Elena, gyere már! - kiáltott fel Jeremy az emeltre. - El fogunk késni! - mutatott az órájára. Elena köntösbe öltözve, már kész hajjal és sminkkel sétált le lassú léptekkel a lépcsőn.
Még nem vagy kész? - pirított rá Jeremy kissé feszűlt hangnemben.
Nem. - válaszolt egyszerűen a lány és vállait felhúzta. - De még nem is kell. - Jeremy szemeit összehúzta, nem igazán értette mit akar a nővére. - Nem veletek megyek. A konyhából gyors és hangos cipőkopogás hallatszódott, hirtelen Bonnie jelent meg Jeremy mellett. A nagy sietségben majdnem elcsúszott 10cm-s cipőjében, így kénytelen volt mind a fiúban mind a lépcsőkorlátban megkapaszkodnia.
Akkor kivel? Mit titkolsz? - kérdezte barátnőjét és szélesen mosolygott a másikra.
Nem titkolok semmit sem! - vágta rá Elena és Ő is mosolyra húzta a száját. - Damonnal megyek. - mondta lehajtott fejjel és egy tincset a füle mögé fésült ujjaival mintha zavarban lenne kijelentésének felismerésétől.
Nocsak, nocsak.. - vigyorgott kajánul Bonnie Jeremyre majd újra barátnőjére. Elena észrevette barátnője félreérthető vigyorát és úgy gondolta, mielőtt bármilyen kombinációba kezdene arról, hogy mi van közte és Damon között, jobb lesz ha tisztázza helyzetét.
Jaj, tudtam, hogy félre fogjátok érteni.. - sóhajtott mélyen a lány.
“Fogjuk?” - kérdezte Jeremy. - Meg sem szólaltam, még csak nem is reagáltam, Felőlem azzal mész akivel akarsz. - válaszolta hanyagul.
Tudod Jeremy, mindig jó azzal szembesülni, hogy ennyire érdekel téged mi van velem.. - mondta flegmán Elena és karjait összefűzte maga előtt.
De miért pont Damon? - kíváncsiskodott tovább Bonnie.
Mégis kivel mennék? - kérdezett vissza Elena tágranyílt szemekkel. - Stefannel? Az állítólagos jelenlegi barátommal, aki 1. meg sem kérdezte, 2. egy vérfüggő ripper? - nézett érdeklődve Bonniera, majd folytatta. - Esetleg Matt? A volt barátommal, akivel a szakítás amúgy sem volt egyszerű és ki tudja, hogy mit képzelne emögé a meghívás mögé? - tártaszét karjait a lány. - Szóval maradt..
A leendő barátod. - fejezte be Bonnie barátnője mondatát. Jeremy a mondat hallatán, csak hangosan felnevetett és elindult a bejárati ajtó felé. Bonnie széles vigyorral nézte Elena arcát aki a döbbenettől meg sem tudott szólalni. Próbált szavakat formálni szájával, de egyszerűen nem tudta, hogy mit mondjon. Tagadja a dolgot annak ellénére, hogy nagyon is lehetséges akár ez a jóslat? Inkább nem szól semmit, döntötte el magában a lány, így próbálkozását feladva csukta be száját, és egy gúnyos mosollyal az arcán bólintott barátnője felé. Bonnie ezen reakció hatására még inkább elnevette magát és elindult Ő is Jeremy után.
Hallgatás beleegyezés. - vágta még hanyagul oda barátnőjének és kisétáltak a házból. Elena még pár másodpercig bámulta az ajtót és Bonnie szavain gondolkodott. Nem is értette a másikat, mi olyan furcsa azon, hogy Damon lesz a kísérője? Mostanában mindenhova a vámpírral megy, hiszen Ő vigyáz rá, Stefannel és Klaussal, meg persze minden és mindenki mással szemben. Aztán Ő az egyetlen személy aki talán megértheti azt, hogy mi is zajlik le a lányban jelenleg, hiszen Damon is elveszítette az öccsét, és lehet, hogy nem voltak a legjobb testvérek a világon, de igen is törődtek a másikkal és szerették egymást. Továbbá Damon is pontosan tudja, milyen érzés egy olyas valaki szerelme után futni, akinek Ő már nem kell. Ő is ezt élte át 145 éven keresztül, igaz Elena még csak néhány hónapja volt ebben a helyzetben de máris utálta az egészet úgy ahogy van. Egy mély sóhaj után vállatvont és felsétált az emeletre majd a szobája felé vette az irányt. Azt ajtón belépve Elena hirtelen szívéhez kapta a kezét és egy kisebb sikítás mellett ugrott hátrébb néhány lépésnyit.
Damon!!! Mit csinálsz Te itt? - kérdezte levegő után kapkodva a lány.
Na vajon? - íncselkedett a vámpír széles mosollyal az arcán.
És az ajtó? - nyitotta tágra Elena a szemeit és a földszint felé mutatott.
Az unalmas. - vont vállat Damon és lassú léptekkel közelített a lány felé. - És nem romantikus. - suttogta és megállt Elena előtt körülbelül 10 centivel. Kéjes vigyorral az arcán mérte végig a lányt tetőtől talpig. Elena zavarbajött a másik forró tekintetétől ami a testét égette így elkapva pillantását a másik arcáról megköszörülve a torkát lépett el a vámpírtól és ment ruhásszekrényéhez. Damon megrázta kissé a fejét, mintha meg akarná tisztítani gondolatait a lány bűnösen vonzó testétől és a tükörhöz fordult. A vámpír fehér inget és egy igen csinos fekete öltönyt visel. Az ing nyaka ki volt gombolva.
Milyen ruhád lesz? - kérdezte Elenától. - Bár felőlem így is jöhetsz, csak azt a köntöst is vedd le. - vetett egy pillantást a lányra és féloldalas mosolyra húzta a száját. Elena is hátranézett és szúrós tekinettel nézett a másikra majd megrázta a fejét.
Lehetetlen eset.. - mosolygott magában a lány és hallotta ahogy a vámpír halkan felnevetett. - Amúgy halványrózsaszínű a ruhám..kissé mályvás. - válaszolt végül a kérdésre.
Ühüm.. - helyeselt Damon és jobb lábán hirtelen megfordulva, jobb kezében egy csokornyakkendőt balban pedig egy sima, fekete nyakkendőt tartott a kezében. - Éééés ahhoz melyik illik jobban? - kérdezte és egyszer az egyiket másszor a másikat emelte nyakához. Elena megint hátranézett és ruháját elengedve közelebb lépett kísérőjéhez. A lány csípőre rakta a kezét és csűrörítésre húzta a száját majd fejét balra kissé eldöntve gondolkodni kezdett. Damont megmosolyogtatta a lány látványa, olyan édes volt, hogy egy ilyen egyszerű kérdésen is percekig tudott mélázni. Elena jobb kezét felemelte, majd megállítva a mozdulatot még egy kis gondolkodás után végül Damon bal kezéből kikapta a megfelelő választást.
Ez! - mutatta fel és mosolygott. - A másik túl hivatalos..ez meg csak egy szalagavató bál. - fordult volna vissza de Damon mondata megállította Őt ebben.
A Te szalagavatód... – nézett mélyen a lány szemébe. - ...ez nem csak egy a sok közül. Elena a férfira mosolygott majd ruháját megfogva sétált be a fürdőszöbába felöltözni.
Pár perc és kész vagyok, addig lent megvárnál? - mondta a vámpírnak.
Biztos ne segítsek? - ajánlokozott fel Damon és csibészes mosolyra húzta a száját. A lány nem válaszolt csak hangosan felnevetve csukta be magamögött az ajtót.
Limuzin? - kérdezte kissé sikítós hangon Elena és döbbenten nézett Damonra. A vámpír eddig az ajtó felé állt, megvárta míg a lány bezárja az ajtót, de a mondat hallatán rögtön az utca felé vezette pillantását. - Damon, mondtam, hogy nem szeretnék nagy felhajtást! - mondta kissé csalódott hangon a lány.
Mi? - nézett a vámpír a másikra majd ismét a limuzinra. - De hát én nem.. - fejezte volna be a mondatot, de abban a pillanatban szált ki egy jólöltözött fiatalember a luxusjárgányból. - Stefan.. - suttogta maga elé öccse nevét Damon.
Szép estét a gyönyörű hölgynek és kísérőjének! - kiáltott Stefan Elenáéknak és közben lassú léptekkel indult el a házhoz. Odaérve Stefan hajolt volna a lány felé, hogy egy üdvözlőpuszival köszöntse de Damon a lány és a vámpír közé lépett határozottan.
Mit akarsz itt? - kérdezte tőle kemény, szigorú hangon Damon. Stefannak nem tetszett bátyja viselkedése de nem akart agresszíven fellépni ellene, most valahogy nem volt hozzá hangulata.
Hohó! - tette fel kezét mint aki megadja magát Stefan, majd folytatta. - Vissza az agarakkal tigris! - vigyorgott testvérése majd a lányra. Elena megvetően nézett vissza rá. - Csak meg akartam győződni róla, hogy Elena ma ott lesz-e a bálon, de látom, hogy igen szóval..
Miért olyan fontos, hogy ott legyek? - kérdezte a lány. Stefan nem válaszolt csak miután alaposan végigmérte a lányt csibészesen kacsintott rá.
Biztos, hogy vele mész? - érdeklődött a lánytól és közben Damonra mutatott. - A limóban van még elég hely... - vigyorgott. Elena az autó felé pillantott aminek a nyitott tetején kihajolva 2 fiatal lány egy szőke és egy barna pezsgővel a kezükben táncoltak és sikítozva nevetgéltek.
Nem válaszoltál! - vágta oda durván a kérdést Damon öccsének. Stefant értetlenül nézett a másikra mintha nem tudná, hogy miről beszél. Damon nem éppen van humoránál akkor, ha Elenáról és az Ő épségéről van szó így megismélte az előbb feltett kérdést. - Miért olyan fontos, hogy ott legyen ma Elena a bálon? - kérdezte és karjait összekulcsolta megfeszült mellkasa előtt. Elena kissé megbújva álldogált Damon széles háta mögött és Stefan arcának csak egy kis részletét látta.
Ohh.. semmi lényeges.. - magyarázta a fiatalabb Salvatore.
Ugyan Stefan! - emelte az ég felé Damon szemeit. - Még mindig nem tudsz nekem hazudni. - állapította meg és még szúrósabb tekintettel nézett öccsére. - Klaus ma eljön Elenáért, ugye? - vetette fel érdeklődve a kérdést. Elena testét hirtelen a félelem járta át, bele sem mert gondolni, hogy az egész mögött ez állhatott, de most, hogy Damon felvetette ezt az ötletet olyan egyértelműnek tűnt ez az egész. Klaus már egy jóideje elment, és valljuk be nem sok vért vitt magával. Damon elmondta neki, hogy megkeresték Mikael, így valószínűleg Klaus ismét menekül és hibridhadsereget gyárt magának, de ehhez ugye elengedhetetlen Elena vére, így természetes, hogy előbb vagy utóbb, jelenesetben előbb eljön érte és magával viszi. A lány úgy megrémült Damon szavaitól és saját gondolaitól, hogy automatikusan belemarkolt Damon zakójába hátulról és közelebb húzódott a férfihoz. Damon észrevette a lány félelmét és bíztatóként hátranézett rá és egy apró mosollyal jelezte felé, hogy minden rendben lesz.
Hmm.. nem akarok zavarni, úgyhogy én megyek is. Találkozunk a bálon. - vetette oda Damonnak és Elenának Stefan, ahogy észrevette a lány viselkedését bátyja felé.
Stefan várj! - állította meg Damon és kicsit lágyabb hangon kérdezte meg tőle. - Ott lesz ma este Klaus? - húzta fel szemöldökét és úgy várt öccsé válaszára. - Csak, hogy el tudjak akkor majd Elenától köszönni. - tette hozzá Damon. Elena nem értette a férfi szavait, hát nem akarja megmenteni? Egyszerűen átadna a hibridnek és csak azért aggódik, hogy el tudnak e köszönni majd egymástól? Hát ennyire fontos számára? Tényleg nem bízhat mostmár senkiben sem meg a lány? Stefan megvonta vállait és kissé elmosolyodott.
Majd meglátjuk! - mondta végül, majd beszállt az autóba és elhajtott. Elena elengedte a férfi zakóját és azzal a lendülettel egy hatalmasat boxolt a másik vállába.
Áuuu! - fordult Damon a másik felé. - Ezt miért kaptam? - kérdezte és megsimította vállát.
Csak el akarsz köszönni? Ennyit jelentek neked? - kérdezte ingerült hangon Elena. Damon széles mosolyra húzta a száját és megsimogatta a lány arcát.
Jaj, dehogyis. Te nekem mindent jelentesz, hisz tudod! - hangja simogató és kedves volt. - Azért mondtam ezt, mert így azt hittem, hogy talán tudok hatni Stefan mélyen elásott emberségére... - simogatta meg megint a lányt. -... de sajnos nem így lett. - sóhajtott egy mélyet.
Na azért! - húzta Elena is mosolyra a száját. - Viszont mostmár menjünk, nem akarok elkésni.
Eddig sem rajtam múlt. - mondta egyszerűen Damon és kinyitotta Elenának az anyósülés ajtaját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése