The Vampire Diaries Season 3 - Fanfiction IV. fejezet

Drágáim!

Meghoztam a Vampire Diaries Season 3 by Sleepy sztori 4. fejezetét.

Őszintén bevallom, már nem szívesen írom tovább ezt a történetet. Nem azzal van a gond, hogy nincs ötletem folytatni, egyszerűen csak kedvem nincsen hozzá. Tudjátok, hamarosan beindul egy NAGY PROJECT a lányokkal (Andie&Nirvana) ami sok energiát és időt fog felemészteni de véleményem szerint egyedülálló és fantasztikus lesz!!!!

DE!!! Rájöttem, hogy hiába ha nincs kedvem hozzá, folytatnom kell, mert ennyivel tartozom Nektek! Ha már veszitek a fáradságot és az időtöket, hogy elolvassátok amatör írásaimat akkor minimum az, hogy ezt folytatni fogom. Nem az eredeti elképzeléssel, mert rövidebb lesz, de TÖMÉNY DELENA! (néhol +18-as mert a statisztika azt mutatja , hogy az bejön a nyílvánosságnak)

Szóval lesz folytatása.. február közepén jön az 5. fejezet. Addig is csók mindenkinek!!!

Üdv: Sleepy

4. fejezet

Ráébredés

• Héj, jól vagy? - sétált oda Damon aggodva a láthatóan sokkot kapott Elenához és lágyan megsimogatta az arcát. Elena a finom érintésre megrázta a fejét és kissé hátrahökkent mintha hirtelen kitisztult volna előtte a kép és dühösen csapta le a férfi kezét az arcáról.
• Találkoztál Stefannel? - kérdezte ingerülten a férfitől és közben dühösen nézett a vámpír szemébe. Damon értetlenül állt a dolog előtt és újból közelebb lépett a lányhoz és próbálta megint megsimítani az arcát.
• Elena, nyugodj.. - vígasztalta volna a lányt lágy hangon, de a másik a szavába vágva és kezét újból ellökve az arcától hátrébb lépett a férfitól.
• Találkoztál vele? - ismételte magát a lány és még szúrósabban nézett Damonra mint előtte. A vámpír látta, hogy most nem az áll előtte aki 10 perccel ezelőtt forró csókot nyomott az arcára és aki kedvesen simogatta meg a kezét. Ez az Elena a csalódott, a dühös, a mérges és fájdalommal teli lány, aki egyetlen egy férfit szeret, és nem érdekli senki más sem, csak annak a férfinak ez épsége. Bármi is történt ma köztük, az már a múlté. Damonnak gyakorta fájt ez a felismerés, hogy Elena milyen gyorsan túl tud lépni ezeken a dolgokon. Tisztában volt vele, hogy a lánynak ezek a szavak és ezek az érintések nem jelentenek annyit mint neki, de tudnia kellett Elenának is, hogy a férfinek ez a minden, ez élteti, emiatt lett az aki. Egy olyan vámpír, aki egy nő elérhetetlen szerelméért, képes lemondani a valódi természetéről és olyannak lenni ami számára nagyon is természetellenes. Damon sosem volt egy hős típus, sem emberként és főleg nem vámpírként, de Elena kedvéért ezt a szerepet is el tudta magának képzelni és kis idő után meg is tudta ezt szeretni. Bármire képes volt a lányért, és azért, hogy Ő boldog legyen és Elena is így volt ezzel, csak nem vele kapcsolatban, hanem az öccse iránt és ez volt az a felismerés amely leginkább sebet ejtett Damon egyre növekvő szívén.
• Válaszolj! - kiabált rá a férfira, akinek eddigi lágy arcvonásai hirtelen váltott dühösre és ingerültre.
• Ez nem a Te dolgod! - válaszolt és fejével a táncoló tömeg felé intett – Menj vissza a házba. Ez a Te partyd, ott kell lenned, ezt majd én elintézem. Damon állta Elena szikrákat szóró tekintetét majd fejével bólintott és a lánynak hátatfordítva indult el Alaric felé.
• Ez nem az én dolgom? - futott Elena Damon után és egy hirtelen mozdulattal megragadt a férfi erős vállait és maga felé fordította. Mindkettőjük tekintete csak úgy izzott a dühtől. - Ez nagyon is az én dolgom! Hogy találkozhattál vele és nekem nem szóltál? Nekem?- kérdezte még ingerültebben a lány – A szerelmének?! - Elena tudta, hogy ezek a szavak méginkább marni fogják Damon szívét, de most nem tudott erre igazán koncentrálni. Bántani akarta a férfit, mert az még mindig titkolózik előtte, pláne ilyen fontos dolgokban. Damon Elena szavai hallatára belül megsemmisült, de arcán egy rezdülés sem látszódott. Tudta, hogy ez így van, de miért kell ezt miért hangoztatni? Nem akarja állandóan azt hallgatni, hogy Elena Stefant szereti. Elege volt ebből a mondatból egyszer s mindenkorra.
• Véletlen futottam vele össze.
• Véletlen? - húzta fel a szemöldökét a lány. - Komolyan ennyire hülyének nézel? - háborodott fel Elena.
• Nem történt semmi olyan, ami Rád is tartozna, így ha megbocsátasz... - mérte végig Damon a lányt és indult volna ismét Ric felé, de Elena nem hagyta annyiban.
• Ne merj megint hátatfordítani! - húzta vissza a férfit és ahogy Damon fordult vissza úgy talákozott az arca Elena tenyerével. A lány, már jónéhány pofont kiosztott a férfinak, de határozottan ez volt az eddigi legnagyobb. Damon eddig sem volt igazán nyugodt, de ez a pofont tényleg kiverte nála a biztosítékot. Elena látta, hogy a férfiből minden nyugalom egycsapásra kiszáll de nem ijedt meg a látványtól. Damon erősen megragadta Elena apró vállait és közelebb lépve hozzá, az arcától alig néhány centiméterre sziszegte a lány ajkaiba:
• Fogalmad sincs miért tettem amit tettem és arról sincs, hogy mi történt ott,úgyhogy ne vádaskodj itt nekem! - Elena nem szólt semmit csak kitépte vállait Damon szorításából hátrébb lépett. Damon észrevette, hogy a lány egy kissé lehiggadt és már nem tombolnak benne úgy az indulatok mint 1-2 perccel ezelőtt, így immár harmadjára de újra megindult Ric felé. Mielőtt odaért volna, egyszer megtorpant és hátrafordult a lányhoz:
• Csak hogy tudd, mindent Te miattad és a Te érdekedben csinálok! - tekintetében a düh mellett a fájdalom is helyetfoglalt. Elena arca kissé megenyhült de teste még mindig a feszültségtől égett. Nem tudta elhinni, hogy Damon találkozott Stefannel és neki ezt csak meg sem említi. Azt hitte, hogy a férfi megváltozott és már nem az a régi,önző bunkó aki volt, de tévedett, kutyából nem lesz szalonna.
• És most? - kérdezte Alaric és a táncoló tömeg felé intett fejével. - Gondolom vége a bulinak. Damon a kertet bámulta, majd két kezével megigazította ingje alját és Ő is a ház felé nézett.
• Nagyon úgy fest. - mondta egyhangúan. - Megyek és kidobom őket. - mosolyodott el a férfi és elindult a nappali felé. Közben Elena lassan odasétált Alarichez, kezeit összekulcsolta és szúrósan tekintett fel rá.
• Te tudtál erről? - kérdezte határozottan, arca komolyságot tükrözött. Alaric nem válaszolt csak szóra húzta a száját és szemével az eget kezdte vizslatni.
• Öhm..igen? - válaszolt a férfi, de tűnt inkább kérdésnek mint határozott válasznak. Elena nem jutott szóhoz, két kezét a homlokához téve rázta meg értetlenül a fejét. Egyszerűen nem bírta felfogni, hogy Őt, pont Őt miért zárják ki ebből az egészből. Stefan a szerelme, az az ember akit a világon a legjobban szeret. A barátai több mint 2 hónapon keresztül nézték végig mindennap, hogy a lány értelmetlen és ködös nyomok után kutat, majd kiderül, hogy nyomokra semmi szükség sem volt, mert mindenki tisztában volt azzal, hogy Stefan hol van. A házban hirtelen csönd lett, először a hangos zene, majd később a hangoskodó fiatalság is elhallgatott. Elena és Ric rögtön a némaság felé vezették tekintetüket és kíváncsian várták a folytatást.
• Egy kis figyelmet kérnék! - kiabálta a tömegnek Damon és a nappaliban lévő pultra felállva kezeit széttárta majd folytatta. - A bulinak vége, mindenki menjen haza! - mutatott az ajtó felé és közben kajánul vigyorgott. A fiatalság hangos elégedetlenségbe kezdett, az egész házat a fújólgás, a trágár káromkodás és füttyszó zengte be.
• Ez nem a Te bulid! - szólt hangosabban egy erős férfi hang a tömegből. Damon tekintete már cseppet sem volt olyan barátságos mint az előbbi felszólításkor és ezt a teraszon álldogáló Elena is észrevette. Egy mély sóhaj után a csalódott tömeg felé vette az irányt.
• Hé Öcsi, a buli Elenáé, de a ház az enyém, szóval kifelé! - ordította a vámpír elég ingerült hangon még mindig a pulton állva. Elena kisebb - nagyobb lökdösődések híján, de odaért a pulthoz, kezét a vámpír felé nyújtotta, jelezve ezzel, hogy húzza fel maga mellé. Damon először értetlenül állt a helyzet előtt, de rögtön megtette a lány kérését, és már nyúlt is a kezeiért.
• Öhm..hello mindenkinek! - kezdte kissé zavartan a lány de arcára próbált valamiféle mosolyt erőltetni. - Köszönöm, hogy eljöttetek, de a partynak itt tényleg vége. - kezdett újabb kiabálásba a vendégsereg de Elena folytatta. - Sajnálom és köszönöm mégegyszer, hogy eljöttetek! - intett kezével Ő is az ajtó felé. A nem kicsit ittas tömeg még mindig nem mozdult, csak öklüket a magasba emelve kezdték el egyszerre ordítani:
• Nem, nem, nem megyünk! - ismételték egymásután folyamatosan. Elena Damonre pillantott aki úgyszint a lányt fürkészte.
• Részeg az összes. - nézett a kántáló fiatalokra – A'sszem, durvább eszközhöz kell folyamodni. - kacsintott a lányra és száját féloldalas mosolyra húzta. Épp ugrott volna le a pult tetejéről mikor Elena megragadta a karját, hogy visszatartsa.
• Ne, majd én. - szólt és kezét levette a férfiról. Hangosan megköszörülte a torkát és kezével csöndre intette barátait.
• Köszönöm. - mondta a lány, mikor a tömeg elhallgatott. - Az igazság az – tartott egy kis szünetet és bal kezével belekarolt Damon karjába , jobb kezét pedig a férfi mellkasára rakva simogatni kezdte azt, majd szorosan bújt a vámpírhoz. Damon egyátalán nem értette a helyzetet, nem tudta, hogy a lány milyen mondandóra készül, de az, hogy ilyen közel kellett bújnia hozzá cseppet sem volt ellenére. Elena a férfira pillantott aki természetesen a lányt nézte. Szinte ölni tudó tekintettel nézett fel Damonra, jelezve ezzel hogy ne gondolja, hogy bármi is rendben van. Damon vette a lány tekintetéből sugárzó üzenetet de nem igazán érdekelte, fontosabbnak érezte azt, hogy a lány forró, szinte izzó tenyere, pont az Ő szíve felett pihent. - ...hogy, ettől a fiatalembertől – mosolygott széles, mű mosollyal Damonra - egy csodálatos ajándékot kaptam, amit szeretnék neki, minél hamarabb megköszönni...- Nemcsak a tömeg, de Damon is értetlenül tekintett a szülinaposra, mit akar ezzel Elena? Úgy hiszi, hogy ezzel el lehet küldeni kb. 70-80 embert? Elena látta a sok elgondolkodó arcot a házban így még gyorsan hozzátette. - ... lehetőleg a ház minden szegletében! - mosolyogott méginkább a tömegre , akik megérte a lány igen éles célzását, hangosan felnevetett és 'Sok sikert', 'Hajrá', 'Adjál neki' felkiálltásokkal körülbelül 5 perc alatt el is hagyták a házat. Elena egy mély levegő után elengedte Damon karját , egy tincset a füle mögé fésült és leguggolt ,hogy finoman le tudjon ugorni a magas pultról. Damon nem szólt semmit, csak játékos tekintettel nézte a lány mozdulatait. Elena mikor bizonytalanul, de leért a padlóra a férfi sokatmondó arcára pillantott és észrevette, hogy a vámpír ingjén márcsak az utolsó két gomb van begombolva.
• Te mit csinálsz? - kérdezte szemrehányóan Elena.
• Felőlem kezdhetjük! - válaszolta íncselkedve a férfi és hirtelen Elena előtt termett és derekát megfogva, szorosan magához húzta a lányt. Elena erősen ellökte magától a férfit és lenézően tekintett rá.
• Ugyan kérlek -szólt végül. - Undorodom tőled! - mondta keményen a férfi szemébe. Damon nem sértődött meg a lány reakcióján, várható volt tőle ez a viselkedés. Ingjét gyorsan begombolva indult el a terasz felé.
• Hála Neked, a barátaid nem így tudják! - egy kacsintás erejéig visszafordult a lány felé, de közben nem állt meg. Elena egy mély sóhaj és egy fintorgás után a férfi után ment.
• Elég, hogy Te tudod! - vágta a férfi fejéhez. Mikor mindketten kiértek a kertbe, Alaric egy-egy whiskyvel várta őket. Damon egy húzásra, Elena pedig apró kortyokban fogyasztotta el, a most tényleg nélkülözhetetlen elikszírt.
• Mikor ér ide Bonnie? Meg kell ezt beszélünk. - fordult Damon Ric felé, majd Elenára tekintett aki tágranyílt szemekkel hallgatta a férfit.
• Meg kell beszélnünk? - kérdezte a lány felvont szemöldökkel. - Hú, de közlékeny lett valaki hirtelen... - rázta a fejét Damonnak aki válaszul ugyanígy tett. - Nemrég mentek el Jeremyvel még sörért, pár perc és itt lesznek. - mondta végül a lány.
• Caroline és Tyler? Ők is legyenek itt? - érdeklődött Alaric.
• Felőlem?! Nekem mindegy... nem mintha sokat tudna segíteni, egy 1 hetes vámpír és a kiskutyája. - mosolygott a vámpír és töltött még egy pohárral magának. A következő 20 perc viszonylag csöndesen telt el, vagy Damon kortyolgatását lehetett hallani, vagy Elena mély sóhajait ami nemcsak a férfi viselkedésének szólt, hanem az idegességnek is. Először is bosszantotta Damon végtelen nyugtalansága és az, hogy egyátalán nem érzi magát bűnösnek vagy hibásnak azért, mert nem szólt neki Stefanról, sőt, még Elena érezte magát bolondnak, hogy ugyan miért is akad ki ilyen 'apróságokon'. Másodszor pedig, ha Damon találkozott Stefannal, akkor valószínűleg próbálta Őt visszahozni, vagy visszacsalogatni, és ahogy most a dolgon állnak, ez egyértelműen nem sikerült. Nem tudta eldönteni, hogy Damon nem tudta visszahozni Stefant Mystic Fallsba, például Klaus miatt, vagy talán Stefan nem akart visszajönni? Utóbbira gondolni sem mert, hiszen akkor minden hiába, az egész teljesen értelmetlen.