Oneshot Andie tollából - DELENA

Jó szórakozást!
Üdv: Sleepy

Homecoming Episode- Last Delena Scene- kicsit másképp

Damon, a Salvatore panzió nappalijában, lángoktól duruzsló kandallója előtt járt fel-alá whiskyvel teli poharával a kezében. Már legalább egy üveggel elfogyasztott, ám úgy érezte, hogy ez az alkohol mennyiség sem enyhített csalódottságán. Damonban egyre csak gyűlt fel, amár amúgy is meglévő düh. Szüntelenül csak azon járt az esze, hogy mit rontottak el. Valószínűleg semmit. Minden lehetséges eshetőségre fel voltak készülve, kizárólag arra nem, hogy pont Stefan fogja keresztbe húzni a számításaikat.Tudta jól, hogy Stefan, Klaus általi igézése miatt nem megbízható, ugyanakkor azzal is tisztában volt, hogy öccse szabad szeretne lenni, ehhez pedig az kellet, hogy Klaussal végezzenek. Akkor mi a fenéért állította meg, mikor már olyan közel voltak a cél eléréséhez?!

A vámpír próbálta megválaszolni magában ezt a kérdést és csak arra a következtetésre tudott jutni, hogy Klaus befolyásoltsága a testvérén sokkal erősebb volt, mint gondolta. A másik opcióba bele se mert gondolni, hogy Stefant végleg elvesztették. Damon lelkét elöntötte a harag és méreg egyvelege, miközben arra gondolt, hogy Klausnak így még mindig Elena lesz a hybrid gyártó vér ellátmánya és soha az életben nem fognak tőle megszabadulni. Az idősebb Salvatore elmerült gondolataiban, észre sem vette, hogy Elena siettet be a nappaliba.

• Damon?! Mi történt? - kérdezte zihálva.
• Semmi. Minden. Ez így egyszerre. - még mindig a kandallót bámulva szűrte ki fogai közül az egymással ellentétes szavakat. - Mikael végleg meghalt, Klaus él és a kisöcsém szabad.
• Tessék?!- emelte fel értetlenségtől csengő hangját.
• Jól hallottad, Elena.

A férfi megfordult, de nem a lány irányába, hanem az asztal felé. Vámpírsebességgel ott termett és már öntötte ki az újabb adag Scotch-t. Belekortyolt a poharába, de még ezután sem tudott a lányra nézni. Elena megrökönyödve állt a nappali közepén. Eljutottatok tudatáig az elkeserítő szavak, azonban így sem merte őket felfogni. Pár percig ált némán, míg feldolgozta azt a kevés információt amit megosztott vele a vámpír. Elena mikor már feleszmélt a kezdeti sokkból, megszólalt.

• De...de...hogyan? Mi történt pontosan?- kérdezte higgadtssággal teli hangon.

Damon szervezetében most már volt elegendő frissítő ahhoz, hogy lenyugodjon, de nála ez másképp működött, ettől csak még idegesebb lett.

• Elena, kit érdekel?! Nem mindegy?! A lényeg az, hogy a maximális precizitással összehozott tervünk füstbe ment és most Klaus örömtáncot jár az apja sírján.- felelte undorral, majd megeresztett egy cseppet sem szívből jövő félmosolyt.
• Damon, nyugodj meg és meséld el konkrétan, hogy történt az egész.- kérlelte a férfit, bár tudta, lehet ezzel kihúzza a gyufát, tekintve a férfi mostani idegállapotára, ellenben tisztában akart lenni a részletekkel.
• Valójában mi zajlott a Klaus által szervezett frenetikus szalagavató party-n? Elmondom én.....Elena....- mondta már több oktávot meghaladó hangmagassággal- Mikor már leszúrtam a hőn szeretett hybridünket, jött az én drágalátos öcsém és lerántott róla, így az utolsó esélye is elszállt annak, hogy Nik végleg a túlvilágon landoljon. Klaus aztán fogta a karót és Mikael szívét célozta meg, hozzáteszem, eredményesen. Ez a nagy story, Elena.
• Nem. Ezt képtelen vagyok elhinni, ped...- nem tudta befejezni, mert Damon egyből a szavába vágott.
• Pedig?! Igen, pedig mindenre gondoltunk, Elena! Klausnak hybridjei vannak, Mikael ellene fogja őket fordítani, valamint bevontuk Kathrinet, így nem kerültél veszélybe.- sorolta, majd folytatta tovább- Mindenre, ami balul sülhetett volna el, fel voltunk készülve.- járkálva az asztal mellett jóformán már kiabálva mondta a lánynak, majd kiitta az utolsó csepp whisky-t is a pohárból.
• Nem értem. Stefan jobban akarta Klaus-t holtan, mint bármit. Erre számoltunk.
• Belebuktunk- mondta halkan, csalódottságot kifejező arccal.
• Hol van Kathrine?!- érdeklődött Elena.
• Elmenekült a fenébe, mint mindig. A dolgok rosszra fordultak. Ki hibáztatja érte?! Klaus kicsinálhatta volna.- monológja folytatása közben lassú léptekkel megkerülte a kanapét, majd megállt Elena előtt.- Már megvolt, Elena. Megvolt Klaus. Már rég vége lenne!- ordította szikrázó szemekkel és egy jól irányzott mozdulattal a kezében lévő üveget belehajította a kandallóban égő tűzbe.

Elena lelkét elárasztotta az aggodalom. Damon összetörése a lány szíve mélyéig hatolt. Nem engedhette, hogy a vámpír felett győzzön az a gondolat, hogy a játszmának vége. Damonnak tudnia kellett, hogy ők ketten együtt törhetetlenek.

• Damon, héé....- kapta el a karját, de a vámpír csak lerázta magáról.- Hééé, figyelj rám- ezzel együtt az egyik kezével maga felé fordította a férfi arcát, majd lágyan a kezei közé fogta.- Túléljük- mondta erélyesen.- Mi mindig túléljük. Bízz bennem- búgó hangon próbálta nyugtatni a férfit.

Miközben ott álltak egymással szemben, néhány centire egymástól, érezték, hogy összeköti őket a fájdalom, bizalom és a szeretet. Abban a pillanatban kizárólag ez számított. Elena semmi mást nem szeretett volna, csak azt, hogy Damon érezze, ő ott van neki mindig. A lány nem habozott, levette kezeit a férfi arcáról és átkarolta a férfi nyakát. Elena egyre szorosabban szorította magához a férfit, mintha csak bele akart volna bújni. A férfi fájdalmát csak ez tudta csillapítani. Reagálva a lány cselekedetére, finoman összekulcsolta két kezét a lány dereka mögött. Damon is ugyanúgy húzta magához a lányt, szinte már eggyé váltak. Elena még mindig ölelve a férfit, szólalt meg.

• Azt mondtad nekem, hogy soha nem fogsz elhagyni.
• Igen...azt.- súgta bele a lány vállába.
• Ez kölcsönös, Damon.

Erre a vámpír kibontotta magát az ölelésből és mélyen, átható tekintetével Elena szemébe nézett.

• Soha nem kapjuk vissza Stefan. Tudod, ugye?!- kérdezte fájdalomtól meggyötört arccal.
• Akkor elengedjük. Oké?! El kell őt engednünk.

A férfi nem válaszolt rá, egy hang sem jött ki a torkán. Hallgatásával jelezte, hogy ez lesz a legjobb megoldás. Damon telefonja hirtelen megcsörrent, ám a férfi kinyomta a hívást.

• Miért nem vetted fel?- kérdezte a mogyoróbarna szemű lány.

• Mert ma már másra nem vagyok kíváncsi- folytatta elcsuklott hangon-, csak rád.
  
  
  

  KATT A KÉPEKRE