- Nolám, ki van itt?? - kérdezte kaján vigyorral az arcán Stefan a kanapén ülve. Épp egy lány csuklóját vette el szájától, és törölte le a forró vért ajkairól.Elena szeme szikrákat szórt, ahogy odament a vámpírhoz, aki csak jót nevetett a másik megjelenésén. - Be akarsz szállni? - kérdezte, s közben a szemöldökét húzogatta.Elenában forrt a düh, alig tudta türtőztetni magát, attól, hogy be ne mosson a vámpírnak.
- Köszi, ezt kihagyom, már tudok twisterezni-vetette oda neki lesújtó nézéssel egybevetve
- Hát, jó nem tudod mit hagysz ki- felelte közönyösen.
- Haha. Ahhoz képest, hogy nincsenek érzelmeid, nagyon vicces kedvedben vagy. Jut eszembe, miért nem kérdezed meg,hogy kitől tanultam meg olyan jó twisterezni?
- Mert nem érdekel. - válaszolt a vámpír közönyösen és felhúzta a vállait. - Addig törődök veled, hogy havonta kellő vért tudj adni Klausnak. A többi a Te dolgod. - mondta és elvigyorodott. Elena nem hitt a füleinek, tényleg ez lett Stefanból? Ennyit sem érez már iránta? Egyszerű vércsapnak nézi, az a férfi akiért az életét is oda adta volna. Elenát megdöbbentette , hogy már múltként tekint Stefanra és a vele való érzéseire is.
- Igaz is... - válaszolt Elena, s neki is mosolyba szökött a szája két sarka. - A többiről a bátyád gondoskodik... Remekül végzi a dolgát...jobban mint Te valaha is tetted.Sőt, képzeld méterekkel meghaladja a te képességeidet- gondolta még egy lapáttal rátesz, ha már a vámpír úgy sem érez, akkor már ez mit is számít?
- Óh, szóval így állunk- ment fel a vámpírban a pumpa és vámpírsebességgel termett a lány előtt, mélyen a szemébe nézett- Áh, szóval a történelem ismétli önmagát...Íme az új Kathrine?- kérdezte megvetve a lányt.
- Akkor mostmár szólítsalak Katherinenek? - vetette fel a kérdés Stefan. ELena teljesen megdermedt a férfi szavaitól.
- Hogy mit mondtál? - kérdezett vissza elhűlve.
- Ugyan az a helyzet mint Katherinnel. Elena nem tudott megszólalni, csak némát állt a másik előtt. - Bár várj.. - vágott gondolkodó fejet a vámpír. - Katherint szerettem. - döfte bele a halálos szúrást elena szívébe.
A lány egy pillanatig megszólalni sem tudott a döbbenettől, kinyitotta a száját, majd azzal a lendülettel vissza is csukta. Stefan kedvesen oldalra billentette a fejét - Elvitte a cica a nyelved? - Elena gyorsan megrázta magát, majd dühösen meredt vissza a férfira.
- Így? Hát téged viszont ki kell, hogy ábrándítsalak... nem vagyok Katherine. Én Damont választom! - a lány folytatta tovább monológját- Nem is értem, mit ettem rajtad egy éven keresztül. Unalmas vagy. Várj, egyszer jól szórakoztam veled, akkor is illuminált állapotban voltál. - és el nevette magát Tovább megyek, Damont még a halálos ágyán is jobb volt megcsókolni, mint téged bármikor is- Elena jóformán már sziszegve préselte ki magából ezeket a szavakat- Stefannal ebben a pillanatban telt be a pohár elkapta Elena nyakát ekkor valami zörejre lett figyelmes és egy nagy puffanásra, Damon lépett be a helyiségbe
- Hellóka, meghoztam az új zongoránkat öcsi! Elena szórakozottan nézett Stefanra aki a zongora alatt feküdt majd Damonra pillantott.
- Képes voltál ezért venni egy zongorát? - kérdezte.
- Nem vettem. - mondta mosollyal arcán a vámpír. - Mondjuk azt, hogy ingyenbe volt. A lány hangosan nevetni kezdett majd közelebb lépett az idősebb Salvatore testvérhez és pólójánál fogva húzta magához a másikat. - Nem bánod? - kérdezte Damon és fejével Stefan felé intett. Elena megrázta a fejét
- Nem. Azt sem értem, hogy tarthattam ki idáig mellette... - Felnézett a férfi szemeibe, majd két keze közé fogta az arcát és hosszú csókot váltottak egymással.
- Nekem ez megfelel. - szólalt meg Damon, miután abbahagyták. - Örökre megfelel. Elena mosolygott de nem tudott a férfira nézni.
- Nézd. - kezdte zavartan. Damon nem hitte el ami történik vagy ami történni fog. Végre együtt lehetnének, erre a lány, habozik?
- Most ugye nem? - kérdezte a férfi és kíváncsian várt a lány szavaira.
- Nagyon hálás vagyok Neked...tényleg. - mondta a lány és egy nagyot sóhajtott. Damon finoman engedte el a lány derekát és húzta el onnan a kezét. - De ezt nem tehetjük meg... még nem ... - fejezte be mondatát a lány és felpillantott a férfi azúrkék szemeibe. - Idő kell. - mondta és komolyan nézett a másikra. Damon arca nem rezdült, egy kicsit sem, csak álltak egymással szemben némán és mozdulatlanul. Majd Elena arcán lassan kezdett egy széles vigyor megjelenni. - Ugratlak, Te kis hüye. - mondta nevetve és vállba boxolta a másikat, majd mohón kapott Damon ajkai után.
VÉGE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése