2012. február 28., kedd

Néhány kép

Ejnye Elena... :)


Van ennél tökéletesebb arc..??


Yes.. He is!! :)


Új szavazások

Kedves Olvasók!
Új szavazásokat raktam ki jobb oldalra illetve a felső, tökéletes videót (Damon&Elena-Timelesss LOVE) is szintén jobb oldalt találjátok meg.

Üdv: Sleepy

Az élő bizonyíték, hogy mások is Delena sexre számítanak a 3x22.ben

Nos, Andievel támadt egy olyan érzésünk, hogy bizony ez az évad Delena sexet hoz majd nekünk, sajnos ez nem jelenti azt hogy Elena Damont is választaná, de gondolom nem vagyok egyedül, ha azt írom, hogy igenis megnéznék egy nagyon túlfűtött szexuális töltetű részt Damon és Elena között.
Andievel ezt a gondolatot, már jó egy hónapja ha nem több ideje boncolgatjuk és úgy látszik mostanra már a TWITTEREN is ez lett a téma.

Cikk erről + szavazás: KATT A LINKRE



Íme néhány twitterbejegyzés a DE szexről (DE= Delena, DE Sex = DEX)

"finally, after three years, Damon's pipi will enter Elena's golden vagina :)"


"SO YES WE'LL GET DEX, IT WILL BE AMAZING, AND I HOPE SOMEONE RECORDS IT SO STEFAN CAN WATCH. HEHE ^.^ "


"Very pissed though that they wasted Damon's bed for DR waking up together. Ugh. Now DEx must happen in Elena's kitchen. *dies* "


"In 3x04, Damon and Elena were on the outs. Six episodes later, they were kissing. A lot can happen in six episodes."


"Elena will also be deep throating Damon too..But we won't see Elena sucking off Damon. FUCK YOU CW."


EGY KW és JP interjú.. elszólás... spoiler... kavarááás??
"Who will E end up with?We're not there yet-but if u must know.E chooses Pacey"-KW "but then u have D,and he is like the show's Pacey"-JP EK 

2012. február 21., kedd

Ahhh.... Damon!!



Ian énekel.... bár én nem hallom.. :)


Damon&Elena - Te vagy a Mindenem


Szavazz Damonra!

Katt a linkre!

http://blog.zap2it.com/frominsidethebox/2012/02/tvs-most-crushworthy-creatures-misha-collins-vs-ian-somerhalder-and-two-vampire-diaries-femme-fatale.html

Delena Oneshot

A Oneshot a 14.rész után játszódik... ilyen is lehetett volna a békülés ha nem a TVD-ről beszélünk :)))
Remélem tetszeni fog. Régen írtam már, úgyh elnézést ha ez most nem lett olyan amilyet elvárnátok.
Üdv: Sleepy

You and I... together

Elena lassan, félelemmel lépkedett felfelé a Salvatore ház lépcsőfokain. Bizonytalanságának forrása nem az volt, hogy helyes-e, vagy egyátalán szükséges e a bocsánatkérés, mert ezzel tisztában volt, hogy igen. Attól tartott, hogy a férfi vajon megbocsát e neki. A tegnapi szavak hamisak voltak. Kemények és valótlanok. Igazából nem is tudta, hogy miért mondta ezeket. Nem volt Ő mérges a másikra, nem akarta Őt megbántani, nem akart neki fájdalmat okozni és főleg nem akarta azt, hogy megváltoztassa a vámpírt és újra az a szívtelen, nemtörődöm hidegvérű gyilkos legyen aki 1,5 éve volt. Akkor mégis miért tette? Tény, hogy az ember sokszor mond olyan dolgokat idegességében amelyeket egyátalán nem akar vagy nem úgy gondolja, de biztos, hogy azoknak a szavaknak nem volt valóságalapja? Valljuk be, egy szerelmi háromszög sosem egyszerű. Főleg úgy, ha mindkét hódoló iránt valós érzelmeket táplálunk. Elena mindig is tudta, vagyis egy ideig sejtette aztán meg többször is fültanúja volt az idősebbik Salvatore testvér szerelmi vallomásának. Stefan iránt nyílván érzett, erre nem is kell több magyarázat mint maga a kapcsolatuk. Az a pillanat, mikor Damon ténylegesen bevallotta a lánynak igaz érzéseit felborította az egyensúlyt vagy inkább lehúzta a leplet a régen takargatott valóságról. Már nincs több titok, már nincs több tagadás csak a színtiszta igazság ami a legtöbb esetben fáj. Mindegy , hogy mi lesz ennek a hármasnak a vége, egy biztos, valakinek fájni fog. A másodpercek szinte óráknak tűntek. Elena úgy érezte, mintha már órák óta a lépcső fokait róná és nem jutna előre. Talán Ő akart így érezni. Félt attól, hogy mit szól majd a férfi, hogy képes lesz e a szívén ejtett sebeit meggyógyítani és olyan magyarázatot adni amit a másik majd el tud fogadni. Nem akarta látni újra azokat a fájdalommal és csalódottsággal teli azúrkék szemeket.
Elena az ajtóhoz érve mély levegőt vett és lassan nyitott be. A szoba üresnek tűnt, az ágy már rendezett volt, amilyen mindig is szokott lenni. A lány óvatosan lépett bentebb a fürdő felé.
  • Damon? - kérdezte halkan. A vámpír lassú léptekkel jött ki a fürdőből fekete cipőben és egy fekete farmerben, csupasz nyakában egy összecsavart bordó törölköző pihent.
  • Mit keresel itt? - szólalt meg kissé nyers hangon a férfi és a törölközőt lehúzva vállairól az ágyra dobta majd úgy 3 méterre megközelítette a lányt. Tekintete kíváncsi és egyben dühös volt, mégis még mindig látható volt az az apró csillogás a szemeiben ami akkor jelent meg ha csak a lányra nézhetett. Elena zavartan lépett közelebb pár lépést a másik felé és tekintetét a földről felemelve nézett a másik csalódott szemeibe.
  • Beszélni szeretnék veled. - válaszolt alig hallhatóan és ujjainak hegyét zsebeibe dugta. Damon részletesen végigmérte a másikat majd fejét kissé jobbra billentve szólalt meg.
  • Nincs miről. - vágta rá határozottan és a lány mellett elsétálva lépett a szekrényei felé. Az egyiket kinyitva a polcot kezdte némán figyelni és megkeresni az aznapi felsőjét. Elena csalódottan sóhajtott egyet és szinte rögtön a másik után lépett. A háta mögött megállva jobb tenyerét a másik gerincére helyezte, a lapockák közé és ujjaival finoman simogatni kezdte azt.
  • Damon... - suttogta a másiknak és mégközelebb lépett a férfihoz majd kezét a másik gerincén felvezetve kezdte el simogatni a tarkóját. - Kérlek.. - Elena hangja, gyenge és megbánással teli volt. Damon az érintés hatására rögtön felhagyott a pólókereséssel és szemeit lehunyva, fejét lehajtva ,mély sóhajok mellett élvezte a másik puha érintését. A férfi egyik térdét kicsit berogyasztotta és tenyereivel a szekrény két ajtójának támaszkodott. Percekig állhattak így, némaságban, ahol csak kettejük mély és fájdalommalteli sóhajaikat lehetett hallani.
  • Miért... - szólalt meg elcsukló hangon a vámpír. - ... miért csinálod ezt? - kérdezte és fejét felemelve kissé oldalra döntötte és úgy fektette bele Elena apró tenyerébe ami már a férfi nyakáról annak arcára vándorolt. A lány érezte a gyengeséget a másik hangjában így egészen közel lépve a másikhoz, bal kezét is Damon hátára téve szólalt meg.
  • Bocsánatot akarok kérni. - suttogta lágyan a hasonmás. A szájából kiáramló forró levegő simogatta és egyben égette Damon csupasz bőrét. - Nézz rám, kérlek! - Elena lassan kezdet el magafelé fordítani a vámpírt, de csak annyira volt erőszakos, hogy ha a férfi nem akarja, akkor ne vegye ezt kényszernek. Mikor már szemben álltak egymással, a lány két keze a férfi csupasz mellkasára csúszott és ott pihent meg. Elena megdöbbent Damon arca láttán. A vámpír szeme könnyel és fájdalommalteli volt. Még sosem látta ezelőtt ilyen összetörtnek és csalódottnak. - Istenem! - suttogta magaelé a lány és szemei könnybeborultak. Fájt neki így látni a másikat, de talán az mégjobban mardosta szívét, hogy ezt a fájdalmat Ő okozta. Damon nem szólalt meg, csak némán állt a másik előtt. Könnyeit próbálta magában, mélyen elfolytani de a lány elől sajnos nem tudta elrejteni. Nyelt egyet és egy nagyobb sóhaj után megszólalt:
  • Menj el, most... - szólalt meg erőtlenül de mégis komolyságot sugárzóan a vámpír. Elena a mondat hallatára lehunyta szemhéjait és úgy csordultak ki szemeiből az első könnycseppek. Tudta Ő, hogy mély sebet ejtett a másik szívén és hogy nem lesz egyszerű azt begyógyítani, de ezekkel mind most itt szembesülni, szörnyű érzés volt. Utálta, sőt gyűlölte magát amiatt, hogy ennyire megbántotta a férfit. Nem akart Ő soha ilyen fájdalmat okozni a másiknak, erre tessék. Egy meggondolatlan, kósza, buta gondolat lerombolt mindent. A lány lassan emelte pillantását a vámpír könnytől csillogó azúrkék szempárjára és kissé megrázta a fejét.
  • Nem akarok. - mondta halkan.
  • Én viszont ezt akarom. - vágta rá már sokkal hangosabban és keményebben a másik mondatára és a lány kezeit megragadva vette el azokat csupasz mellkasáról. - Menj el! - ismételte meg a vámpír és 2 lépést hátrálva az ajtófelé mutatott jobb karjával. Elena tökéletes értette a másik reakcióját, megértette, hogy miért viselkedik így vele, de nem akarta ilyen gyorsan feladni a dolgot. Damonnak meg kell értenie, hogy az a mondat nem jelentett semmit.
  • Meg kell beszélnünk azt ami tegnap történt. - magyarázta a hasonmás.
  • Szerintem azt már akkor túltárgyaltuk. - mondta szúrósan a vámpír – Úgyhogy, akár el is mehetsz.
  • Nem, Damon!Maradok! - emelte fel kissé Elena is a hangját. - Meg kell értened, hogy az a mondat semmit sem jelentett, hogy azok a..
  • Ugyan Elena! - vágott közbe Damon és unottan emelte szemeit a plafon felé. - Hagyjuk ezt, jó?! - tanácsolta és ismét az ajtó felé intett a lánynak.
  • Miért nem engeded, hogy megmagyarázzam? - lépett fel határozotabban a lány és ügyet sem vetett Damon enyhe célzásának, miszerint már rég el kellett volna hagynia a szobát. - Miért nem engeded, hogy megbeszéljük a dolgokat? - vonta kérdőre a férfit.
  • Mert felesleges! - jött gyorsan a válasz. - Amit most művelsz... - mutatott és nézett végig a lányon. - ... az szükségtelen és baromi szánalmas. Elena tágranyílt szemekkel nézett a férfira.
  • Hogy micsoda? - kérdezett vissza ingerülten.
  • Tényleg ennyire hülyének nézel??! - keményen szegezte a kérdést a másiknak. - Hogy ennyire sem látok át rajtad?
  • Nem értelek... - mondta zavarodottan és halkan a hasonmás.
  • Tegnap végre kimondtad az igazat, azt amit valójában gondolsz. - kezdte megvető stílusban. - Aztán láttad hogyan reagáltam és most átjöttél pitizni, mert félsz, hogy majd ellenedfordulok és nem védelek többé mint egy gondos házőrző. - Damonból csak úgy fröcsögtek a kemény mondatok. - De nem kell aggódnod. - folytatta cinikusan. - Itt maradok... - tartott egy kis szünetet - ... és továbbra is védelmező szolgálatodba helyezem magam. - hajolt kissé előre és kezével úgy legyezett mint mikor az inas teljesíti parancsolója utasításait. A hasonmás meg sem tudott szólalni, annyira váratlanul érték Damon szavai, csak összehúzott szemöldökkel meredt a másikra.
  • Te komolyan ezt gondolod? - kérdezte elhűlve és megdöbbenve a lány. - Hogy ezért vagyok most itt? - lépett közelebb a férfihoz.
  • Mégis mi másért? - mosolygott cinikusan a vámpír.
  • Nem hiszem el, hogy ezt tényleg így gondolod! - csattant fel a lány és idegesen rázta a fejét. - Hogy hiheted ezt?! - emelte fel kezeit a magasba.
  • Mert mégis mit kéne hinnem? - lépett egész közel a lányhoz és szúrós, fenyegető tekintettel nézett le rá. Hangja éles és kemény volt.
  • Megbántottalak és szeretnék bocsánatot kérni. - mondta halkan de annál határozottabban a lány. - Ez ennyi Damon és nem több. Néztek dühösen egymás szemébe majd végül Damon vetett véget a némaságnak.
  • Ez mind szép és jó. - nézett le a lány nyakára és mellére majd ismét a gesztenyebarna szemekbe tekintett. - De mégis miért? - szegezte ezt a rövid és egyszerűnek tűnő de annál nehezebben megválaszolható kérdést a hasonmás felé. Elena nem válaszolt csak értetlenül nézett vissza rá. - Mert megbántottál? - tette fel a költő kérdést, amire Elena még mindig hitetlen tekintettel de aprót bólintott. - És? - vonta meg Damon a vállát. - Nem ez volt az első eset. - jelentette ki egyszerűen, majd egyik kezét az álához emelte és a láthatatlan szakállát kezdte színpadiasan simogatni. - De akkor most miért kérsz bocsánatot? Miért? Miért? - ismételgette megjátszva és ujjaival mint a zongorán úgy kezdett el játszani az álán. Elena döbbent arckifejezése szépen lassan váltott át undorodová. Utálta azt amikor a férfi így viselkedik és őszintén, nem is értette, hogy miért csinálja ez. Továbbra sem szólalt meg, csak karját mellkasa előtt összekulcsolva várta a férfi ripacs előadásának fináléját. - Sajnálom Elena. - nézett megjátszott bánattal az arcán a hasonmásra majd folytatta. - Egyszerűen nem tudok másra gondolni... - tárta szét 'csalódottan' kezeit. Elena döbbenten rázta meg a fejét, majd lemondóan megszólalt.
  • Nem is értem mit keresek itt... - mondta inkább saját magának mint a férfinak.
  • Igen, ezt már én is kérdeztem. - vetett oda hanyagul és vigyorogva a vámpír a hasonmásnak. Elena fejét rázva indult meg az ajtó felé de pár lépés után megtorpant és miután a levegőbe csapott egyet hirtelen fordult meg.
  • Azért csinálod ezt... - mutatott a férfira majd magára - ... hogy megutáljalak? - lépett közelebb a férfihoz. - Hogy utáljuk egymást?
  • Talán igen? - húzta fel Damon a szemöldökét és próbált valamifé vigyort erőltetni az arcára. - Talán nem?
  • Ahhhhhhaaaaann. - mondta elismerően a lány, mint aki éppen most jött rá a csavarra. - Tehát most az a terv, hogy próbálsz újra a régi Damon lenni, ugye? - találgatott pimaszul Elena és lassan közeledett a másik felé. Viselkedése flegma és cinikus volt. - Az aki nem törődött senkivel sem, aki nem érzett, kinek élete a vér és a nők... - nézett megvetően a másikra. - Ugye ez a terv..... - suttogta szúrós szemekkel egészen közel a férfi ajkaihoz. - ... Damon... ?! A férfi lélegzete egy pillanatra mintha elállt volna. Hiszen a lánynek teljesen igaza volt, átlátott rajta, de nem ezt nem engedheti meg. Sem nem a lánynak, sem nem magának, hogy ilyen gyorsan megtőrjön. Ki kell tartania, ha másért nem, akkor legalább a lány boldogsága miatt igen. A kezdeti döbbenet szépen lassan tűnt el Damon arcáról és váltotta azt fel egy kemény külső, mely a lány feszélyező közelségéből kihátrálva egy erőltetett mosollyal az arcán szállt bele a játékba.
  • Nem próbálok semmit sem. - mondta széles mosollyal az arcán. - Ez vagyok én. - mutatott végig magán és megfordulva egy bordó pulóvert vett ki a szekrényből, majd gyorsan bújt bele.
  • Miért jó ez Neked?! - csattant fel hirtelen Elena, amire a férfi is gyorsan megfordult. - Miért jó az, ha utáljuk egymást, ahelyett, hogy.. - mondta volna a lány, de megakasztotta a mondatot és szája bár szólásra nyílt egy fikarcnyi hang sem jött ki a torkán.
  • Ahelyett, hogy mi, Elena?! - lépett közelebb Damon is a lányhoz és szigorúan de mégis reményekkel telve fúrta bele tekintetét a másik mogyoróbarna világába. Elena még mindig nem szólalt meg, csak kissé nyitott szájjal, próbálta megtalálni a szavakat. Pontosan tudták mindketten, hogy mi is a mondta befejezése, hogy a hasonmás mit akart mondani, de a férfi nem mondhatta ki újra helyette, nem tehette ezt megint Ő meg. Most a lányon volt a sor és ezt Elena is tudta. Miért olyan nehéz ezt kimondani? Hiszen ebben az egy szócskában semmi rossz sincs, mivel igaz. Ettől csak boldog lenne a férfi és boldog lenne Elena is, akkor mégis mi a baj? Elena rengeteg indokot tudott , hogy miért mondja ki azt az egy szót, de tudott egy olyan indokot is amiért ne tegye ezt meg. A lány lehunyta a szemét pár másodpercre majd egy mély sóhaj után a férfi azúrkék szemeibe pillantott és válaszolt a vámpír kérdésére.
  • Hogy barátok lennénk. - mondta ki halkan és a padló felé vezette a tekintetét. Mondhatnám, hogy Damon meglepődött a hallatakon, de nem így volt. Annyi csalódás érte már, hogy miért pont most lepné meg a sorsa és fordulna minden jóra? Így fejét lehajtva csak csalódottan felnevetett.
  • Hát persze... barátok. - ismételte a lány után. Percekig állhattak néma csöndben majd Damon határozottan és komoly mégis kíváncsi arckifejezésel szegezett egy kérdést a lányhoz. - Mit éreztél a csóknál?
  • Tessék? - kérdezett vissza Elena értetlenül és zavartan , tágranyílt szemekkel.
  • Mit éreztél, mikor megcsókoltalak? - ismételte meg a férfi újra mondatát és higgadtan állt a másik előtt alig 1,5 méterre. A hasonmás nem tudta, hogy mit is mondhatna így zavartan nevetni kezdett és egy tincset fésült a füle mögé ujjaival.
  • Damon... - kezdte úgy a mondatot mint aki azt akarná elmagyarázni, hogy olyan dologról kérdeztél ami meg sem történt.
  • Mit éreztél Elena? - kérdezte kicsit hangosabban és egy lépéssel közelebb ment a lányhoz.
  • Én... - dadogott Elena zavartan és próbálta folytatni az el sem kezdett magyarázkodást. - Nem értelek. - mondta szaggatottan és halkan.
  • Mit éreztél??! - kérdezte még hangosabban a vámpír és tovább közeledett a lány felé.
  • Miért csinálod ezt? - suttogta kétségbeesetten Elena a hozzá egyre csak közeledő vámpírnak. Damon egyre türelmetlenebb és ingerültebb lett. Unta már a nem egyenes válaszokat, az állandó eltereléseket, az összevisszaságot. Utálta, hogy nem tudta az igazat. Lehet, hogy ha majd megtudja, hogy mi is az az fájni fog, de még az is jobb mint a várakozás és a tudatlanság. Így határozottan lépett a lány elé és ellentmondást nem tűrően tette fel ismételten a kérdést.
  • A fenébe is Elena, mit éreztél a csókunknál?? - üvöltötte.
  • Boldog voltam! - vágta rá, hasonló hangnemben a lány, mint akinek elege lett már a faggatózásból. - Boldogságot éreztem, oké??!! - most a lány kérdezte ingerülten. Elena kissé zihálni kezdett és idegesen kapkodott a levegőbe kezeivel. - Olyan... természetes volt. - kezdte el már kissé nyugodtabban magyarázni érzéseit, de még mindig hevesen. A lány egy kis ideig a padlót nézte majd a döbbenettől lesokkolt Damon arcára pillantott, kinek szája sarkában egy apró mosoly volt felfedezhető. A lány mély lélegzetett vett majd folytatta azt a vallomást, amit azt hitt soha sem kell majd elmondania, amiről azt hitte egy életre el tudja magában azt temetni. - Mintha minden egy pillanat alatt megoldódott volna.... kitisztulna. - vonta fel a szemöldökét, majd közelebb lépett a férfihoz és megfogta annak mindkét kezét. Damon nem szólalt meg, mint egy hipnózis alatt lévő ember úgy állt ott a hasonmás előtt. Bár torkán egy szemernyi hang sem jött ki, szemei csillogása szavak ezreit sugallta a lány felé. - Azt éreztem, hogy kell nekem. Akarom.- tartott egy kis szünetet. - Akarlak. - suttogta mosolyogva. - Akkor minden olyan egyszerűnek és ... - nézett le a férfi vállára mint aki a megfelelő szavakat keresi majd ismét elveszett a másik tekintetében. - ... fényesnek tűnt. Nem éreztem fájdalmat, nem éreztem bűnt... - sorolta - ... csak Téged...csak minket... - emelte feljebb összefűzött kezeiket a mellkasukhoz. - ... együtt. - mosolyodott el. Damon arca ekkora már teljesen megenyhült. A kezdeti sokk már nem látszott tekintetén. Arca melegséget, boldogságot, szerelmet sugallt a lány felé és szemében az örömkönnyek apró előfutárai jelentek meg. - Boldog voltam , Damon. - jelentette ki egyszerűen a lány, természetes örömmel az arcán. - Nagyon boldog. És azóta ha bármikor Rád nézek, mindig az az érzés kap el - felelte kedvesen a jégből olvadt vámpírnak.
  • Akkor mire várunk még? - kérdezte alig hallhatóan a férfi. - Miért mondtad, hogy nem lehet? Hogy nem helyes? - érdeklődött miközben kezüket a mellkasához szorította.
  • Mert ez az igazság. - válaszolta Elena csalódottan.
  • Nem, nem. - vágta rá gyorsan Damon de nem dühösen vagy ingerülten és hangosan, csak úgy mint aki fel akarja nyitni a másik elvakult szemét. - Az igazságot az előbb mondtad. Te és én, együtt. - ismételte meg a lány szavait egy reménykedő mosollyal az arcán és aprót bólintott jelezvén ezzel a hasonmásnak, hogy ez a helyes döntés, ezek a helyes szavak. - Ezt mondtad! - erősítette meg a másikban és főleg magában a mondatot, hogy igen ezek a szavak a lány száját hagyták el. Megtörténtek.
  • Tudom. - válaszolt kedvesen Elena és jobb kezét kihúzta a másik enyhe szorításából ,a férfi nyakához felcsúsztatva tenyerét annak nyakát kezdte el finoman simogatni. - De sajnos akkor sem lehet. - fejezte be a mondatot.
  • Miért? - kérdezte csalódottan a férfi – Stefan miatt? - ejtette ki testvére nevét kissé nyers és ingerültebb hangon. - Még mindig Őt szereted, igaz? - kérdezte még egy kicsit hangosabban de nem ordítva a lánytól. Elena kézfejét elhúzva a másik nyakától kissé távolabb lépett a vámpírtól és úgy válaszolt.
  • Igen. - mondta ki határozottan, fájdalommal a hangjában. - Stefan miatt. Még mindig szeretem. Damon arcáról egy pillanat alatt lefagyott a mosoly és leengedett vállakkal rázta meg kissé a fejét.
  • Csodás. - mondta felhúzott szemöldökkel cinikus vigyorral az arcán. - Remek. - tárta szét karjait. - Úgy érzem magam mint egy síelő... egyszer fent egyszer lent. - és kezeivel is hullámot rajzolva a levegőben érzékeltette lelkiállapotának mélységeit és magasságait a lánnyal. - Miért mondasz nekem ilyeneket ha mindig ez a vége, hogy Stefant szereted? - érdeklődött.
  • Nem ez a vége. - jelentette ki mosolyogva a lány és közelebb lépett a másikhoz. Damon csalódottan tekintett a másikra és hol az ajkát hol csillogó szemeit bámulta. - Már nem. - suttogta halkan Elena. A forró lehellet szinte perzselte Damont mikor megérezte azt vágytól izzó bőrén és ajkain.
  • Akkor mi a vége? - kérdezte szintén suttogva a vámpír.
  • Nem akarlak bántani, nem akarom, hogy szenvedj. - szólalt meg őszintén és egyszerűen a lány könnyel szemeiben. - Nem akarok úgy veled lenni, hogy szívemnek akár egy kicsiny része is kételkedjen ennek helyességében. Én... - csuklott meg egy kissé Elena hangja - ... nekem tudnom kell, hogy... - ment el ismét a lány hangja, szinte már szipogott. - .. Stefannal már vége. Végleg vége. - fejezte be és kezével letörölte könnyeit. Damon nem felelt csak csalódott mosollyal az arcán bólintott. Elena félt, hogy a férfi nem értette meg Őt tisztán és teljesen ezért közelebb lépett hozzá és két keze közé zárta a másik selymes arcát. - Nézd! - kezdte határozottan a lány de még mindig a könnyeivel kűzdött. - Tudom, hogy Te és én.. - nézett mélyen a másik szemébe. - ... mi.. ez tökéletes, és ha egyszer együttleszünk akkor az egy életre szól majd... - kapott jobb kezével az arcához, hogy letörölje szeméből csordogáló könnyeit. - ... úgyhogy meg kell értened.. - mondta már szinte zokogva de mégis határozottan. - ... hogy nem akarom elszúrni. Damon szeméből is lassan kicsordult egy könnycsepp mely ajkában akadt el. A lány hüvelykujját lágyan végighúzva a férfi vágytól duzzadó ajkán törölte le a sós folyadékot. - Téged akarlak... - suttogta a lány Damon ajkaiba - ... de ehhez még egy kis idő kell. - fejezte be a mondatot és egy rövid de annál szenvedélyesebb és forróbb csókot adott a vámpírnak. Szemeiket óvatosan nyitották ki és mikor a csók végetért ajkaikat alig húzták el a másikétól, így Elena néhány milliméterre a másiktól szólalt meg alig hallhatóan. - Most még nem szerethetlek... - mondta és egy nagyot nyelt mielőtt folytatta - ... de örökké foglak. - és lábujjhegyre állva, szemét lehunyva, könnyeinek szabad utat engedve adott egy forró csókot a férfi homlokára. Damon is behunyt szemmel próbálta visszafogni szabadulni kívánó könnyeit. Elena mielőtt visszaereszkedett volna teljes talpára még a férfi bal füléhez hajolva egy szót sugott a másiknak. - Együtt.- majd elhúzva kezét a másik arcától sétált ki a szobából.
    Mondhatnám, hogy Damon zavarodottan, kérdésekkel az agyában, percekig állt csak némaságban, megmerevedetten a szobában de nem így volt. Lassan, de széles, őszinte mosolyra húzta a száját és pár másodperc után vidáman ült le az ágya szélére. Boldog volt, hiszen megtudta az igazat és ha most még nem is lehet övé a lány, tudta, egy napon bizony egymáséi lesznek és attól kezdve soha többé nem engedi el.

2012. február 17., péntek

Carina véleménye a 3x15ről

Kissé kibukott Elenán.. mondjuk melyik Delenás nem? :))

Személyes levelem Andienek ami egyben vélemény DELENÁRÓL

Andie csalódott... megértjük? MEG! Andie Delenás még de most kissé fel hagy a DE-ből az E-vel... megértjük? MEG! Andienek töke ki van a sok várakozástól és attól h mindig Damon szenved, meg a Delena szál és a DELENÁSOK, megértjük? MEG! És Andie nagyon hiányzik Sleepynek, aki még mindig PRÓBÁL Delenás lenni, mert Andie az Ő egyetlen DELENA tesója, ezért írta ezt a kis levelet neki, megértjük? MEG!

Tehát ez egy személyes levél Andienek, hogy újra hinni tudjon, de gondoltam megosztom Veletek is!

"Na, Figyelj rám ANYA!
Szóval! Eddig, mondjuk a 13. részig abban a hitben éltünk, hogy Elena szerelmes Damonba, csak nem vallja be még magának sem! Ugye?! IGEN! És, aztán jött a 14.ben a beszólása, meg Stelena rész, aztán ez... és kiakadtunk, hogy basszus.... nem is szereti! PEDIG igen!!! Nyugi!
Emlékszel mit mondott Damon Encinek a 3x02ben? Hogy emlékezzen mit érzett amikor Stef nem volt ott. Elena is rájött, meg Damon is, hogy Stef kezd visszatérni, vagyis vissza akar térni...Elena már akkor szerette Damont amikor még Steffel volt és Stef normális volt, ebben is megegyezhetünk, hiszen így gondoljuk/tuk!!!!! (Gyönyörű 1-2.évados DE részek). Ez az egész DE vonal azért került felszínebbre a 3. évadban mert nem volt Elenának hova elbújnia... Nem volt ott Stef, akinek a 'szerelme ' mögé elbújhatott. Akinél mondhatta azt, hogy és Stefannal vagyok Őt szeretem.. stb stb... Stef elment, maradt Damon és most hovva rejtőzzön el? Aztán visszajött Stef... és megkönnyebbült, főleg mikor látta, hogy talán érez is vmit újra a férfi. És miért könnyebbült meg? Mert így nem kell választania, nem kell nyíltan 2 pasi között őrlődnie.. hiszen Steffel együtt voltak, végülis nem is szakítottak... így minden mehetne tovább így... ez az egyszerűbb. És most jön a kérdés, miért kéne REJTŐZKÖDNIE? ELBÚJNIA?
Mert baromi nehéz azt bevallani magadnak és másoknak, hogy Neked a rosszfiú kell. Az a pasi, aki öl, gyilkol szemrebbenés nélkül. Te hozzá vonzódsz, Te megbocsátasz neki mindig mindent és éhezel rá, sőt kell neked, és szereted! Ezt Bevallani NEHÉZ! Ja és ez a pasi mellékesen a barátom bátyja!!
Te is tudod jól, Andie, hogy Elena MÁR szerelmes Damonba... ilyenkor kell visszanézni a közelmúlt LEGSZEBB DE-s részeit... Bosszantó, hogy Stefet hívja fel először, meg h így  viselkedik vele, de csak azért mert Ő a menedékvár... és ez önzőség sajnos, mert Damont közben bántja,... de nem azért teszi ezeket mert Damont bántani akarja, mert nem, hanem mert FÉL! Én is szerettem már bele a rosszfiúba és nem szívesen mondja el ezt az ember és ismeri be magának!!! MERT NEHÉZ!!!!! Nem veszett el a DELENA végleg... tudom, hogy már Nem érdekel, meg csalódtál, és unod is... hidd el én is!!! NAGYON! De hiszem azt, hogy azért van ez a sok és naaagy tortúra a delenában, mert igazi!!!! És mert az a HELYES és a JÓ ÚT! Egyik filmben vagy sorozatban sem könnyen jön össze a Fővonal... és igen itt már 3 éve várunk, de kitartunk!!!! :) (L)
Nem tudom, hogy hogyan fogják Elenát rávezetni arra a beismerésre h szereti Damont, jelenleg azon kívül h Stef elmondja az igazat nem tudok másra gondolni, de biztos, h szereti Damont! Jobban mint bárkit.... de ez egy NAGY és ERŐS és NEhéz szerelem, amit 'nehéz' érezni és vállalni... sokszor könnyebb elfutni... elbújni és megfutamodni!!! Elena ebben jelenleg a könnyebb utat járja.. de szíve szerint nem azt választaná...
Aztán tudod, az is benne lehet, hogy mégiscsak Stef volt a barátja, a párja és most újra jó kezdett el lenni... ilyenkor felélednek a régi érzések...
Ne értsd félre! Nekem is tököm kivan ezzel az egésszel h eddig húzzák, csak próbálok magyarázatot találni erre az egészre és elhinni, bízni abban h Az a szerelem amit mi láttunk az valós és létező... h az a sok írás... az a sok millió rajongó és videó nem véletlen... ennyien nem lehetünk vakok és NEM IS VAGYUNK!!! Legyél újra az én DELENA TESÓM! MERT HA TE NEM VAGY AKKOR KI TARTJA ÉN BENNEM A LELKET!!?? (L)(L)(L)(L) "

Julie Plec interjú

Egész jó kis JP interjú, sok mindent megtudunk belőle (Jeremy, Klau-Car, Delena..stb). A pozitív az, hogy a 3. évadban, Elena nem fog tovább harcolni az érzéseivel a Salvatore-k iránt. (Sleepy fordítása: avagy, rájön és BEISMERI MAGÁNAK, hogy szereti Damont, hiszen a Stefan felé érzett érzéseivel nem harcol a kislány, és ahhoz h ezt beismerje, több jó kis DELENA résznek kell következnie, mivel, emberek mondjuk ki, Olyan mélyen vagyunk most a Delenában mint még soha, annyira nincs fantáziám, hogy innen h jönnek majd ki, hiszen nyíltan látszik, Elena Stefanba szerelmes, Damonba nem, csak szereti, Damon feladta Elenát a tesója boldogságáért és inkább lesz rosszfiú. Szóval?)

2012. február 15., szerda

Damon aki rossz és Damon aki hős IS

"Damon is the greatest villain because he is a hero. He is a hero in villain’s clothing." [Julie Plec]

Új videó - Wicked Game

Drágáim!
Olyan fantasztikus videót találtam, hogy rég láttam már ilyen tökéleteset!!!!
Teljesen korrekt módon bemutatja Damon érzelmi-, és lelkivilágát és zavartságát. Mit mondanak neki, mit várnak el tőle és ha teljesíti mi is vele a baj.
Isteni!
Jobb oldalt legfelül megtaláljátok!!

Üdv: Sleepy

2012. február 14., kedd

Julie és egy rajongó - twitter

Egy rajongó leírta a véleményét Julienak címezve a 14. rész után és Julie reagált rá:

"I just finished watching the episode of tvd and im so sad why would u do that to Delena! I dont understand. elena has always encouraged damon to feel and be the better man and now when he does feel she scolds him forit but yet to stefan she tells him to open up and feel something! so what she doesnt want damons love only stefans?!I've been since i got done watching the episode and not only that but you had elena forgive stefan even though he tried to kill her on the same bridge where her parents died! damon just tries to protect her and this is the payback he gets so now we know it'll always be stefan. i know that so please stop teasing delena it hurts to much to watch them on screen I dont wanna keep watching something so perfect be dangled in my face for another 3 yrs to never get it. its cruel that ur putting de shippers through this without ever actually give damon and elena a chance at being in a relationship.So please be nice and just tell ppl that delena will never happen because well be a lot less sad in the long run.
And im sorry for laying all this on you and being all depressing but damon/elena and tvd have a huge impact on me and my emotions.Thanks for listening. have a good night"


Julie Plec válasza
"I can't tell you that. We're on a journey. Specifically Elena. She's got some thinking and some soul-searching to do."


Az, hogy Julie válaszolt a csaj (teljesen jó és jogos kiakadására) az nem tudom, hogy jó jel-e. Szerintem csak nyugtatgatni akarja a Delenásokat és próbál üres magyarázatokat adni. Nem véletlen, hogy a Stelenásoknak nem magyarázkodik soha, mert nincs rá szükség... A stelenavonal tisztán érthető a sorozatból, de a Delenásokkal azért törődik ennyit és magyarázkodik, hogy ne legyen tele a tökünk és hagyjunk fel az egész sorozattal... én legalábbis ezt érzem... Ha a sorozat a pozitív Delena felé haladna és Julie is tudná h a rajongók meg fogják azt kapni amit akarnak akkor nem kellene magyarázkodni... de én már úgy vagyok vele, hogy eljutunk lassan arra a pontra ahol már nem fog érdekelni és nem is lesz szükségem a magyarázatokra. Egy ideig (3évig) húzhatják az agyamat, de tovább ne nagyon... A 10. rész óta nem is volt igazán Delena...aztán jött a 14. és mit kapunk? Bezzeg a Stelenások minden rohadt rész végén (leszámítva 1-2t) nyugodtan dőlhettek hátra... Hipp Hipp Hurrá...


Na mind1.. abbahagyom mielőtt újra felhúzom magam...

Kivel töltenéd a valentint?

Szavazz, hogy melyik TVD fiúval töltenéd szívesen az év legszerelmesebb napját?!

http://vampirediaries.alloyentertainment.com/vampire-diaries-fan-poll-vote-for-your-mystic-falls-valentine/#5

Hm...Delena videó - Spring Break


Rossz hír

A 16. rész ( a Damon visszatekintős) csak március 15.-én fog kijönni! 4 hét szünet TVD nélkül!!!
Ajánlom nekik, hogy akkor a 15.ben kapjunk vmi jóóóóó kis Delenát és Klaroline-t!! Ha a 3x11es rész után Stef és Elena a kövi részben már taliztak és kibékültek, akkor egyszer az életben lehetne ez a Delenával is... bár ismerve az írókat... A Delenát mindig húzzák... ami persze amiatt nem baj mert komolyabbnak tűnik, de nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én ezt kezdem nagyon megunni!
Még jó, hogy behozták a Klaroline-t különben lehet hagynám az egészet!!!!

A TVD-ben mindig meghal vki... most ki következik?

"MandyLee: How about something juicy on The Vampire Diaries?! How about the fact that people are totes gonna die? This is the scoop executive producer Julie Plec drops our way: "There's definitely going to be some jeopardy by season's end. Certainly, many of our characters are going to come face-to-face with their maker at some point before the season is over. The question of whether they meet and shake the hand and get dragged away with their maker is a whole other question." So it sounds like some deaths might not stick? And others will?"

Kép a 3x16-ból

Sage és Damon (visszatekintés)



2012. február 13., hétfő

Gratulálok Andie!

Drága Andie!
Nagyon Nagyon Nagyon Gratulálok a 10.000 látogatóhoz! Hidd el megérdemled! Ez csak azt bizonyítja, hogy nagyon ügyes és jó író vagy és , hogy a blog az valami isteni. Hiszen ki ne szeretne ennyi Damont és Delenát látni nap mint nap.
Imádom az oldaladat, tudod nagyon jól. Lassan többet vagyok ott mint a saját blogomon és azt is tudd, hogy ÓRIÁSI rajongója vagyok minden egyes írásodnak!
Imádlak Csajszi DE nagyon!!!
Sok sikert a továbbiakban és irány a 100.000!!!!
(L)

2012. február 12., vasárnap

SPOILER about 3x16

"We get to see the birth and rebirth of that wicked, wonderful character." - Julie Plec about Damon in 3x16 [flashbacks episode]


"Látni fogjuk a születését és az újraszületését egy gonosz, csodálatos karakternek. " Damonról nyilatkozta  Julie Plec. 
A 3x16-os rész egy visszatekintős epizód, gondolom bemutatják, hogy miért lett Damonból egy DICK ... félek hogy az újraszületést a jelenre érti... és akkor kezdődhet minden előről...

Ian tegnap Los Angelesben egy barátjával


Júúúj éédes NIAN Gif!!!!!!! pusziiiiiiiiiiiiiiiiii


Nina, New Yorkban a Divathéten








WoW!!! Katlena...


Sok Szeretettel Minden Klarolineosnak és természetesen Nirvinek is :)


CW Top 10, The Hottest Boys

Mondjuk azt furcsálom, hogy Ian neve fel sem merült, de Joseph legalább köztük van! És olyan ééééédes (L)



TVD 3x14 zenelista


    Zenelista:
    The Heavy “Short Change Hero”
    Mates of State “At Least I Have You”
    Hurts “Devotion”



    Trent Dabbs “Wrap My Mind Around You”

    Ed Sheeran “Give Me Love”



    Sugar & the Hi Lows “Stubborn Lover”
    The Daylights “Weapons”


    Mathclub “Brand New”

    She Wants Revenge “Up In Flames”

Új promotional fotó

Elena és Damon itt is együtt... akkor mi van már??! Ezt mikor látjuk majd a képernyőn is??????



Mint egy madár..

Hát igazán kiszállhatna már a sorozatból...

Új Kevin Williamson interjú ...

Cikk és Szavazás!

Cikk: A Stefan/Elena/Damon szerelmi háromszögről szól. Lényegében, a lány őrlődik és próbálja kideríteni, hogy mit is érez és hogy ki iránt. Az évadzáróban döntenie kell!

Szavazás: Ki a tökéletes vámpír Elenának? Stefan? Damon?  
                Annyira egyértelmű, hogy nem fűznék hozzá semmit sem.. a számok magáért beszélnek!


Szavazás!

A mi kis kedvenc párosunk (Delena) bejutott a The TV's Hottest Couple döntőbe, ahol Castle párossal kell megvívniuk a győzelemért. Szóval szavazzunk... talán leesik végre a tvd íróknak, hogy mit akar a nép.

Bár már kissé unom a szívózást de azért Delena Forever

Ja és visszatértem... :)





2012. február 3., péntek

Kis szünet

Hali! Na akkor a kis szünet most fog elkezdődni. Egy hétig most mellőznötök kell, mind a spoilereket mind a hìreket és pótólhatatlan személyiségemet is!! Ja meg ugye a szerénységemet.. :))) Drága Andie gondoskodni fog majd a hìrekről, ha ideje engedi, természetesen saját blogján fogja majd ezeket közölni!!! Hajnalban kiraktam egy delena (+18) oneshotot, remélem tetszik mindenkinek!!!!!! Imádat és millió csók mindenkinek!!!! Nagggggggyon fogtok hiányozni!!!!!!!!! Üdv: Sleepy Ui: az ùj részt látva csak annyit mondanék, hogy STEFANT JOBBAN UTÁLOM MINT VALAHA!!! És ..... Damon ma most Stefan miatt hogy ne fájjon neki, visszavonulót fúj akkor ki leszek.. De még jobban akkor ha Elena ezt hagyja!! Mindegy h melyik de egyik nyomuljon a másikra!!!!!!!!!!!!!!

SuckShot


Minden egy chates poénból indult.. ne ítélkezzetek.. inkább élvezzétek!! :)

ERŐS 18-as TARTALOM!!!

Csütörtök volt, egy átlagos csütörtöki nap, ami a maga egyszerűségében is tökéletesnek hatott és ezt Elena is így érezte. Minden ugyanolyan volt, a fények, az illat, a hangok leszámítva egyetlen és talán a legfontosabb dolgot, a mellette szelíden alvó férfit. Elena miután felébredt nem nyitotta ki rögtön szemeit, csak hanyattfekve apró mosollyal az arcán hallgatta a másik ütemes és halk szuszogását. Boldognak érezte magát, olyan természetesen boldognak. Tudta Ő, hogy nem érezhetne így – legalább is nem ilyen szabadon – de most nem tudott és igazából nem is akart törődni az elvárásokkal és azzal, hogy mi helyes és mi nem.
Pár percnyi mélázás után végre kinyitotta a szemét és óvatosan a bal oldalára feküdve fordult az ablak felé. Habár a lány figyelmét a kint pompázó színes falevelek és napsütéses idő is lefoglalhatta volna, mégis tekintetét inkább a mellette fedetlen felsőtesttel fekvő vámpír rabolta el. Damon hanyattfekve, fejét kissé balra fordítva aludt nyugodtan Elena mellett. A lány széles mosolyra húzta a száját és finoman közelebb húzódott a másikhoz. Nem akarta zavarni vagy felketeni, egyszerűen csak nézni Őt. Válaszokat keresett. Annyi minden járt az agyában, annyi kérdés vetődött fel elméjében melyekre oly régóta keresi a válaszokat. Bonyolult, nehéz kérdések, melyek bonyolult és nehéz válaszokat igényeltek. És most? Minden olyan egyszerű. Kézenfekvő és ésszerű. Vajon most miért lett minden olyan érthető? Miért most? Miért ilyen hirtelen? Talán nem is ezek voltak a valódi kérdések és felvetések, hanem, hogy eddig miért nem látta ilyen tisztán mindezt? Az életét? Elenát még jobban megmosolyogtatta a felismerés. A boldogság mellett amit érzett, büszke is volt magára. Végre meg merte tenni azt a lépést amit már nagyon régóta szeretett volna, de félt, hogy talán sosem teheti. A tegnap estét nem így tervezte, sem Ő sem pedig a férfi. Damon csak azért ugrott át az éjszaka, hogy elmesélje a lánynak milyen alkut kötöttek Klaussal és milyen titkos megegyezésben állnak Elijahval. Aztán szó esett a koporsókról, az elsőkről, Stefanról és pillanatnyi elmeállapotáról természetesen és még megannyi mystic falls-i misztikus titokról és problémáról. Ami ezután történt az meg könnyen kitalálható abból a mosolyból és nézésből ahogy most Elena tekint a vámpírra. Damon még mindig mélyen és nyugodtan aludt, a mellkasa ütemesen emelkedett és süllyedt fel és le. Elena bal könyökére támaszkodott és jobb kezével lágyan simogatni kezdte a másik izmos felsőtestét. Először csak ujjaival apró köröket rajzolt le Damon vállán majd a mellizmokon áthaladva, a bordákat és a fűrészizmokat érintve kötött ki a férfi apró köldökénél és csúszott lentebb az alhasi izmokhoz. Damon még mindig nem ébredt fel de a kellemes érzés hatására, halk és szívetszorongatóan édes morgós hangokat adott ki. Mint egy doromboló kismacska élvezte a kényesztetést. Elenát megnevetette a férfi reakciója és mostmár egész tenyerével föl – le végigsimítva a kockáit egy lágy puszit adott a másik arcára. Damon egy apró mosollyal a szája szélén majd egy újabb dörmögéssel köszönte meg a lány gesztusát és kezdte szép lassan elhagyni az álmok világát. Mielőtt Damon teljesen felkelt volna, Elena egy nem mindennapi ébresztővel akart a másiknak kedveskedni. Az ágybahozott reggeli teljesen elcsépelt és abszolút nem Damonhoz illő, pláne , hogy az egyetlen dolog amit a férfi valójában szívesen fogyaszt az az emberi vér. Nos, képzeljük el, ahogy Elena egyszál fekete férfi ingben beállít egy tálcával a kezében a szobába amin egy pohár vér van, hát nem valami romantikus. Így egy olyan meglepetést szánt a másiknak amiben maximálisan biztos volt, hogy a férfi élvezni és értékelni fogja.
Elena közelebb húzódott a férfihoz és kissé fölé hajolva apró de annál forróbb csókokkal árasztotta el a férfi nyakát majd mellkasát és így haladt lefelé miközben jobb kezével Damon izmos alhasát simogatta vizszintes mozgással. Damon még mindig csukott szemmel, kéjes morgással feküdt a hátán és fejét komótosan fordította a mennyezet felé mikor megérezte a lány paplan alá csúszott elkalandozó ujjait férfiasságán. Abban a pillanatban Elena felhúzódott és egy gyors de annál szenvedélyesebb csókot lehelt a vámpír ajkaira majd ismét lecsúszott a másik testén és lassan bújt a takaró alá. Elena először ujjai lágy cirogatásával ébresztette fel az “alvó oroszlánt” és kezébe véve a férfi ébredező férfiasságát, kéjtől duzzadt ajkaihoz érintette. A lány nyelvével kezdte el izgatni a másik legérzékenyebb pontját, majd lassan haladt rajta lefelé. Damon ebben a pillanatban lépett ki végleg álomországból és tért át egy szerelemmel, szenvedéllyel és egsztázissal teli világba. Az édes morgást felváltotta a halk de annál hevesebb zihálás és kéjes nyögés. A vámpír egyre szaporábban vette a levegőt. Bal kezét tarkója alá rakva feszítette hátra a fejét. Elena óvatosan vette szájába a másik vágytól duzzadó szenvedélyét és közben bal kezét a férfi oldalán felcsúsztatva ujjait szorosan kulcsolta össze a vámpíréval. A lány egy-egy hevesebb vagy szenvedélyesebb mozdulatanál Damon, izgatottságának levezetése révén erősebben szorította meg a másik apró kézfejét. Teste megfeszült de mégis nyugodt maradt. Elena ahogy egyre inkább érezte szájában a másik férfiasságát úgy fokozta a tempót és lett mohóbb és mohóbb. Vágyott a férfira és annak minden egyes porcikájára. A lány mozdulatai és a férfi légzése teljesen összhangban volt. Ha Elena gyorsított a vámpír is szaporábban vette a levegőt. Damon izmai hol megfeszültek, hogy pedig elernyedtek, egész testét átjárta a vágy és a szenvedély. A tökéletes boldogság útján sétálva tartott a teljes kielégültség felé. A meghitt, intim idillt a szoba ajtajának nyitása zavarta meg.
  • Elena Gilbert, ajánlom, hogy legyen valami jó ... - rontott be Bonnie a hasonmás szobájába és fennhangon próbálta Őt számonkérni, hogy miért is nem ment ma iskolába, de a látvány ami fogadta megakasztotta benne a szavakat. Damon szemei azon nyomban kipattantak és fejét kissé megemelve pillantott a lányra, míg Elena hirtelen bukkant elő a férfi csípőmagasságában a takaró alól. Bonnie döbbenten, tátott szájjal meredt barátnőjére és az alatta fekvő férfira. Elena szóhoz sem tudott jutni, szólásra formálta a száját, de egy szemernyi hang sem hagyta el a torkát. Csak zavarodottan, kócos hajjal bámult vissza a boszorkányra. Damon először hasonlóképp reagált a váratlan szituációra mint a lányok, de aztán pár másodpercnyi gondolkodás után olyan széles vigyorra húzta a száját amilyet még soha nem lehetett látni az arcán. - Öhm...öh... - rázta meg fejét Bonnie és hüvelykujjával válla fölött hátra mutatott. - ... én most... öm... - csukta be hirtelen a szemét és kissé akadozó mozdulatokkal fordított hátat a nemrégiben még kellemes pillanatokat átélt párnak majd magamögött becsukva az ajtót hagyta el a szobát.
    Elena jobb kezével haját hátratúrta majd kissé feszült és szégyenkező tekintettel pillantott a másik boldogságtól sugárzó arcára. Meglátva a másik derűs tekintetét Ő is csalódottan elmosolyodott és fejét a vámpír hasára hajtotta.
  • Ajj... ezt nem hiszem el. - mondta feladó hangon a lány és felnézett Damonra, mert a hasa úgy remegett mint a kocsonya a nevetéstől. Amikor pillantásuk találkozott, Damonból akkor tört ki a hangos nevetés. Próbálta Ő azt elfojtani, de nem ment neki. Ilyen hangosan és ilyen jóízűen nemhogy a férfit nem, de talán még mást sem látott vagy hallot nevetni. A lány is apró mosolyra húzta a száját és közben fejét csóválta, hogy a másik egy ilyen ciki és kínos helyzetben is csak nevetni tud. Ujjaik még mindig mint a fésű fogai, szorosan egymásba voltak fonódva és úgy húzta fel magán a vámpír a másikat. Elena így a férfi testén feküdve, Damon mellkasán könyökölve fogta két keze közé a fejét és lesütött szemmel, csalódott arccal bámulta a másik nyakát és álát. Damon kissé fentebb tolta magát az ágyon és míg bal keze még mindig a tarkóján pihent addig jobb kezével lágyan kezdte el cirógatni a másik fedetlen hátát, miközben a röhögéstől rázkódott. - Hagyd abba! - csapott Elena a férfi vállára, akit ez cseppet sem hatott meg. - Ez nem vicces! - szólt határozottan a lány, de maga sem hihette el amit mondott, hiszen egy apró mosoly jelent meg a szája sarkában. A vámpír a lány reakcióját tapasztalva csak mégjobban kezdett nevetni. Mostmár bal kezét is kivette feje alól és úgy próbált meg védekezni az enyhe ütések ellen. - Ne röhögj már! - szólt rá hangosan Elena a férfira ugyancsak nevető hangon. Damon végre elkapva a hadonászó lány mindkét csuklóját azt finoman megragadva húzta magához egész közel a másikat és egy hosszabb békítő csókkal próbálta lenyugtatni a kedélyeket. A vámpír keze már nem bilincsként tartották fogva a másik törékeny csuklóját hanem széttárva két karjukat fűzték össze ujjaikat. A csók édes és forró volt. Mikor ajkaik pár milliméterre elváltak egymástól, Elena alsó ajkát kissé megharapva majd azt kéjesen megnyalva talált rá újra a vámpír hívogató szájára. A nap második csókja már sokkal szenvedélyesebb és tüzesebb lett volna, ha Damon nem idézi fel elméjében újra és újra az imént történt pillanatokat ami miatt egy újabb röhögőgörcsöt kapott. A vámpír hangosan belenevetett a csókba és teste ismét a remegéstől rázkódott. Elena rosszallóan vette el fejét és nézett a másikra, majd ujjait kifűzte a másik szorításából és a férfi mellkasára téve tenyerét feltolta magát majd térde közé fogva a férfi derekát a másik alhasára ült. Damon még mindig hangosan nevetett , szinte a könnyei is kicsordultak amikor a lány lehajolt és a vámpír fekete ingjét felvéve a földről bújt bele.
  • Mi van? - kérdezte nevetve Damon a csípőjén ülő lánytól aki apró mosollyal a szája sarkában értetlenül nézett csak rá.
  • Semmi. - tette kezét a férfi hasára és egyik vállát megrántotta. - Csak várom, hogy végre befejezd.
  • Ja, bocs! - szólt hangosan Damon mint aki megvilágosodott. - Szeretnéd folytatni? - mutatott férfiasságára. - Csak nyugodtan. A nevetés nem fog zavarni. - fejezte be színlelt komolysággal és mikor már nem bírta tovább széles vigyorra húzta a száját. Elena egy nagyot csapott a hasára, majd hitetlenkedve rázta meg a fejét és mászott le a férfiról.
  • Most mit csináljak? - kérdezte aggódó hangon a hasonmás. Damon abbahagyva a nevetést tolta fel magát az ágyon és ült föl teljesen.
  • Elena, ez nem olyan nagy dolog. - próbálta vígasztalni a lányt és elkezdte simogatni a combját.
  • Nem nagy, de baromi kínos dolog! - vágta rá határozottan. - Nem elég, hogy egyátalán mi kettőnket talált együtt, de én még éppen próbáltam neked örömet okozni. - hadarta a szavakat és egy mély sóhajt követően kezével a párnára csapott.
  • Hát, ha ez megnyugtat, az örömszerzés az bejött... - viccelődött a férfi széles mosollyal az arcán. - Amúgy meg ... - kezdte félvállról. - ... valamikor ki kellett derülnie...
  • Igen, de így??!! - kérdezte tágranyílt szemekkel a lány és a vámpír férfiassága felé biccentett fejével.
  • Mi márcsak így játszunk. - jelentette ki egyszerűen Damon. - Keményen mindenkinek az arcába a meglepő igazságot. - magyarázott és közben kezével is kalimpált.
  • Mi? - értetlenkedett Elena és csábító nézésével tekintett a másikra.
  • Igen. - bólintott Damon és közelebb húzódott a lányhoz. - Mi. - felelte és lágyan megcsókolta a másikat. Mélyen a szemébe nézett és egyik kezével a lány arcát kezdte el simogatni. - Te és én. - suttogta. - Mi. Elena vigyorgó tekintettel nézett a vámpírra és gyönyörködött a másik csillogó azúrkék szemeiben. Néhány pillanattal később a lány arca komorrá vált és lehajtotta a fejét. Damon a hasonmás ála alá nyúlt és óvatosan felemelte azt. - Mi a baj? - kérdezte aggódva mégis szeretettel és reménnyel teli hanggal.
  • Sajnálom. - válaszolta komoly arccal a lány. - Tényleg.
  • De hát mit? - érdeklődött a vámpír.
  • Hogy hazudtam. - vette le arcáról a másik kezét , hogy összefűzhessék szorosan ujjaikat. - Neked. - kezdte a sorolást. - Stefannak, a barátaimnak, de legfőképp magamnak. - vett egy mély levegőt majd folytatta. - Könnyebb volt utálni Téged, mint beismerni, hogy szeretlek. - nézett mélyen a férfi szemébe és elmosolyodott. Damon is széles vigyorra húzta a száját, hiszen végre megkapta azt az egy szót, azt a 3 szótagot amire mindig is várt a lány szájából. Lassan közelebb hajolt és egy lágy csókot lehet a másik duzzadt ajkaira és úgy suttogta:
  • Épp ideje volt már. - és újból megcsókolta a lányt.

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

  • Nézd, ott van Bonnie. - szólt Elena Damonnak belépve a Grill ajtaján. A lány kézenfogta a vámpírt és úgy sétáltak oda a boszorkányhoz. - Szia Bonnie! - köszönt a hasonmás. - Leülhetünk? - kérdezte elvörösödött arccal, zavartan barátnőjétől és egy tincset fésült szabad kezével a füle mögé.
  • Persze. - nyelt egyet majd kezéből letéve a forró teásbögrét mutatott az üres székekre. Elena gyorsan leült Damon viszont a pult felé sétálva megállt és visszafordulva kérdezte meg a lányoktól:
  • Kértek valamit? - mutatott a pult felé. - Vagy esetleg bekapnátok valamit? Elena? - érdeklődött a hasonmástól széles vigyorral az arcán. A lány csak lemondóan de mosolyogva megrázta a fejét és határozottan válaszolt.
  • Egy kólát, köszi. - mondta és szúrósan nézett a vámpírra. Damon hangosan felnevetett és elindult a pult felé, hogy leadja a rendelést. Elena is halkan elnevette magát de ahogy Bonniera pillantott rögtön komorrá és szégyenkezővé változott az arca. - Bonnie én.. - kezdte zavartan. - ... figyelj... nagyon sajnálom. - nézett őszinte megbánással a boszorkányra.
  • Ugyan Elena, de mit? - kérdezte értetlenkedve a lány. - Inkább én kérek elnézést. Nem szabadott volna csak úgy benyitnom. - magyarázta. Elena nem szólt semmit sem csak egy aprót bólintott és halványan elmosolyodott. - És akkor ... most.. ti..? - érdeklődött óvatosan a boszorkány.
  • Hát mi.. - kezdte hatalmas vigyorral az arcán a mondatot..
  • Mi? - huppant le hirtelen Damon Elena mellé és mielőtt bal karjával átölelte volna a lányt, hogy közelebb húzza magához egy pohár kólát rakott le az asztalra. - Már megint mi? - nézett a hasonmásra és halkan suttogta neki. - Te és én. - és a lányra kacsintott. Elena szeretetteljesen nézett a férfira majd széles mosollyal az arcán vezette tekintetét barátnőjére.
  • Szóval mi... együtt vagyunk? - nézett kérdően Damonra aki egy határozott bólintással adott választ a bugyuta feltevésre. - Tehát együtt vagyunk. - jelentette ki könnyedén és ismét a vámpírra nézett csillogó szemeivel.
  • Akkor gratulálok. - mondta Bonnie színlelt lekesedést játszva. Nem azért kellett megjátszania magát mert nem örült volna Elenának és a vámpírnak hanem mert olyan hirtelen érte Őt ez a hír, ami igazából már régóta nyílvánvaló volt , de sosem hitte, hogy valaha be is fog teljesülni. - És mióta is vagytok így? - érdeklődött tovább és kortyolt egyet italából.
  • Gyakorlatilag? - tette fel költőien a kérdést a férfi. - Tegnap este óta.. olyan 11 körül? - nézett a mellette ülő lányra majd a boszorkányra. - Hivatalosan pedig a reggeli koncert óta. - mondta nevetve.
  • Milyen koncert? - csatlakozott Caroline is az asztaltársasághoz és kíváncsian nézett a többiekre. Elena és Bonnie nem válaszoltak csak értetlen tekintettel várták a vámpír válaszát.
  • A reggeli óta. - felelte egyszerűen és belekortyolt Elena üdítőjébe.
  • Damon? - nézett zavart tekintettel Elena a férfira és várta a folytatást majd belekortyolt Ő is az üdítőbe.
  • Elena oboajátékáról beszélek. - jelentette ki teljes nyugalommal és óriási vigyorral az arcán majd barátnőjére tekintett. Elena a férfi mondatának hallatán majdnem félrenyelt olyan váratlanul érte. Bonnie nem szólt semmit csak halkan kuncogni kezdett míg Caroline totális érthetetlenséggel ült a helyén.
  • Micsoda? - értetlenkedett a szöszi. - Nem is tudtam, hogy tudsz oboázni!? - szegezte a mondatot a hasonmásnak aki zavarában már majdnem megfulladt a félrefutott kólától. Elena szinte ölni tudó tekintettel pillantott a kajánul vigyorgó férfira akinek mosolya láttán az Ő arca is megenyhült.
  • Hóhóó! De még hogy! - tette a lovat alá Damon és hangos nevetésbe kezdett. Elena szarkasztikus mosollyal az arcán fogta meg a vámpír kezét és vette el az derekáról.
  • Befejeznéd? - kérdezte és szemöldökét felvonta. Damon nem felelt csak szájával egy apró puszit küldött a lánynak és rákacsintott.
  • Elena, miért nem szóltál? - kérdezte Car és közben intett a pincérnek. - Megnéztelek volna. - jelentette ki semmit nem sejtvén a lány. Bonnie már nem bírta tovább, szinte Damonnal egyszerre törtek ki hangos röhögésben, míg Elena bár mosolyogva de elpirultan bámulta az asztalt és zavartan babrálta a poháralátétet.
  • Így is volt közönség. - szólt gyorsan Damon két nevetőrohama között.
  • Tudod Car, ez nem olyan oboázás volt... - próbálta Bonnie elmagyarázni a helyezetet a szöszinek, mert látta, hogy Elenának nem éppen ez a legkellemesebb beszélgetési témája így jobb gyorsan túlesni rajta.
  • Mi az hogy nem olyan? - értetlenkedett a vámpír. - Miért milyen le....ahah..óóóóh... - esett le a tantusz végre a lánynak és teljesen elakadt a szava. - Úgy érted...? - kérdezte gyanakodva a boszorkányt aki gyorsan a szavába vágott.
  • Igen!
  • És ki volt a közönség? - érdeklődött tovább a szöszi széles vigyorral az arcán.
  • Caroline! Ne hagyhatnánk? - nézett Elena a barátnőjére kérlelve. Tudta, hogy ami történt az egy teljesen természetes dolog két ember között akik szeretik egymást, de egy: nem nagyközönség előtt, kettő: pláne nem az exbarátom bátyjával.
  • Én voltam az. - jelentkezett Bonnie és mielőtt Car további kérdésekkel bombázta volna gyorsan hozzátette. - És nem láttam semmit....konkrétan. - fejezte be halkan.
  • És jó volt? - vetett fel egy újabb kérdést a szőkeség. Elena hitetlen tekintettel nézett barátnőjére aki csak kacéran mosolygott. Damon kíváncsi tekinettel nézett Elenára és közelebb húzódott hozzá. Nyílvánvaló volt, hogy ez a válasz Őt is érdekelni fogja.
  • Most komolyan erről szeretnél csevegni? - mondta szinte feladva Elena. Tudta, hogy a reggel elég kínosan indult neki, de nem hitte volna, hogy az egész napja ennek jegyében fog eltelni.
  • Miért? - tette szét kezét Caroline és úgy folytatta. - Úgy sem tudja meg. - vetett egy pillantást Damonra, aki büszkén húzta ki magát és csábos mosolyával nézett a szőkeségre. A lánynak először nem esett le, hogy Elena miért is nem akarja elmondani a dolgot, meg hogy Damon miért ül ilyen büszkén és önelégülten mellékesen igen szorosan a hasonmáshoz de aztán pár másodpercnyi gondolkodás után váratlanul csapott rá az asztalra.
  • VELE? - kérdezte szinte kiabálva és arcán egy hatalmas vigyor jelent meg. Elena nem válaszolt csak megadóan pillantott Damonra aki újból átkarolta a lány és egy puszit nyomott a másik halántékára. - Akkor most ti..? - kíváncsiskodott tovább a vámpír.
  • Látod? Megint mi.. - csóválta mosolyogva a fejét Damon és Elenára nézett aki szerelmes tekintettel nézett vissza rá és halkan suttogta.
  • Te és én. - majd egy apró csókot lehelt a másik ajkára. Bonnie-t már egyátalán nem lepte meg ez a kis közjáték, hiszen látott már ennél Ő ma többet is. Örült neki, akárcsak Caroline. Elena rég volt már ilyen boldog, ilyen élettelteli és önfeledt. Ha ehhez neki Damonnal kellett lennie, akkor egy így volt helyes, ez így volt tökéletes. - Nem is értem, hogy mit eszek én rajtad?! - kérdezte huncut mosollyal az arcán Elena és mélyen nézett a másik szemébe.
  • Hát ma reggel például...
  • Jajjj, fogd be! - rázta meg a fejét és egy újabb rövid csókot adott a másiknak. Bonnienak tényleg igaza volt, Elena boldog volt. Teljesen és tökéletesen. Végre már nem tagadott se magának se másoknak. Felvállalta azt amit érez és azt akit szeret és így most jó volt. Túl jó! Mindig is próbálta magának megmagyarázni, hogy miért bocsát meg mindig az idősebb Salvatore-énak, pl, mert tudja, a szíve mélyén, hogy Ő igazából jó, vagy mert mindenkinek jár egy újabb esély de az igazság mindig is az volt, hogy mert szereti. És ez épp elég indok ahhoz, hogy elfelejtesen neki mindent.
  • Ha már ilyen vallomások napját tartunk akkor nekem is mondanom kell valamit. - szólalt meg zavartan Caroline és a jobb karján lévő karkötőt kezdte el babrálni. - Lefeküdtem Klaus-sal. - mondta ki gyorsan és egyhangúan a lélegzeteket megállító mondatot. Az asztaltársaság egésze, persze Caroline-on kívül köpni-nyelni nem tudott. Mindegyikük csak kikerekedett szemekkel bámultak a szőkeségre. Egyikük sem tudta, hogy akarják e hallani a magyarázatot vagy egyátalán a folytatást a sztorinak, ha ne adja van neki.
  • Hogy mit tettél??? - kérdezte fennhangon Elena.
  • Most mi van? Te Bonnie előtt oboáztál Damonon! - vetette durván a hasonmás szemére a reggeli ballövését és olyan carolineosan próbálta tovább menteni a helyzetét. - Mi legalább nem premierplánba csináltuk. - fejezte be fölényesen a mondatot és némán, mintha semmi sem történt volna kortyolt bele a megérkezett kávéjába.