Ezt a részt, Nirvanának ajánlom, sok szeretettel! Sleepy
- Mennyi az idő? - kérdezte Elena barátnőjétől. Caroline nagyot sóhajtott majd belenyúlt táskájába és elővette mobilját.
- Még mindig 21:55. - válaszolta unottan. - Akárcsak fél perccel ezelőtt. - mosolygott. - Ne izgulj, ide fog érni és majd táncoltok. - simogatta meg Elena karját, de a lány értetlenül nézett vissza rá.
- Szerinted a tánc miatt aggódom? - kerekedtek ki a szemei.
- Nekem úgy tűnik. - válaszolt Caroline és bólintott.
- Caroline,.. - emelete fel szinte hisztérikusan a hangját Elena úgy szólt barátnőjéhez. - ... a barátom éppen most teszi el az útból Stefant illetve Rebekah-t! Mindketten sokkal erősebbek nála!
- A “barátod?” - kérdezett vissza a szőkeség széles vigyorral az arcán. Elenában most tudatosult, hogy mit is mondott az imént így kissé zavartan hajtotta le fejét és kezdte a földet bámulni, majd egy tincset a füle mögé fésült ujjaival.
- A barátom. - jelentette ki félve és halkan majd felnézett a másik szemeibe. - Tudod... haver. - mondta természetességgel a hangjában. - Mint Tyler. - húzta fel szemöldökét mint akinek egy hirtelen mentőötlete támadt és ezzel akarná magyarázni a kínossá vált helyzetet. Caroline csak hangos nevetésbe kezdett és kezével legyintett a lányra.
- Jó-jó, értem... - nevetett tovább és megrázta a fejét. Elena vett egy mély levegőt, nyugtázva ezzel magát, hogy talán sikerült megmentenie a menthetőt, bár tudta, hogy az iménti elszólás az nem csak egy nyelvbotlás volt. Percekig bámulták a szórakozott, táncoló tömeget. Egyikük sem szólt a másikhoz. Bár Caroline oldalát nagyon fúrta a kíváncsiság, hogy akkor most mi is lehet Elena és az idősebbik Salvatore között, érezte, hogy ez barátnője gyengepontja így hagyta, majd elmondja, ha elakarja.... vagy majd ha lebuknak. Kettejük kínos csendjét Car telefonrezgése szakította félbe. Mindketten a táska felé kapták fejüket, Caroline kivette mobilját és hangosan kezdte felolvasni az smst.
- Damon az. - mondta barátnőjének és Elena arcán a nyugalom de egyben az aggódás vonásai jelentek meg.
- Mit ír? - kérdezte Elena sürgetve a másikat.
- “Rebekaht elkaptuk és bezártuk, de Stefan nincs sehol. Mindjárt ott leszek, vigyázz Elenára.” - olvasta fel hangosan az üzenetet. Elena apró mosollyal nyugtázta Damon utolsó mondatát. Jól esett neki, hogy a férfi ennyire aggódik érte. Car elrakta telefonját, majd a lányra tekintett. - Elena, maradj itt! Mindjárt jövök, oké? Megnézem, hogy Stefan itt van-e. - mondta barátnőjének, aki egy apró bólintással jelezte , hogy minden rendben lesz. Elena percekig állhatott egyedül a táncparkett szélén. Kezében egy pohár pezsgő pihent és lábfejét ütemesen mozgatta a zenére. A zene hirtelen lehalkult és egy éles női hang szólt bele a mikrofonba.
- “Figyelem! Kérem a végzősöket, hogy partnereikkel együtt jöjjenek a táncparkettre. Kezdődik az 'utolsó tánc' ! “ Elena gyorsan körbenézett a teremben, de sehol sem látta kísérőjét. Már-már épp aggódni kezdett mikor egy erős kéz érintését érezte meg csupasz, jobb vállán. A lány megkönnyebülve hajtotta le a fejét és széles mosolyra húzta a száját. Nemcsak azért örült, mert Damon ezekszerint él és virul, hanem mert igaza volt a másiknak. Az 'utolsó tánc' fontos egy ember életében. Nem baj ha nem volt, de színesebbé teszi az emlékeket és ahogy nézzük, Elena emlékeire ráfér egy csomó színezés. A lány lassan kezdett el megfordulni a másik felé és közben halkan de hangjában teli reménnyel szólt hozzá:
- Végre, azt hittem már sosem.. - fordult teljesen a másikhoz és a férfi szemeibe nézett. - Klaus.. - suttogta maga elé.
- Hello szépségem! - mondta lágy hangon, mosollyal az arcán a másiknak. - Örülök, hogy ennyire vártál rám. - vigyorodott el és fejét kissé jobbra biccentette. Elena arcáról az a szemernyi boldogság is ami volt rajta rögtön eltűnt mikor megpillantotta a hibridet. Tudta, hogy ma itt lesz és hogy el fog érte jönni, de nem számított rá, hogy ez ilyen hamar fog bekövetkezni. Klaus finoman simított volna végig ujjaival a másik arcán de Elena dühös tekintettel elkapta fejét a másik érintésétől. - Hmm.. azt hittem örülsz nekem! Vagy talán nem engem vártál? - színlelt meglepettséget az arcán. - Szabad?- nyújtotta karját a lány felé, de az csak fejét rázva, gyűlölettel a szemében nézett vissza rá.
- Nem táncolok veled! - mondta határozottan a másiknak testtartása mégis félelmet sugárzott. Klaus nem felelt semmit a lány szavaira, erősen megragadva a karját vonszolta be a másikat a táncoló tömeg közé. Egy pörgetéssel szorosan magához húzta Elenát, jobb kezével megragadta a lány lapockáját, ballal pedig mint akik keringőznek erősen kezébe zárta a másik gyenge tenyerét. - Miért vagy itt? - kérdezte megvetően a lány és próbált nem a férfi szemébe nézni, félt, hogy a másik talán megigézi.
- Komolyan nem tudod vagy ez csak a szokásos, protokoll kérdés? - kérdezett vissza íncselkedve a férfi.
- Nem megyek veled! - mondta Elena komolysággal a hangjában. - Nem akarok. Klaus hangosan felnevetett és megpörgette a lányt, majd ismét erős karjai közé zárta.
- Tudod, sosem érdekelt, hogy mások mit akarnak. - suttogta a lánynak. - Úgyhogy velem jössz. - nézett mélyen a másik szemébe majd folytatta. - Elfogyott a véred és nekem még több hibridre van szükségem. - szűrte ki a szavakat mérgesen fogai közül.
- Adok vért, de nem megyek veled. - próbált még mindig határozott és erős maradni Elena. Nem akarta megadni azt az örömöt a másiknak, hogy lássa Őt félni vagy megijedni. Tudta, hogy semmi esélye sincs Klaus ellen, de nem akarta, hogy a másik annyira gyengének gondolja, hogy a puszta látványától is már megremegjenek a lány térdei. Klaus ismét megpörgette a lány, de most úgy húzta magához, hogy Elena háttal legyen neki. Az arcát szorosan a lány füléhez nyomta és kínosan közelről suttogta a másiknak.
- Velem jössz vagy megölök mindenkit akit szeretsz. Elena összerezzent az érzés hatására. Annyira paradox volt az egész, ahogy Klaus forró, égető lehellete simogatta a bőrét és közben gyilkos szavai szúrkálták a lány amúgy is sebzett szívét. - Nos, jössz vagy eltemeted halottaidat? - kérdezte a lányt. Elena óvatosan bontakozott ki a férfi karjaiból majd könnyes szemmel lassan fordult szembe a másikkal. Tekintetét a gyűlölet és a düh fűtötte és ennek látványa Klaust teljesen felizgatta. Nem is volt más amit annyira szeretett volna, mint a mérget, a csalódottságot vagy a bosszút látni áldozatai szemében.
- Legalább elbúcsúzhatok? - nézett a férfira könyörgően de közben érezni lehetett, hogy mélyen megveti a másikat.
- Nos... nem is tudom. Nem bízom benned. - vonakodott a férfi és mosolyra húzta a száját. - Kell egy biztosíték. - engedte el végleg a lányt és jobb karját a fejéhez emelte mintha gondolkodna. - Áhhh. - csillant fel szeme és vigyorgott. - Stefan, kérlek. - Intett a férfinak. Elena gyomra a név hallatán összeszorult, a pulzusa duplájára gyorsult és minden izma a félelemtől megfeszült.
- Őt hagyd ki, kérlek! - mondta halkan a férfinak és kérlelően nézett rá.
- Ugyaaaaan. - szólt Klaus. - Jó móka lesz! - bólintott és az érkező Stefan vállaira tette a kezét. Mélyen nézett a másik barnás-zöldes szemeibe és mindkettőjük arca komolyságot tükrözött. A lány rögtön észrevette, hogy mire készül a hibrid és aggódva lépett közelebb hozzá.
- Klaus kérlek, ne! Ne igézd meg! - könyörgött. A férfi egy mosolygó pillantást vetett a lányra majd ügyet sem vetre rá, hogy mit mondott, igéző tekintettel nézett Stefanra.
- “ Elena velünk jön, de előtte még elbúcsúzik a barátaitól. Azt akarom, hogy az ajtóban várd Őt és ha 10 perc múlva nem lesz ott, akkor egy karót döfj a szívedbe.” - paskolta meg a fiatal vámpír arcát.
- Neee Klaus! - ordított fel Elena.
- Menj elköszönni! Én majd a parkolóban várok! - vigyorgott a lányra és Stefannal együtt elindultak az ajtó felé.
- Kérlek Klaus. - próbálkozott Elena továbbra is megtörni a másik szívét, de hiába. Klaus megállt és hátrafordult.
- Siess Elena! Tudod, tic-tac, tic-tac. - mutatott órájára és kacsintott egyet a lányra, majd megfordult és Stefannel eltűntek a tömegben. Elena teljesen összetört, fel sem fogta, hogy mi történt vele és hogy hogyan kéne most cselekedni. Beletelt pár másodpercbe, míg tudatosult benne, hogy meg kell találni a lányokat és el kell tőlük búcsúznia.... örökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése