szavazás

A Chat alatt szavazzatok! Mikor lesz Delena csók?

Köszöntő

Kedves Olvasóim és Látogatóim!

Így az év végéhez közeledve, szeretnék Nektek, Mindegyikőtöknek köszönetet mondani. El sem tudjátok képzelni, hogy mennyire hálás vagyok azokért a dícsérő, bíztató, kedves szavakért és mondatokért amelyekkel engem és írásaimat minősítetéttek. Minden gondolat, minden szó és mondat MIATTATOK íródtak! Ha Ti nem lennétek, akkor az én írói oldalam is rejtett zugában bújna meg. Köszönöm, hogy olvastátok a néhol pikáns máshol pedig vicces történeteimet!
KÖSZÖNÖK MINDENT! TI vagytok a LEGJOBBAK!

Továbbá, szeretnék köszönetet mondani Andienek és Nirvanának, akik nem csak írásaikkal, de személyiségükkel is nagyban segítették a blog elindulását és fenntartását!!! Lányok, nélkületek unalmasak lettek volna a kora őszi estéim, éjszakáim!!! IMÁDLAK TITEKET!!

Végül pedig szeretnék köszönetet mondani Matanee-nak! Ha nincsenek az Ő írásai akkor az enyémek sem. Elsőként olvasta el szárnypróbálgatásaimat és nyílvánított azokról véleményt. Nagyon hálás vagyok neki mindenért, mert az Ő írásai adtak kezdő lökést az alkotáshoz. Az új történeted is fantasztikus, alig várom, hogy olvashassam a folytatást!

Egy szónak is száz a vége:

Boldog Új Évet Kívánok Mindenkinek!!!


Üdv: Szeretett Sleepytek :)

Képek a NEW DEAL című részből

The Vampire Diaries Season 3 - Fanfiction III. fejezet III. rész

A party című fejezet utolsó része  III. fejezet III. rész

• Damon nem tudott reagálni a kedves szavakra, csak ugyanazzal a nagy vigyorral bámulta tovább a lány kifürkészhetetlen arcát. Az egész pillanat, olyan kellemes, nyugodt és forró volt. Damon tudta, hogy ami az öccsével történt az szörnyű, még az ellenségének se kívánná, de be kellett vallania, néha kapóra jött neki Stefan távolléte, főleg ezekért a pillanatokért. Elena, tekintetét a férfi kezére vezette, ami közel az övéhez, a korláton pihent. Mielőtt még visszasétált volna a többiekhez a buliba, tenyerét finoman a másik kézfejére tette és hüvelyujjával lágyan azt megsimogatta, majd egy apró mosollyal még feltekintett Damon változatlanul boldog arcára és visszament a barátaihoz. Elena a nappali felé vette az irányt, ott volt a legnagyobb a tömeg és olyan kevés embernek köszönte még meg a részvételt, hogy ideje lenne ezeket a hiányosságokat pótolni. Mielőtt még lelépett volna a nappaliba vezető lépcsőfokon egy erős női kéz kapta el a karját és kissé erőszakosan húzta arrébb a lányt a folyosóra.
• Áááuu! Caroline – nézett értetlenül Elena barátnőjére és közben fájó karját simogatta – Bonnie! Mit csináltok?
• Te mit csinálsz? - kérdezte számonkérő stílusban Bonnie. Elena nem értette a boszorkány szavait sem a tekintetét ezért Carolinera nézett akinek arca ugyanolyan kérdőjel volt a lány számára mint Bonnieé.
• Mégis mit? - kérdezett vissza Elena kissé felháborodott hangon – Ha már meglepetés bulim van, akkor próbálok úgy viselkedni mint egy ünnepelt! - vágta rá éles hangon és még mindig a megragadt karját szorongatta.
• Nem erről beszélek. - válaszolt mosolyogva Bonnie. Elena Carolinera pillantott, hogy lássa Ő érti-e, hogy Bonnie miről beszél, de Caroline csak Damon felé intett fejével. Elena rögvest az intés irányába nézett és megpillantotta Damont. Még mindig ugyanazon a lépcsőfokon állt, ugyan olyan tartásban mint az előbb és ugyanazzal a széles mosollyal ami kicsit több mint 3 perce ült a férfi arcára. Elena kissé elnevette magát Damonön, annyira édes volt, úgy állt ott mint egy 6 éves kisgyerek aki élete első pusziját kapta volna meg a hőnszeretett lánytól. Egy ilyen férfi és egy ilyen reakció természetes, hogy megdobogtatja egy nő szívét, még akkoris ha az már régen és végérvényesen foglalt egy másik férfi számára.
• Jó ég Elena! Szívinfarktust ne kapj! - Elena hirtelen Carolinera pillantott de nem értette szavait. - Úgy ver a szíved, hogy majd kiugrik a helyéről! - a lány nem szólt semmit, zavartan de mosolyogva a földre pillantott és egy tincset a füle mögé fésült majd kezeit összefonva tekintett fel Bonniera.
• Szóval – kezdte Elena – mit is csináltam?
• Megcsókoltad Damont. - mondta egyszerűen a lány.
• Micsoda??? - kérdezte Elena kikerekedett szemekkel és kezeit felemelte. - Az nem csók volt!
• Ahh..tehát nem tagadod?Ha nem csók volt akkor szájrapuszi... - legyintett Caroline – az ugyanaz! Elena elmosolyodott majd egyik kezét Bonnie vállára másikat pedig Caroline-néra rakva lágyan megszólalt.
• Mielőtt még olyan dolgokat terjesztenétek, amik nyílvánvalóan nincsenek én elmegyek. - megpaskolta barátnői vállait és lépett volna arrébb de a lányok nem engedték.
• Még nem végeztünk! - szólalt meg Bonnie is mosolyogva. - Mi volt ez? Nem úgy tünt mint egy baráti puszi. - kajánul vigyorgott Elenára.
• Pedig az volt! Csak megköszöntem neki a mai napot, meg azt is hogy mellettem van.
• Ááá... ez olyan romantikus. - mondta Caroline és kezeit mellkasa előtt összefűzte majd széles vigyorral várta a folytatást.
• Ez nem romantikus! - tiltakozott Elena – Csak olyan rendes volt ma, hogy úgy éreztem meg kell neki köszönnöm!
• Egy csókkal? - kérdezte Bonnie és vigyorgott.
• Mondtam már, hogy nem csók volt! Igaz, hogy kissé lecsúszott az arcáról a puszi... - halványodott el Elena hangja és közben kifürkészhetetlen boldogság ült az arcára
• Le mi? - kérdezte Caroline – Egyenesen az ajkai felé! - nevetett. - Nekem elmondhatod! Én tudom, hogy milyen nehéz Damonnek ellenállni, főleg ha ilyen közel kerültök egymáshoz. Iszonyatosan dögös pasi és olyan vonzó, mintha egy mágnes húzna folyamatosan felé. Az meg, hogy totálisan beléd van esve, gondolam csak még szexibbé teszi!
• Nincs belém esve! - mondta Elena és próbált komoly arcot vágni.
• Igazad van... inkább zuhanva. - húzta barátnője agyát Bonnie.
• Na jól van, tényleg megyek. - mondta a szülinapos és elsétált de még egy mondatra visszafordult - És NEM csók volt! - szólt vissza határozottan.

Damon egy üveg whiskyvel és két pohárral a kezében a terasz felé vette az irányt ahol Alaric is ült. Stefan eltünése óta Rickel szinte mindennap beszélgettek. Hol Stefanról, hol Elenáról, hol pedig Jennáról. Damon tudta, hogy Jenna halála nem az Ő hibája volt, de mégis felelősnek érezte magát emiatt. Ő csak Caroline-t és Tylert akarta megmenteni, vagyis a szertartást elnapolni, arra gondolni sem mert volna, hogy ez lesz a vége. Alaricben egy jó barátot talált, nem sok volt neki, mondhatni senki. Tudta, hogy min mehet most keresztül a tanár, Ő is elveszített egy nőt, akit több évtizeden keresztül nem tudott elengedni és közeleg annak az időpontja is, hogy az igazi szerelmét is elveszíti.

• Na mi volt Elenával? - kérdezte Ric a másiktól és nevettve nézett fel rá. Damon szemei összeszűkültek az értetlenségtől. - Ugyan már, csak akkor nézel így ki, ha történt valami köztetek. Damon a felismeréstől elvigyorodott majd leült barátja mellé a terasz szélére és ölébe véve az üveget nyitni kezdte azt.
• Hogy így? - kérdezett vissza Damon és egy jól megtöltött poharat nyújtott Alaricnek, aki belekortyolt az italba majd válaszolt.
• Szerelmesen. - vont vállat. A vámpír hangosan felnevetett és ő is meghúzta pohara tartalmát.
• Aggódom érte. - kezdte Ric.
• Össze van zavarodva és nem is kicsit. - értett egyet Damon – Kezdem azt hinni, hogy vonzódik hozzám.
• Tényleg? - kérdezte vigyorogva Ric és szemöldökét felhúzta, hogy értetlenséget szimuláljon.
• Tudom mire gondolsz, de nyíltan a szemembe mondta már nem is egyszer, hogy Stefant szereti és midig is őt fogja. Mindegyis...nem lényeg - vett egy mély levegőt és italába kortyolt – Láttál itt valami jó nőt estére? - kérdezte.
• Nem lényeg, mi? - Damon szúrósan nézett Alaricre és félmosolyra húzta a száját, majd tekintete egy kevésbé barátságos személyre tévedt.
• Klaus... - suttogta poharába és azonnal felállt a poharat pedig a földhözvágva félredobta. Izmai megfeszültek és szemei a dühtől és a gyűlölettől égtek. Alaric is hasonlóképp tett ahogy Damon, leszámítva, hogy az Ő pohara megúszta ép bőrrel.
• Mit csinálsz Te itt? - kérdezte Damon utálattal a hangjában. Klaus önelégült mosolyával az arcán lépett ki a házból a teraszra és alig egy méterrel állt meg a támadásra kész Damon előtt.
• Jó estét Uraim. - köszönt illedelmesen. - Csak figyelmeztetni akarlak. Damon és Alaric zavartan egymásranéztek, majd a vámpír ökölbe szorított kézzel fordult vissza az Elsőhöz. - Még egy ilyen 'Mentsük meg Stefant' magánakció és az utolsó dolog amit érezni fogsz egy neked faragott karó lesz a szívedben.
• Erre ne vegyél azért mérget! - sziszegte a fogai között a vámpír és izmai mégjobban megfeszültek. Hiába, hogy a világ legerősebb lénye állt előtte és éppen most fenyegette őt meg, Damonön egy szemernyi félelem sem látszódott.
• Damon, gyere már e... - jelent meg Elena a teraszon és épp a hátamögé mutatott jobb kezével, de a látványtól ami elétárult teljesen ledöbbent. - Klaus.. - suttogta maga elé alig hallhatóan. Elena agyában rögtön ezer és ezernyi kérdés fogalmazódott meg, de egyiknek sem tudott hangotadni. Csak állt egy helyben, mozdulatlanul és ködös tekinettel nézte a hibridet.
• Hello Elena! - szólt bájolgó hangon az első, elvette tekintetét a lányról és Damonre pillantott. - Neked meg utóljára mondom. Tartsd magad távol az öcsédtől, vagy nagyon megbánod. Klaus lassú emberi léptekkel vette célba a bejárati ajtót de mielőtt végleg távozott volna, lassan visszafordult és Elenára pillantott. Száját féloldalas mosolyra húzta és úgy szólt a lányhoz:
• Hamarosan találkozunk! Majd eltűnt az éjszakában.

The Vampire Diaries Season 3 - Fanfiction III. fejezet II. rész

• A party II. rész
  
  -Szia. - köszönt vissza és lágyan visszamosolygott. Elena szemei fájdalmat de mégis egy kis örömöt tükröztek. Damon reménykedett, hogy az öröm talán neki szól.
• Mit csinálsz Te itt? - kérdezte a vámpír.
• Én..öhm.. - kezdte zavartan a lány – csak egy kicsit egyedül akartam lenni. Damon ellökte magát az ajtótól, kiegyenesedett és jobb kezével a háta mögé mutatott.
• Elmehetek ám! Nem akarlak za.. - fejezte volna be a mondatot de Elena a szavába vágott.
• Ne, kérlek. - mondta halkan a férfinak, aki értetlenül nézett vissza a lányra. - Hiszen ez a Te szobád. - mosolyodott el halványan. Damon is mosolyra húzta a száját és bentebb lépett a szobába.
• Örülök, hogy a lánc újra a nyakadban van! - mondta a lánynak és szemét nem tudta levenni Elenáról. Hol az arcát, hol a nyakát fűrkészte percekig.
• Minden nap ittam verbénát! – válaszolt Elena szemeit égbe emelve. Hogyan is gondolhatta a férfi, hogy ennyire amatör? Igaz, közvetlenül most nincs az élete veszélyben, de az alapintézkedéseket, mint például John gyűrűjének viselését és a napi verbéna adag bevitelét sosem felejtette el. Jobb félni mint megijedni. – Ma is ittam, úgyhogy duplán biztosítva vagyok igézés ellen! - íncselkedett. Elena válaszára Damon lehajtott fejjel elindult a lány felé és közben hangosan nevetett, fejét értetlenül rázta. Az ágyhoz érve megállt és jobb kezével végigsimította a lánc vonalát a lány kulcscsontjánál. Az azúrkék szemek csak úgy bűvölték a vékony, aprószemű láncot. Damon ujjai hol az ékszert, hol véletlenül annak vonaláról letérve a lány bőrét simogatták. Elena bőre szinte izzott a melegségtől, melyet a férfi finom érintése váltott ki belőle, néha-néha beleborzongott a kedves tapintásba de közben egy pillanatra sem vette le tekintetét Damon sokatmondó arcáról. Annyi minden leolvasható volt a férfiról. Elena látta a megértést, mind a party mind Stefan iránt, a dühöt, hogy Stefan elhagyta a lányt, aki most ezért nem tud olyan boldog lenni amilyen boldogságot Ő megérdemelne, a kétkedést, legfőképp magában, hogy érhet-e és szólhat-e így ahhoz a nőhöz aki nem az övé, de ezek az érzelmek eltörpültek a hihetetlen vágy és szerelem mellett melyet nem csak Damon tekintete de minden izma, minden rezdülése sugallt a lány felé. Elena tisztában volt a férfi érzéseivel és annak következményeivel ha teret enged neki, így próbálta minél inkább elfelejteni azokat, de bármikor amikor csak találkozott kettejük tekintete vagy érezte bőrén a másik érintését egyszerűen nem tudta nem figyelembe venni azokat.
• Nemcsak ezért... - mondta mosolyogva a vámpír és mutatóujját lassan végighúzta a medál minden apró részletén. - Szeretem látni rajtad...jól áll... - Elena nem szólt semmit, csak zavarodottan elmosolyodott és tekintetét a padlóra helyezte. Damon egy mély sóhaj után az ágya melletti komód felé vette az irányt, ahol a felső fiókott kihúzva egy apró, bézs színű dobozkát vett ki.
• Ha már itt vagy – nevetett a férfi és válla felett visszapillantott a lányra, majd egyet kacsintott felé – átadnám az ajándékodat. Elena csodálkozva rázta meg a fejét és Damon felé fordult az ágyon.
• Már átadtad! - mondta határozottan a lány és felemelte ruhájának alját majd megrázta mutatva a férfinak, hogy ezen már túl vannak. Damon hangosan felnevetett, visszatolta a fiókot és Elena mellett leült Ő is az ágyra.
• Mondtam már, hogy az csak alibi. - csábosan mosolygott a lányra és óvatosan kinyitotta a bársonnyal bevont ékszeresdobozt. Elena lélegezte azonnal elállt ahogy megpillantotta a finoman kidolgozott, ízléses méretű, kék zafír köves gyűrűt.
• Öhm...Ugye most... - kérdezte a lány.
• Nem kérem meg a kezed.............még. - nevetett és rákacsintott a lányra. Elena kissé szúrós szemekkel válaszolt. - Ez nem eljegyzési gyűrű, nyugalom. - váltott komolyabb hangnemre a férfi. - De úgy érzem, ezt Neked kell adnom. - nézett mélyen Elena szemébe.
• Miért? - érdeklődött a szülinapos.
• Tudod... Stefant mindig is jobban kedvelte mindenki mint engem. - kezdte kissé nevetve Damon, aki zavarában nem tudott a lány szemébe nézni, így az ágyat kezdte fikszírozni - Te, Katherine, az összes közös ismerősünk.. - a hallottak után Elena is zavarba jött, így Ő is lehajtotta a fejét és egy tincset a füle mögé fésült – és így volt ez apánkkal is. - fejezte be a felsorolást a vámpír. - Talán pont ezért, volt valaki akinek én voltam a kedvence – Elena felvont szemöldökkel várta a mondat végét – édesanyám! - mosolygott kedvesen a férfi. -Édesanyánk viszonylag fiatalon meghalt, én 13 éves voltam, Stefan majdnem 10. Nagyon szerettem vele lenni, tudod, gyönyörű, okos nő volt, akárcsak Te! - bókolt a lánynak, aki ezt egy apró mosollyal köszönte meg. - Bármilyen vita is volt, Ő mindig az én pártomat fogta, mégha nyílvánvaló is volt a bűnösségem.
• Hmm.. biztos nagyon kedves asszony lehetett! - szólt közbe Elena.
• Igen, az volt! Tudod, a szomszédunkban, nem messze tőlünk lakott egy másik család, Pittsbecks-ék. Három gyönyörű lányuk volt, a legidősebb 1 évvel lehetett öregebb Stefannel, Claire-nek hívták. Claire Pittsbecks. - Damon mély sóhajt vett és érződött, hogy az emlékek vízzuhatagként lepik el elméjét. - Nagyon szép lány volt, hosszú szőke haj, fehér bőr, óceánkék szemek ... - áradozott a férfi. Elena érdeklődve és örömmel hallgatta a vámpír visszaemlékezéseit mégis kissé nyugtalanította, hogy a férfi egy másik nőszemélyről hüledezik ide s tova 3 perce. - Ő volt az első nagy szerelmem. Órákig tudtam a fán ülni és csak nézni őt ahogy játszik a réten.
• Ő is szeretett Téged? - érdeklődött Elena.
• Azt nem tudom. - válaszolt röviden Damon. - Sosem mertem odamenni hozzá és megszólítani.
• Hogy hogy? - kérdezte tágranyílt szemekkel a lány. Elég nehéz volt elképzelni Damonról, hogy nem mer hozzászólni egy nőhöz. Pont Ő , aki nyílvánvalóan egy Cassanovának volt kikiálltva Mystic Fallsban.
• Mondtam már, hogy félénk fiú voltam. - vágta rá hirtelen. - Édesanyám, tudta, hogy szeretem Claire-t, sokszor kérdeztem tőle, hogy mit csináljak. - kis szünetet tartott majd folytatta a mesélést. - Aztán az egyik nap édesanyám a szobájába hívott és megkérdezte, hogy tényleg őszintén szeretem-e Clairet, mert ha igen akkor fogjam a nagyanyja gyűrűjét, nekem adja. - Damon kedvesen elmosolyodott az emlékek felidézése közben, amit Elena észre is vett. A férfi arca annyira barátságos és finom volt, erőszaknak és dühnek a jeleit észre se lehetett venni rajta. - Mikor átadta, szószerint ezt mondta : “ Ezt a gyűrűt annak a lánynak add oda akit mindig szeretni fogsz, annak, aki számodra az igazi!” Elena szóhoz sem tudott jutni, nem csak a döbbenettől, hanem mert a gyomra és a torka egyszerre szorult össze, a szája kiszáradt, így ha kényszerítették volna se tudott volna megszólalni. A lány halkan zihálni kezdett, közben magában milliónyi megválaszolatlan kérdést tett föl. “ Miért Ő kapja ezt a gyűrűt? Talán már más is megkapta? Vajon tényleg Ő az igazi? És neki is Damon az igazi és nem Stefan? Katherinenél is volt ez a gyűrű? Vagy Őt sose szerette ennyire? Tényleg ennyire erősek a férfi érzései iránta? ..stb.” Damon észrevette Elena összezavart állapotát. Nem akarta, hogy a lány olyan dolgokon gondolkodjon amin amúgy is felesleges. Nem kell olyan dolgokon rágódni aminek semmi értelme sincsen. Damon szereti Elenát, de Elena nem szereti Damont, ez a történet ennyi és nem több. Nincs mit fejtegetni, el kell fogadni és együtt kell vele élni. A kérdések csak kételyeket szűlnek, melyek meg feszültségeket és Damonnek most nem hiányzott egy plusz feszültség az életébe. Épp elég volt, hogy az öccse szolgának állt, ki tudja mennyi időre a világ legerősebb vámpírja mellé.
• Nem kell hordanod. - zökkentette ki a férfi Elenát a kérdések sokaságából. - Megértem, ha nem fogod viselni. Csak azt akartam....hogy nálad legyen.
• Damon én...öhm – kezdte Elena halkan és még mindig nem találta a megfelelő szavakat. Nem tudta mit mondjon a férfinak, fogadja el a világ egyik legszebb gyűrűjét és húzza fel az ujjára? Bizonyára akkor mindenki félreértené a helyzetet és olyan dolgokról beszélnének amik nyilvánvalóan nem igazak. Vagy utasítsa vissza ezt a gyönyörű ajándékot és ezzel bántsa meg az amúgy is mély sebekkel teli férfit? A szívére vagy az eszére hallgasson? Damon észrevette a lány zavartságát. Nem akarta Ő kellemetlen helyzetbe hozni a másikat, csak úgy érezte és úgy gondolta az a gyűrű Elenát illeti meg, hiszen ha nem lenne Stefan és a lány tudna iránta úgy érezni ahogy az öccse iránt érez, biztos lenne benne, hogy számára Ő lenne az igazi. De sajnos nem ez a helyzet, Elena nem szereti Őt és ezt ideje lenne végre elfogadnia, ezért Damon egy apró mosolyt követően óvatosan csukta le a dobozka tetejét.
• Ne! Ne csukd le! - szólt hirtelen Elena. Damon érthetetlenül nézett fel a lányra.
• Ne? - kérdezte a férfi.
• Ne! - válaszolta egyszerűen Elena és elnevette magát. - Köszönöm, ez....igazán....igazán gyönyörű! Damon arca a lány válaszára egy pillanat alatt a boldogságtól sugárzott. Száját széles mosolyra húzta, szemei az örömtől csillogtak. Elena óvatosan nyúlt bele a bézs színű kisdobozba és vette ki az ékszert. Finoman a combjára rakta a gyűrűt, és két kezével a tarkójához nyúlt, hogy kikapcsolja nyakláncát. Damon kíváncsi tekintettel figyelte Elena mozdulatait. A gyűrűbe belebújtatta a nyaklánc vékony láncát, így az ajándék mint medalion szolgált Elena nyakában.
• Mostmár engem is a szíveden hordasz. - íncselkedett Damon amire Elena csak mosolyogva legyintett egyet.
• Mi lett Claire-rel? - érdeklődött a lány a történet folytatásáról. - Odaadtad neki is ezt?
• Nem. - válaszolt röviden Damon. - De nem is érdemelte volna meg. - nevetett hangosan, majd folytatta a mesélést. - Oda akartam adni, a születésnapján de kiderült, hogy Ő mást szeret....Stefant. - hangja megint komollyá változott. - Ő volt Stefan első barátnője vagy inkább játszótársa ... - nevetett újra.
• És Katherine? - kérdezte kissé félve Elena. Damon a lányra pillantott majd a lassan felállt és az asztalhoz sétált ahova a poharakat lerakta. Felemelte az egyiket és mielőtt válaszolt volna még ivott egy kortyot belőle.
• Érdekes... - kortyolt bele újra az italába. - 145 éven át kerestem Katherine-t. Megtettem volna bármit, hogy visszakaphassam, mégse fordult meg egyszer sem a fejemben, hogy nekiadjam anyám gyűrűjét. Maga se tudta, hogy miért, de Elena halványan elmosolyodott. Nyílvánvalóan fontosabb Ő a férfi számára, mint Katherine valaha is volt és ennek felismerése joggal csalt apró mosolyt a lány arcára. - Aztán megláttalak Téged – folytatta Damon. - és rögtön a gyűrű jutott az eszembe. Damon hirtelen Elena felé fordult és mélyen a lány szemébe nézett. - Szeretném, hogy tudd, ez a gyűrű sokat jelent nekem. Elena bólintott és feláltt Ő is az ágyról.
• Ideje lenne visszamennem. - szólalt meg Elena és a ruháját igazgatta.
• Nehogy valaki utánad jöjjön és megtaláljon velem meg egy összegyűrt ágylepedővel a szobámban. - lépett közelebb a lányhoz, szemével csábosan bámulta a másikat és száját csücsörítésre húzta.
• Nehogy! - vigyorodott el a lány és kezével Damon mellkasához érve, távolabb tolta a férfit. - Menjünk le. - Damon megadóan bólintott és követte a lányt a földszintre. Mielőtt még mindketten leértek volna az emeletről, Elena hirtelen megfordult és komolyságot sugárzó tekintettel nézett mélyen a férfi szemébe. Damon nem tudta hova vélje Elena arckifejezését. Úgy hitte ismeri a lány minden arcát, minden nézését, de amit most látott benne az Őt is nagyon meglepte. Elena hálás volt Damonnek, nemcsak a gyűrűért, a mai napért vagy az elmúlt 2 hónapért, hanem azért mert van valaki aki ott van mellette, aki mindig megvédi mindentől és aki ennyire, őszinte érzéssel szereti Őt. Tudta a lány, hogy nem helyes amit a férfi érez és az sem, hogy Ő ezt élvezi, de melyik lánynak ne imponálna az ha egy ilyen jó pasi, mert valljuk be Damon külsejével nem volt semmi baj, ekkora szenvedéllyel szereti?! Egyikőjük sem szólalt meg, csak álltak egymással szemben és hagyták, hogy a szemek beszéljenek, majd Elena óvatosan fellépett arra a lépcsőfokra amin Damon is állt, jobb kezével a korlátba kapaszkodott és egy lágy, de annál finomabb puszit adott a férfi szája szélére. Damon lélegzete teljesen elállt, nem tudta és nem is akarta elhinni ami történt. Ez volt a második eset, hogy az a nő aki egykoron gyűlölte ismét és önként adott egy csókot Damonnek. A vámpír miután rendezte magában a gondolatokat, olyan széles mosolyra húzta a száját mint még soha. Elena látva a férfi arcát elnevette magát és alig néhány centiméterre a másik arcától, simogató hangon megszólalt:
• Köszönök... - nyelt egyet a lány majd folytatta – köszönök mindent!

The Vampire Diaries Season 3 - Fanfiction III. fejezet I. rész

Tudom, hogy sokára de itt van a III. fejezet I. része! Jó szórakozást! Aki nem emlékszik már az első két részre  (megértem..:D) azok a fejezetekre kattintva vissza tudják olvasni. :)

I. fejezet

II. fejezet

A party I. rész

• Elmondtátok neki! - mondta Caroline mérhetetlen dühvel a hangjában. A lány szeme az idegességtől csak úgy szórta a szikrákat. Bonnie és Damon nem mondtak semmit, röviden egymásra pillantottak, majd az ellenkező irányba elnézve szájukhoz emelték a poharat, mintha meg se hallották volna Caroline szavait. - Elmondtátok?? - kérdezte újra, de most még hangosabban.
• - Higgadj már le! - szólt rá ingerülten Damon – Elena itt van és láthatóan jól érzi magát. - jelentette ki határozottan a férfi. - Ez volt a cél, vagy nem? - kérdezte szemöldökét felhúzva és szúrós szemmel nézett Caroline-ra, mikor érezte, hogy a lány felfogta amit mondott és leáll a hisztivel, bólintott egyet,belekortyolt újra a poharába majd elsétált. Bonnie kissé félve nézte végig a történéseket.Nem lett volna okos dolog, ha a két vámpír a nyílvánosság előtt esik egymásnak. Ilyenkor örült a boszorkány, hogy Caroline viszonylag nagy önkontrollal rendelkezik és a legbosszantóbb szituációkban is vissza tudja fogni gyilkos énjét.

• Hová mész? - kérdezett Bonnie az elsétáló Damon után. Nem számonkérni akarta, csak félt, hogy a férfi jelenlegi állapotában nem csináljon semmi őrültséget, hiszen Ő nem tudja annyira könnyen kontrollálni magát mint Caroline.
• Megnézem a szülinapost. - szólt vissza Damon hanyagul. - Nem mintha Rád tartozta. - vetette még oda alig hallhatóan. Bonnie csak felsóhajtott a férfi válaszára és Caroline felé fordult. A lány arca feszültséget de főként értetlenséget és kíváncsiságot sugallt a másik felé.
• Mi van? - kérdezte Bonnie mostmár értetlenül.
• Na, elmondtátok neki?
• Most komolyan Caroline? Még mindig ezen vagy kiakadva? - kérdezte a boszorkány nevetve. A vámpír barátnője nevetésére még ingerültebb hangnemre váltott.
• Ne nevess, ez nem vicces! Több hete szervezem ezt a bulit, hogy minden tökéletes legyen és ti csak úgy elrontjátok az egészet! - fakadt ki úgy, hogy a helységben lévők már mind őket bámulták. Caroline észrevette a figyelő szempárokat amitől kissé zavarba jött. A helyzet Bonnienak is kellemetlen volt, egy tincset finoman a füle mögé fésült ujjaival és halkabban megjegyezte a vámpírnak:
• Nyugodj meg, kérlek! Minden tökéletes! - biztatta apró mosollyal barátnőjét. - Mindenki eljött akit hívtál, a zene jó, a díszítés is és ahogy látom, Elena arcára is sikerült végre mosolytcsalni. Caroline felsóhajtott és bólintott egyet barátnője felé, jelezve ezzel, hogy igaza van.
• Ne haragudj, hogy így nektek estem, csak Tyler... - hagyta félbe a mondatot Caroline és szemeivel úgy fürkészte a fiút mint akit menten meg akarna ölni. Bonnie észrevette barátnője rémisztő tekintetét és jobbnak vélte ha rákérdez a dologra, hiszen Caroline-nál ismeretes, az segít ha beszélnek róla.
• Mi van Tylerrel? - kérdezte.
• Semmi.- bámulta a padlót Caroline és közben a kezében lévő pohárral játszott. - Bizonyára jól elvan Julie Mayerrel. Caroline ismét felnézett Tylerre és a vele beszélgető hosszú, vöröshajú, fehérbőrű lányra aki láthatóan nagyon élvezte a fiú társaságát, mivel percenként kacagott fel hangosan Tyler mellett és közben simította meg izmos, erős karját. Caroline nem bírta sokáig nézni a gerlepárt, így tekintetét gyorsan elkapta róluk, vett egy nagy levegőt és megrázta a fejét, mintha csillapítani akarná a benne tomboló dührohamot. Bonnie végig figyelte barátnője reakcióját és elmosolyodott, majd halkan fel is nevetett.
• Mi van? - kérdezte ingerülten a vámpír. Bonnie nem válaszolt, csak mégjobban elkezdett nevetni. Caroline nem értette a másik reakcióját, hiszen mi lehet olyan nevetséges azon, hogy Julie Mayer, az iskola szajhája, egyértelműen nyomul Tylerre aki persze az egészet nemcsak hogy hagyja de élvezi is? - Bonnie! Mi olyan vicces, elárulnád? - nézett barátnőjére tágranyílt szemekkel.
• Te féltékeny vagy! - bökte ki végül vigyorogva. Caroline meglepődötten hallgatta a választ és elmosolyodott, de tekintetében látszott a zavartság. A lány tényleg nem tudta, hogy mi szállta meg. Mattel már több mint 2 hónapja szakítottak, azóta szinte minden napját Tylerrel töltötte. Ő volt az akinek mindent elmondhatot, aki előtt semmit sem kellett titkolnia kivéve talán egy dolgot, a valódi érzéseit. Igaz, nem történt köztük semmi de mégis olyan közel álltak egymáshoz, hogy Caroline joggal érezte Julie Mayer-t zavaró tényezőnek.
• Talán igazad van... - szólt végül halkan. - de mégis mit csináljak? Nem járunk együtt, nem szólhatok bele az életébe.
• Tény. - kezdte a boszorkány. - De elmondhatod neki, hogy hogy érzel. Caroline nem válaszolt csak tovább bámulta vagy a földet vagy Tylert, nem tudott barátnője szemébe nézni. - Nézd Caroline, én nem ismerem annyira Ty-t mint Te, sose voltam vele olyan jó barátságban, de látom ha valaki igazán boldog és Ő az melletted. Ha együtt vagytok mindketten csak úgy ragyogtok. Merj neki az érzéseidről beszélni, hidd el...megéri! - mondta lágy hangon Bonnie és finom megfogta barátnője kezét aki a mozdulatra végre felnézett a másik szemébe. Bonnie látta Caroline könnyeltelt szemeit és a szívébe mintha tőrt szúrtak volna, ismerte a lány érzéseit, tudott a fájdalmairól. Bonnie pontosan tudta, hogy Caroline habár nem mutatta ki, de szenvedett a vámpírléttől. Ő aki mindig is nagycsaládra vágyott, akinek lételeme volt a szerelem és a boldogság most a végtelenség közepén áll és nem tud onnan elmozdulni és soha nem is fog. Matt elhagyta, mert nem tudta elfogadni azt aki és Tyler, aki talán orvosság lehetne Caroline összetört szívére, lehet nem is viszonozza a lány érzéseit és ha mégis akkor is vérfarkas, a vámpírok legősibb ellensége, egy ilyen kapcsolat nem működhet... vagy mégis?
• Majd átgondolom. - szipogta a lány. Bonnie együttérzően bólogatott majd szorosan megölelte barátnőjét.
• Megkeresem Jeremyt, - mondta – persze csak ha nem gond? - kérdezte.
• Dehogy! - vált ki az ölelésből Caroline és letörölve könnyeit válaszolt – Menj csak nyugodtan, én jól vagy! - mosolyodott el erőltetetten. Bonnie is visszamosolygott a lányra és elindult megkeresni barátját a hatalmas panzióban.

Damon kíváncsi tekintettel tartott Jeremy felé, nem érthette, hová tünhetett el Elena ilyen gyorsan, hiszen mikor elindult Bonniéktól, a lány még az öccsével beszélgetett a nappali pultjánál.

• Hé, Öcsi! - szólította meg hirtelen Damon Jeremyt - Merre van a nővéred? Előbb még itt volt. - itta meg az utolsó kortyot a vámpír, hogy ha már a bárpultnál van akkor újra feltölthesse poharát.
• Azt hiszem felment az emeletre. - válaszolt és egy másik poharat tolt Damon elé megtöltésre. Damon automatikusan megtöltötte az üres poharat de mielőtt Jeremy értenyúlhatott volna, fogta és sajátjával együtt elindult a lépcső felé.
• Hé, de az az enyém! - kiállt utána a értetlenül a fiú.
• Sajnálom. - fordult meg kárörvendően Damon és kezét felemelve megrázta Jeremy felé a whisky-s poharat. - Nem Te vagy ma 18! - féloldalas mosolyra húzta a száját, és kacsintott egyet a hoppon maradt fiú felé , majd visszafordult és felment az emeletre.
• Ez mi volt? - kérdezte az éppen érkező Bonnie és egy lágy puszit nyomott Jeremy ajkaira majd Damon felé intett fejével.
• Ez? - vonta fel a szemöldökét Jeremy és közben kezével átfogta a lány derekát, hogy közelebb húzhassa magához. - Ez Damon! - mondta egyszerűen és lágyan megcsókolta Bonniet.

Damon mikor felért az emeletre automatikusan Stefan szobája felé vette az irányt. Amióta az öccse elment Elena szinte ki se mozdult onnan, így úgy gondolta, hogy ha a lány egy kicsit el akar bújni az ünneplő tömeg elől akkor csakis oda mehetett. Damon benyitott az ajtón és meglepetésére a szobában síri csend és sötétség volt. Értetlenül nézett körbe a szobában majd becsukta az ajtót és indult volna vissza a földszintre mikor halk de annál mélyebb sóhajokat hallott meg saját szobája felől. Felvont szemöldökkel közelítette meg az ajtót ami majdnem teljesen nyitva volt. A szobában csak egy kis asztali lámpa égett , amit Damon mindig felkapcsolva szokott hagyni. Mikor bepillantott a szobába döbbenten lépett egyet hátra. Elena lehajtott fejjel ült az ágyán és kezeit tördelte. Láthatóan nem sírt, de érezni lehetett a hihetetlen fájdalmat és szomorúságot ami áradt a lányból. Damon nem szólt semmit, kezeit összekulcsolva dőlt neki az ajtófélfának és csak figyelte a lányt. Egyszerre örült és sajgott is a szíve. Boldog volt, hiszen ha csak láthatta Elenát testét a boldogság és a nyugalom fűtötte át. Annyira más volt Ő mint a többiek. Nemcsak, hogy eszméletlen gyönyörű volt minden porcikája de Ő volt az egyetlen aki megértette a férfit. Aki ha nem is tudta, hogy Damon mit miért csinál, de mindig megbocsátott neki. Az egyetlen olyan ember akit tényleg, őszintén foglalkozott vele és ez a személy most itt ül az ő szobájában, azon az ágyon ahol Elena önként megcsókolta Damont, ahol a férfi karjaiban nyugodtan, kényelmesen feküdt és ahol a lány gyengéden simogatta kezeit. Kétségtelen, a történtek után Damon egyik kedvenc helye lett az ágya.

• Szia. - szólalt meg Damon simogató hangon és a lányra mosolygott. Elena hirtelen jött hangra felkapta a fejét és a férfire tekintett.

Ajánló: Where is my mind? I. rész - Nirvana

A TVD rajongók nagy bánatára, de az Odaát című sorozat rajongóinak óriási örömére Nirvana egy újabb folytatásos történetbe kezdett!

Elolvasom

Ajánló: Hard and Easy OneShot - Andietől

ELOLVASOM

Andie- Új OneShot - ELŐZETES

Ide Kattintva Elérheted

Breaking News!

Nirvana is megnyitotta saját blogját amely a Vampire Diaries-on kívül Supernatural fanfiction-ökkel és oneshot-okkal is foglalkozni fog.
Gratulálunk hozzá!!!!
Ettől függetlenül, ez az oldal közölni fogja Nirvana új írásait vagy új írásainak elérhető linkjét!


Még egyszer GRATULA és SOK SZERENCSÉT!!!

Andie és Sleepy

Ide kattintva elérheted

Bocsánat...

Ha Andie összes írása nem is lesz ezen az oldalon közölve, arról biztosítok Minden Kedves Olvasómat, hogy Andie friss írásainak elérhető linkjét MINDIG kirakom az oldalra!!!

MÁS!

Szeretnék elnézést kérni, mivel az elmúlt időben nem tudtam új írással megajándékozni Titeket. Nagyon sajnálom, hogy így alakul ez az elmúlt egy hónap, de a vizsgaidőszak az vizsgaidőszak... Rengeteget kell tanulnom és emellett még sok más egyéb elfoglaltságom is van. A két ünnep között mindenképp próbálok hozni egy jó kis DELENA OneShot-ot!
Még egyszer elnézést mindenkitől!

Üdv: Sleepy

BREAKING NEWS!

Drága szerkesztőtársunk, Andie megnyitotta saját TVD blogját!
Gratulálunk hozzá!!!!
Sok szerencsét!!!!!!!
Üdv: Sleepy és Nirvana

Ide kattintva elérheted

Andie karácsonyi ajándékának folytatása... (EGYSZERŰEN IMÁDOM)

Karácsonyi ajándékom minden egyes Delena rajongónak. Jó szórakozást! :)

3x10 Revenge

2. rész

Elena az idősebb Salvatoret a kezénél fogva cibálta le a földszintre. Annyira lázba jött, hogy a nagy sietségben majdnem lebukfencezett a lépcsőn. Damon csak értetlenül állt a másik eszeveszett ötlete előtt. Főleg, úgy, hogy azt sem tudta, mi a pontos úticél.

• Elena! Állj, állj, állj! Nyugalom, előttünk az egész élet.- húzta vissza a lány kezét, majd elővillantotta kisfiús mosolyát.
• Hah, csak előtted. Nekem sietnem kell.- csípkelődött.
• Azért annyira nem kell. Szóval, elárulnád, hogy merre is szándékozol menni? Ahogy láttam ma telihold van. Ha nem haragszol, nem szeretnék vérfarkas eledel lenni.- még erősebben markolta a másik kezét.
• Ne félj, ameddig engem látsz.- nézett vissza rá, majd kihúzta magát és küldött Damon felé egy pajkos mosolyt.
• Pontosan ettől félek, Elena.- viszonozta a gesztust és egyre közelebb engedte magához.
• Élvezni fogod. - közben adott a férfi arcára egy futó puszit.
• Ajánlom is, mert ha nem, akkor elő kell venned a harcos hercegnős stílusodat.- finoman megcirógatta Elena izgatottságtól kipirosodott arcát. - Jól van, akkor menjünk.- adta meg magát.

***

Már vagy két órája kutyagoltak az erdőben. Az ember az hihetné, hogy a sötétségben az orrukig sem fognak látni, de ezen az éjszakán nem így történet. A telihold fénye bevilágította az egész erdőt. Még a levegő hőmérséklete is épp optimálisnak hatott. Nem túl hideg és nem túl meleg. Leszámítva azt a tényt, hogy éjszaka volt, az idő megfelelőnek bizonyult egy jó túrázásra. Ám Damont nem igazán érintette meg a hely gyönyörűsége, ő csak a bús erdőt látta. Nem az a fajta vámpír volt, aki órákig szeretett bandukolni.

• Valld be, eltévedtél!- kiabált előre Elena után.
• Nem, Damon. Eltévedtünk! - nézett hátra, miközben kifújta magát. Bevárta a vámpírt, majd megfogta a kezét, összekulcsolta ujjaikat és így indultak a Damon számára ismeretlen cél felé.
• Tudod, fel is kaphatnálak. Csak egy mozdulat és „husssss”.- próbálta mutatni a még szabad kezével a vámpírsebességre utaló célzást.
• Amennyi szerencsém van, elejtenél.- bökte oldalba a vámpírt.
• Hogy lehet az, hogy pontosan fel tudod idézni a hónapokkal ezelőtt nekem szánt gúnyos megjegyzésedet, de azt nem tudod, hogy merre is kéne mennünk? - vonta fel szemöldökét.
• Nagyon egyszerűen, Damon. Úgy, hogy mikor utoljára itt jártam, nappal volt.
• Kifogást mindenre lehet találni.- húzta vigyorra száját – Ezt én tudom a legjobban.- tette hozzá kelletlenül.
• Miért nem csodálkozom ezen? - miközben egy pici szorítással jelezte a másiknak, hogy álljanak meg.
• Mi az? Mit találtál? - kérdezte kíváncsian.
• A jó irányt! - lelkendezett, miközben hunyorogva mustrálta a pár méterre előttük levő nem megszokott kinézetű szikladarabot. - Ez az, erre kell mennünk! Látod ott azt a sziklát? - egyúttal elengedte a férfi kezét.
• Igen, és?- kérdezte cseppet sem olyan izgatott hangnemben, mint a másik.
• Mellette található egy ösvény, arra kell felmenni.
• Felmenni?! Hova? - a vámpír már nagyon unta az egészet. Az a gondolat, hogy most hegyet fognak mászni, végképp elvette a kedvét mindentől.
• Majd meglátod, ne legyél ilyen. - újra a másik kezébe helyezte sajátját – Együtt vagyunk.- pirult el, miközben másik kezével hosszú fürtjeit igazgatta. Damonnak ennyi is elég volt ahhoz, hogy meglágyuljon és bármit megtegyen szerelmének.
• Mindig tudod, mit kell mondani, igaz? - túrt bele a lány hajába, mire az vágott egy rosszalló arckifejezést – Oké, Oké. Hajrá! - mutatott a messzeségbe, jelezve, hogy induljanak.

Megindultak az ösvény felé, mikor oda értek, csalódottan látták, hogy az ketté ágazik.

• Nah, Miss. „ Tudom merre megyünk”? Melyiket választjuk? - kérdezte Damon már orbitális nagy röhögésben kitörve.
• Pssszt. Hallgass! - csitította le a másikat. Damon szót fogadott és fülelt. Meglepően érzékelte, hogy a jobb oldali ösvény felől víz zubogása hallatszott.
• Áhhááá! Szóval egy vízeséshez hoztál? - hirtelen ötlettől vezérelve kapta magához a lány karcsú testét. - Nagyon romantikus.- huzogatta fel s alá a szemöldökét, miközben úgy tartotta kezében a másikat, mintha nélküle nem tudna létezni.
• Ugye? - bújt közelebb a férfihoz.- Azonban el kell, hogy keserítselek, nem ez lesz a fő látványosság.- miközben szüntelenül csak a másik ajkát nézte megbabonázva.
• Oh, pedig már kezdtem reménykedni.- hajolt le és közelebb a lányhoz.

Elena rögvest észhez kapott, hogy el fognak késni és amúgy sem engedhet a kísértésnek. Még nem. Megköszörülte a torkát, majd kivált az óvó ölelésből. Damon engedelmesen igazodott a lány mozdulataihoz, így kénytelen volt tudomásul venni, hogy a meghitt pillanat elillant. Egy időre. Most a férfin volt a sor, hogy megfogja a másik kezét. Lassan már rutinná vált ez a cserélgetés. Szótlanul, egymáshoz simulva, alig hallható léptekkel közelítették meg a vízesést. Mikor oda értek, a víz morajlása nyugtató hatással volt mindkettőjükre. Damon ahogy figyelte a hold fényében pompázó vízsugarakat, rögtön tudta, hogy ez az éjjel mindkettőjük életében fontos szerepet fog játszani. Nem volt benne biztos, hogy fel van készülve arra, ami elkerülhetetlennek látszódott. Pedig mindennél jobban vágyott erre, még az emberi létnél is jobban. Teljesen elmerült zavaros gondolataiban, miből a lány hangja zökkentette ki.

• Nem vagy éhes? - nézett rá, törődést sugárzó arccal.
• Elena, nem hiszem, hogy itt találok a fogamra való ínyencséget. Egyetlen ember van a közelben – hagyott egy sóhajnyi szünetet.-, de belőle nem fogok táplálkozni. A nyuszi diétát pedig meghagyom az unalmas Stefannak- egy pillanatra bal oldalra biccentve fejét.
• És ehhez mit szólsz? - vállára akasztott táskájából előkotort egy vérrel teli tasakot.
• Mikor volt arra időd, hogy dugiban kicsempészd ezt a házból? - csodálkozva mutatott a másik kezében lévő dologra.
• Az nem számít. A lényeg az, hogy hoztam neked. Nem igaz? - húzódott mosolyra szájának mindkét sarka.
• Megmentőm.- viccelődött, majd egy sebes mozdulattal kikapta Elena kezőből. Nem telt bele egy-két perc, mire végzett az „evéssel”. Miután eldobta az üres tasakot, kezeivel kalimpálásba kezdett, mutatva, hogy folytathatják útjukat.

Ahogy haladtak felfelé a vízesés mellett, a lányt elkapta a nosztalgizás. Igaz, legutóbb mikor ezen a helyen járt, mindent a Nap fényes sugarai borítottak be. Ott és akkor ugyanazzal a személlyel gyalogolt fel a hegyre, akit nagyon szeretett. Ez most sem volt másképp. Elfogta egy különös érzés, mellyel ellentétben állt az agyába befészkelt gondolat. - Nem képmutatás ez? Pont Őt elhozni ide? - kérdezte magától hüledezve. - Lehet, hogy az, de muszáj vele megosztanom. - válaszolta meg a saját maga által feltett kérdést. A sors fintora, hogy anno pont azért jött ide, mert az a valaki bántotta meg, akinek most megmutatja a hely szépségét. Minél többet gondolkodott rajta, annál gyorsabban szedte lábait. Tisztában volt azzal, hogy a magaslat tetején mit kell tennie vagy mondania a másiknak.

• Siessünk! Mindjárt virrad. - parancsolt rá a férfira, közben nagyobbat akart lépni, mint amekkorát bírt volna, és hirtelen megcsúszott egy szikladarabon. A vámpír egyből ott termett és egy szapora mozdulattal ölébe kapta.
• Reméljük ma nagyon szerencsés leszel és nem ejtelek le.- kacsintott rá egy huncut mosoly kíséretében. - Nah, gyere te sózsák! - mondta lágyan neki, melyre a másik visszaszólásra formálta ajkait. - Ah-ah. Viszlek és nincs apelláta! - szólt közbe, majd vámpírsebességgel megindult a hegy teteje felé, ami már csak pár méterre volt tőlük.

Mikor elérték a végső célt, lazán letette a földre. Szorosan mellé állt és neki szegezte a kérdést.

• Miért hoztál ide? - nézett rá komolyan, reménnyel teli hangon.
• Ezért.- válaszolta Elena, miközben a felkelő Nap felé mutatott, mely az egész területet narancssárgára színezte. Fenséges látványt nyújtott, ahogy az erdő lombkoronáinak zöldes színe keveredett e sárgával. A lány nem győzött betelni ezzel. Ugyanolyan csodás volt, mint legutóbb. Csak most, a napszak elején gyönyörködhetett benne. - A kezdet. - gondolta.
• Nos, nem vagyok az a szemtimentális alkat, de ez tényleg szép. - fordult a másikkal szembe Damon. - Miért hoztál ide? - tette fel újból.
• Hogy kihozzam belőled a szentimentális énedet.- zavarában csak ennyit tudott válaszolni rá.
• Mondd meg az igazat, - minden egyes szó között hagyott egy hatásnyi szünetet, majd közelebb lépett a másikhoz. - végre egyszer.
• Mert muszáj volt.- nézett a férfi azúrkék szemeibe.
• Miért?

Most már nem volt visszaút és Elena nem akart hátat fordítani önmagának. Túl sokat menekült élők és holtak elől, már nem volt több energiája a saját érzései elől is.

• Nem akarok egy újabb Kathrine lenni, de - sóhajtott egy nagyot.- ember vagyok és érzek. Nem tehetek róla. Küzdöttem ellene, bűntudatom volt miatta. Igazad volt, – Damon eközben feszülten figyelte arcvonásait – nem álltam még készen. Azért hoztalak ide, hogy …. – de nem tudta befejezni a mondatot, mert a férfi megtette helyette.- Készen állj.- tekintete még mindig komoly volt.
• Igen, pontosan. - kínjában nem tudott hova nézni, így inkább lesütötte szemeit és a földet kémlelte.
• Most rajtad a sor, hogy kimondd. Én már egyszer megtettem.- felhajtotta fejét az állánál fogva.
• Damon, én – torkában dobogott a szíve - szerelmes vagyok – mielőtt az utolsó szót kiejtette, megfogta a másik mindkét kezét – beléd.
• Ugye nem is volt olyan nehéz? Nem haraptam le a fejed.- mosolygott bele a másik tündöklő szemeibe.
• Az előéletedet tekintve....- mosolygott vissza rá, mielőtt egy könnyed mozdulattal lábujjhegyre állt és megcsókolta. Végre.

Szenvedélytől átitatott csókban lettek egymáséi. Megszűnt körülöttük az egész világegyetem. Csak Ők léteztek és a beteljesülni látszó szerelmük. Elena titkon várta ezt, ebben a pillanatban bármire képes lett volna. Sosem élt még ennyire. Annyi szenvedés után, mindkettőjüknek járt egy kis szelet a boldogságból. Damon mivel vámpír volt, felerősödtek benne az érzelmek. Belül ezer fokon lángolt. Csókjuk nem volt heves, egyáltalán nem, mégis tűz forrónak érezték egymás ajkait. Elena nem gondolta volna, hogy Stefanon kívül, valaha, valaki ilyen intenzív vágyódást fog kiváltani belőle. Vonzódott a vámpírhoz, de ez már sokkal több volt ennél. A már beérett csók tudatosította a lányban, hogy Damon a mindene. Miért is küzdene ez ellen? Már nem volt hova rejtőznie, a Napnál is világosabb felismerés elől. Beleszeretett a volt barátja bátyjába. Miközben a férfi puhán csókolta Elena ajkait, az egy percre sem tudta elengedni a másik, szinte már fájón szorító kezeit. Alig kaptak levegőt, mégsem váltak ki a csókból. Ahogy teltek a percek egyre mohóbban falták egymás ajkait. Mindketten extázisban égtek. Az elmúlt hónapok alatt felgyülemlett érzelmek most napvilágra törtek. A lány csak egy apró szünetre engedte el a másik kezét. Az az egy másodpercnyi különlét is többnek bizonyult a kelleténél. Elena lágy mozdulattal simított végig a férfi arcán, majd beletúrt annak kócos, fekete hajába. A vámpír erős karjaiba zárta a másik kecses alakját és derekánál fogva, úgy vonta magához, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga. Olyanok voltak, mintha egymásba akarnának bújni, ellenben egyikőjüknek muszáj volt kibontakozni a gyönyörből, mert már alig bírták szusszal. Ez a feladat Damonra várt.

• Mióta vágytam erre...- kielégülten súgta a másik fülébe, miközben elhalmozta kipirult arcát édes puszikkal.
• 145 éve? - alig hallható hangon kérdezte tőle, majd két kezébe fogta a vámpír arcát. Áthatóan belemélyesztette tekintetét a másikéba és megszólalt.- Nélküled ne...- nem volt ideje a mondat végére érni, mert a férfi egy gyors csókot lehelt ajkaira.
• Nem lesz olyan, hogy nélkülem. Ezt jól jegyezd meg - majd hozzáérintette homlokát a lányéhoz. - De remélem, ez fordítva is igaz.- megvillantva sármos mosolyát.

Elena gyomra csak úgy liftezett, nem volt képes felfogni, hogy ez megtörtént. Tényleg megtörtént. Damon mindent kiolvasott szemeiből. Azt szerette volna, ha szíve választottja elhiszi, hogy ez igazi. Ők együtt a valóság.

• Most már hidd el...- adott egy puszit a lány orrára, miután füle mögé tűrt annak hosszú hajzuhatagjából egy tincset. Elena még mindig a varázs hatása alatt állt, így csak kábán bámult bele a másik szerelemtől izzó szemeibe.

• Látom még mindig azt hiszed, hogy Csodaországban lubickolsz. Nem csoda, milliónyi nőből ezt hozom ki.- ölelte egyre erősebben. Elena elméjében most már minden kétséget kizáróan tudatosult, hogy Damonnal megtették az első lépést.
• És az a sok nő ennyitől a karjaidba omlik? Vagy még van valami a tarsolyodban? - kimászott az ölelésből és karjait maga előtt összekulcsolta.
• Hogyne.- szét tárta karját, majd mindkét kezét mellkasának magasságába emelte, úgy hogy tenyerei a másik felé mutattak. A lány nem értette, hogy mire akar ezzel célozni, így értetlenül billegette a fejét jobbra-balra. - Azt ne mondd, hogy nem emlékszel.- vigyorgott rá Damon. - Én ugrottam be az öcsikém helyett. Hmmm? - közben szemeivel próbált jelezni Elenának, hogy a teste mellett lógó kezeit emelje fel.
• A táncunk.- ugrott be neki.
• Úgy ám. Zene nélkül nehezebb lesz, de vegyük úgy, hogy ez csak gyakorlás az esküvőnkre.
• Damon!!!- öklével vágott bele a másik bal tenyerébe.
• Nah, csak semmi érintkezés! Ismered a szabályokat.- húzta fel mindkét szemöldökét.- Szabad egy táncra?- kérdezte, még mindig ugyanúgy maga előtt tartva kezeit.

Elena előrébb lépett, majd tenyereit pár centire helyezte a másikétól. Szép lassan kezdték el körbe járni egymást, míg a másik irányban nem folytatták. Nem értek egymáshoz, mégis közelebb voltak mint valaha. Elenának egy szemvillanás alatt deja-vu érzése támadt. Az első táncuk alkalmával is szikrázott körülöttük a levegő, de ez másmilyen volt. Úgy érezte, mintha egy romantikus mesébe csöppent volna. És Elena gyermekkora óta szerette a meséket. 

Andie karácsonyi ajándéka!! (igazi kincs..) :)

3x10. Revenge

1. rész

-Csináld csak, és soha többé nem látod a családodat. Csodálkozom, Klaus. Mint aki ezer éve mindenki előtt jár egy lépéssel, hogy nem készült fel erre?- Stefan bosszútól átitatott szavai hallatán Klausnak rögtön ökölbe szorult mindkét keze, úgy, hogy jobb kezében lévő telefonját össze is roppantotta. Elméjét elködösítette a gyűlölet, undor, de legfőképp az éktelen harag. Az Ős egy habzó szájú veszett kutyának érezte magát. - Tudod mi nem múlik el soha? A bosszú.- Az első számú hybrid agyába bevésődött ez az egy mondat. - Igen? Ez kell neked? Akkor én megmutatom, hogy milyen is az igazi bosszú. A mestertől tanulhatsz. - ordította magában, miközben egy erőteljes mozdulattal hajította el mobilját, mely az aszfalton landolt és az ütés erejétől darabjaira hullott. Klaus eszeveszett őrültként járt fel s alá az elhagyatott parkoló közepén. Hol a földet bámulta, hol tekintetével pásztázta a jármű hátsójának belsejét. Szemeivel akármennyire is bűvölte a kamion rakterét, a családtagjaival megtöltött koporsók csak nem bukkantak fel. Hűlt helyüknek gondolatára újra összeszorította kezeit, úgy, hogy bal kezén kiserkent a vére. Lenézett a kezéből csöpögő vérből keletkezett apró tócsára. Már a vér gondolatától is jobb kedvre derült, nemhogy a látványától. Éktelen nagy, sátáni vigyor jelent meg az arcán. Bal kézfejét a szájához emelte, és lassan, szinte örömmámorban nyalta le róla a vöröses színű, életet adó löttyöt. Megnyugodott, és így már száz százalékig csak az előtte álló feladatra fókuszált. - Kell egy terv.- szedte össze gondolatait. Hirtelen egy halk zajra lett figyelmes, de még mielőtt a hang irányába szegezhette volna tekintetét, valaki már a háta mögött hangosan kiabált neki. Hátrafordult, majd megpillantott egy meglehetősen csinos, barna hajú nőt. - Kezdetnek nem is olyan rossz. - gondolta, majd intett neki.

• Maga! Elnézést, nem tudja, hogy merre van a 32-s Főút? - nagy iramban lépkedett egyre közelebb a férfihoz. Klaus nem várta meg míg az ismeretlen oda ér hozzá, inkább elindult felé. Magára öltötte csábos mosolyát, miközben lassú, kimért léptekkel közelítette meg. A nő nem is sejthette, hogy ez lesz az utolsó beszélgetése.
• Eltévedt, kedvesem? - kérdezte barátságosan. Az arcán elterülő mosoly és a fejében lévő gondolatok nem álltak összehangban egymással. Csak arra tudott gondolni, hogy a másikat perceken belül megszabadítja a szervezetében keringő vértől.
• Igen. Tudna segíteni nekem? - pirult el a hybrid sármjától.
• Hogyne, ez csak természetes. - ahogy elhagyta száját a segítség nyújtásra tett ígérete, már kapott is a másik nyakáért. Az idegennek még megijedni sem volt ideje. Nyakánál fogva emelte fel törékeny testét, mely tehetetlenül lógott a levegőben.
• Kicsi szívem, adok egy jó tanácsot. Legközelebb ne kószálj egyedül a nagy világban. Még valami bajod esik. Várjunk csak - harsányan felnevetett -, neked sajnos már nem lesz legközelebb. A nő próbált értelmes szavakat kipréselni magából, de Klaus szorítása az átlagosnál is erősebbnek bizonyult, így esélye sem volt, hogy segítségért kiabáljon. - Örültem, kedvesem.- ezzel együtt arca átváltozott. Szemei izzó sárgában tündököltek. Kiengedte vámpírfogait, majd egy heves mozdulattal belemélyeszette őket áldozata nyaki ütőerébe. Addig szívta belőle a jóleső nedűt, míg teltség érzés nem fogta el. Mikor végzett, a nő hulláját odébb hajította, minta csak egy elromlott játékszer lett volna. Megtörölgette a vértől vörösre festett száját, egyúttal a nő, földön heverő táskájáért nyúlt. Jó pár percig matatott benne, míg megtalálta azt, amit keresett. - Hah, ezek a női táskák. - mérgelődött. Kezébe vette a mobiltelefont, majd tárcsázni kezdett. Kicsöngött. - Vedd fel, vedd már fel.- üvöltötte maga elé.
• Klaus, végre. Már vártuk a jelentkezésedet.- szólt a készülékbe egy negédes női hang.
• Igen, igen. Jól figyelj! Gyertek Mystic Fallsba! Van egy kis elintézni valónk.- adta ki a parancsot.
• Értettem. Estére ott leszünk.

Klaus meg sem várta a mondat végét, már rá is csapta a telefont. - Nah, ezzel megvolnánk. Átkozni fogod a napot Stefan Salvatore, mikor újat húztál velem.- ördögi kacaj tört fel torkából, melyet egy kilóméteres körzetben is jól lehetett hallani.

***

Este 10 óra magasságában lehetett. Mystic Falls utcáin elvétve lehetett találni egy-két gyalogost. Néha autók hangos brummogása zavarta meg az éjszaka csendjét. Csak a házak ablakain kiszűrődő fények éreztették az emberrel, hogy a város még nem tért nyugovóra. Nem volt ez másképp a Gilbert ház tájékán sem. A nappaliban javában zajlott az élet. Jeremy és Matt a kanapén ülve videójátékoztak. Annyi balul elsült dolog után, kellett nekik a kikapcsolódás, főleg Jeremynek. Még mindig nem tudta túl tenni magát Anna végleges elvesztésén és azon a tényen, hogy Bonnie nem áll szóba vele. Elena ablakából egyáltalán nem látszódtak fények, csak a búskomor sötétség. A lány lelkiállapota is azonosult ezzel. Aki a halvány reménysugarat jelentette neki, lelkileg összetört. Elena nem tudott aludni, csak forgolódott az ágyában. Fel-fel törtek elméjében a tegnap eseményei. És Damon. A férfi mérhetetlen fájdalmat tükröző arcának emlékképe ott lebegett a lány szeme előtt. Vele akart lenni, meg akarta vígasztalni, át akarta ölelni a vámpírt. Nem telhetett el pár perc és azon kapta magát, hogy felül az ágyon. - Elmegyek hozzá, most! - erősítette meg szavakkal az ellenállhatatlan érzést. Felkapcsolta az asztali lámpát, majd ruhásszekrénye felé vette az irányt. Előrángatott belőle egy pár ruhadarabot, azokat az ágyára dobta. Szaporán ráncigálta le magáról szűk toppját és alvásra használt nadrágját, majd magára paszírozta az ágyára kikészített ruhákat. - Így ni, indulhatunk is.- jelezve magának, hogy készen van. Sebesen viharzott le a nappaliba, ahol testvére és volt barátja még mindig a videójáték rejtelmeiben voltak elmerülve. Csak annyit kiáltott Jer-nek, hogy elmegy otthonról. A fiú nem is igazán figyelt oda, köszönésképp oda lökött neki egy halvány „oké”-t. A lány betuszkolta magát kocsijába, beindította, majd rátaposott a gázra és meg sem állt a Salvatore panzióig. Mikor kiszállt járműből, egy perce megtorpant. - Lehet, hogy még sem kellett volna ide jönnöm?- kérdezte megszeppenve magától. Végül az agyában cirkáló félő gondolatokat elhesegette és határozott mozdulatokkal indult meg a rezidencia ajtaja felé. Nem is csöngetett, csak belépett a házba. A nappaliban borús sötétség honolt. Elena azt hitte, hogy nincs otthon senki és már fordult volna vissza, mikor a felső emeletről egy irdatlan nagy puffanás hangjára lett figyelmes. - Stefan visszajött?- még a gondolattól is összerezzent. Erőt vett magán és halk léptekkel felment az eggyel magasabb szintre. Benyitott Stefan szobájába és nem várt látvány fogadta. A szekrény fel volt döntve, a körasztal ketté volt törve, a gyertyák és különböző méretű könyvek le voltak hajigálva a padlóra. - Mi a franc? - kérdezte meglepődve. Beljebb lépett a szobában, mikor a háta mögül egy férfi hang halkan szegezte neki a kérdést.

• Miért jöttél? Baj van? - Damon a még épen maradt asztal mellett ült, kezében egy whisky-s üveggel, melyből nem sok ital hiányzott. Elena ezt egyből észre is vette, és átsuhant az agyán az a két opció, miszerint a vámpírnak ez már a második üvegje és akkor kő kövön nem marad, vagy ez az első és akkor még idejében érkezett.
• Nem igazán. De ahogy látom nálad baj van. - a gyomra is összeszorult, hogy ilyen megtört állapotban kellett látnia örökös megmentőjét.
• Elena, nem kellenek ide a Bambi szemek. Az este folyamán ez az első, de nem az utolsó.- felmutatta a kezében levő üveget, egyúttal rákacsintott a lányra.
• Akkor örömmel látom, hogy még nem vagy alkoholos befolyásoltság alatt.- húzódott mosolyra a szája, mert önkéntelenül, még az ilyen időkben is a férfi látványa ezt váltotta ki belőle. - Elmesélnéd, hogy mi történt itt? - vonta kérdőre.
• Találgathatsz. De tudod mit? Segítek két szóval. Rakd össze őket! Stefan és Klaus. Dereng? - egy fokkal emelt hangfekvésén, miközben kiérződött belőle különböző érzelmeinek kombinációja.
• Azt hittem, ezt már tegnap megbeszéltük. Most miért kellett megint összezúzni Stefan holmijait?
• Mert ehhez volt kedvem.- vágott egy kedvtelen fintort, miközben feltápászkodott a székről és már Elena előtt is termett.
• Tudom mit érzel. Én is ugyanezen megyek keresztül.- majd óvatosan kezeibe zárta a vámpír arcát. Bőrének tapintása selymes volt. Mint mindig, most is a férfi közelsége bódító hatással volt rá.
• Érzelmek, mi? Nézd meg hova jutottunk velük.- lefejtette magáról a másik kezeit, majd odébb lépett és egyenest az ágyat célozta meg. Leült a szélére, még mindig az alkohollal teli üveget szorítva. Úgy fogta, mintha csak tőle várná a segítséget.
• Ezt nem gondolhatod komolyan. Annyi mindenen mentünk keresztül és az érzések miatt vagy itt velem. Ne mondd nekem, hogy ez rossz. - hisztérikusnak hatottak szavai és ezt a vámpír sem hagyhatta figyelmen kívül, főleg azért nem, mert jelen esetben ez a pár mondat jelenette neki a kiutat a gödörből.
• Már nem tudom, hogy mi a jó és helyes. De legfőképp arról nincs fogalmam, hogy ha tudnám is, hogy mi a helyes, akkor annak megfelelően cselekednék-e.
• Damon, én nem erre akartam kilyukadni. - elszomorodva sütötte le szemeit.
• Igen, tudom. De még is, mit csináljak? Mit vársz tőlem, Elena? Ha még te sem tudod, hogy mihez kéne kezdened ezzel az egész helyzettel. Soha nem beszéltünk nyíltan róla és szerintem nem is mersz szembesülni a valósággal. Nem állsz rá készen.

Elenát villámcsapásként érte a másik igaz szavai. Tisztában volt mindennel, de még magának sem merte bevallani. Nem engedhette szabadjára ezt az érzést.

• Nem tehetem. Nem engedhetek neki.- nyögte ki végül.
• Akkor még is miért vagy itt? Várj, megválaszolom. Mert már engedtél neki. Azt mondtad, hogy nem erre akartál kilyukadni. Akkor még is mire? Gyerünk! Halljuk!

A másikat az előtte ülő férfi szempárja fogva tartotta, melyből nem szabadult. A torkát egyszerűen nem bírta elhagyni egyetlen értelmes szó sem. Damon csak várt és várt a válaszra, de hiába. - Szóval, ez mind? Látod, erről beszéltem. - belekortyolt az üvegbe, majd letette a padlóra. - Elena, szerintem most menj el.- nézett rá csalódottságot árasztó arccal. A lány nagyot nyelt és elindult az ágy felé, majd megállt a másik előtt, aki felnézett rá. Megannyi kimondatlan gondolat telepedett le közéjük. Nem tudtak mást csinálni, minthogy szakadatlanul fürkészték egymás szemeit, hátha azokban találják meg a kérdéseikre a választ. Végül egyikőjüknek, előre vagy hátra, lépnie kellett.

• Nem megyek sehova. Azért jöttem, hogy veled legyek. Hogy együtt legyünk.- simított végig a férfi arcán.
• Ne csináld ezt, kérlek.- fogta meg a lány kezét, mely még mindig az arcát cirógatta.
• Mit? - kérdezte értetlenséget szimulálva.
• Ezt. Hagyd abba, mert megőrjítesz. - szinte már könyörögve kérlelte a másikat.

Elena engedett a kérésnek, elvette kezét a férfi arcáról. Azt is tudta, hogy ez nem csak a testi kontaktusnak szólt. Ránézett az ágyra, majd Damon mellett elhelyezkedett rajta.

• Mit csináljunk, ha Klaus felbukkant és a véredet akarja? Ez nem mehet örök életedig.

Mindketten elmosolyodtak az „örök élet” hallatán. Elena nem válaszolt a kérdésre, inkább megfogta a férfi bal vállát és lehúzta az ágyra. Ő is ugyanígy tett, pár másodperc múlva már mindketten egymás mellett feküdtek és bámulták a szoba mennyezetét. Elena átnyúlt a férfi kezéért és ujjait szorosan összekulcsolta az Övével, majd Damon adott a másik kézfejére egy leheletnyi csókot. Nem néztek egymásra, de nem is kellett, testük közelsége mindent elárult. Lehet, hogy azokat az érzéseket, melyekről beszélniük kellett volna, még mindig magukban tartották, de ezek a mozdulatok jobban tükrözték vágyaikat, mint bármilyen kimondott szó. Ám mi történik akkor, ha már ezek sem bizonyulnak elégnek? Damonban felvetődött ez a kérdés, így muszáj volt beszélnie róla.

• A borzasztó az, hogy én sem állok rá készen.
• Mire? - nézett fel Elena és hangjából most már a tényleges értetlenség hallatszódott.
• Hogy szembesüljek a valósággal. Tudom, hogy mit akarok, illetve, hogy kit akarok. És ha nem kellek neki? Eleget futottam egy veszett ügyért. 145 év hosszú idő.

Elena szívét átjárta a melegség. Nem csak kedvelte ezt a férfit, azért amilyen volt, hanem szerette is. Igen, szerette.

• Gyere.- felpattant, majd egyből rángatta maga után Damont.
• Hova? Csak nem akarsz megerőszakolni a nappali kellős közepén? Mert ha igen, azt itt is megteheted.- kuncogott kajánul - Ráadásul itt kényelmesebb is. - tetőzte, a már amúgy is kéjes beszólást.
• De, pontosan erre vágyom. - Elenán volt a sor a visszavágóra.
• Most komolyan, hova akarsz menni éjnek évadján?
• Sétálni. - szemében volt valami megmagyarázhatatlan csillogás.

Folytatása következik....és igen, a nagy Delena fanok a következő részt jobban fogják élvezni :)