Andietől: ONESHOT- 3x08 Delena ágyjelenet másképp MORZSA

• MORZSA!
  
  
  
  
  Tényleg? Mit tudtál meg tőle? - kíváncsiskodott a vámpír.
• Hogy ő is csak egy lány, aki túl fiatalon vesztette el édesanyját, és aki vakon és meggondolatlanul tud szeretni, még ha ez fel is emészti.- ahogy száját elhagyták a szavak, rögtön tudta, hogy mit fog gondolni erről a másik.
• Ismerős érzés, ugye? - kérdezte tőle elhalt hangon, miközben odafordult hozzá. A férfi csak nézte a mellette fekvő lányt, pedig az összes porcikája üvöltött azért, hogy átkarolja Őt, védve mindentől és mindenkitől.
• Igen. Nagyon is.- fordult Damonnal szembe lesütött szemekkel, majd mikor felnézett rá, kéztetést érzett, hogy közelebb húzódjon hozzá. Stefan emberségért való harc felemészt engem.- mondta ki végül azt, mi szívét oly kegyetlenül mardosta.

• Ahogyan engem is. Talán még a sajátoménál is jobban.- suttogta a hozzá egyre közelebb bújó Elena ajkaiba. A Gilbert leányzó csak ámult magában, hogy az a Damon, aki egy éve az ő barátait akarta halomra gyilkolászni, most ott fekszik mellette és meghittebben beszélgetnek, mint valaha. Soha nem érezte magát lelkileg ennyire közel a férfihoz, mint aznap éjjel.
• Nem haragszom rád, amiért kiengedted, Damon.- ezzel együtt hátrafordult a kisasztalon lévő lámpához és leoltotta. Ezután a fejét visszahelyezte ugyanoda, ahol még pár másodperce Damon ajkait vizslatta. Szerintem te leszel az, aki megmenti őt magától.- szólalt meg végül.
• Hmm...ha már engem is megmentett valaki.- olyan hálával nézett a lány szemébe, mint még soha senkiébe. Elena szívverése lelassult, két dobbanás közt, mintha a megszokottnál több idő telt volna el. Damon csontig hatoló tekintetével fürkészte a lány arcát, hogy vajon mire gondolhat. Ebben a percben bármit megadott volna, hogyha a vámpír lét gondolatolvasó képességgel is jár. Igaz, ezen könnyen segíthetett volna, csak megigézi a lányt és már mindent tud. Ám ezek az idők elmúltak.
• Igen? És ki az a hős? - incselkedett a lány leplezve zavartságát. Nem akart vagy csak nem mert beszélni a Damon iránt egyre erősödő érzéseiről? Maga sem tudta rá a választ.
  Stefan testvére egyáltalán nem ilyen reakcióra számított, de belátta, hogy az érzelmek felszínre törését nem lehet erőltetni. Ő volt rá az élő példa.
• Egy harcos hercegnő.- egyre közelebb merészkedett a lány reszkető ajkaihoz.

Egyszerre vettek levegőt, egyikük sem akarta megtörni a szinte már dallamosan csengő ritmust. Elenát egyszerre a hideg és meleg is kirázta. Maga a férfi, úgy ahogyan volt, káprázatos hatással volt rá. Miért érzi úgy, hogy Damon pillantásától megsemmisül?- átfutott az agyán e nevetséges kérdés. Percekig csak nézték egymást, nem bírtak betelni a gyönyört okozó pillanattal. A lány elméjébe áramütésként villant volna be a bűnös gondolat. Teste pedig engedelmeskedett ennek. Félve tette meg azt a piciny távolságot, mely számára szakadékként tátongott köztük. Szükségem van rád.- búgta a vámpír kiéhezett ajkaiba. Ez az egy mondat képes lett volna falakat rengetni Damon halott szívében, de tudta, hogy ez még kevés. Ennél több kellett neki. Elena agyában egyetlen szó keringett. Damon. Kész volt megtenni azt, mely Damonnak a világot jelentette.

***

Elena arra ébredt, hogy jobb lába a vámpír ugyanazon lábával volt összekulcsolva. A keze pedig, úgy markolta Damonon feszülő ingjét, mintha arra rá lett volna aggatva egy tilos tábla, mely jelzi az illetékteleneknek, hogy Ő bizony Elena tulajdona. A lány kéjesen belenyögött a férfi nyakába, azt hitte, hogy még mindig álmodik.

• Damon?! Mi a ......?!- a vámpír halk pisszanéssel csitította le a lányt, még mielőtt az számonkérhette volna.

• Csak gondoltam előre szaladok az időben – majd magára öltötte azt az ellenálhatatlan vigyorát. Ha a testvérem visszatér unalmas országba és te karöltve csatlakozol hozzá, most már tudni fogod, hogy mit hagysz ki- simított végig fekete ingjével takart mellkasán, véletlenül érintve Elena még mindig szorító ujjait.

Miss. Gilbertben egyből tudatosult, hogy ez nem álomvilág, hanem a szörnyű valóság. Elena úgy érzete, hogy ha Damonnak nem lett volna igaza, akkor már rég kiosztott volna neki egy jókora pofont. Azonban az igazság az volt, hogy beláthatatlanul vonzódott az azúrkék szemű Salvatorehoz. Minden egyes testrésze magáénak akarta a vámpírt, de ezt magán kívül senkinek sem vallotta volna be.

• Lehetetlen alak vagy, ugye tudod?- súgta bele fülébe, majd egy arasznyival lejjebb helyezte ajkait és adott egy hosszan tartó csókot a férfi arcára.