3x09 A szalagavató IX. fejezet BEFEJEZŐ RÉSZ

Nagyon szépen köszönöm Mindenkinek, aki olvassa vagy olvasta ezt a fanficet. Nagyon élveztem írni. Minden karakter szavainak megalkotása kész élmény volt számomra.
Bár sok mindenben eltér ez a fanfic a tvd-től (pl. nem számíthatunk ennyi Delenára) mégis próbáltam mind a karaktereket, mint a fordulatokat TVD-sen meghagyni. Jó szórakozást kívánok  a befejező részhez. HÁLÁS vagyok Nektek!!!
Köszönöm!!! Íme a vége:

IX. fejezet

Pár perccel később Damon már a Gilbert ház előtt állt kopogásra készen. Még egyszer belenézett az ablakba, hogy ellenőrizze nincs e több vér vagy homok, piszok a ruháján majd az ajtóhoz lépett és épp kobogott volna be, mikor egy hirtelen erő legalább 3 méterre ellökte őt a háztól. Damon lassan feltápászkodott, idegesen vette észre, hogy ismét porolhatja le ruháját. Nem értette mi lelte ezt a házat vagy milyen erő volt képes Őt így ellökni. Mikor elindult újra az ajtó felé, hogy megpróbáljon megint bejutni Bonnie nyitotta ki váratlanul az ajtót.

• Oh, hála az égnek! - nézett a boszorkány Damonra és megkönnyebbülten sóhajtott egyet. Damon szigorúan összehúzta szemeit és zakójának ujját igazgatta úgy szólította meg a lányt.
• Mi a fene volt ez? - kérdezte ingerülten. - Nem tudok bejutni. - mutatott az ajtóra majd zakójára. - És ez egy drága öltöny.
• A ház varázslattal van körülvéve. - magyarázta kissé szemrehányó stílusban a lány. - Tudod, te mondtad...vámpírok ellen. - magyarázta mint egy kisgyereknek. - Ahogy látom, a zakódnak meg már úgyis mindegy.. - nevetett fel halkan. Damon is széles mosolyra húzta a száját majd közvetlenül a lány elé lépett.
• Mostmár bemehetek? - nézett a lányra és közben fejével az ajtó felé intett. Bonnie becsukta a szemét, kezeit kissé széttárta és egy ismeretlen szöveget kezdett el latinul mormolni. Pár másodperccel később, apró mosollyal az arcán nyitotta ki szemeit és válaszolt a férfinak.
• Mostmár igen. - bólintott és kitárta az ajtót. Damon belépett a házba és egy-egy gyors pillantást vetett a nappalira az emeletre majd Bonniera vezette aggódó tekintetét.
• Elena? - kérdezte lágy hangon. Bonnie mosolyra húzta a száját, örült annak, hogy valaki ennyire aggódik és ennyire szereti a barátnőjét, az meg, hogy Damont ilyen sebezhetőnek és emberinek láthajta kölün örömmel töltötte el.
• Jól van. - nyugtatta meg a férfit. Damon csodálkozva húzta fel szemöldökét, amit a lány is észrevett. - Igaz azóta zokog, hogy elválltatok... - mondta az igazat a vámpírnak. - de jól van. - ismételte magát. - Kint van a teraszon, Carolinenal. - fejezte be mondandóját és becsukta az ajtót. Damon halk léptekkel sétált át a házon, egészen a hátsókerti ajtóig. Elena a teraszon ült egy padon, kezében egy pohár whiskyvel és egy meleg pokróccal volt betakarva. Szőke barátnője a lány előtt térdelt és láthatóan próbálta megnyugtatni a zokogó Elenát. Damon a nyitott ajtóhoz sétált, kezeit összekulcsolta és úgy dőlt neki az ajtófélfának. Percekig csak hallgatta a két barátnő közötti beszélgetést. Órákig tudott volna ott állni és csak bámulni Elenát. Annyira gyönyörű volt, még így kisírt szemekkel is.
• Elena, kérlek nyugodj meg végre. - vígasztalta barátnőjét Caroline. - Senki nem sem lesz semmi baja. Ezzel nem fogsz segíteni, ha itt sírsz nekem, csak neked lesz sokkal nehezebb. Kérlek nyugodj meg. - mondta Elenának lágy, de kissé utasító hangon.
• Nem megy, oké ? - jelentette ki határozott de szipogó hangon a lány és letörölte könnyeit szemei alól. - Most senki és semmi nem tudna megnyugtatni. - mondta halkan és lehajtotta fejét. Caroline együttérzően bólintott, majd széles mosolyra húzta a száját és úgy felelt a lánynak.
• Talán mégis. - válaszolta sejtelmesen. Elena rögtön felkapta a fejét és barátnője vigyorgó arcát látta meg ahogy fejével az ajtó felé int. Elena rögtön követte tekintetével az intés vonalát és Damon mosolygós arcát megpillantva hatalmas kő esett le a szívéről. Azonnal felugrott és a férfihoz rohanva a másik nyakába vetette magát. Olyan szorosan ölelték át egymást mintha évek óta nem érhettek volna a másikhoz. A lány Damon nyakába fúrta arcát és hangos zokogásba kezdett, de ezt már a megkönnyebbülés és az öröm érzése táplálta. Damon széles mosollyal az arcán szorította magához a lányt, majd fejét Ő is a másik nyakához fordította és úgy szívta magába az édes illatot.
• Damon...Damon.. - ismételte a férfi nevét egymásután többször Elena. - Itt vagy..élsz.. - állapította meg a lány és tovább ölelte a másikat.
• Mondtam, hogy nem lesz semmi baj. - válaszolta úgy a férfi, mintha tényleg nem egy hajszálon múlott volna ma többször is az élete. - Itt vagyok és nem megyek sehova. - suttogta a lánynak. Elena elmosolyodott majd egy kis idő múlva, mikor zokogása már enyhülni kezdett, kibontakozott a férfi karjaiból és szembe állt vele, hogy elmerülhessen az azúrkék szemek világában.
• Aggódtam... - mondta halkan a lány. - Féltem, hogy nem látlak többé.
• Áhhh... - szólalt meg széles vigyorral az arcán a vámpír és közelebb lépett a lányhoz. - Nincs akkora szerencséd. - viccelődött és egy hajtincset fésült hátra a lány arcából. Elena nevetve beleboxolt egy kisebbet a másik mellkasába, majd azzal a mozdulattal megfogva a férfi zakóját közelebb rántotta magához és egy rövid, de vágytól édes csókot nyomott Damon ajkaira. Mikor ajkaik elválltak egymástól mindketten halványan elmosolyodtak, majd Elena arca kissé komorrá vált. Nem nézett fel a férfi szemeibe, csak Damon ingjének nyakával kezdett el játszani. A férfi látta a másik zavartságát ezért kezeit még erősebben fűzte a lány dereka közé és várta, hogy Elena végre feltegye azt a kérdést, amit már régóta akar, de nem mer.
• Damon.. - kezdte a lány félénken és vetett egy pillantást a férfi szemeire, majd tovább babrált a másik ruhájával. - Ugye nem lett baja.. - kérdezte volna a lány, de a vámpír közbevágott.
• Stefan is jól van. - erőltetett arcára egy mosolyt és mostmár Elena is a férfi arcára tekintett. - Rebekahval vannak a sheriff pincéjében. - válaszolta egyhangúan. Damon megértette, hogy a lány számára Stefan még mindig fontos, azok ellenér is ami ma történt köztük, öccsének még mindig van hely a lány szívében, de nem szerette hallani és tudatosítani ezeket magában. Elena észrevette, hogy a férfit kicsit frusztrálja a beszélgetésnek ez a témája ezért inkább nem válaszolt Damon mondataira csak egy aprót bólintott.
• És Klaus? - kíváncsiskodott tovább a lány. - Meghalt? - hangjában a reménykedés apró sugarait lehetett hallani.
• Nem tudom. - válaszolta egyszerűen a vámpír és megvonta vállait. - Fogalmam sincs. - rázta meg kissé a fejét. Elena néhány centimétert hátralépett a férfitól így Damon kezei lecsúsztak derekáról és érthetetlenül nézett vissza rá.
• Hogy hogy nem tudod? - kérdezte és felhúzta a szemöldökét. - Hol voltál?
• Ott voltam, de a halálát nem láttam. Mikaellel elkezdtük őt ütni verni, de aztán mindketten olyan gyorsan eltűntek, hogy fel sem fogtam.
• Erre Te? - fagga tovább a férfit.
• Erre én.. - magához rántotta szorosan a lányt és csábító hangon válaszolt. - leporoltam magam és hozzád szaladtam. - ragadta meg erősebben Elenát és csipőjét szorosan a másikéhoz nyomta, majd egy szívdöglesztő mosollyal az arcán kezdte fürkészni a másik ajkait. Elena érezte a másikból sugárzó vágyakozást, de nem akarta magát könnyen odaadni a másiknak.
• Hmm.. bontakozott ki az édes karok közül. - De bátor vagy. - és kéjesen vigyorgott a másikra. Damon hangosan felnevetett, majd a lány jobb kezét felemelte és kézfejére egy lágy csókot nyomott.
• Táncolunk? - vetette fel a kérdést.
• De hát nincs is zene. - mondta a lány és kezével körbemutatott. Damon közelebb lépett a Elenához, bal kezét a lapockájára helyezte, jobb kezébe pedig belezárta a másik vékony és kecses kézfejét.
• Ki mondta, hogy a tánchoz kell zene? - húzta magához közelebb a lányt és csibészesen rámosolygott.
• Nem kell, de nem is árt ha van. - válaszol frappánsan Elena.
• Majd a szívverésed ütemére táncolunk. - mondta a férfi és tekintetét Elena melleire vezette. A lány testét szinte égette a másik vágytól izzó tekintete. A forró érzéstől, mely most egész testét fűtötte, bele- bele remegett gerince vonalán.
• Szóval tudsz szteppelni?! - vetette fel gúnyosan a kérdést a lány és megsimította a férfi nyakát, majd szorosan bújt hozzá. Percekig táncolhattak lassan és romantikusan a sötét éjszakában. Nem lehetett mást hallani az utca zajai mellett, csak kettejük mély és szeretetteljes sóhaját. A csöndet Elena törte meg ahogy kissé elhajolt a férfitól.
• Máskor ne csinálj ilyet. - jelentette ki határozottan de mégis gyengéden.
• Milyet? - kérdezte féloldalas mosollyal az arcán a férfi és finoman megpörgette a lányt majd visszahúzta magához.
• Ne hősködj! - válaszolt a férfinak. - Úgyis tudom, hogy nem szereted ezt a szerepet. - rázta meg fejét a lány és a férfi nyakára tekintett majd ismét megkereste a másik csillogó szemeit. Damon ismét kipörgette a lányt, de most úgy rántotta vissza magához, hogy Elena háttal volt neki. Szorosan tolta ágyékát a lány fenekéhez és kezével védelmezően karolta át a lányt hasánál. Elena egyik kezét a férfi kézfejére helyezte mely épp a köldökén pihent, másikat viszont a férfi arcára helyezte és lágyan cirógatni kezdte. Damon, fejét Elena bal vállán pihentette és széles mosolyra húzta száját mikor megérezte a lány simogató ujjait bőrén.
• Szeretem, ha a Te hősöd lehetek.- suttogta. A férfi lehunyta a szemét és egy lágy csókot nyomott a lány csupasz vállára. Elena teste beleborzongott a forró érintésbe és fejét a vámpír felé fordítva gyengéden megcsókolta a másikat. Ez volt Damon és Elena első, igazi csókja, ahol nemcsak ajkai de nyelvük is heves táncba kezdtek. Lassan, óvatosán csókolták egymást mégis szenvedélyesen. A póz kényelmetlennek tűnhetett volna, de az érzés melyet egymás érintése váltott ki a másikból elnyomott minden mást. Csak Ők voltak és a be nem vallott szerelmük. Damon már sokszor képzelte el ezt a pillanatot, de sosem volt olyan tökéletes gondolataiban mint most a valóságban. Percekig csókolhatták egymást, ajkaik egy pillanatra sem váltak el egymástól. Mint éhező gyerek a kenyeret, úgy majszolták egymás vágytól duzzadó ajkait. Elena lassan vált el Damon szájától, hogy levegő után kapkodjon és szemeit lehunyva halkan nevetni kezdett a boldogságtól. Damon is így tett, de egy hirtelen jött hang felé kapta fejét, ami a kert felől jött. Arcáról egy pillanat alatt lefagyott minden öröm mikor meglátta magaelőtt alig 5 méterrel Mikael arcát. Damon nem akarta, hogy Elena észrevegye a férfit és hogy megijedjen. Így is időbe telt neki, míg megnyugtatta teljesen a lányt , persze el kell mondani, nem bánta volna, ha ismét hasonlóan kellene megvígasztalni szerelmét. Damon aprót bólintott Mikaelnek, hogy beszélhetnek, majd újra felvéve boldogságtól sugárzó arcát a lányra pillantott. Lassan kifordította karjai közül a másikat így már egymással szemben álltak.
• Ünnepeljünk! - vetette fel hirtelen ötletként a lánynak és egy apró csókot adott a másik ajkára. Elena először értetlenül állt a másik előtt, majd belegyezően bólintott.
• Rendben. - suttogta. - Hozok pezsgőt. - mondta és besétált a házba. Damon mosolygós tekintetével végigkísérte a lányt míg bemegy a konyhába, majd arca komollyá vált és Mikael elé sétált.
• Mit akarsz itt? - kérdezte határozottan de nem fenyegetően.
• Gondoltam szólok, hogy az alkunk semmis. - válaszolt nyugodtan a vadász és gonosz mosolyra húzta a száját. Damon szemei kikerekedtek, majd összehúzta őket és dühösen préselte ki a szavakat összeszorított fogai közül.
• Megegyeztünk. - felelte. - Kezetfogtunk.
• Még jó, hogy kőbe nem véstük, mi? - íncselkedett Mikael és az egekbe emelte kezét. - Miért álljam a szavam, ha te sem tetted? - kérdezte és közelebb lépett a másikohoz. Damon értetlenül nézett a másikra.
• De hát segítettem! - vágta rá hangosan, majd hangerejéből kicsit visszavett, nehogy Elena meghallja őket. - Melletted harcoltam Klaus ellen. - köpte ki a szavakat idegesen.
• Nos, igen, ez igaz. - bólogatott a vámpírvadász. - De ha jól emlékszem az alkuban az állt, hogy “Te segítesz nekem megölni Klaust.” - nézett mélyen Damon szemébe. - Nik még él, szóval az alku semmis.
• De segítettem is! - szólt egyre ingerültebben a fiatal vámpír. -Az már nem az én hibám, hogy még mindig él. - tárta szét karjait.
• De igen.. - mondta nyugodtan a másik majd mutató és hüvelykujját felemelte. - Egy picit igen. - szólt csücsörítve. Damon nem tudott megszólalni a döbbenettől. Legszívesebben a férfi nyakának ugrott volna, de tudta, hogy a másik tízszer erősebb nála, így felesleges lett volna minden próbálkozás. - De igazad van. - szólalt meg végül Mikael. - Segítettél és bár nem halt meg Klaus, pontosan tudom, hogy mikor merre tart. - Damon összehúzta szemeit, nem igazán értette, mire céloz a másik. - Az Elsők vére hosszabb idő alatt ürül ki a szervezetből mint egy mezei vámpíré. - magyarázta Damonnak és hátatfordított neki és az eget kezdte kémlelni. - Mivel ittam a véréből, nem is keveset így érzem, hogy merre tart. - vett egy mély levegőt majd folytatta. - Ösztönösen arra visz az utam amerre Nik tart. Damon összekulcsolt karokkal állt a másik mögött némán. Mikael lassan megfordult és pár lépésnyit közeledett a másik felé. - Vissza fog jönni. - nézett a dühös szemekbe. - Elenáért. Kell neki a lány.
• És akkor Te is visszajössz.. - mondta Mikaelnek Damon, de inkább tűnt úgy mintha saját magának vallotta volna be az igazat.
• Így van. - vágta rá rögtön a vámpírvadász. - De hogy lásd én nem vagyok olyan aljas mint a többi első... - tartott egy kis szünetet. Damon kíváncsian nézett a másikra. - ... állom az alkunak egy részét.
• Vagyis? - érdeklődött Damon.
• Ha én vámpírba botlok, az halott. Mindegy hogy hol, mikor vagy hogy ki az. - szögezte le saját szabályait Mikael.
• Térj a lényegre! - utasította Damon a másikat.
• Ha Klaus visszajön Mystic Fallsba, én is vele jövök. - mosolygott a fiatal Salvatore bátyra.
• És akkor megölsz minden vámpírt... - állapította meg Damon. - aki a városban van.
• Nos, igen. - mondta széles mosollyal az arcán. - Majdnem. Damon értetlenül húzta fel mindkét szemöldökét és várta, hogy Mikael befejezze mondatát. - Mivel álltad a szavad és segítettél, ezért egy valakit megmenthetsz. Damon még mindig nem értette, mire akar kilyukadni a másik. - Segítettél nekem, így egyikőtöket megmentheted. - ajánlotta fel alkujának módosítását. - Akit választasz, azt nem ölöm meg. Soha. - Damon szíve megkönnyebbült még is nehezebbé vált. Kit mentsem meg és kiknek írja alá a halálos ítéletét? Döntésében egyetlen dolog vezérlte és az Elena volt.
• Szóval? Kit ne öljek meg? - vetette fel újra a kérdést és kaján mosollyal az arcán várta a férfi válaszát. - Ki legyen az? Damon a földre pillantott, majd határozottan vezette tekintetét a másik szemeihez.
• Stefan. - mondta halkan és vett egy mély levegőt, de ahogy kimondta öccse nevét, óriási csörömpölésre lettek mindketten figyelmesek. A két vámpír a hang irányába vezették tekintetüket és megpillantották a földön a két összetört pezsgőspoharat.
• Istenem... - súgta magaelé Elena és megmerevedve, mozdulatlanul, könnyel telt szemmekkel bámult a férfira. - Damon...