Képek a 3x09-ből. NAGY köszönet érte eewanak!!!! :D

eewa (L) !!    (Stefan ne zavarj már be mindig... kicsit idegesítő... -.- )

Lonely Man..

Az év utolsó része - Homecoming 3x09 előzetes

Tökéletes videó...

Tökéletes videó arról, hogy meddig jutottuk onnan, hogy... "Mindig Stefant fogom szeretni"..

Jó szórakozást!

A hét legjobb írása... SZAVAZZ!!

Szavazzatok a hét legjobb írására! A szavazatokat kommentben kérjük leadni!


1. Nirvana: What's with Klaus III. fejezet


2. Nirvana: What's with Klaus IV. fejezet


3. Andie: We need a talk 1. rész


4. Andie: We need a talk 2. rész


5. Sleepy: 3x09 A szalagavató  VII. fejezet


6. Sleepy: 3x09 A szalagavató   IX. fejezet

Nirvana tollából : What's with Klaus? IV. fejezet

Nem tudok mást írni..... IMÁDOM!!! (L)  (Sleepy voltam)
Jó szórakozást!!

4.

   Másnap reggel Elena egyenesen a Salvatore panzióhoz hajtott. Leállította a motort, kikapcsolta a biztonsági övét, és... csak ült tovább a helyén. Tekintete az épületre szegeződött, elképzelte mit csinálhat odabent a férfi. Őszintén remélte, hogy a szerzeménye már lelépett, vagy egyáltalán nem is volt ott. Hogy Damon idő közben meggondolta magát, és csak Elena agyát akarta húzni a tegnapi jelenettel. Nos, ez sikerült is, nem igaz?

   Egyik kezével végigszántott a haján, és nagyot sóhajtott. Mitévő legyen? Belesüppedt az ülésbe. Damon már biztosan meghallotta az érkezését, és a végén még hülyének nézi. Túl késő már megfutamodni? Újból végiggondolta a dolgot. 

   Életed végéig bánnád, ha nem lépnéd ezt meg... – Bonnie szavai visszhangzottak a fejében. Az agya egyik fele igazat adott Bonnie-nak. A másik fele viszont azt súgta neki, hogy most készül elkövetni élete egyik legnagyobb baklövését. Az agya harmadik fele szerint azonban előbb-utóbb úgy is meg kell ejtenie ezt a beszélgetést Damonnal. Az agyam harmadik fele... talán épp itt a baj a gondolatmenetemben. – gondolta magában gúnyosan. Kreatív káromkodások kíséretében kinyitotta az ajtót, majd gyorsan kikecmergett belőle, mielőtt meggondolta volna magát. Végigsétált a macskaköves úton, cipője alatt recsegtek-ropogtak az ágak és a gallyak, melyek a kandalló békés tüzének pattogására emlékeztették.

   A lelkiállapota azonban minden volt, csak nyugodt és békés nem. 

   Vett még egy mély lélegzetet az ajtó előtt állva, lenyelte a torkában keletkeződő gombócot és megpróbálta elzavarni a pillangókat, melyek a gyomrában repdestek. Egek, úgy érezte magát, mint egy tíz éves, aki élete első szerelmével készül beszélni, mikor a srác még a nevét sem tudja. Nevetséges! Elena Gilbert, szedd össze magad!

   Kihúzta magát, és újdonsült erővel kopogott be az oroszlán kopogtatón. Damon azon nyomban ajtót nyitott, mintha órák óta erre a pillanatra várna. A szokásos lezser testtartással dőlt az ajtónak, miközben egy jól ismert mosolyt villantott a lányra, azurkék szemével pedig alaposan végigmérte.

   - Nézzenek oda, ki bukkant elő!

   - Stefan és Rebekah? - a vámpír hátranézett a válla fölött, mintha arra számítana, hogy mögötte állnak a kérdéses személyek, majd visszafordult Elenához és csak a fejét csóválta. – Bemehetek?

   A férfi félreállt az útból, így a lány akadálytalanul léphetett be második otthonába. Körbenézett a házban, de valóban nem volt ott egy lélek sem rajtuk kívül. Egy kicsit fellélegzett. Legalább senki nem lesz fültanúja ennek a beszélgetésnek. Szembefordult Damonnal, aki már közvetlenül mögötte állt, a testük szinte összeért. Elenát kicsit megrázta ez a hirtelen közelség. 

   - Mit lett a tegnapi csajjal?

   - Féltékeny vagy? – Damon mosolya még szélesebb lett, már a fogai is kilátszódtak. Elena várta, hogy a másik a kérdésre feleljen, ne pedig újból elterelődjön a téma. Végre rászánta magát, hogy beszéljen vele, nem fogja hagyni, hogy megint elhalasszák. – Semmi olyan, amire gondolsz.

   Elena bólintott. Ugyan nem mondott nemet, de a legrosszabb mégsem következett be.

   - Most te is hajlandó lennél válaszolni a én kérdésemre? – kérdezte csibészesen Damon, mire a lány szíve zakatolni kezdett. Tényleg vele történik ez?

   - Igen. Nem. Nem tudom... – a hangja folyamatosan halkult, a végét már csak a vámpírhallásának köszönhetően hallhatta a férfi. Pocsék válasz, de mentségére szóljon, hogy még önmagával sem tudta őszintén megbeszélni.

   - Ez most három, egymástól teljesen különböző válasz volt. Melyiket jelölöd meg? De akár el is vehetsz kettőt... a lényegen nem változtat. – Damon lehajolt egészen Elena füléig. Forró lehellete égette a bőrét.  – Hallgatlak, Elena. – suttogta. A lány beleborzongott a szavaiba.

   - Én... én... – dadogta. Az agya teljesen kikapcsolt, még ez a szerve is cserbenhagyta. –Nekem... hiba volt idejönnöm. – megpróbált kitérni a vámpír útjából, de az elkapta a csuklójánál fogva, és a legközelebbi falhoz rántotta. Elena harcolni kezdett a szorítás ellen, de még a természetfeletti ereje nélkül is egy izmos férfiról volt itt szó. Vagyis nem volt menekvés.

   - Damon, kérlek, engedj el!

   - Miért? – viccelődött a vámpír.

   - Ez nem vicces!

   - Pedig én jól szórakozom. – vágott vissza Damon. Még a hangjából is kicsendült nevetésének dallama. 

   - Mi ütött beléd? 

   - Hallani akarom az igazat. – felelte egyszerűen. Elena makacsul hallgatott, dühtől izzó szemmel nézett fel a férfira, aki láthatóan jót mulatott rajta. – Miért nem akarsz válaszolni?

   - Azért, mert megijeszt az, hogy mennyire kedvellek! – túl későn jött rá, hogy hangosan is kimondta, ami az eszébe villant. Legszívesebben arconcsapta volna magát, de egyik kezével sem tudott az arca közelébe sem érni.

   Elena nem tudta pontosan, milyen reakcióra is számított, de egész biztosan nem erre. Damon egy ideig csendben nézte a lányt, az önelégült vicsor egy olyan mosollyá változott, amilyet még nem látott a férfin ezelőtt. Boldogság érződött benne, de valami egészen más fajta. 

   Gyerünk, mondj valamit!

   - Jobban megkönnyíted a dolgomat, mint vártam... – a lány a homlokát ráncolta, de Damon továbbra is csak vigyorgott.

   - Miről beszélsz?

   Damon oldalra biccentette a fejét, és csibészes mosollyal figyelte a másikat.

   - Vajon Stefan mit szólna, ha tudná, hogy beleszerettél a bátyjába? Bár szerintem... – itt jelentősségteljesen a lányra nézett, akinek fogalma sem volt, mi üthetett a vámpírba. – Nem is érdekelné jelen pillanatban.

   - Hajlandó lennél elárulni, hogy mi történt veled? 

   Damon ismét belesuttogott valamit a lány fülébe. Egyszerű szavak voltak, de a jelentésük. Szentéges isten, a jelentésük! Nem, ez nem történhet meg... – gondolta a lány. A vámpír minden egyes arcrezzenését az emlékezetébe véste, és elégedetten nyugtázta magában, mekkora meglepetést okoztak a szavai. Elena hirtelen kitépte magát a másik szorításából, aki hagyta, hogy a lány sarkon forduljon, majd úgy rohant ki a házból, mint még soha. Feltépte a bejárati ajtót és észvesztő sebességgel igyekezett az autójához. A világ azonban mintha lelassult volna körülötte; közel sem futott olyan gyorsan, mint szeretett volna, a tüdeje égett, az agya megállás nélkül kattogott, a szíve pedig mázsás súlyként nehezedett a mellkasára, ami tovább lassította elkeseredett menekülési kíséretét. Igazából nem is tudta, miért menekül. Hiszen nem volt értelme. A lábai azonban felhúzták a nyúlcipőt, és nem óhajtottak kibújni belőle.

   Már majdnem célba ért, mikor valaki hátulról erőből meglökte, amitől elvesztette az egyensúlyát és a föld felé kezdett zuhanni. A becsapódás fájdalmas volt, a kezét felhorzsolta, a térdeit csúnyán beütötte, nem is beszélve a fejét ért kisebb ütéstől, amitől egy pillanatig csillagokat látott. A levegő beszorult a tüdejébe, és kétségbeesetten próbálta újból megtalálni a helyes ki- és belégzési módot. Az agya kezdett tompulni a léghiánytól, de egy újabb hátra mért ütéstől sikerült egy nagy lélegzetet vennie. Majd mégegyet. Rekeszizma fel-le mozgott, olyan gyorsan szívta magába az életet jelentő oxigént, mintha maratont futott volna. Egymás után kétszer is.

   Mikor már elég erősnek érezte magát szembenézni a rá váró ellenséggel, felkaparta magát az útról, és egyenesen... a tegnapi szőke nőci zöld szemeibe bámult, aki unott kifejezéssel nyugtázta, hogy Elena egyenlőre életben marad.

   - Nem akartam, hogy beadd itt nekem a kulcsot.

   A lány szólni sem tudott a döbbenettől, ellenkezés nélkül hagyta magát visszavezetni a házba. A férfi még mindig ugyanott állt, ahol az előbb Elena faképnél hagyta. A báros csaj elengedte, és néhány lépést hátrébb állt.

   - Miért vagy itt?

   - Szivélyesebb fogadtatásra számítottam az én felbecsülhetetlen értékű vérbankomtól. – mondta Klaus, megjátszva a megbántottságot. Elena keresztbevonta a karjait és összeszűkült szemmel meredt a férfira.

   - Miért vagy itt? – ismételte meg a kérdést, mire a hibrid ismét a falhoz passzírozta, ezúttal azonban egyik keze a torkát fojtogatta. A lány ajkait egy rémült sikoly hagyta el. Pulzusa ismét az egekbe szökött, vére vadul tombolt az ereiben. Belemeredt az azurkék szempárba, mely mögül most nem Damon, hanem Klaus nézett vissza rá közömbösen, ahogy a másik sosem tudta volna megtenni.

   - Először is, azt akarom, hogy maradj csöndben! – nos, ezt nem volt nehéz teljesíteni, mivel Elena jelenleg a lélegzetvételeiért is komoly harcot vívott. Lehunyta a szemét, mire Klaus elengedte a lányt, és pár lépéssel hátrébb állt meg. - Tökéletes. Nos, kedves barátod, - mutatott a testre, melyet jogtalanul vett birtokába – beszámolt róla, hogy Katerina felébresztette Mikaelt.

   - Mondanom sem kell, hogy mennyire szerencsétlen ez a helyzet... És itt jön a képbe a te kis boszi barátnőd...

   - Bonnie sosem segítene neked! – jelentette ki dacosan Elena, mire Klaus röviden felnevetett.

   - Nos, annál nehezebb lesz a dolgod, hogy meggyőzd...

   - És ha nem teszem meg? – vágott vissza. A hibrid egy rövid hatásszünet után eltűnt szem elől, majd legközelebb egy jól megmunkált karóval tért vissza. Elena arcából minden vér kifutott, amikor felfogta, hogy mire készül a másik: lassan a szívéhez emelte a fegyvert. Damon szívéhez.

   - NE! – oda akart sietni, de a báros csaj, akiről már teljesen meg is feledkezett, megragadta hátulról és biztos kézzel tartotta a kapálódzó lányt. – Meg ne próbáld! – sziszegte összeszorított foggal.

   - Szavak, mögöttes tartalom nélkül. – Klaus elkezdte kigombolni a fekete inget, ami rajta volt, majd mikor láthatóvá vált Damon izmos felsőteste, újból célkeresztbe állította a karót. – Szóval, szivecském, ha nem szeretnéd, hogy a mi drága barátunk úgy maradjon meg az emlékeidben, hogy egy ismeretlen nővel lépett le, miközben téged levegőnek nézett, jobban teszed, ha meggyőzöd szeretett barátnődet, hogy segítkezzen nekünk. Biztosítékként pedig... – lepillantott a mellkasára, majd finoman beleszúrta a végzetes fadarabot Damon testébe. A vér azonnal kiserkent alatta, vékony csíkban csorgott le a férfi hasán, s még Klaus arca is megrándult kicsit. Nem beszélve Elenáról, aki halálra váltan, kikerekedett szemmel nézte a jelenetet. A hibrid azonban, bármennyire is jól esett volna neki, még nem szándékozott megölni a nyomorultat. 

   - Remélem megértetted, hogy az idősebb Salvatore életével játszol, ha nem szerzed meg nekem Bonnie-t. Nem is beszélve a többi barátodról. 

   - Ugye tudod, hogy Mikael a közelben van?! – erre a mondatra Klaus kajánul elvigyorodott, de még leplezett jókedve sem tudta teljesen elrejteni félelmének csíráját, mely a szemében bújkált. Egy apró verejtékcsepp folyt végig a halántékán.

   - A másik ok, amiért ennek a testnek a vendégszeretetét élvezem. – mondta, majd Elenára kacsintott. - Most, hogy ezt megbeszéltük, távozhatsz is, szépségem.

   Nem kellett kétszer mondani. Elena lába ismét önálló életre kelt, és ebben a robotpilóta üzemmódban tette meg az utat az autójáig, ám ezúttal senki sem akadályozta meg, hogy beszálljon. Aztán csak ült egy helyben, üveges tekintettel nézte a házat. Nemrég ugyanígy volt, szeme az épületen, miközben az agya belső harcot vívott önmagával, csak épp teljesen más okból. Az ablakban megpillantotta Damon alakját, aki egyenesen őt leste. Ric egyszer említette, hogy mikor Klaus megszállta a testét, semmire sem emlékezett belőle. Vajon Damonnak sincs fogalma róla, mi történik a testével, vagy kinek a birtokában van? Egy kövér könnycsepp jelent meg a szeme sarkában. Egyik ujjával letörölte, míg másik kezével beindította a járművet. Hátramenetbe állította, és tolatva kigurult a panzió parkolójából, majd egyenesen hazáig hajtott. Út közben már szabad utat engedtek magának könnyei, melyek patakokban folytak végig az arcán. Hát már sosem lesz vége ennek a rémálomnak?! 

új kedvenc párosom: Bonnie és Ric

RÖPSHOT! - Klaus és Mikael (by Andie and Sleepy)

Klaus vidáman jött le a színpadról miután köszöntötte az este vedégeit. - Jó estét mindenkinek! - mondta. Mikor leért a lépcsőn egyenesen az italospult felé vette az irányt.

- Lehet nem mindenkinek lesz jó. - hangzott fel hátamögött egy mély, érces hang.

Klaus a hang hallatán azonnal megfordult és arcát a rémület vonásai járták át. próbálta leplezni érzéseit, ha nem is testtartásában de hangjában lazaság tükröződött. - Apuci. - szólt nevetve.- Nem mondom, hogy hiányoztál.

Neked csak Mikael! - borzolta össze szemöldökét, majd vámpírsebességgel termett a hybrid előtt.- Köszönj el a megkeseredett életedtől- és elővette a végzetes tőrt.

-Daddy, azt gondolod, hogy megölhetsz egy piszkafával?Engem? A "Ripper és Hybrid" Gyártó cég vezérigazgatóját?- kérdezte nevetve.

- Vagy tábortüzet rakunk? - vetett fel egy újabb pimasz kérdést. - Múlthéten volt a bonfire party.. - rázta színlelt csalódottsággal a fejét. - Ne bánd. - legyintett. - Én is lemaradtam róla. - nevetett.

- Még mindig gyerek vagy, ugye tudod? - kérdezte Mikael fiát. - Mi más lennék. - vágta rá hangosan a hibrid. - 17 évesen váltam a föld urává.. - íncselkedett. -Lám, lám, 17 évesen még mindig nem tanultad meg, hogy nem játszunk az étellel?-mutatott a hybrid kezében levő véres lábújjra, melyet úgy szorongatott, mintha csak az élete függne tőle- Áhhh, hogy ez?Ne is törődj vele, ez Stefané, nem volt ideje a nagy siettségben összerakni a kis szöszi darabjait- mondta már jóformán ördögi vicsorral az arcán. - Micsoda? Stefan is itt van? Hol??!! - kérezte kíváncsian és körbenézett a birtokon. Klaus értelmetlenül nézett apjára és nem válaszolt neki. - Hol van Klaus? Merre ? - kérdezte aggódó tekintettel és szinte zihálni kezdett. - Mi bajod van? Miért érdekel? Nem is ismered. - nézett megvetően apjára. Mikael ingerülten nyúlt fia nyakához és szorította meg erősen, úgy, hogy közbe Klaus talpai nem értek a földhöz. - Nem tudsz Te semmit. - szűrte ki összeszorított fogai közül a szavakat. - Nálam jobban senki sem ismeri Őt.- tette le fiát a földre és kissé higgadtabban megfordult és egy fának támaszkodva hajtotta le fejét. - 90 éve keresem Őt! - suttogta maga elé. Klaus nem szólalt meg csak kíváncsian hallgatta apja szavait. - El sem hiszem, hogy végre megtaláltam Őt. - hitetlenkedett a vámpírvadász és apró mosoly jelent meg az arcán. - Miért keresed Őt ennyire? - kérdezte halkan Klaus. Mikael könnyes szemmel nézett vissza fiára és lágy hangon megszólalt. - Mert szeretem. - suttogta..

4 nov

3x08 hatására - Röpke Oneshot = RÖPSHOT!!

 Bonnie és Ric! Andie és Sleepy tollából!

-Alaric! - szólt feszülten Bonnie. - Hey , mi a helyzet? kérdezte vidáman a tanár. - Felejtenem kell!-kezdte a lány .- Szexre van szükségem, most! - és boszierejével a földre terítette a sexi tanárt. (Sleepy)

Alaric lassan feltápászkodott a földről, egyből az jutott eszébe, hogy mikor szexelt utoljára, és szomorúan nyugtázta magában, hogy nagyon régen, ezért felcsillant a szeme. - Boszikám, gyere apucihoz - ezzel együtt elkapta bonnie vékony derekát és olyan szenvedélyesen csókolta meg mint még senkit. (Andie)

A szex alig volt fél órás, de mindketten úgy leizzadtak mintha a sivatagban jártak volna. - Tudtam, h nekem nem kisfiú kell. - mosolygott Bonnie a férfira aki hátrahajtott fejjel, zihálva nevetett fel.

-Ahh.. ez hiba volt. - válaszolta a férfi mosollyal az arcán de tekintetében a megbánás is ott volt. - De.. - nézett kéjesen a másikra. - kár lett volna kihagyni. (Sleepy)

Bonnie, édesem, én már voltam emberrel, vámpírral, de mind közül a boszorkány szex jött be a legjobban- szinte már nevetve mondta a tanár- Igen? Akkor tegyük még izgalmasabbá- mondta a lány és elővett egy grimoire of Kamasutra feliratú könyvet a táskájából. (Andie)

3x08 Sleepy véleménye

Összességében a rész szerintem nagyon jó volt, gratulálok az íroknak... DE!.. van néhány dolog ami mellett nem tudok csak úgy elmenni.

1. Ripper Stefan:  Én még mindig hiányolom, hogy végre láthassam Stefant igazán rossznak. Voltak jelenetek mikor pl. elhittem. Twisterezés a lányokkal, a múltkori részben mikor ordítozott Lexivel és Elenával a pincében, de ezektől függetlenül nem hittem és nem hiszem el neki, hogy Ő egy könyörtelen gyilkos, egy ripper, akit semmi és senki sem érdekel csak a vér. Andie nagyon jól leírta: "egy ripper nem tudja abbahagyni az ivást (vérről beszélek), főleg azután, hogy napokig volt bezárni és éheztették, erre a bárban simán elveszi a fejét a lány nyakától és még mosolyog is?? Mi vaaann??" Andie, teljesen igazad van.. kissé PARADOX! Véleményem szerint már nem is láthatom az igazi gonosz Stefant, hiszen kezdi az emberségét visszakapcsolni...

2. Szorosan kapcsolódik az előző ponthoz, mégis inkább külön vettem.
Tegyük fel, elhiszem, hogy Stefan egy ripper, igazi gyilkos, oké elfogadom. Sokkal vérszomjasabb mint Damon, ha mind2 pl. elemében van. Rendben ez is oké. És most jön a kérdés. Damonnak 2 és fél évad sem volt elég ahhoz, hogy teljesen emberi tudjon lenni, holott Ő nem indult olyan mélyről, mint ahonnan Stefan indulna. (állítólag) . Damon egy emberrel szemben tud emberségesen viselkedni és az Elena, de nála is gyakran hibázik. Ezekután, ha Stef majd visszakapcsolja az emberségét, és pl. az évad végére visszatérünk az unalmas öccsihez, akkor egy újabb Paradoxxal találjuk magunkat szemben. Vagy Stefan ennyire a két véglet?

3. Félreértés ne essék, imádtam ezt a delena jelenetet, tényleg!!!! Mégis meglepő volt számomra az, hogy a legutóbbi részekben Damon ha közel került Elenához, akkor a lány meg sem tudott szólalni, csak a férfi száját vagy szemeit bámulta (sokatmondóan). Tisztán látszott a tekintetéből, hogy nem rajta múlik a dolog. (Pl. 3x02 vége, 3x04 konyha, Damon a nyakláncot fogja, 3x05 vége, Damon keze a lány combján, 3x06 tapizás után és az elsősegélynél.) Nos ezekután, Elena mellett ott fekszik ez az illető, arcától kb. 20 centiméterre és semmi hosszú bámulás sincs, sem pedig szájstírölés. De ami a legviccesebb, a lány simán becsukja a szemét és próbál elaludni. Az aki eddig a férfi közelében szinte megsemmisült és csak bámulni tudta a másikat. Szerintem vicces!!

4. "Sajnálom", hogy Matt nem volt benne, nagyon "kellett" volna a részbe!! :))))

5. És lehet kicsit morbid, de én behaltam Ric és Bonnie közös jelenetén, nem bánnám, ha a boszi lecserélné a tinit egy szexi történelem tanárra... :)))

...

3x08 ANYÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁSSS!!!!!!

Matt a TVD hőse

Többen vettük észre, hogy Matt néhány részben igencsak központi szerepet tudhat magáénak, pedig sokak szerint a magas, szőke fiú ideje már rég lejárt a sorozatban. Ha Matt ennyire közkedvelt akkor illik róluk fanfic.eket írni.
Íme néhány rövid, de annál ütősebb! Jó szórakozást!


P.S. A lényeg, hogy Matt zongora általi halált haljon.


Matt, eljössz velem a bálba? kérdezte Elena, -Igen, válaszolta hősünk. aztán egy zongora zuhant a fejére, így Elena új kísérő után nézett. by Sleepy


A hősies Matt átvágott a Klaus által megölt holtestek tömkelegén, majd egy jól irányzott jobbhoroggal leterítette a hibridet. - Én vagyok az Isten! - szólt, de mielőtt belelendülhetett volna az ünneplésbe egy zongora esett a fejére. by Nirvana


Matt és Stefan iszogattak a Salvatore vendégházban, míg Elena és Damon az emeleten szeretkeztek a zongora tetején, de olyan hevesek voltak, hogy leszakadt alattuk a padló, és zongorástól ráestek Matt és Stefan fejére. by eewa


Elena Matt oldalán jelent meg a bálon. Damon észrevette a fura párost és odament. - Mit csinálsz a csajommal? kérdezte ingerülten, de mielőtt matt szólhatott volna a vámpír egy zongorát vágott hozzá. by Sleepy


Matt táncolt egy zongorán-ordítva, h én vagyok a TVD sztárja-erre belépett a szobába Elene-megdöbbent, majd oda szegezte neki-Matt mit csinálsz?Indulni kéne- Erre az égből Mattra pottyant 1 zongora- Isten lekiáltott Mattnek- öcsém, kettőt rendeltél . by Andie


Matt's diarie: "Matt vagyok, Elena és Caroline exe. Jelenleg sokat gyúrok és egyedül vagyok. Pincér vagyok. Nem értek semmit de nem is akarok. Én... Matt vagyok. " A fiú ahogy becsukta naplóját egy zongora zuhant a fejére. Így ez volt Matt, utolsó bejegyzése..  by Sleepy

FELHÍVÁS!!!! Te hogyan folytatnád??? Fanfic. író verseny!!

Annyi tehetséges ember van a világban, ideje felfedezni még egyet. Nem gondolod?
Ha olvastad a 3x09, A szalagavató című fanfiction-ömet és bosszant a vége, akkor ragadj tollat és írd meg, Te hogyan képzeled el a folytatást?! Vajon mi történhet ezekután Damon és Elena között? A férfi mivel tudja megmagyarázni döntését? A lány vajon egyetért vele vagy ellenkezőleg?
Ha ihletet adtam és van ötleted a folytatásra, vegyél elő egy papírt (Word) és írd meg gondolataidat.
A győztes iromány kikerül az oldalra! (További nyereményen, még gondolkodom...boccs)

Sok sikert mindenkinek! Hajráá!
Üdv: Sleepy

az elkészült munkákat a következő emailcímre várom:   ppp.kkk@freemail.hu

3x09 A szalagavató IX. fejezet BEFEJEZŐ RÉSZ

Nagyon szépen köszönöm Mindenkinek, aki olvassa vagy olvasta ezt a fanficet. Nagyon élveztem írni. Minden karakter szavainak megalkotása kész élmény volt számomra.
Bár sok mindenben eltér ez a fanfic a tvd-től (pl. nem számíthatunk ennyi Delenára) mégis próbáltam mind a karaktereket, mint a fordulatokat TVD-sen meghagyni. Jó szórakozást kívánok  a befejező részhez. HÁLÁS vagyok Nektek!!!
Köszönöm!!! Íme a vége:

IX. fejezet

Pár perccel később Damon már a Gilbert ház előtt állt kopogásra készen. Még egyszer belenézett az ablakba, hogy ellenőrizze nincs e több vér vagy homok, piszok a ruháján majd az ajtóhoz lépett és épp kobogott volna be, mikor egy hirtelen erő legalább 3 méterre ellökte őt a háztól. Damon lassan feltápászkodott, idegesen vette észre, hogy ismét porolhatja le ruháját. Nem értette mi lelte ezt a házat vagy milyen erő volt képes Őt így ellökni. Mikor elindult újra az ajtó felé, hogy megpróbáljon megint bejutni Bonnie nyitotta ki váratlanul az ajtót.

• Oh, hála az égnek! - nézett a boszorkány Damonra és megkönnyebbülten sóhajtott egyet. Damon szigorúan összehúzta szemeit és zakójának ujját igazgatta úgy szólította meg a lányt.
• Mi a fene volt ez? - kérdezte ingerülten. - Nem tudok bejutni. - mutatott az ajtóra majd zakójára. - És ez egy drága öltöny.
• A ház varázslattal van körülvéve. - magyarázta kissé szemrehányó stílusban a lány. - Tudod, te mondtad...vámpírok ellen. - magyarázta mint egy kisgyereknek. - Ahogy látom, a zakódnak meg már úgyis mindegy.. - nevetett fel halkan. Damon is széles mosolyra húzta a száját majd közvetlenül a lány elé lépett.
• Mostmár bemehetek? - nézett a lányra és közben fejével az ajtó felé intett. Bonnie becsukta a szemét, kezeit kissé széttárta és egy ismeretlen szöveget kezdett el latinul mormolni. Pár másodperccel később, apró mosollyal az arcán nyitotta ki szemeit és válaszolt a férfinak.
• Mostmár igen. - bólintott és kitárta az ajtót. Damon belépett a házba és egy-egy gyors pillantást vetett a nappalira az emeletre majd Bonniera vezette aggódó tekintetét.
• Elena? - kérdezte lágy hangon. Bonnie mosolyra húzta a száját, örült annak, hogy valaki ennyire aggódik és ennyire szereti a barátnőjét, az meg, hogy Damont ilyen sebezhetőnek és emberinek láthajta kölün örömmel töltötte el.
• Jól van. - nyugtatta meg a férfit. Damon csodálkozva húzta fel szemöldökét, amit a lány is észrevett. - Igaz azóta zokog, hogy elválltatok... - mondta az igazat a vámpírnak. - de jól van. - ismételte magát. - Kint van a teraszon, Carolinenal. - fejezte be mondandóját és becsukta az ajtót. Damon halk léptekkel sétált át a házon, egészen a hátsókerti ajtóig. Elena a teraszon ült egy padon, kezében egy pohár whiskyvel és egy meleg pokróccal volt betakarva. Szőke barátnője a lány előtt térdelt és láthatóan próbálta megnyugtatni a zokogó Elenát. Damon a nyitott ajtóhoz sétált, kezeit összekulcsolta és úgy dőlt neki az ajtófélfának. Percekig csak hallgatta a két barátnő közötti beszélgetést. Órákig tudott volna ott állni és csak bámulni Elenát. Annyira gyönyörű volt, még így kisírt szemekkel is.
• Elena, kérlek nyugodj meg végre. - vígasztalta barátnőjét Caroline. - Senki nem sem lesz semmi baja. Ezzel nem fogsz segíteni, ha itt sírsz nekem, csak neked lesz sokkal nehezebb. Kérlek nyugodj meg. - mondta Elenának lágy, de kissé utasító hangon.
• Nem megy, oké ? - jelentette ki határozott de szipogó hangon a lány és letörölte könnyeit szemei alól. - Most senki és semmi nem tudna megnyugtatni. - mondta halkan és lehajtotta fejét. Caroline együttérzően bólintott, majd széles mosolyra húzta a száját és úgy felelt a lánynak.
• Talán mégis. - válaszolta sejtelmesen. Elena rögtön felkapta a fejét és barátnője vigyorgó arcát látta meg ahogy fejével az ajtó felé int. Elena rögtön követte tekintetével az intés vonalát és Damon mosolygós arcát megpillantva hatalmas kő esett le a szívéről. Azonnal felugrott és a férfihoz rohanva a másik nyakába vetette magát. Olyan szorosan ölelték át egymást mintha évek óta nem érhettek volna a másikhoz. A lány Damon nyakába fúrta arcát és hangos zokogásba kezdett, de ezt már a megkönnyebbülés és az öröm érzése táplálta. Damon széles mosollyal az arcán szorította magához a lányt, majd fejét Ő is a másik nyakához fordította és úgy szívta magába az édes illatot.
• Damon...Damon.. - ismételte a férfi nevét egymásután többször Elena. - Itt vagy..élsz.. - állapította meg a lány és tovább ölelte a másikat.
• Mondtam, hogy nem lesz semmi baj. - válaszolta úgy a férfi, mintha tényleg nem egy hajszálon múlott volna ma többször is az élete. - Itt vagyok és nem megyek sehova. - suttogta a lánynak. Elena elmosolyodott majd egy kis idő múlva, mikor zokogása már enyhülni kezdett, kibontakozott a férfi karjaiból és szembe állt vele, hogy elmerülhessen az azúrkék szemek világában.
• Aggódtam... - mondta halkan a lány. - Féltem, hogy nem látlak többé.
• Áhhh... - szólalt meg széles vigyorral az arcán a vámpír és közelebb lépett a lányhoz. - Nincs akkora szerencséd. - viccelődött és egy hajtincset fésült hátra a lány arcából. Elena nevetve beleboxolt egy kisebbet a másik mellkasába, majd azzal a mozdulattal megfogva a férfi zakóját közelebb rántotta magához és egy rövid, de vágytól édes csókot nyomott Damon ajkaira. Mikor ajkaik elválltak egymástól mindketten halványan elmosolyodtak, majd Elena arca kissé komorrá vált. Nem nézett fel a férfi szemeibe, csak Damon ingjének nyakával kezdett el játszani. A férfi látta a másik zavartságát ezért kezeit még erősebben fűzte a lány dereka közé és várta, hogy Elena végre feltegye azt a kérdést, amit már régóta akar, de nem mer.
• Damon.. - kezdte a lány félénken és vetett egy pillantást a férfi szemeire, majd tovább babrált a másik ruhájával. - Ugye nem lett baja.. - kérdezte volna a lány, de a vámpír közbevágott.
• Stefan is jól van. - erőltetett arcára egy mosolyt és mostmár Elena is a férfi arcára tekintett. - Rebekahval vannak a sheriff pincéjében. - válaszolta egyhangúan. Damon megértette, hogy a lány számára Stefan még mindig fontos, azok ellenér is ami ma történt köztük, öccsének még mindig van hely a lány szívében, de nem szerette hallani és tudatosítani ezeket magában. Elena észrevette, hogy a férfit kicsit frusztrálja a beszélgetésnek ez a témája ezért inkább nem válaszolt Damon mondataira csak egy aprót bólintott.
• És Klaus? - kíváncsiskodott tovább a lány. - Meghalt? - hangjában a reménykedés apró sugarait lehetett hallani.
• Nem tudom. - válaszolta egyszerűen a vámpír és megvonta vállait. - Fogalmam sincs. - rázta meg kissé a fejét. Elena néhány centimétert hátralépett a férfitól így Damon kezei lecsúsztak derekáról és érthetetlenül nézett vissza rá.
• Hogy hogy nem tudod? - kérdezte és felhúzta a szemöldökét. - Hol voltál?
• Ott voltam, de a halálát nem láttam. Mikaellel elkezdtük őt ütni verni, de aztán mindketten olyan gyorsan eltűntek, hogy fel sem fogtam.
• Erre Te? - fagga tovább a férfit.
• Erre én.. - magához rántotta szorosan a lányt és csábító hangon válaszolt. - leporoltam magam és hozzád szaladtam. - ragadta meg erősebben Elenát és csipőjét szorosan a másikéhoz nyomta, majd egy szívdöglesztő mosollyal az arcán kezdte fürkészni a másik ajkait. Elena érezte a másikból sugárzó vágyakozást, de nem akarta magát könnyen odaadni a másiknak.
• Hmm.. bontakozott ki az édes karok közül. - De bátor vagy. - és kéjesen vigyorgott a másikra. Damon hangosan felnevetett, majd a lány jobb kezét felemelte és kézfejére egy lágy csókot nyomott.
• Táncolunk? - vetette fel a kérdést.
• De hát nincs is zene. - mondta a lány és kezével körbemutatott. Damon közelebb lépett a Elenához, bal kezét a lapockájára helyezte, jobb kezébe pedig belezárta a másik vékony és kecses kézfejét.
• Ki mondta, hogy a tánchoz kell zene? - húzta magához közelebb a lányt és csibészesen rámosolygott.
• Nem kell, de nem is árt ha van. - válaszol frappánsan Elena.
• Majd a szívverésed ütemére táncolunk. - mondta a férfi és tekintetét Elena melleire vezette. A lány testét szinte égette a másik vágytól izzó tekintete. A forró érzéstől, mely most egész testét fűtötte, bele- bele remegett gerince vonalán.
• Szóval tudsz szteppelni?! - vetette fel gúnyosan a kérdést a lány és megsimította a férfi nyakát, majd szorosan bújt hozzá. Percekig táncolhattak lassan és romantikusan a sötét éjszakában. Nem lehetett mást hallani az utca zajai mellett, csak kettejük mély és szeretetteljes sóhaját. A csöndet Elena törte meg ahogy kissé elhajolt a férfitól.
• Máskor ne csinálj ilyet. - jelentette ki határozottan de mégis gyengéden.
• Milyet? - kérdezte féloldalas mosollyal az arcán a férfi és finoman megpörgette a lányt majd visszahúzta magához.
• Ne hősködj! - válaszolt a férfinak. - Úgyis tudom, hogy nem szereted ezt a szerepet. - rázta meg fejét a lány és a férfi nyakára tekintett majd ismét megkereste a másik csillogó szemeit. Damon ismét kipörgette a lányt, de most úgy rántotta vissza magához, hogy Elena háttal volt neki. Szorosan tolta ágyékát a lány fenekéhez és kezével védelmezően karolta át a lányt hasánál. Elena egyik kezét a férfi kézfejére helyezte mely épp a köldökén pihent, másikat viszont a férfi arcára helyezte és lágyan cirógatni kezdte. Damon, fejét Elena bal vállán pihentette és széles mosolyra húzta száját mikor megérezte a lány simogató ujjait bőrén.
• Szeretem, ha a Te hősöd lehetek.- suttogta. A férfi lehunyta a szemét és egy lágy csókot nyomott a lány csupasz vállára. Elena teste beleborzongott a forró érintésbe és fejét a vámpír felé fordítva gyengéden megcsókolta a másikat. Ez volt Damon és Elena első, igazi csókja, ahol nemcsak ajkai de nyelvük is heves táncba kezdtek. Lassan, óvatosán csókolták egymást mégis szenvedélyesen. A póz kényelmetlennek tűnhetett volna, de az érzés melyet egymás érintése váltott ki a másikból elnyomott minden mást. Csak Ők voltak és a be nem vallott szerelmük. Damon már sokszor képzelte el ezt a pillanatot, de sosem volt olyan tökéletes gondolataiban mint most a valóságban. Percekig csókolhatták egymást, ajkaik egy pillanatra sem váltak el egymástól. Mint éhező gyerek a kenyeret, úgy majszolták egymás vágytól duzzadó ajkait. Elena lassan vált el Damon szájától, hogy levegő után kapkodjon és szemeit lehunyva halkan nevetni kezdett a boldogságtól. Damon is így tett, de egy hirtelen jött hang felé kapta fejét, ami a kert felől jött. Arcáról egy pillanat alatt lefagyott minden öröm mikor meglátta magaelőtt alig 5 méterrel Mikael arcát. Damon nem akarta, hogy Elena észrevegye a férfit és hogy megijedjen. Így is időbe telt neki, míg megnyugtatta teljesen a lányt , persze el kell mondani, nem bánta volna, ha ismét hasonlóan kellene megvígasztalni szerelmét. Damon aprót bólintott Mikaelnek, hogy beszélhetnek, majd újra felvéve boldogságtól sugárzó arcát a lányra pillantott. Lassan kifordította karjai közül a másikat így már egymással szemben álltak.
• Ünnepeljünk! - vetette fel hirtelen ötletként a lánynak és egy apró csókot adott a másik ajkára. Elena először értetlenül állt a másik előtt, majd belegyezően bólintott.
• Rendben. - suttogta. - Hozok pezsgőt. - mondta és besétált a házba. Damon mosolygós tekintetével végigkísérte a lányt míg bemegy a konyhába, majd arca komollyá vált és Mikael elé sétált.
• Mit akarsz itt? - kérdezte határozottan de nem fenyegetően.
• Gondoltam szólok, hogy az alkunk semmis. - válaszolt nyugodtan a vadász és gonosz mosolyra húzta a száját. Damon szemei kikerekedtek, majd összehúzta őket és dühösen préselte ki a szavakat összeszorított fogai közül.
• Megegyeztünk. - felelte. - Kezetfogtunk.
• Még jó, hogy kőbe nem véstük, mi? - íncselkedett Mikael és az egekbe emelte kezét. - Miért álljam a szavam, ha te sem tetted? - kérdezte és közelebb lépett a másikohoz. Damon értetlenül nézett a másikra.
• De hát segítettem! - vágta rá hangosan, majd hangerejéből kicsit visszavett, nehogy Elena meghallja őket. - Melletted harcoltam Klaus ellen. - köpte ki a szavakat idegesen.
• Nos, igen, ez igaz. - bólogatott a vámpírvadász. - De ha jól emlékszem az alkuban az állt, hogy “Te segítesz nekem megölni Klaust.” - nézett mélyen Damon szemébe. - Nik még él, szóval az alku semmis.
• De segítettem is! - szólt egyre ingerültebben a fiatal vámpír. -Az már nem az én hibám, hogy még mindig él. - tárta szét karjait.
• De igen.. - mondta nyugodtan a másik majd mutató és hüvelykujját felemelte. - Egy picit igen. - szólt csücsörítve. Damon nem tudott megszólalni a döbbenettől. Legszívesebben a férfi nyakának ugrott volna, de tudta, hogy a másik tízszer erősebb nála, így felesleges lett volna minden próbálkozás. - De igazad van. - szólalt meg végül Mikael. - Segítettél és bár nem halt meg Klaus, pontosan tudom, hogy mikor merre tart. - Damon összehúzta szemeit, nem igazán értette, mire céloz a másik. - Az Elsők vére hosszabb idő alatt ürül ki a szervezetből mint egy mezei vámpíré. - magyarázta Damonnak és hátatfordított neki és az eget kezdte kémlelni. - Mivel ittam a véréből, nem is keveset így érzem, hogy merre tart. - vett egy mély levegőt majd folytatta. - Ösztönösen arra visz az utam amerre Nik tart. Damon összekulcsolt karokkal állt a másik mögött némán. Mikael lassan megfordult és pár lépésnyit közeledett a másik felé. - Vissza fog jönni. - nézett a dühös szemekbe. - Elenáért. Kell neki a lány.
• És akkor Te is visszajössz.. - mondta Mikaelnek Damon, de inkább tűnt úgy mintha saját magának vallotta volna be az igazat.
• Így van. - vágta rá rögtön a vámpírvadász. - De hogy lásd én nem vagyok olyan aljas mint a többi első... - tartott egy kis szünetet. Damon kíváncsian nézett a másikra. - ... állom az alkunak egy részét.
• Vagyis? - érdeklődött Damon.
• Ha én vámpírba botlok, az halott. Mindegy hogy hol, mikor vagy hogy ki az. - szögezte le saját szabályait Mikael.
• Térj a lényegre! - utasította Damon a másikat.
• Ha Klaus visszajön Mystic Fallsba, én is vele jövök. - mosolygott a fiatal Salvatore bátyra.
• És akkor megölsz minden vámpírt... - állapította meg Damon. - aki a városban van.
• Nos, igen. - mondta széles mosollyal az arcán. - Majdnem. Damon értetlenül húzta fel mindkét szemöldökét és várta, hogy Mikael befejezze mondatát. - Mivel álltad a szavad és segítettél, ezért egy valakit megmenthetsz. Damon még mindig nem értette, mire akar kilyukadni a másik. - Segítettél nekem, így egyikőtöket megmentheted. - ajánlotta fel alkujának módosítását. - Akit választasz, azt nem ölöm meg. Soha. - Damon szíve megkönnyebbült még is nehezebbé vált. Kit mentsem meg és kiknek írja alá a halálos ítéletét? Döntésében egyetlen dolog vezérlte és az Elena volt.
• Szóval? Kit ne öljek meg? - vetette fel újra a kérdést és kaján mosollyal az arcán várta a férfi válaszát. - Ki legyen az? Damon a földre pillantott, majd határozottan vezette tekintetét a másik szemeihez.
• Stefan. - mondta halkan és vett egy mély levegőt, de ahogy kimondta öccse nevét, óriási csörömpölésre lettek mindketten figyelmesek. A két vámpír a hang irányába vezették tekintetüket és megpillantották a földön a két összetört pezsgőspoharat.
• Istenem... - súgta magaelé Elena és megmerevedve, mozdulatlanul, könnyel telt szemmekkel bámult a férfira. - Damon...

We need a talk... Andie tollából

Közkívánatra Andie folytatta fantasztikus Delena Oneshotját így megérkezett a folytatás is! Jó szórakozást!

2. rész

 Késő este volt már. Elena és Jeremy a konyhában szótlanul majszolták a vacsorájukat. Egyikőjüknek sem volt kedve társalogni, mindketten elvoltak foglalva a saját problémáikkal.

• Hmmm, finom volt hugi- adta át Jeremy a tányért testvérének.

• Nagyon szívesen, de még mindig a nővéred vagyok- világosította fel Jeremyt egy hucut kacsintással egybekötve.

Jeremy reagálni szeretett volna valami ütőset, csak, hogy húzza testvére agyát, de mire feleszmélt már Elena ki is ment a konyhából.

Elena feltrappolt a lépcsőn, megcélozva szobáját, majd mikor belépett az ajtaján, nem várt személyt talált az ágyán kiterülve. Szíve a megszokottnál is hevesebben vert, de már jól tudta, hogy miért. Imádta ez a férfiban, mindig meg tudta lepni. A vámpír inge ki volt gombolva, a lány egyből kiszúrta feszes, izmos felsőttestét. Jó ideig nézte, egyszerűen nem tudta a szemét levenni róla. Majd még is csak megszólalt.

• Kit látnak szemeim? Csak nem a Mr. „ csak kibújt a szög a zsákból”?- vetette oda Damonnek incselkedve és fülig érő mosollyal az arcán.

Damonnal forgott a világ, picit talán sajgott is a feje, ám még is tisztán hallotta Elena minden egyes szavát. Szépen lassan feltápászkodott az ágyról és oda fordult a lányhoz.

• Igen én, teljes életnagyságban- hunyorgott a vámpír, majd felállt és oda lépett Elenához, még nem annyira közel, hogy meg tudja érinteni, de már így is érzékelhető volt az őket körülvevő forróság.- Vissza hoztam neked már negyedjére- és meglibegtette Elena előtt a bűvös nyakláncát.

• Negyedjére?- vonta fel a szemöldökét a lány.

Damon részeg volt, de nem annyira, hogy ne tudná, mikor adta vissza először a lánynak a nyakláncot.

• Öhhm, akkor harmadjára....Elena, látod, hogy egy kicsit ittas vagyok, nézd el nekem, ha most nem vagyok egy matekzseni- kapott észbe a vámpír és a már jól ismert Damon-s kibúvóval mentette a helyzetet.- Gondoltam még szükséged lehet rá, te mondtad, hogy antik, talán jó pénzért el lehet adni- viccelődött a vámpír.
  Damon tisztában volt vele, hogy miért vitte vissza Elenának a nyaklácot, meg akart róla győződni, hogy Elena nem csak azért vallott neki szerelmet, mert éppen sebezhető állapotban volt.
• Damon, nagyra értékelem, hogy újfent visszahoztad nekem, de ez a lánc már a múltamhoz tartozik, nem akarom látni, sem hordani- mondta erélyesebben, még is kivehető volt hangjából a csalódottság. A lány igaznak érezte ezeket a szavakat. El kellett engednie mindent ami Stefanhoz köti, mert már valaki másért zakatolt a szíve. Damon jól mondta anno, ez a parányi ékszer mindig is emlékeztette a Stefannal való megtörhetetlen kapcsolatára, de ennek már vége. Úgy érezte, ha Stefan kűzdene érte, megváltozna, akkor sem lenne már semmi ugyanolyan, mint régen. Elena mosolyogva nyugtázta magában, hogy ezt nem is olyan rég Stefan vetette a szemére.
  Damon ismerte már annyira Elenát, hogy az arckifejezése az összes gondolatát elárulja. Megnyugvó elégedettséggel vette tudomásul, hogy az öccse még mindig valahol a lány szívében élt, ám ez közel sem ért fel ahhoz, amit Damon iránt érzett.
• Egyáltalán, hogy került elő? Bonnie miért nem semmisítette meg?- kérdezte a lány szinte ordítva.
• Nemes egyszerűséggel azért, mert nem tudta- lökte oda kurtán. Elena nem értette, hogy miről beszél és még mielőtt kérdőre vonhatta volna, a vámpír félbeszakította, mert nem volt kedve, sem energiája elmesélni az egész történetet -Elhiheted, én örülnék neki a legjobban, hogy ha nem kéne állandóan ide-oda cipelnem ezt a vackot.- majd azzal a lendülettel leejtette a földre.
  Mindketten lenéztek a padlóra hullott láncra, majd mikor találkozott a tekintetük, tudták, hogy ez az este nem csak ennyit fog tartogatni számukra.
• Ugye, tudod, hogy ennél -mutatott a padlóra- több van köztünk?- kérdezte a lány félve, egyben bátran. Damonnak több sem kellett, vámpírsebességgel tette meg azt a két lépés távolságot, mely köztük éktelenkedett. A vámpír már csaknem a lány száját súrolta.
• Lehetne több is-suttogta Elena vágytól éhes ajkaiba.
  Elenának elakadt a lélegzete, nem bírta tovább, megadta magát. Meleg, puha ajkait a másik ajkaira tapasztotta, majd szorosan átkarolta a vámpír nyakát. Elenát furcsa érzés kerítette hatalmába, mintha ez már megtörtént volna, csak másképp. Azzal mostanra bőven tisztában kellett lennie, hogy ez nem egy búcsúcsók, ez egy igazi, szerelemtől fűtött csók volt. A mindig is viccesebb Salvatore testvér hirtelen ölbe kapta, úgy, hogy Miss. Gilbertnek esélye sem volt rácsodálkozni a helyzetre. Lassú léptekkel az ágyhoz vitte és leterítette a lányt, mintha csak egy pokróc lett volna.
• Azt hiszem érdekes irányba haladu.....- nem tudta befejezni a mondatot, mert Elena egyből kapott is az ajkai után és kezével lágyan húzta magára a férfit. Ahogy hozzá ért a vámpír meztelen mellkasa, teste egyből reagált rá. Tajtékzott benne a szexuális feszültség, de ez csöppet sem lepte meg, hisz nagyon rég volt már ilyenben része, ha egyáltalán volt. Damon érintéseit, csókját, akaratlanul is Stefanéhoz hasonlította. Eddig tévhitben élt, Stefannal sosem érzett szenvedélyt.
• Damon...én nem hiszem, hogy most....- lassan szakadt ki a csókból.
• Pssszt...tudom...- mosolygott bele Elena csillogó sötétbarna szemeibe.

Damon óvatosan felültette a lányt, egyenest a saját ölébe, aztán lágyan, védelmezően mindkét karjával átölelte. Csak pár percig lehettek így, de számukra ezek a percek óráknak tűntek.

• Óhhhh, látom túlléptétek a meghittség szintjét...- lépett be a szobába Stefan.- Nem, nem... folytassátok csak, már megszoktam, hogy így talállak titeket.- préselte ki magából undorral az arcán.
  Elenának az ereiben megállt az ütő, a fiatalabb Salvatore látványától ledermedt. Nem azt szégyelte, hogy a bátyjával látja, hanem azt, hogy egy ilyen emberre pazarolta az idejét, azt a majdnem egy évet. Damon már csak dacból sem engedte el Elenát, sőt még jobban szorította magához, ezzel is jelezve öccsének, hogy Elena hozzátartozik.
• Először is, hogy a francbe szabadultál ki Loockwood-ék pincéjéből? Másodszor, mit keresel itt?- Damon jóformán sziszegve beszélt testvéréhez.
• Nos, az első kérdésre a válasz lényegtelen, nem gondolod? A másodikra tudod a választ....Elenát!- Stefan megvárta, hogy szavai miként hatnak bátyjára és mikor már kiélvezte a látványt, elnevette magát.
• Nyugi, pontosabban fogalmazok...Elena nyakláncát keresem. Óh, ahogy látom meg is van.-meglátta a földön magányosan heverő ékszert, majd megtörölgette és elrakta a zsebébe.- Akkor itt végeztem is- és már fordult is az ajtó felé, mikor Damon neki szegezett egy igen fontos kérdést.
• Minek neked az a varázskütyü?- hallatszódott a hangjában a düh, megvetés és az undor.
  Stefan mintha nem is hallotta volna, lassú tempóban, kimérten sétált az ajtóhoz, ám az utolsó percben megtorpant és visszafordult az ágy felé. Még soha nem látott vicsorral az arcán bökte oda neki.
• Jó móka lesz, hidd el.

Nirvana tollából : What's with Klaus? III. fejezet

Jó szórakozást!!

3.fejezet

   Damon a Grill’s-ben egy pohár bourbon fölé görnyedve ült megszokott helyén. Unalmas szerda délután volt, mégunalmasabb esti kilátásokkal. Teljesen lekötötték a gondolatai, így észre sem vette, hogy valaki elfoglalta a mellette lévő széket. Két kecses kéz került periférikus látómezejébe, amihez egy csábos hang társult.

   - Ugyanazt kérem, ami előtte is van.

   A vámpír kiváncsian pillantott fel a nőre. Hosszú, szőke haja volt, és olyan zöld szemei, amilyeneket Damon még életében nem látott. Pedig az nagy szó.

   - Hétköznap délután, és máris kirúgunk a hámból? 

   A nő feléemelte újonnan kapott italát, mire Damon hasonlóan tett, s azok összekoccantak.

   - Úgy legyen! – mindketten kiitták sajátjuk tartalmát, és visszacsapták az asztalra. – Mellesleg Veronica vagyok.

   - Damon.

   - Mondd csak Damon, mit csinál egy ilyen jóképű férfi egyedül egy bárban?

   Lássuk csak: van az a rossz szokásom, hogy mindent magambafojtok, többnyire az alkohol segítségével. Hogy most miért? Tudod, beleszerettem a kisöcsém volt barátnőjébe, aki erről a tényről tudomást sem kíván venni, sőt, továbbra is a jó Stefan után epekedik. – persze ezt a választ senkinek nem kötné az orrára, és nem is erre kiváncsiak az emberek az ilyen kérdésnél. A szája egyik sarka mosolyba szökött.

   - Menekülök.

   - Ó? – úgy tűnt Veronicát őszintén meglepte a válasz. Damon komolyan bólintott. – Mi elől?

   - A valóság elől. 

   - Ez esetben segíthetek. – mondta a nő csábosan. A férfi újból végigmérte. Igazán rendkívüli teremtés volt, tökéletes ellentéte Elenának. És talán... pontosan erre volt szüksége. Rendelt maguknak mégegy italt, majd megint, az alkoholáradat nem akart végetérni. Egymás után hajtották a bourbonokoat, olykor sörrel, esetleg valami erősebbel keverve. Egy óra elteltével már jókora mennyiségű üres poharakat/üvegeket hagytak maguk után és mindketten meglehetősen vidámak lettek. 

   - Hé, ez egy jó szám! – kiáltott fel Damon, mikor meghallotta a háttérben szóló zenét. – Hangosítsátok fel! – közben ő bizonytalan mozdulatokkal felmászott a bároultra. Veronica önfeledten nevetett, de a férfi őt sem akarta kihagyni a buliból; felhúzta magához, és a tömegből kiválasztott mégegy szerencsés barna hajú leányzót, aki szó nélkül felpattant hozzájuk. A két lány közrefogta a vámpírt, s együtt kezdtek el táncolni. 

   Veronica nem sok teret hagyott a másik lánynak, aki Damon mögé kényszerült, de a férfi érezte, milyen jól szórakozik ő is, míg ők egyre szorosabb közelségbe kerültek. Ujjaik összekulcsolódtak, kezüket a magasba emelték, lábaik szinte összegabalyodtak. 

   Csókolj meg.

   A mondat alattomosan szállta meg Damon elméjét. Ahogy lenézett a nőre, hirtelen már nem is ő állt előtte, hanem Elena. A lány mogyoróbarna szemei lyukat égettek Damon azurkék szempárjába, majd kimondta azt a szót, amire oly régóta várt.

   Szeretlek, Damon.

   A vámpírnak ennyi elég volt, kezei közé fogta Elena arcát, és szenvedélyesen megcsókolta. Még akkor sem hagyta abba, mikor mögöttük a zene elhallgatott. Élete legboldogabb pillanata volt, nem akart véget vetni neki, inkább maradt volna így összeölelkezve a lánnyal, akibe szerelmes volt.

   El kellene mennünk.

   Damon felmordult a gondolatra, de nem hagyta félbe a csókot.

   Menjünk oda, ahol kettesben lehetünk.

   Ez az ötlet is ínyére volt, mégis félt, hogy az álomkép megszűnik, amint elengedi. Végül valaki fejbetalálta egy kólával teli pohárral, ami pedig visszazökkentette Damont a valóságba. Elena ragyogóan nézte a férfit, arca kipirult az iménti csókolózástól.

   - El kellene mennünk. – suttogta Damon a lány füleibe, aki erre helyeslően bólogatni kezdett, még halkan fel is nevetett. Örömének hangja többet ért a férfinak minden másnál. Leugrott a pultról, majd Elenát is lesegítette, aki boldogan elfogadta a felé nyújtott kart. Az egész olyan álomszerű volt, olyan ésszerűtlen... Ha azonban ez álom volt, Damon nem akart felébredni. Soha.

   Elena épp időben ért a bárhoz ahhoz, hogy lássa, amint Damon tömérdek mennyiségű pia után valami idegen nőcivel kezdett el táncolni. Aztán felhívott még egy lelkes önkéntest.

   - Ez meg mit csinál? – kérdezte Caroline szemrehányóan. Elena szinte nem is hallotta barátnőjét, annyira lekötötte a szeme elé terülő látvány. Halványan érzékelte, hogy Bonnie a kezébe nyom egy pohár kólát, de ezen túl se kép, se hang. Csak Damon, ahogy azzal a nővel risztálták egymást. 

   - Föld hívja Elenát! – Bonnie karja futóműként pergett a lány szeme előtt, akit hirtelen megrohamoztak a külső tényezők; a zene, a beszélgetések ricsaja, az üvegek koccanása, és barátnői széles mosolya.

   - Ti meg mit vigyorogtok itt?! – förmedt rájuk. – Nem látjátok, mit csinál?!

   - És te? – kérdezte Bonnie.

   - Miről beszélsz? – értetlenkedett legjobb barátnője. Odasandított a bulizó hármasra, és nem fért a fejébe, a többiek hogy nem látják, mi folyik ott.

   - Elena, te... féltékeny vagy! – a problémára való rávilágítás Caroline-tól érkdezett.

   - Micsoda? Hiszen ez nevetséges!

   - Ó, igen? Úgy szorongatod azt a poharat, hogy menten széttörik a kezedben. 

   - Arról nem is beszélve, hogy úgy nézed őket, mintha gondolatban már sorra levadásztad volna valamennyit...

   - Igen, Damont biztos jól megdolgozná! – barátnőiből kirobbant a nevetés, Elena azonban továbbra is tagadta a tagadhatatlant. Dehogy volt ő féltékeny. Hiszen Damon csak egy barát volt, és nem több.

   Mégis megcsókoltad. – szólalt meg a fejében egy gúnyos hang.

   Igen, nos, azt már megbeszéltük. Nem jelentett semmit.

   Megbeszéltétek? Mikor? A gondolataidban, vagy álmadiban?

   Fejezd már be! – a fülére tapasztotta kezeit, mert hirtelen túl sok lett belőle odabent.

   Te kezdted... Miért nem ismered be végre?

   Nem! (Istenem, tényleg önmagammal veszekszem?!)

   Érzel iránta valamit!

   NEM! – kiszakadt a belső vitából, de amit tapasztalt, az sokkalta rosszabb volt. Damon a világ leghosszabb és legszenvedélyesebb csókját váltotta éppen a szőkével. Elena szemébe könny szökött, a szívét túl nehéznek találta, az agyára sötétség ereszkedett. A kép lyukat égetett a retinájában, és félt, hogy már sosem fogja tudni kitörölni onnan. 

   - Szent ég, Elena, jól vagy? – Bonnie hangja aggodalmasan csengett. Elena csak a fejét rázta, a torkába akkora gombóc nőtt, amit csak műtéti úton lesznek képesek eltávolítani. Mielőtt észbe kaphatott volna, teljes erőből elhajította érintetlen poharát, ami Damon fején tört szét darabokra. Elérte a kívánt hatást, végre elengedte a szukát, de Elena öröme nem tartott sokáig; Damon zavartalanul pattant le a pultról, majd rögtön utána lesegítette a nőt is.

   Kifele menet odabiccentett a barátnőire.

   - Helló boszi, szöszi!

   Elenán úgy nézett át, mintha ott sem lett volna. Nem elég, hogy karót döfött a szívébe, még jól meg is forgatta benne.

   - Hogy tehette? – motyogta maga elé. Persze Caroline tisztán hallotta, Bonnie-val együtt bevonszolták a női mosdóba. Elena reflexből belenézett a tükörbe, de bár ne tette volna: a szemei beestek, az arca kipirosodott, a haja pedig csapzott lett, bár nem értette, miért állt egyenes arányosságban a haja a feje többi részével.

   - Miért nem vallod be, Elena? – kérdezte Bonnie kedvesen.

   - Nem bírom. Nem tudom.

   - Egy csöppet sem hasonlítanál Katherine-re. – bátorította Car. – Ő mindkét testvérrel csak játszott. Te őszinte érzéseket táplálsz irántuk.

   - Épp ez az! – fakadt ki a lány. Arcát a kezei közé temette, hogy elrejtse könnyeit. – Nem szerethetem mindkettőjüket! Ez nem helyes!

   - Kit érdekel mi helyes, és mi nem?! – Caroline az utóbbi időben szörnyen türelmetlen volt. És sokkal egyszerűbb volt kihozni a sodrából is. – Kedveled, ő is kedvel, kész, téma lezárva! Ennyi az egész! Stefan meg sem próbál küzdeni az emberségéért! 

   - Damon pedig már akkor belédzúgott, amikor az érzései mélyen el voltak temetve az agya leghátsó zugának legmélyében. – jegyezte meg Bonnie halkan. 

   Olyan könnyűnek tűnt a dolog a barátnői szájából, mégis... Ő és Damon? Nem tűnt túl életszerűnek. 

   Dehogynem! Ismerd be!

   Már megint te?! 

   Nem szabadulsz meg tőlem, amíg nem ismered be...

   - Rendben van! – Car és Bonnie egyszerre rezzentek össze. Furcsa tekintettel vizslatták barátnőjüket. – Érzek valamit Damon iránt. De soha nem működne.

   - Miért ne működne? Istenem, Elena, te egyfolytában csak a kifogásokat keresed! Mennyi időbe telt, míg beleszerettél Stefanba?

   - Egy nap. – mormolta az orra alatt.

   - Mennyi idő után jöttetek össze?

   - Egy nap...

   - Mennyi volt az esélye annak, hogy mellette öregszel meg?

   - Caroline!

   - Válaszolj csak! – utasította a szöszi vámpír.

   - Ugye tudod, hogy épp most erősíted meg bennem, hogy nem működne a kapcsolat köztünk? – vonta fel a szemöldökét Elena.

   - Ha nem kockáztatsz, nem is nyersz.

   - Milyen bölcs lettél – gúnyolódott a másik. – Apropó, mi van Tylerrel?

   Caroline arca bezárult előttük, az arcáról pedig mindenféle érzelem eltűnt. Ajkai vékony vonallá préselüdtek, ám mielőtt bárki egy szót szólhatott volna, a lány kiviharzott a helyiségből. Elena értetlenül meredt Bonnie-ra, aki nagyot sóhajtott.

   - Nem csak neked alakul rosszul a szerelmi életed... Tyler teljesen megváltozott. Visszavedlett a régi önmagává és állandóan Rebekah-val van...

   - És mi van veled meg az öcsémmel? – kérdezte Elena, de már előre félt a választól.

   - Mi lenne? Kiderült, hogy ő mindig is Annát szerette, én meg csak valami pótlék voltam neki, vagy mi. – a boszorkány könnyekben tört ki, Elenna pedig egyből magához ölelte. – Szakítottam vele.

   - Shh.

   - Elena, kérlek, ha már a barátnőid ilyen vaskalaposak szerelmi ügyekben, legalább te add meg magatoknak az esélyt. Életed végéig bánnád, ha nem lépnéd ezt meg...

   - Rendben. Beszélek vele. Most azonban nem akarok arra gondolni, mit csinálhat éppen azzal a szukával.

   Ugye, hogy nem is volt olyan nehéz? – hergelte tovább a kis hang a fejében. Kezdte elveszíteni az eszét? Végülis nem lenne meglepő, tekintve, milyen éven volt túl. És a java még csak ez után jön... Érezte, hogy hatalmas mérföldkő lesz az elkövetkezendő beszélgetése Damonnal, már ha a férfit egyedül találja a panzióban és felöltöze. Bár visszagondolva meztelen testére... nem, inkább legyen rajta ruha, különben nem lenne képes összefüggően beszélni. Sem megszólalni. Egy apró mosollyal nyugtázta a reakcióját a férfi testének látványára.