3x09 A szalagavató VII. fejezet

Kedvenc fejezetem, remélem Ti is így lesztek vele.
eewanak ajánlom sok szeretettel! (a fantasztikus képért amit twitteren küldtél) :)

VII. fejezet

Damon már percek óta kereste Elenát de sehol sem látta. A terem dugig volt fiatalokkal így érthető volt, hogy nehezen talált rá a lányra. Damon megállt a táncparkett közepén és aggódó tekintettel nézett körbe. Minden oldalról, boldog, vidám párok vették körül akik lágyan simultak egymáshoz és járták el édes táncukat. A férfi is erre vágyott, hogy megadhassa Elenának ezt az érzést. Tudta, hogy elkésett és valószínűleg a lány ezért majd mérges lesz rá, de úgy gondolta, majd tánc közben kiengeszteli valahogy. Damon pár lépést haladt előre majd kissé balra pillantva az asztaloknál meglátta Elena feje búbját és szívét melegség öntötte el. Széles mosolyra húzta a száját és elindult a lány felé. Léptei lassúak de határozottak voltak. Amíg odaért megigazította zakóját, ingjét és nyakkendőjét is, sőt még hajába is kissé beletúrva törekedett a megfelelő megjelenésre. Szerette volna, ha ez egy tökéletes pillanat lesz Elena életében. Mikor már majdnem odaért, Elena körül megpillantotta Bonniet és Carolinet is. A lányok arca fájdalmat sugalltak Damon felé, amit a vámpír nem értett. Caroline könnytől nedves tekintettel pillantott a férfira és Damon ekkor már tudta, hogy a tökéletes pillanat várat még magára. Elena észrevette barátnője tekintetét ahogy válla fölött elvezette és rögtön hátrafordult, hogy Ő is szemügyre vegye amit Car néz. Damon szíve hatalmasat dobbant mikor meglátta Elena könnytől és fájdalomtól átázott szemeit. A lány hatalmas levegőt vett és bár egész teste a szomorúságtól égett, szája sarkát mégis mosolyra húzta, ahogy megpillantotta az idősebbik Salvatore testvért.

• Damon.. - szólította meg alig hallhatóan a férfit és közelebb lépett hozzá. Damon csillogó szemeiből egy pillanat alatt eltűntek a boldogság és az öröm csírái, s helyükbe az értetlenség és a düh lépett. Arca megenyhült és szemeit kicsit összehúzva fájdalmasan nézett a másikra.
• Mi történt? - lépett egész közel a lányhoz, és jobb kezével megsimította a lány könnyes arcát. Elena a forró érintés hatására apró mosollyal az arcán behunyta szemeit és újabb könnycseppek vágtattak le kipirosodott arcán. Damon látta, hogy a lány szörnyű fájdalmakon mehet át, így tenyért a lány arcán hagyta talán meg tud tőle egy kicsit nyugodni. Elena lassan nyitotta ki a szemét és nézett a másik azúrkék tekintetébe. Bal kezét felemelte és arcáról óvatosan lefejtette a férifi kezét majd Damon mindkét tenyerét két keze közé szorította, úgy húzta magához közelebb a vámpírt. A lány mély levegőt vett, próbálta összeszedni magát és szóra nyitotta a száját.
• El kell mennem. - suttogta alig hallhatóan és ahogy kimondta ezeket a szavakat egy újabb adag könnyáradat csordult ki szeméből. Bal kezével finoman letörölte azokat majd ismét megfogta a férfi kezét. Damon egész teste megfeszült, az izmok szinte szétszakadtak testében. Nem akarta hallani ezeket a szavakat a lány szájából, főleg nem úgy, hogy Ő a címzett.
• Elena, ne.. - kérlelte suttogva a vámpír és szemei könnyel teltek meg. Tekintetét elvette a lányról és a tömeget kezdte fürkészni.
• Damon kérlek nézz rám. - szólt rá Elena és elengedve a férfi kezét két tenyere közé fogta a másik arcát. - Nézz rám, kérlek! - ismételte meg kérését suttogva a lány. Olyan simogató és lágy volt a másik hangja, ami megnyugtatólag hatott volna a vámpírra, ha nem érezte volna benne még a vígasztalás parányi szikráját is. Mikor tekintetük találkozott, Elena alig bírta folytatni mondandóját. Tudta, hogy a férfi már tudja miért csinálja ezt de úgy érezte, hogy ki is kell mondania és el kell magyaráznia a másiknak, hogy miért is teszi azt amit tesz. - Klaus itt volt. - folytatta a lány, de nem bírt folyamatosan beszélni. Annyi fájdalmat és könnyet kellett magában elnyelnie, hogy nem tudott szünetnélkül beszélni. - Vele kell mennem, Damon. - simította meg a másik arcát. - De minden rendben lesz, oké? - apró mosolyra húzta a száját, hogy némi bíztatást adjon a másik számára.
• Ezt ne csináld! - szólalt meg Damon kicsit hangosabban, de hangja nem tűnt fenyegetőnek. - Ne búcsúzkodj tőlem! - mondta határozottan.
• Damon el kell mennem, de nem tudok úgy, hogy nem köszönök el tőled. - suttogta a másiknak és ismét megsimította a másikat. - Kérlek.. - suttogta.
• Nem Elena. - vágta rá komolyan a férfi de hangja még mindig lágy volt. - Nem búcsúzhatsz el tőlem! - vett egy mély levegőt majd folytatta. - Sem most, sem máskor. - és lefejtette a lány kecses ujjait arcáról. Elena megértően nézett a másikra. Tudta, hogy Damon mennyire szereti Őt és hogy nem fogja tudni elengedni egy könnyen, de sajnos muszáj lesz. - Nem mehetsz el vele! - nézett gyengéden a lányra és egyre több könny gyűlt össze szemeiben.
• Damon nincs sok időm, így kérlek érts meg. - Elena szinte könyörgött a férfinak. - Alig 5 percem van hátra. Stefan az ajtónál vár. Klaus megigézte, ha nem leszek ott időben Stefan karót szúr a szívébe. - mesélte el a helyzetet. - Engedd meg, hogy elköszönjek és, hogy elmondjam azt amit tudnod kell! - kérlelte a férfit és közben le sem tudta venni szemét a másik ajkairól.
• Nem! - vágta rá a választ Damon ellentmondás nem tűrő hangon. - Nem mehetsz el, Elena! Stefant én elintézem, nem lesz semmi baja. - enyhült meg kissé hangja. - Nem kell elmenned!
• De igen Damon, el kell. - szólt Elena és hangjában ott volt a megértés. Nem akart veszekedni a másikkal, tudta, hogy ez milyen nehéz lehet számára, így csak próbálta megnyugtatni és elfogadtatni vele a tényeket. - Ha nem megyek... - tartott egy kis szünetet míg visszagondolt Klaus szavaira majd folytatta. - Klaus megöl mindenkit akit szeretek. - nézett az azúrkék szemekbe. Damon egy pillanatra behunyta a szemét amíg egy apró könnycsepp legördült az arcán majd szemeit kinyitva, újra elveszett a lány gesztenyebarna tekintetében. - Nem engedhetem, hogy bárkit is bántson. - mondta lágyan a férfinak és két tenyerét a férfi mellkasára helyezte, közvetlenül a szíve fölé. Damon lenézett a lány apró kezeire és Ő is odarakta tenyerét Elena kézfejére, majd újra a másikra nézett. - Hogy téged bántson... - fejezte be mondandóját suttogva a lány és a könnyek mostmár lassan de folyamatosan csordogálni kezdtek szemeiből. - Így lesz a legegyszerűbb. - mondta kissé szaggatott hangon. Damon sem harcolt tovább könnyeivel, engedte, hogy azok szabadon folyanak le az arcán.
• Nem kell, hogy egyszerű legyen. - vett egy mély levegőt. - Csak bízz meg bennem. - és még közelebb húzta magához a lányt. Elena értetlenül nézett a másikra. Vajon mit akar ezzel? Hiszen tudja, hogy maximálisan megbízik a férfiban, de most Klausról van szó és Damon magánakciói általában túl veszélyesek, most nem kockáztathat ennyit. Már nemcsak róla van szó, hanem azokról akik igen közel állnak hozzá. - Fuss Elena, menekülj! - kérlelte suttogva a lányt és reményteli arccal nézett a másikra.
• Mégis hova, Damon? Ennek így sosem lesz vége... - mondta és ujjaival finoman simogatni kezdte a férfi megfeszült mellkasát. - Fel kell végre adnunk... - suttogta.
• De nem most. - válaszolt lágyan Elenának. - Bízz meg bennem és menj haza Bonnieval. Caroline segít nekem Stefannal aztán Ő is utánatok megy. - kérlelte a lányt és szeme szinte csillogtak a reménytől.
• Ez túl veszélyes. - próbálta megértetni a férfival, jobb kezét felcsúsztatta a vámpír nyakához és ott kezdte el simogatni. - Nem kockáztathatom mások életét. Ezt meg kell értened! - nézett mélyen a kék szemekbe.
• Neked meg azt kell megértened, hogy nem tudlak elengedni. - vágta rá elszorult hangon a vámpír. - Nem tudok tőled elbúcsúzni. Nem tudom végignézni és elfogadni ahogy elmész. - Elena könnyei mostmár patakokban folytak. A lány hol halkan zihált, hol pedig szipogott. Próbálta elállítani könnyei áradatát de egy végtelenmély kúttól várta most hogy száradjon ki. Damon, hogy megnyugtassa a lányt egyik kezével az arcát kezdte lágyan simogatni. - Nem tudok úgy létezni, hogy Te nem vagy ott. - tekintetét még mélyebbre fúrta a lány szemeiben. - Mellettem. - suttogta egész halkan. - Hogy is várhatod el tőlem? - és halványan elmosolyodott. Elena teljesen összetört. Fogalma sem volt, hogy mit csinálhatna. Ha elmenekül, ahogy Damon akarja akkor Stefan meghal, már így is csak percei vannak hátra, de ha elmegy most Klaussal, akkor Damont összetöri. Végérvényesen. Annyi időbe telt míg Damon végre újra megnyitotta szívét, igaz nem mindenki felé, de legalább egy embert beengedett oda és most ez a személy akarja Őt elhagyni, sőt még el is várja tőle, hogy Damon ezt megértse? - Bízz meg bennem. - kérlelte a férfi Elenát és közelebb húzta magához.
• Damon, nem tudom..én.. - hajtotta le a lány könnytől nedves arcát. Már nem bírt Damon szemeibe nézni. Az a fájdalom és szenvedés amit abban a gyönyörű szempárban látott már percek óta, mégjobban összetörték a lányt.
• Hé, nézz rám. - nyúlt a férfi a lány ála alá. - Bízz bennem. - kérte újra.
• Ha Stefan meghal, én nem tudom mihhez kezdek. - próbált kifogásokat találni Elena.
• Bízz bennem. - ismételte magát a férfi és arca egyre komolyabbá vált. Igazán magának akarta tudni a lány bizalmát. - Kérlek.
• És ha még Stefant meg is mented, ott van Klaus.. vagy Mikael. Benne sem bízhatsz meg teljesen. A férfi elengedte a lány kezét és gyengéden két keze közé zárta a lány arcát.
• Csak bízz meg bennem. - nézett mélyen a gesztenyebarna szemekbe, majd egy hosszabb pillantást vetett a lány ajkaira. - Könyörgök! - kérlelte olyan édesen és lágyan, hogy nem lehetett nem teljesíteni a férfi kívánságát. Elena nem válaszolt, de tudta, hogy itt vége van. Meg kell adnia magát a férfi kívánságának. Így könnyes szemmel, arcán apró mosollyal beleegyezően bólintott egyet. A férfi széles mosolyra húzta a száját és egy tincset hátrafésült Elena füle mögé. - Jól van. - nyugtatta magát a férfi. - Jól van. - ismételte újra. Nem hitte, hogy sikerül meggyőzni Elenát, de nagyon örült, hogy végül sikerült neki. Finoman húzta el kezét a lány arcáról és közben könnyeitől ázott ingnyakát vizsgálta. Elena még sosem érezte magához ilyen közel a másikat és most nem fizikailag értette. A férfi tényleg szereti őt és bármit képes lenne megcsinálni érte. Damon erős mégis gyengéd kezei védelmezően fogták közre Elena szívét. A vámpír vigyázott rá, nemcsak a testére de a lelkére is. Annyi lehetősége lehetett volna az elmúlt hetekben, hónapokban, hogy lépjen a lány felé de ő mégsem tette meg. Elena tisztában volt vele, hogy mostmár nem búcsúzkodnak egymástól, hiszen Ő Damonra hallgatva hazamegy és ott fog várni, de azzal is tisztában volt, hogy ha magáért nem is a másikért még igen csak aggódhat. És ha az nem úgy fog elsülni, ahogy azt a férfi tervezte, akkor ez mégis csak itt a búcsú ideje. - Indolnotok kell. Lassan lejár az 5 perc és Carolinenal még le kell Stefant szedálnunk. - mosolygott a lányra, hangja még mindig lágy és simogató volt. Elena észrevette Damon csíkokban kipirosodott arcát, ahol a sós könny kissé kimarta bőrét és ez megmosolyogtatta a lányt.
• Ha bármi bajod lesz.. - szólt volna fenyegető hangon a lány, de sem könnyei se pedig Damon nem engedte végigmondani neki ezt a mondatot.
• De nem lesz. Ígérem! - fejezte be a másik mondatát. Elena babrálni kezdte ujjaival a férfi nyakkendőjét és nem nézett a másik szemeibe. Könnyei most még intenzívebben kezdtek csordulni szemeiből mint eddig. Egyszerűen nem tudott arra, gondolni, hogy mi van ha a férfi nem éli túl a mai napot? Az nem lehet.
• Szükségem van Rád. - suttogta alig hallhatóan és még mindig a nyakkendőt bámulta. - Kellesz nekem! - pillantott az azúrkék szemek világába, ahol gyorsan és könnyen el is veszett. Damon oldalra biccentette fejét és úgy nézett vissza a lányra. Ezek a szavak, ezek a mondatok a szívéig hatoltak, így elengedve magát, szabad utat adott könnyei áradatának. Elena két kezét felcsúsztatta a férfi vállaira és közelebb hajolva hozzá ajkait lágyan tapasztotta a férfi ajkaira. A könnyek által megízesített csók forró és édes volt. Nyelveik nem jártak heves táncot, ajkai nem járták be a másik ajkának minden pontját. A lány egyszerűen csak hosszasan és szeretetteljesen csókolta meg a másikat. A csók alig tartott 20 másodpercig. Mikor ajkai elváltak egymástól, mindkettőjük szeme még csukva volt és egymásnak támasztották homlokukat. Elena a férfi tarkóját simogatta Damon viszont a lány derekát fogva szorította magához erősen a másikat. Egyikük sem tudott megszólalni, csak halk szipogásuk hallatszódott. Mindketten mosolyra húzták a szájukat, majd Elena ismét adott egy rövidebb de annál édesebb csókot a férfinak, majd fejét a másik nyakába temetve, úgy ölelték át a másikat mintha most érinthetnék meg egymást utóljára. A lány hangosan zokogni kezdett. Damon simogatni kezdte Elena hátát, hogy megnyugtassa a másikat.
• Sshh...sshhh.. minden rendben lesz. - suttogta a lány fülébe és közben nem hagyta abba a másik cirógatását. - Nem lesz semmi baj.
• Nem eshet semmi bajod. - szipogta hangosan a lány a másik nyakába és mégjobban magához szorította a férfit.
• Nem is fog. - válaszolta Damon és egy apró puszit adott a lány nyakára. Finoman eltolta magától a lányt és még egyszer megsimogatta az arcát, majd mélyen a szemeibe nézve mondta neki. - Ma még táncolni fogunk. - és mosolyra húzta szája szélét. Elena zokogva bólintott majd távolabb lépett a vámpírtól és Bonnie mellé fordult. - Vidd haza Bonnie és zárkózzatok be, rendben? A boszorkány is a könnyeivel harcolt, annyira szép és megható volt ez a jelenet Damon és Elena között, hogy teljesen átjárta az Ő szívét is az érzés. Sosem gondolta volna, hogy Damon ennyire tud valakit szeretni.
• Rendben. - válaszolt Bonnie és megtörölte szemeit.
• Nem tudnád valamilyen varázslattal körbevenni a házat? - érdeklődött Damon. - Vámpírok ellen? - pontosította kérdését.
• De igen, van erre egy varázslat. - válaszolta a lány.
• Szuper. Akkor most menjetek, siessetek! - vetett egy utolsó pillantást a még mindig zokogó Elenára és lágyan rámosolygott. - Caroline, gyere velem! - utasította a szőkeséget és mindketten elvesztek a táncoló tömegben.

• Ott van Stefan. - állt meg a lány és ujjával mutatta Damonnak, hogy hol várakozik Stefan Elenára.
• Remek. - mondta a férfi. - Én elterelem a figyelmét, te meg ledöföd egy verbénás fecskendővel. Oké? - kérdezte a lány felé fordulva és felvonta egyik szemöldökét. Caroline bólintott és mikor épp elindultak volna a fiatalabb Salvatore testvérért, a lány hirtelen megtorpant és Damont a karjánál fogva fordította vissza.
• De nincs nálam verbéna! - mutatott ruhájára majd táskájára.
• Öhm.. igen. Itt van fogd! - vette elő belső zsebéből a férfi és a lány kezébe nyomta.
• Elena teljesen elvette az eszedet.. - jegyezte meg halkan, széles mosollyal az arcán Caroline. Damon váratlanul reagált a dologra, ahelyett , hogy a lány fejét vette volna egy ilyen megjegyzés miatt, csak féloldalas mosolyával nézett vissza rá.
• Akkor mostmár mehetünk? - kérdezte Carolinet. A lány bólintott és elindultak Stefan felé.

• Hé öcsi! Hol hagytad a limuzint? - szólította meg viccesen testvérét Damon. Stefan önelégült arccal fordult a hang felé és zsebre vágta kezeit.
• Hol hagytad te a csomagodat? - kérdezett vissza a vámpír.
• Ugye ezalatt nem Elenára gondolsz? - érdeklődött Damon felvont szemöldökkel.
• De igen rá. - vágta rá a fiatalabbik testvér. - Már itt kellene lennie. - húzta ki bal kezét a zsebéből és nézett rá órájára.
• Miért? Mi dolgotok van nektek együtt? - tett úgy Damon mintha fogalma sem lenne az egész helyzetről.
• Elutazunk. Egy időre. - vigyorgott bátyjára Stefan. - Klaussal.
• Ohh míly romantikus. Csak Te és Ő... meg egy hibrid.. - rázta meg fejét Damon. - És Elena ebbe csak úgy belement? - faggatta tovább testvérét és összekulcsolta a karját mellkasa előtt.
• Miért nem ment volna bele? Még mindig szeret. - válaszolta hanyagul Stefan. - Vagy Te azt hitted, hogy téged fog választani? - tetette együttérzését és bal kezét szívéhez emelete. - Oh, szegény, kis Damon. - lépett közelebb bátyjához és arcától alig néhány centiméterre suttogta neki a megsemmisítő szavakat. - Soha nem fog Téged választani. - nézett kárörvendően Damonra majd folytatta. - Senki sem tette és senki sem fogja. Ebben a pillanatban Stefan hangosan felordított és a fájdalomtól összegörnyedve zuhant bele Damon karjaiba.
• Pont jókor mi? - kérdezte Caroline és Stefan egyik karját átvetve vállán emelték fel a másikat. Damon nem válaszolt, csak köszönően bólintott egyet Carolinenak.
• Le tudod egyedül vinni a pincébe? - kérdezte a lányt.
• Persze, menj csak és nyírd ki Klaust! - válaszolt frappánsan a lány és kacsintott egyet Damon felé. A vámpír elkezdett szaladni az ajtó felé, minden másodperc számított. Még szólni kellett Mikaelnek is. Mielőtt kilépett volna az ajtó, Caroline utánaszólt , így a férfi megtorpant és gyorsan hátrapillantott. - Hé Damon! Elena nem veszíthet el több embert. Damon halványan elmosolyodott, majd válaszolt a lányak.
• Én vámpír vagyok. - és kirohant az ajtón.