Jó szórakozást!
- Nem késtem. - sétált Damon hanyag testtartással Mikaelhez és vigyorgott. Mikael kinyittota az ajtót és bal kezével intett a másiknak, hogy menjen előre. Damon kissé vonakodva de nyugodtan sétált ki az ajtón. Mindketten megálltak az iskola egyik üres folyosóján és Mikael a vitrinbe zárt kupákat kezdte szemlélni.
- Honnan tudod, hogy ma itt lesz Nik? - kérdezte a vámpírvadász és közben úgy nézte a fényes érmeket és dicső okleveleket mintha valójában érdekelné, hogy mik is azok.
- Ki az a Nik? - kérdezte Damon és zsebrevágta kezeit, hogy még lazábbnak tűnjön.
- Klaus... - válaszolt a másik és lenézően nézett vissza a férfira. - Az igazi neve, Niklaus. - fordult vissza a kupákhoz. - Szóval miért lesz ma itt?
- Elena kell neki. - válaszolt komor hangon Damon. Próbálta uralni mind a hangját mind a testtartását. Alapvetően Ő nem egy félénk típus, de az is igaz, hogy még senki sem vágott úgy belé egy karót, hogy azt Ő saját maga ne tudta volna kihúzni, úgyhogy valljuk be, volt miért tartania a másiktól. Aztán ha még azt is figyelembe vesszük, hogy ha Mikael képes megölni Klaust és akkor mi Ő neki? Csak 145éves vámpír és sima vámpír, nem is hibrid, ezen felvetések alapján joggal volt érthető Damon félelme a másiktól, még ha ezt leplezni is próbálta.
- És nem szívesen válsz meg a barátnődtől, igaz? Ő a hasonmás, ha nem tévedek. - kérdezte a férfi és hanyatdőlt az üvegszekrénynek úgy nézett mélyen a másik szemeibe. Damon elnevette magát, majd lehajtotta a fejét és egy lépéssel közelebb sétált a másikhoz.
- Nos..igen is meg nem is. - mondta és felhúzta a szemöldökét majd összekulcsolta karját a mellkasa előtt és egyik kezét az álához emelte mintha gondolkodna. - Igen, Ő a hasonmás és nem, nem szívesen válnék meg tőle.
- Hogy hogy még él? Hiszen Nik hibrid lett, ahhoz meg a hasonmás áldozata kell..? - érdeklődött Mikael.
- Varázstrükk segítségével, de most ezt nem fontos. A lényeg az, hogy .. - szólt hanyagul a vámpír és kezével legyintett egyet a másik kérdésére. Damon folytatta volna mondatát de egy gyors és erős szorítást kezdett érezni nyakán, majd csak azt tapasztalta, hogy talpa már nem ér a földhöz. Mikael dühösen de mégis higgadtan ragadta meg a férfit torkánál fogva és emelte fenyegetőleg a magasba.
- Én döntöm el, hogy mi fontos és mi nem.... okoska.. - szűrte ki a szavakat fogai közül, majd lassan lerakta Damont a földre. Ahogy kikerült a másik szorításából Damon kissé összegörnyedve kapott a nyakához és köhögni kezdett a fulladozó érzés miatt. Jobb kezével a nyakát fogta , ballal pedig a falnál támaszkodott meg.
- Elmesélem..- köhögött Damon majd folytatta. - ... de nem most, erre most nincs időnk. - Szedte össze magát és végre kiegyenesedve állt a másikkal szemben. - Klausnak Elena kell, mert csakis az Ő vérével tud hibrideket gyártani. - megigazította ingnyakát ismét és folytatta. - Legutóbb igen csak lecsapolta Elenát, de most nem csak a véréért jön... - arca kissé szomorkássá vált. - magával akarja őt vinni. Mikael kezeit csípőre helyezte és úgy kezdett el Damon körül sétálgatni.
- Ez mind szép és jó, de hogy jövök én ide? - vetette fel hanyagul a kérdést a vámpírvadász.
- Neked Klaus kell, nekem meg Elena. - válaszolt Damon higgadtan. - Segíts megmenti nekem Őt, cserébe pedig segítek Neked ma este itt megölni Klaust. - fejezte be mondatát és szigorú tekintettel várta a másik válaszát. Mikael megállt és tapsolni kezdett közben pedig hangosan nevetett.
- Te segítesz nekem? - vette oda Damonnak és rámutatott. - Te nekem? - ismételte meg magát. - Aki egy egyszerű karót nem tud kihúzni a bordái közül?
- Nem kéne lebecsülnöd! - vágott vissza ingerült hangon a férfi. - Elena nagyon fontos nekem, érte bármit megteszek!
- Nos kétségtelen, a szerelem és a düh meg tud erősíteni, de neked még az sem lenne elég... - vigyorodott el Mikael.
- Neked is szükséged van rám! - kicsit vett vissza hangjából Damon majd folytatta. - Több száz éve üldözöd már Klaust és mégsem kaptad el...Segíts nekem és én is segítek Neked! - ajánlotta fel újra Damon az alkuját.
- Egyedül is elbírok Klaussal.
- De pluszba még az öcsémmel nem! - mondta Damon határozottan és látta, hogy Mikael érdeklődő tekintettel várja a folytatást. - Klaus megigézte, most a pincsikutyája lett. Bármit amit kér tőle a haverod, Ő gondolkodás nélkül megteszi.
- Szóval, nem is segítenél megölni Klaust, inkább csak megtisztítod nekem az utat felé? - kérdezte Mikael és összekulcsolt karokkal dőlt neki a falnak.
- Nem. - válaszolt röviden és egyszerűen a férfi. - Klaus húga, Rebekah is itt van. Gondoskodom arról, hogy se Ő, se pedig Stefan ne álljon Klaus mellett amikor együttesen próbáljuk Őt végleg kiiktatni ebből a világból.
- Tehát ha jól értem, eltűnteted Rebekaht, kiiktatod az öcsédet és ezután még segítesz nekem megölni a világ egyik legerősebb lényét? - húzta fel szemöldökét a vadász és közelebb lépett Damonhoz. - Tényleg szereted ezt a lányt, ugye? - kérdezte suttogó hangon a másikat. Damon nem felelt csak lehajtotta a fejét és a földet kezdte bámulni. Mikael hosszasan fürkészte a másik magatartását majd megfordult, lépet néhányat és háttal mondta a férfinak. - Rendben! - Nézett vissza és a hirtelen és váratlan hangra Damon is felemelte a fejét. - Mi az alku? - kérdezte Mikael és mostmár egész testével a mosolygó Damon felé fordult.
- Ahogy mondtam, kitaposom előtted az utat, minden ágat ami közbeszúrhatna eltakarítok, cserébe.. - húzta fel a mondat végén és kezeit összefűzte.
- Cserébe? - kérdezett vissza Mikael, hangja és testtartása keménységet sugallt a másik felé.
- Cserébe arra kérlek, hogy a városban élő vámpírokat ne nyírd ki! - vonta fel játékosan a vállát és féloldalas mosolyra húzta a száját. - Mondjuk..soha.. - fejezte be végleg az alku ismertetését.
- Szóval Téged? - kérdezte Mikael és nevetni kezdett.
- Illetve Carolinet és az öcsémet, igen... - válaszolt a vámpír még mindig csibészes mosollyal az arcán. Mikael pár percig sétálgatott és gondolkodott majd végül felemelte a fejét és kurtán válaszolt.
- Oké, legyen. - nyújtotta kézfogásra jobb kezét Damon felé. Damon kissé vonakodva de elfogadta a másik megállapodásának jelét és kezetfogott Mikaellel.
- Te segítesz nekem megölni Klaust... - szólalt meg Mikael míg kezetrázott a másikkal.
- Te pedig soha nem fogsz hármunkat kinyírni... - fejezte be Damon az alku második részét majd mindketten bólintottak és elengedték egymás kezét. - Ha ideér Klaus értesítelek.
- Előbb fogom én azt tudni mint Te,de rendben, legyen így. - egyezett bele Mikael. Damon elismerően bólintott, majd megfordult és visszament a bálterembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése