(rövidke, de fontos)
- Nocsak, nocsak, nocsak. - szólalt meg Klaus egy fekete coupénak nekidőlve. - Ki gondolta volna, hogy megint elrontasz mindent? - szegezte a kérdést a felé sétáló Damonnak.
- Hisz ismersz, ez a hobbim! - tárta szét kezeit és kajánul mosolygott. Klaus ellökte magát az autótól és Damon felé kezdett lassan de fenyegetően lépkedni.
- Hol van Elena? - kérdezte.
- Biztonságban. - válaszolta hanyagul a vámpír. - Tőled remélhetőleg jó messze. Klaus lassított léptein és közben csóválni kezdte a fejét.
- Tudod, kezdem azt hinni, hogy Te tényleg meg akarsz halni. - vetette fel a kérdést Damonnak. - Eddig volt aki megmentsen, lássuk csak.. - vette elő jobb kezét és számolni kezdett rajta. - Ott volt Stefan, aztán egy boszorkány.. - tartott egy kis szünetett és körbenézett a sötét parkolóban. - de most, nincs itt senki. - fejezte be gondolatát. Damon hangosan felnevett és összekulcsolta karját mellkasa előtt.
- Mindig is rossz megfigyelő voltál, Nik. - szólt közbe egy mély, érdes de ismerős hang. Klaus arcáról nyomban lefagyott a mosoly és helyét a rémület vette át. Azonnal körbenézett de sehol sem látta a hang tulajdonosát.
- Mikael.. - suttogta maga elé és a vámpírvadász kilépve a sötétségből Klaus mögé lépett.
- Hello barátom! - nevetett rá ördögi mosolyával. Klaus nem gondolkozott, azonnal próbált elmenekülni de Damonba ütközött aki visszalökte Őt Mikael elé. A vadász közelebb lépett hozzá és megvetően nézett a hibridre. - Hihetetlen nem? A rémület hogy le tud gyengíteni. Egy csecsemővámpír is simán a földhözvág téged. - mondta Klausnak és fejével Damon felé intett.
- Hé, nem engem kell sértegetni, hanem ezt a baromot megölni. - szólt hanyag stílusban Damon Mikaelnek. A vámpírvadász nem reagált a másik pikírt szavaira, csak halkan elnevette magát és közelebb lépett Klaushoz.
- Istenem milyen rég vártam már erre a pillantra. - mondta magának és az égre pillantott.
- Akkor túleshetnénk már rajta? - vetette fel szemtelenül a kérdést Damont.
- Még egy szó okoska. - nézett gyilkos tekintettel Damonra Mikael majd folytatta. - és karácsonyfát állítok a mellkasodba. - mondta a férfinak teljes higgadsággal a hangjában ami még félelmetesebbé tette Mikaelt. Damon hangosan felhorkant majd megvonta egyik vállát és mozdulatlanul állt tovább ott ahol eddig is volt.
- Mit akarsz tőlem? - kérdezte Klaus, hangja és szeme egyaránt rémültséggel volt tele.
- A halálod. - válaszolt egyszerűen a másik és olyan gyorsasággal vetette magát a hibridre, hogy Damon reagálni sem tudott a hirtelen jött mozdulatokra. A két erős férfi harcát inkább hallgatni lehetett mint sem látni. Egyszer az egyik, másszor a másik csattant a földhöz vagy vágódott a fához. Pár perc elteltével a harc csitulni kezdett. Néhány pillanattal később Mikael és Klaus csapzottan mégis tekintélyparancsolóan álltak meg egymással szemben. Damon nem tudta, hogy mi tévő legyen ezért csak tovább állt ugyanolyan mozdulatlansággal a fa mellett ahogy eddig is tette. - Erősebb vagy, be kell ismernem. - mondta Mikael és letörölte szája széléről saját vérét.
- Miért nem adod már fel? - kérdezte tőle Klaus. - Többezer éve üldözöl mindhiába. Ideje lenne félrállni, nem gondolod? - kérdezte és rámosolygott a másikra, de ez a mosoly sem takarta el azt a félelmet melyet egész teste sugallt a másik felé.
- Mr. Salvatore, volna kedve beszállni a harcba? - kérdezte Mikael Damont de tekintetét nem vette le a hibridről. Damon feltűrte zakójának ujját és széles vigyorral az arcán válaszolt.
- Másra sem vágyom. - válaszolt és Mikaellel egyszerre ugrottak neki Klausnak. Óráknak tűnő percekig püfölték egymást. A legtöbbször Damon végezte a földön vagy egy fa tövében, de ez érthető volt fiatal korából adódóan. Damon már ereje végén járt mikor Mikael hangos kiabálással utasította.
- Szorítsd hátra a karját. - üvöltött Damonnak. A férfi gyorsan összeszedte magát és Klaus mögé kerülve megragadta a hibrid karjait és erősen hátrahúzta, közben térdével támasztotta meg Klaus hátát, hogy karjait méginkább hátra tudja feszíteni. Mikael előről ráugorva a hibridre Klaus nyakaira vetette magát és belemélyesztette fogait. Klaus fájdalomtól hangosan ordított bele a sötét éjszakába. Mikor Mikael elvette vérző ajkait Klaus nyakától Damon elengedte a férfi karját aki így a földre zuhant. Erőtlenül támaszkodott meg karján a hideg betonon, majd felpillantott Mikaelre.
- Ennyivel nem intézel el zihálta. - és Damonra pillantott, de mielőtt az elkezdhette volna a hibridet szánni, gyenge, szánalmas helyzete miatt, Klaus már sehol sem volt. Damon körbenézett a parkolóban de árnyékán kívül semmit sem látott. Mikael biztosan Klaus után eredt, gondolhatta magában a férfi. Korából adódóan úgysem érné utól őket ezért inkább meg sem próbálta, sokkal fontosabb feladata volt ennél. Leporolta piszkos zakóját, megigazította ingét és levetette magáról szétszakadt nyakkendőjét majd sebes léptekkel indult el Elena felé, hogy betartsa szavát, miszerint, minden rendben lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése