közepén. - Csókolóztunk, tudom, fura. - csak ez az egy mondat csengett a fülében. Újra és újra. Mélázásban egy ismerős hang zavarta meg.
- Igen, de.. - kezdte kissé dadogva és zavartan a lány. Jobb kezét farmerjából kikapva egy tincset fésült a füle mögé. - ... nem igazi csók volt. - bólogatott komoly arccal a hasonmás, mint aki ténlyeg elhiszi azt amit mond. Bonnie nem szólt semmit sem csak karjait összekulcsolva és egyik szemöldökét felhúzva halványan elmosolyodott. - Nézd Bonnie! - kezdte kissé kapkodva magyarázni a nem kicsit kínos helyzetet a lány. - Damon megcsókolt. Én meg hagytam. Ennyi történt. - legyintett a levegőbe.
- Tehát, Te nem is akartad... - állapította meg cinikus hangnemben a lány, majd folytatta. - ... csak "elszenvedted". - mutatott macskakörmöket a levegőbe és halkan nevetni kezdett. - Ugyan Elena, ez nevetséges. Mégis meddig akarsz még tagadni? Elena tágranyílt szemmel hallgatta a másikat és kissé ingerülten válaszolt.
-Én nem tagadok! - vágta rá határozottan. - Nem tudom, hogy ez mit jelent. Nem tudom, hogy igazából akarom-e. Fogalmam sincs, hogy mit érzek. - kezdett hadarni a hasonmás. - Az egyetlen amit tudok, hogy ez nem helyes. Most semmiféleképpen sem. - vett fel egy adag mappát az asztalról majd folytatta. - És most indulhatnánk? - vetette fel zavartan a kérdést és elindult az ajtó felé. Bonnie lehajtott fejjel halkan nevetni kezdett majd a kabátjáért nyúlt és elindult barátnője után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése