Klaus vidáman jött le a színpadról miután köszöntötte az este vedégeit. - Jó estét mindenkinek! - mondta. Mikor leért a lépcsőn egyenesen az italospult felé vette az irányt.
- Lehet nem mindenkinek lesz jó. - hangzott fel hátamögött egy mély, érces hang.
Klaus a hang hallatán azonnal megfordult és arcát a rémület vonásai járták át. próbálta leplezni érzéseit, ha nem is testtartásában de hangjában lazaság tükröződött. - Apuci. - szólt nevetve.- Nem mondom, hogy hiányoztál.
Neked csak Mikael! - borzolta össze szemöldökét, majd vámpírsebességgel termett a hybrid előtt.- Köszönj el a megkeseredett életedtől- és elővette a végzetes tőrt.
-Daddy, azt gondolod, hogy megölhetsz egy piszkafával?Engem? A "Ripper és Hybrid" Gyártó cég vezérigazgatóját?- kérdezte nevetve.
- Vagy tábortüzet rakunk? - vetett fel egy újabb pimasz kérdést. - Múlthéten volt a bonfire party.. - rázta színlelt csalódottsággal a fejét. - Ne bánd. - legyintett. - Én is lemaradtam róla. - nevetett.
| - Még mindig gyerek vagy, ugye tudod? - kérdezte Mikael fiát. - Mi más lennék. - vágta rá hangosan a hibrid. - 17 évesen váltam a föld urává.. - íncselkedett. -Lám, lám, 17 évesen még mindig nem tanultad meg, hogy nem játszunk az étellel?-mutatott a hybrid kezében levő véres lábújjra, melyet úgy szorongatott, mintha csak az élete függne tőle- Áhhh, hogy ez?Ne is törődj vele, ez Stefané, nem volt ideje a nagy siettségben összerakni a kis szöszi darabjait- mondta már jóformán ördögi vicsorral az arcán. - Micsoda? Stefan is itt van? Hol??!! - kérezte kíváncsian és körbenézett a birtokon. Klaus értelmetlenül nézett apjára és nem válaszolt neki. - Hol van Klaus? Merre ? - kérdezte aggódó tekintettel és szinte zihálni kezdett. - Mi bajod van? Miért érdekel? Nem is ismered. - nézett megvetően apjára. Mikael ingerülten nyúlt fia nyakához és szorította meg erősen, úgy, hogy közbe Klaus talpai nem értek a földhöz. - Nem tudsz Te semmit. - szűrte ki összeszorított fogai közül a szavakat. - Nálam jobban senki sem ismeri Őt.- tette le fiát a földre és kissé higgadtabban megfordult és egy fának támaszkodva hajtotta le fejét. - 90 éve keresem Őt! - suttogta maga elé. Klaus nem szólalt meg csak kíváncsian hallgatta apja szavait. - El sem hiszem, hogy végre megtaláltam Őt. - hitetlenkedett a vámpírvadász és apró mosoly jelent meg az arcán. - Miért keresed Őt ennyire? - kérdezte halkan Klaus. Mikael könnyes szemmel nézett vissza fiára és lágy hangon megszólalt. - Mert szeretem. - suttogta.. |
4 nov |
OMG O.o nem ez inkább OMFG kategória :D A végén nem tudtam, hogy röhögjek-e vagy sírjak :P Jó volt XD
VálaszTörlés