Team BadAss következő rész SPOILEREK

- Egy közkedvelt szereplő visszatér.
- Családi ünnepség is lesz.
- Ric új ajándékkal kedveskedik.
- Flashback (visszatekintés) is lesz.
- Esther varázsereje határtalan.

Team BadAss PROMO

Halihó!
Megérkezett a Team BadAss Promoja! Drága Nirvi már napok óta dolgozik vele! Szerintem tökéletes lett!
A Memories promoja felett megtaláljátok!
Puszi mindenkinek!

Üdv : Sleepy

BadAss Baby Bobby!!!!

Új Rögshot - Team BadAss III. fejezet

Ezt az írást Nirvivel szeretnénk Esutának és Phineasnak ajánlani! Sok szeretettel nektek lányok!! Reméljük ez is tetszeni fog!
Team BADASS!!!!!!!!! :D:D
IMÁÁÁDAT VAN! :D

Team BadAss VS The Lost Boy avagy Az elveszett fiú

-Áh, Damon! - szólt Esther kedvesen az éppen nappaliba érkező férfinak. - Hogy van Elena? Tisztul már? - kérdezte. A vámpír egy apró fejcsóválás után ült le a boszorkány mellé a kanapéra és feszülten túrt bele éjfekete hajába.
- Hát nem is tudom. - kezdte nehezen. - A drog már kitisztult belőle, és nem is igazán vágyakozik utána, de tudod, hogy van ez.. - rántotta meg vállát és egy csalódott mosoly jelent meg az arcán. -.. leszoksz valamiről és rászoksz másra.. - Most is függő, csak már nem DROG függő.. - tárta szét karjait. - .. szóval... félsiker? - kérdezte mosolyogva. Esther érdeklődve nézett a másikra és közelebb húzódott a másikhoz.
- Újra függő lett? De milyen?
- Gossip Girl... - mondta Damon fejét rázva és nevetve. - Egész nap csak ül az ágyunkban és bámulja a laptopját. Már egy egész évaddal végzett. - kicsit mintha dühös lenne a férfi emiatt úgy mondta a szavakat. - Alig törődik bármi mással..
- Például Veled? - mosolygott Esther a vámpírra.
- Igen... -vallotta be halkan a férfi. - Mostmár annyit sem mond, hogy "törődök veled" .. - mutatta kezeivel is a macskakörmöket és csalódottan lehajtotta a fejét. 
- Pedig biztos így van, és nagyon hálás is a segítségért, csak ez egy ilyen időszak, majd túl lesz rajta. - vígasztalta az ősboszorkány fogadott fiát. - Minden rendben lesz, hidd el! - simogatta meg a férfi vállát.
- Remélem.. - bólogatott kedvesen Damon. -Nincs is baj ezzel a sorozattal, de ezek a kitörései..
- Kitörései? Ezt hogy érted? - kérdezett rá Esther.
- Naponta többször is elkezdi angolul azt skándálni, hogy 'szék, szék, szék'... - nevetett kínjában Damon. - Néha boldogan mosolyogva, máskor meg sírva zokogja, hogy 'szék,szék' . Fogalmam sincs, hogy mit jelent.. gondolom, a sorzathoz van köze... mármint.. remélem. - húzta fel szemöldökét a férfi.
- Szerintem, - szólt közbe Ric a nappaliba érve, az arcán egy széles vigyorral. - Örülnöd kéne, hogy a "széknek" szurkol.
- Ezt meg hogy érted? - kérdezett vissza Damon a homlokát ráncolva. - Várjunk csak, és honnan tudod egyáltalán, hogy mi az a "szék"???? Ric, ugye nem...?
- Hogy nem nézem-e? Már nem. Az ötötdik évad kicsapta nálam a biztosítékot. - vonta meg a vállát, mintha teljesen normális lenne egy felnőtt férfitől, vámpírtól(!), hogy egy ilyen sorozatot néz. Vagy hogy tudja, mi az a "szék".
- Szóval, halljuk, mi az a szék?
- Chuck és Blair neve összeolvasva... tudod... mint itt a Delena vagy a Stelena... - megrázta a fejét. - Bár néha túlzásba esnek.. például múltkor is volt az a halálos fenyegetés...
- Hé, srácok, nem tudjátok hol van Nik? - szakította félbe a töritanár izgalmas történetét a rajongói táborokról. Hát igen, Ric le se tagadhatná, hogy töritanár...
- Utoljára mikor láttam épp az ereit vágta fel.
- Miiiii???? - kérdezték a többiek döbbenten Rictől.
- És te nem csináltál semmit?!
- Hogy feltételezheted rólam, hogy nem?! - fakadt ki sértődötten a vadász. - Mondtam neki, hogy könnyebb lenne, ha levágná az egész karját.. akkor tuti elvérzik. - egy hatalmas, csattanós pofon érte az arcán Esther jóvoltából a férfit, amit egy síri csend és hullaszag fogadott. - Mi van?
- Hogy mondhattál ilyet az ÉN fiamnak???
- Hiszen hibrid! Nem tudja megölni magát.
- Az igaz, de a francnak van kedve ilyen robotkezet varázsolni neki, mint amilyen Anakin Skywalkernek van.. - magyarázta dühösen Esther.
- Ja, az tényleg gáz.. - szólalt meg Damon is.
- És most hol van? - kérdezte a boszorkány. 
- Nem tudom.. - válaszolta halkan Ric és kicsit szégyelve magát hajtotta le a fejét. - Nem mondott semmit sem, csak, hogy a temetőbe megy.. - mondta egyszerűen. - .. de azt , hogy most hol van, arról nem beszélt. - rántotta meg vállát.
- Akkor irány a temető. - szólt ijedten Rebekah.
- Temető? - kérdezte értetlenül Ric. - De miért pont oda megyünk?
- Mert, azt mondta, hogy oda megy? - tette fel a nyílvanvaló kérdésnek tűnő választ az ősi vámpírlány. Ric nem szólt semmit sem csak összehúzta szemöldökeit és úgy meredt magaelé.
- Jajj essen már le!!!!! - szólt rá hangosan Damon és combjaira ütve állt fel a kanapéról. - Két perc és indulhatunk, csak felmegyek Elenáért.
- Muszáj? - kérdezte unottan Bex a vámpírtól. - Annyira belemerült ebbe a 'szék'-be, hogy szerintem, simán hagyhatnád is itthon.
- Pont ezért akarom elhozni. - vágta rá rögtön Damon. - Mellékesen jót fog neki tenni, ha meglátogathatja a családját.
- A HALOTT családját. - helyesbített Rebekah egy gonosz mosoly kíséretében.
- Ez nem volt szép, kislányom! - szólt rá mérgesen lányára Esther. - Öt fekvőtámasz, MOST! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
- A TEMETŐ! - kiáltott fel hirtelen Ric óriási mosollyal az arcán. - Ott lesz Klaus! - vigyorgott még mindig. - Hozom a pólókat, meg a wokie tokiet!!! - futott volna a szobájába, de gyorsan visszafordult és egy csábos mosoly kíséretében egy lágy csókot lehelt Esther arcára.
- Hazahozom Nikket. - mondta halkan.
A máskor mindig oly összeszedett és szigorú boszorkány arcán most halvány pír jelent meg. Nem mondott semmit, csak lassan előrebiccentette a fejét, míg Ric felrohant az emeletre az említett tárgyakért. Mikor visszaért, Damon és Rebekah kezébe is belenyomta a pólót és a wokie tokie-t.
- Úgy emlékszem az enyémet már egyszer összetörtem. - emelte szemmagasságba a rózsaszín szőrmókot.
- Igen, az Klausé. Szerintem nem fog megharagudni, ha kölcsönveszed.
- Szerintem ezért sem fog megharagudni. - azzal a földre ejtette a macit és rátaposott. - Ennyit Klaus szerencséjéről is. - A biztonság kedvéért többször is megismételte a mozdulatot.
- Damon, elég lesz! Kilyukasztod a padlót! - kiabált rá a szőke vámpír, mert a férfi kezdett túlzásba esni a taposó mozdulattal. 
- Ja, hupsz. Bocs. Ismerek egy jó parkettázót, majd helyrehozza. 
- Miért teszed tönkre az ajándékaimat? - kérdezte szomorúan Ric. - Pedig engem a jószándék vezérel.
- Ric, nem fogok egycsapásra megsüketülni, ezt megígérem. És nem várhatod el, hogy egy rózsaszín giccsparádéval mászkáljak, mint valami rossz buzi. Én Damon Salvatore vagyok. A legszexisebb szörnyeteg, akit csak ismersz!
- Ezzel nem tudok vitatkozni. - mondta Ric, de már vigyorogva. - Ezek szerint megnézted a youtube videómat.
- Viccelsz? - kérdezi mosolyogva Damon és elővéve iPhoneját mutat rá a képernyőre. - Minden nap háromszor ki is posztolom twitteren. - büszkélkedett el Ricnek, aminek a töritanár láthatóan nagyon is örült.
- Szóval tetszik? - kérdezte csillogó szemekkel.
- A hangot letiltattam, de a képsorozatok amiket alá bevágtál.. - kapott mellkasához és büszkén kihúzta magát. - .. mit is mondhatnék...szexi vagyok.- vigyorgott.
- Az én szexim. - lépett le a lépcsőn Elena és egyenesen Damonhoz lépve, egy apró csókot lehelt az arcára hátulról. A férfi meglepődötten nézett magamögé és látta meg a nyakába kapaszkodó, szorosan hozzásimuló hasonmást. Óvatosan, boldogságtól sugározva fordult meg a fiú és vonta karjait a lány dereka köré.
- Hát ez meg? - kérdezte széles, talán a legszélesebb vigyorral az arcán. 
- Hát ez.. - kezdte játékosan a lány. -.. ez az igazság. - és mégegy puszit kapott a vámpír de ezuttal az ajkaira. Az idilli pillanatot egy hangos, szinte trombitaszónak tűnő orrfújás zavarta meg. Mindenki a hang felé kapta a fejét és valaki csalódottan, de Damon például mérgesen tekintett a vadászra.
- Ez olyan megható. - szipogta Ric, és Bex közelebb lépve a vámpírhoz simogatta meg a vállát.
- Szóval... - nyújtotta meg Damon a szót. - .. térjünk csak vissza. Mi ez a pálfordulat? kérdezte ismét Elenát.
- Te rosszfiú vagy. - magyarázta a lány. - De a rosszfiúk általában nyernek. - vigyorgott .
-Óh igen? - kérdezte csibész mosolyával a férfi. - És miért?
- Mert ha Ők szeretnek, akkor az igazi. - válaszolta halkan a lány.Az egész pillanat olyan romantikus és szenvedélyes volt. Elena végre kinyitotta a szemét, elhúzta a függönyt, lepakolt a polcról, felkapcsolta a villanyt, tehát végre, tisztán látott és minderre Damon szerelme ébresztette rá. Vagy...? - Tudod mert a Gossip Girlben is, Chuck a rosszfiú, de közben annnnyira cukiiii. Annyira szereti Blair, csak nem meri kimondani. - kezdte a hasonmás hadarni a sztorit. Damon kissé csalódottan és a témát már unottan vette el kezeit a lány derekáról és fordult a többiek felé amíg szerelme be nem fejezi a GG-ről való áradozását.
- Szóval a Gossip Girl ébresztett rá arra, hogy ami köztünk van az igazi? - a lány ragyogó szemmel bólintott. - Nagyszerű! Jövőhéten meg Blair összejön valami más sráccal és rájössz, hogy hülyeséget mondtál?!
- Ami azt illeti... - kotyogott közbe Ric, a zsebkendőt továbbra is szorosan a kezei közt szorongatva. - Blair összejön Dannel...
- Köszönjük a helyzetjelentést. A legkevésbé sem érdekelt. - vetette oda Damon, de Elena szemei kikerekedtek a döbbenettől, az arca pedig eltorzult a rá kiülő fájdalomtól.
- Dannel? Neeeeeeee!! Nem teheti ezt! Chuck az ő igaz szerelme neeeeem!
- Ezért hagytam én abba.
- Oké, ezt nem hallgatom tovább. - dörmögte Damon. - Mi Bex-szel leléptünk megkeresni Klaust. Ha meguntátok a sorozatmegbeszélést, gyertek utánunk. - és már el is indultak, mikor Ric utánakiáltott. A vámpír idegesen fordult hátra, mire a töritanár közelebb lépett hozzá.
- Erre szükséged lesz... - azzal a kezébe nyomott valamit. Damon összevont szemöldökkel nézett először a kezében tartott dologra, majd Ricre. 
- Egy füvescigi?
- Tudod... Klausnak... hogy lenyugodjon.
- Gyerünk már, Damon! - sürgette Rebekah. - Ha sokáig húzzátok még az időt, anyunak francos robotkezet kell Klausra varázsolnia.
- Jól van már! - Ric kedvesen hátbaveregette a barátját. 
- Szeretném ha tudnád... büszke vagyok rád.
- Mi van? Ric nem háborúba megyek, csak Klaust hozzuk vissza.
- Tudom. Csak el kellett mondanom. Tudod... törődöm veled. - kacsintott rá legjobb barátjára. Utána gyorsan összeállt a csapat megmaradt három tagja és egy csatakiáltás után Damon és Rebekah elhagyták a házat. A férfi szinte egyből a szájába vette új szerzeményét és meggyújtotta.
- Hé, az Niké!! - fakadt ki a lány.
- Nik így járt. Úgyis az agyára ment az az ostoba sárkány...
- Bobby nem volt ostoba! Ha még élne te már halott lennél! - mutatott rá dühösen Rebekah a számára igaznak hitt valóságra.
- És amúgy mi a terv? - kérdezte a lány.
-Jajj ne, már Te is kezded? - forgatta Damon a szemeit és közben szívott egyet. - Miért kell mindent megtervezni? - csóválta a fejét kissé már szédülten és mosolyogva.
- Azért kérdem mert Nik egy hibrid. - szögezte le a nyílvánvalót Bex. - Én egy ősi vámpír vagyok, Te meg egy mezei. - szúrt oda a másiknak, de a férfi észre sem vette a csípős megjegyzést annyira kezdett beállni az érezhetően nem orvosi fűként tartott anyagtól. - Szóval, ketten kevesek vagyunk ahhoz, hogy erőszakkal vegyük rá arra, hogy hazajöjjön. - kezdett aggódni a lány.
- Ketten??! - kérdezte Damon homályos tekintettel. - Szerintem vagyunk vagy szááááázan. - nyújtotta meg a szót halkan és értetlen vigyorral az arcán. - Te, én és mi, meg ők... whaaa.. - ájult el a látványtól melyet elméje varázsolt szemei elé.
- Mi? Te hallucinálsz? - nézett furcsán a lány. - A fűtől nem lehet.. - magyarázta majd egy mély sóhaj után megszólalt. - Kérlek mond azt, hogy ez nem a Nik-féle cigi.. - bizakodott a lány, de szinte reménytelenül.
- Éééén...nem tom, de ha Klaust nem is a sárkány már megvan. - mutatott jobbra kinyújtott kezekkel kicsit meginogva a férfi. Rebekah a mutatott irány felé pillantott de egy buszmegállón kívül semmi más érdekeset nem látott arra. Bobbyt meg végképp nem.
- Mi ez a Nik - féle..? - mutatott a levegőbe, mert a szavak már nem jutotak az eszébe így ehhez a módszerhez folyamodott , hogy megértesse magát.
- Basszus, Damon, jobbkor nem is állhattál volna be... - zsörtölődött Rebekah. - Ric mondta, hogy ez a cucc Klausé!
- De nekem adta. - vigyorgott mostmár önfeledten a vámpír. - És remekül érzem magam. 
- Örülök. - felelte a lány, de a hangjából csöppet sem lehetett érezni, hogy boldog lenne-e a másik miatt. - Ó, a francba is! - előkapta a plüssmackót és használatba vette a benne lévő wokie tokie-t. - Ric! Gyertek már! Damon elszívta a Niknek szánt cigit!
- Nem hallottam azt, hogy vétel, vétel.
- Mi van?
- Ha befejezted, mondd azt, hogy vétel. Vétel.
- Ez hülyeség... vétel.
- Szóval Damon kiütötte magát? Vétel. - Rebekah a kérdéses személy felé pillantott.
- Igen. Épp balerinának képzeli magát. Izé.. vétel. - egy perc se telt el, de szinte azonnal felhangzott a töritanár nevetése a lány háta mögül. - Mit csinálsz? - kérdezte, mikor meglátta Ric kezében a telefont, amely gyanúsan Damon irányába nézett.
- Viccelsz? Ezt meg kell örökíteni. Ezt még felhasználom ellene. - majd gonosz röhögésben tört ki. - Menj egy kicsit hátrébb, kitakarod Miss Balerina 2012-t. Hé, Damon! Integess a kamerának! - a férfi hirtelen lefagyott, mintha az esze akkor érte volna utol. Összezavarodva nézett hol Ricre, hol Rebekah-ra és az arcukon lévő 250 Wattos vigyortól csak még rosszabb lett a helyzet. Aztán meglátta Ric kezében a telefont, amely még mindig őt vette.
- Te tetted! - suttogta magaelé Damon.
- Mi van? - kérdezte szinte egyszerre Ric és Bex.
- Te tetted! - ismételte meg mégegyszer a vámpír , de arca egyre dühösebbé vált. - Mondd ki!!!!! - üvöltött Ric felé. 
- Mi van , haver? - kérdezte a töritanár elhűlve, telefonját még mindig a másik felé tartva. - Mi bajod van?
- Damon jól vagy? - kezdett mostmár Rebekah is egy kicsit aggódni.
- Te nem látod? - fordult az ideges vámpír Bex felé. - Hiszen Ő tette, nézd!!! - mutatott Ricre.
- Mit tettem? - kérdezte Ric és körbenézett magán.
- Hogy tehetted? - üvöltözött tovább Damon. - Hiszen mindenki szerette! És Te csak... - mutogatott erősen és dühösen.
- Ő csak mi? - várta a mondat végét Bex.
- Na ez az. - helyeselt Alaric. - Én csak mi?
- Megölted! - válaszolta Damon. - Ott a nyaka a kezedben. - jelentek meg könnycseppek a férfi szemeiben és suttogva folytatta. - Bobby... - mondta ki a sárkány nevét és zokogva esett térdre. Ric elhűlve figyelte barátja viselkedését, majd az állítólagos 'sárkánynyaknak' hitt telefonjára tekintett.
- Apám..... ezt a cuccot nekem is ki kell próbálnom. - jegyezte meg halkan amire Bex csak szemeit forgatva nyúlt le a földön sírástól remegő Damonért.
- Mi lenne, ha inkább a bátyámat mennénk megkeresni?
- Én nem megyek vele sehová!! - ordította Damon. - Hiszen épp most ölte meg Bobby-t!!! - a könnyek záporként kezdtek hullani a szeméből, a férfi pedig teljesen összeroskadt. 
- Damon? - hallották meg Elena hangját a közelből. - Damon, mi történt? - sietett oda a sárban ücsörgő férfihoz. - Mi van vele? - kérdezte a többiektől.
- Be van állva. És azt hiszi Ric megölte Bobby-t. - magyarázta unottan Rebekah.
- Már megint. - sóhajtott fel a másik. - Miért mindig én ölöm meg azt a sárkányt?
- Shh.. semmi baj. - csitítgatta Damont. - Nyugodj meg.
- Olyan fiatal volt még.. Alig kétszáz éves.. Előtte állt még az egész élet.
- Most viszont együtt lehet a testvérével. Bobby 1-gyel, akit szintén Ric ölt meg. Mostmár boldogok. - Ric valamit nagyon ügyködött a telefonján, mire Elena dühösen rászólt. - Be ne merj rakni valami csöpögős számot!
- Én csak jót akarok... 
- Azt mondtam meg ne próbáld!
- Tudod, Esther sokkal hatásosabb erre a szerepre... - vágott vissza Ric, de abbahagyta a sírós zene keresését és lehorgasztott fejjel ácsorgott tovább.
- Mehetnénk végre?! - nemsokára végre sikerült újra összeszednie magát Damonnak és végre többé-kevésbé akadálytalanul sikerült megtenni a további utat a temetőig. Klaus nevét kezdték kiabálni, hátha a férfi egyszerűen odamegy hozzájuk, vagy valami hasonló. Aztán hamarosan meg is találták. Stefannal ücsörgött az egyik sírkövön és halkan zokogott. A nyálas, idegesítő hangú fiú meglepődve nézett fel.
- Hát ti mit csináltok?
- Mi az, hogy mit csinálunk? - kérdezte Rebekah dühösen. - TE mit csinálsz itt a bátyámmal?! Nik! - Klaus erre felkapta a fejét és úgy nézett körbe, mintha azt se tudná, hol lenne. Amikor észrevette, hogy Stefan oltalmazó karjai közt van, olyan gyorsan pattant fel, mintha alágyújtottak volna. 
- Mi a franc?!
-Nyugodj meg Klau, minden rendben van. Én vagyok az, Stefan. - mondta mosolyogva és Ő is felállt a sírkőről.
- Lemaradt az 'S' öcsém. - szólalt meg cinikusan de még mindig kicsit a sírástól remegő hangon Damon.
- Nem.- válaszolt röviden Stefan. - Régen nem volt 'S' és nem volt semmi BadAss. - álmodozott a vámpír, mint aki a régi szép idők képei között úszkált. - Csak Klau és Stefi, együtt egy csapatban. - vett egy mély levegőt, máskor szerelmes sóhajnak hívnám, de most talán ez a szó túl abszurd lenne ide.
- Klau és Stefi???!! - kérdezte hisztérikusan magas hangon Nik. - Klau és Stefi???!!! - ismételte meg, mert nem igazán akart hinni a fülének, miközben Stefan csak mosolyogva bólogatott.
- Áhh, Elena. - szólt a fiatalabb Salvatore a lányhoz. - Látom, Te is itt vagy.
- Igen, ezt jól látod. - jegyezte meg csípősen a lány amire Bex halkan felnevetett.A két lány nem igazán csípte egymást, de most mint a szövetségesek úgy néztek össze és nevették el magukat. Talán ebből, a későbbiekben még barátság is lehet.
- És még élsz! - folytatta a megállapítást Stefan.
- Klau és Stefi??!!! - hangzott fel újra a hihetetlennek tűnő kérdés a háttéről. Klaus a fejét fogva, fel-alá járkálva ismételgette ezt a mondatot.
- Igen, élek. Ezt is jól látod. - válaszolt ismét a hasonmás.
- Szóval nem hagyod meghalni Őt, igaz? - szegezte bátyához a kérdést a férfi. - Még akkor sem, ha azt akarja... - csóválta a fejét.
- Klau és Stefi?!?!?!?!?!?! - a hibrid dühösen megragadta Stefant a pólójánál fogva és az egyik sírkőhöz vágta. - Mi az ördögöt jelentsen ez?
- Szerinted mégis mit jelent Klaukám? - kérdezte kedvesen mosolyogva a másik, majd csibészesen kacsintott egyet. Klaus újból eltávolodott a vámpír közeléből, mintha leprás lenne, vagy bármilyen más nyavalyája, ami érintéssel kerül át más testére. 
- Azt hiszed, hogy mi...? - nem tudta befejezni, mert a gyomra mér képtelen volt többet befogadni, úgyhogy kiadott magából mindent. 
- Fúj, Nik! - mondta undorodva Rebekah.
- Elismerésem, "Stefi"... nem kevés bátorság kellett hozzá, hogy ország- világ előtt bevalld, hogy mit érzel "Klau" iránt. - mondta Damon keresztbe vont karral.
- Ötőtökön kívül senki nem tudja. - vágta rá szégyenlősen a vámpír, mire Ric megszólalt.
- Hát, mostmár mindenki tudni fogja, mert közzétettem Twitteren. - hüledezve nézett a telefonja képernyőjére. - Azanyja... Klau and Stefi EPIC love máris világtrend... És Damon, a te videód is toplistás már. - fejezte be vigyorogva a töritanár.
- Milyen videóm? - csodálkozott az idősebb Salvatore.
- Hát a Miss Balerina 2012... Amire azt hitted, hogy Bobby feje...
- Miss Bale...micsoda??? 
- Bobby feje? - kapta fel a sajátját Klaus. - Mi van Bobby fejével?
- Kezdődik... - forgatta a szemeit Rebekah. - Nik, Damon is szívott a cuccból és látta Bobby testvérét... Bobby-t.. 
- És Ric megölte!! - mutatott rá vádlón Damon.
- Vagyis Bobby meghalt? Megint? - szörnyült el a hibrid.
- Sajnálom, bátyus.
- Apropo.. - szólt közbe Elena. - Klaus, hol van a jobb karod? – kérdezte a lány elhűlve, mire mindenki odanézett. A hibrid ,jobb karját Ric tanácsára eltávolította.
- Oh basszus, tényleg.. - nézett Nik a karja helyére. - Kicsit kibuktam... - kezdte el mesélni mosolyogva és közben még meglévő kezével mutogatta el, hogy nyisszantotta le saját karját.
- Jesszus tesó, ez nagyon fájhat.. - szólalt meg Damon, aki kissé undorodva nézte a megmaradt csonkot.
- Szerintem jól áll. - mosolygott Stefan csábosan Klausra, aki szinte öklendezni kezdett a másik látványától.
- "Egy napon, mikor Micimackóna semmi dolga nem akadt,eszébe jutott, hogy tenni kéne valami nagyon fontosat.Elment tehát.. " - hallották meg a többiek hátulról Ric énekét.
- RIC! - szólt rá ingerülten Damon.
- Mi van??? - értetlenkedett a vadász. - Olyan feszült volt a helyzet.. - mutatott körbe. - Füstölő meg nincs nálam.. - magyarázta.
- Tényleg elkéne nektek valami feszültségoldó. - szólalt meg halkan Stefan.
- Mi azt sexnek hívjuk. - válaszolta kurtán a bátya és Elenára kacsintott majd büszkén, hogy 'mostmár enyém a lány' vigyorával nézett öccsére.
- Nik, innod kéne, minél előbb és minél többet. - szólt Bex testvéréhez. 
- Igazad van. - bólintott a férfi. - Valami erős, jó minőségű vér kéne, hogy gyorsabban nőjjön vissza a karom.
- Visszanő a karod??!! - csodálkozott Ric
- Persze. - rántotta meg egyszerűen a vállát a hibrid. - A tiéd is ha levágod és utána sokat iszol.
- Coool! - vigyorgott szélesen a töritanár. - Mint a kukacok.. -állapította meg. - Héééj, Héééj... legyen a nevünk: A KUKACOK!!! - vetette fel.
- Ez nem ér. - szólt közbe sértődötten Elena. - Az enyém nem nőne vissza.
- Azért, csillagom, mert te nem vagy vámpír és idézem: soha nem is akarnék az lenni. - mondta Klaus mosolyogva.
- Mi? Honnan tudod, mit mondtam? - a hibrid megvonta a vállát.
- Visszanéztem az elmúlt három évadot. Meg kell mondjam elég unalmas volt a sztori nélkülem.
- De még milyen unalmas.. - vágta rá Stefan egy olyan hangon, amit ő talán szexisnek szánt, de valójában szörnyű volt. Az egész megjelenése egy belőtt részeg hatását keltette. Klaus fintorogva nézett rá.
- Mondd csak, mióta lettél meleg?
- Szerintem... mindig is az volt. - találgatott Damon. 
- Ugyan már Klau... én mindig szerettelek. Te vagy az igazi. 
- Óóó gyerekek... menjetek szobára. - mondta Ric elragadott hangon.
- Már megbocsáss.. de én a lányokat szeretem...
- Valóban, Nik? A lányokat? - lépett közelebb hozzá Stefan. - És hány lánnyal voltál, mióta betetted ide a lábad? - Klaus kinyitotta a száját. És becsukta. Aztán megismételte a mozdulatot. Majd megrázta a fejét.
- Akkor sem vagyok meleg.
- Attól még ami igaz, az igaz. - bólogatott bölcsen Stefan. - Ami köztünk az AZ igazi.
- Ha Bobby nem lenne halott, rád uszítanám. - vicsorogta. Mutatóujját fenyegetően a vámpírra szegezte. - Lehet, hogy te sze... - itt nyelt egyet, nehogy megint elhányja magát. - szerelmes vagy belém... de én nem!!! Nekem olyan voltál, mint a testvérem és kész.
- Hú.. - szakította félbe Ric. - Nem bírom ezt a feszültséget. Nem lehetne valami vidámabbról beszélni? - felragyogott arccal folytatta. - Tudom! mi lenne, ha a tetkónkat terveznénk?
- Nik, még mindig csak egy karod van, szóval nem innál végre? - szólt megint közbe Bex idegesen.
- Ja, de tényleg.. -rázta meg magát a hibrid. - Kell egy ember, kell egy ember.. - ismételgette és közben körülnézett.
- Itt van Elena. - tanácsolta Stefan.
- Hogy mi van?! - akadt ki Damon és a lányt szorosan magához húzva vedte védelmébe. - Felejtsd el!
- Nem fogok inni Elenából. - válaszolt Klaus is Stefánnak.
- De hát miért? Az Ő vére erős, és hát meg is akar halni.
- Szállj már le erről a témáról. - szólt rá öccsére dühösen Damon.
- Nem akarok meghalni. - avatkozott közbe Elena.
- De igen megakarsz. - vitatkozott Stefan.
- De mondom, hogy nem. - vágott vissza a lány. - És már ember sem akarok többé lenni. - folytatta kissé bátortalanul.
- Na mondom én, szellem akar lenni avagy meg akar halni. - magyarázta a fiatalabb Salvatore.
- Stefan kussolj már! - szólt rá Damon, majd Elena felé fordult. - Hogy mit mondtál? - nézett aggódva a lányra.
- Nem akarok többé ember lenni. - suttogta apró mosollyal a szája szélén.
- Akkor mit akarsz? - kérdezte bátortalanul a vámpír.
- Veled lenni. Örökre. - mondta lágyan a férfinak. Damon széles vigyorra húzta a száját, szemei mint a csillagok úgy csillogtak a hasonmásra.
- Ric! - szólt oda barátjának. - Jöhet valami romantikus. - azzal szenvedélyesen megcsókolta Elenát, mire a háttérben Ric Maria Carey: I can't live without you című számát indította el mobilján. A lány lassan vált ki a csókból. 
- De előbb még... - bontakozott ki a férfi karjaiból és sétált oda Nikhez. - Igyál. - nézett kedvesen a hibridre, aki csodálkozva tekintett vissza rá. 
- Miért? - kérdezte a lányt. Nem értette, hogy miért ajánlja fel neki, hiszen a múltba tönkretette az életét és most , itt van és önként segítene neki, hogy újra legyen karja.
- Hisz tudod. - rántotta meg kedvesen a vállát. - Egy család vagyunk. - mosolygot, mire a hibrid is egy kicsit elérzékenyülve vette szájához a másik csuklóját. Damon karjait összefűzve mellkasa előtt büszkén, vigyorogva állt Ric mellett akit könyökével megbökve szólalt meg:
- Az én csajom.
Klaus nagy kortyokban itta a hasonmás vérét. Akkor sem hagyta abba, mikor a lány szívverése egyre ritkább lett.. majd meg nem szűnt végleg és Elena holtan esett össze. Hosszú, döbbent csend fogadta a jelenetet, mialatt a hibrid karja visszanőtt.
- Hupsz. - szólalt meg nagysokára.
- Hupsz? HUPSZ? - kiabált rá dühösen Damon. - Megölted a csajomat és csak annyit mondasz, hogy "hupsz"??
- Hagyd ezt Damon. Hiszen Elena meg akart halni... - mondta Stefan és nyugtatólag bátyja vállára tette a kezét. - Büszke vagyok Rád, Klau. Megcsókolnálak, de úgy érzem, még nem vagy rá kész.
- Befejeznéd? Hánynom kell tőled.
- Ez is egy fajtája az IGAZ szerelemnek.
- Visszatérhetnénk arra a témára, hogy Klaus épp most nyírta ki a barátnőmet?! - amikor Ric jóvoltából felcsendült a Requiem egy álomért című dal, csak tovább fokozta a vámpír mérgét. - Miért kell mindent zenei aláfestéssel fokoznod?!
- De a sorozatban is ezt csinálják...
- Akkor hagyd meg nekik ezt a feladatot. 
- Oké... - mondta lehorgasztott fejjel. - De gyertyát gyújthatok? 
- Nem! Vagyis... na jó, azt lehet. - és a töritanár nyomban meg is gyújtott egyet. 
- Hé, Ric.. van olyan dolog, ami nincs nálad? - kérdezte Rebekah.
- Minden van nálam, ami csak kellhet. - mondta, miközben csukott szemmel ringatta maga előtt a gyertyát. 
- És honnan a francból vetted, hogy kellhet egy gyertya?!
- Hát... kellett, nem?
- Elena... - motyogta Damon, mint aki még mindig nem dolgozta fel, hogy a barátnője meghalt. Volt öt jó perce az életben. Jellemző. - Elena... ELENAAAAAAA! - üvöltött fel és tekintetét az ég felé emelte.
- Haver, szerintem Kínában nem hallották. Bár.. a kínai vámpírok talán... 
- Meghalt.. Ma két... számomra közeli személy is meghalt...
- Ez az Elena milyen jófej. – törte meg a síri csendet percek után Stefan. – Nincs is annál praktikusabb mint egy temetőben mehalni. – vigyorgott őszintén és szélesen.

Újabb Rögshot - Team Badass újabb fejezet

Nimmááá, megint unatkoztunk Nirvivel... és mi lett az eredménye?! Nos majdnem 8 oldal! A TEAM BADASS újabb kalandját ismerhetitek meg. Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de nekünk Nirvivel NAGYON a szívünkhöz nőtt ez a csapat! IMÁDJUK EGYSZERŰEN ŐKET!!! Komolyan mondom, öröm és könnyedség róluk írni!

Szóval az új fejezet: Remélem mindenkinek nagyon fog tetszeni!

Üdv: Nirvi és Sleepy

Team BadAss VS The Drug Addicted avagy A drogfüggő

- Mi van Veled, Tesó? - bökte meg Klaus könyökével a heverőn elterülő Damont. A vámpír látszólag nagyon szomorúnak tűnt. Egész nap nem szólt semmit sem, csak járkálgatott, feküdt, vagy ült és némán nézett ki a fejéből. - Hahó! - szólt újra neki a hibrid kicsit hangosabban. Damon mint aki éppen alvó állapotból kelt fel rázta meg magát és értetlenül tekintett fel a másikra.
- Hogy mi? Mit mondtál? - kérdezte. Klaus halkan elnevette magát majd megismételte a kérdést.
- Mi van veled Damon? Egész nap meg sem szólaltál, csak itt ülsz és bámulsz magadelé. - magyarázta. Damon egy mély sóhaj után épp nyitotta volna ki a száját, hogy nehezen, de megossza a hibriddel baját mikor egy erős és hangos női hang zavarta meg őket.
- Gyerekeeeeek vacsoraaaaaaa!!!! - szólt lentről Esther a többieknek. A csapat tagjai mind egyszerre kapták fejüket a földszint felé. Klaus kezét nyújtva Damonnak segítette föl Őt a heverőről. Húga és Ric társaságábal indultak el az ebédlő felé.
- Mi a mai menü, Anyu? - kérdezte izgatottan Bex miközben kihúzta a széket. Esther egy fehér porcelán levesestállal lépett ki a konyhából és rakta le a kerek ebédlőasztal közepére.
- A kedvenceteket csináltam ma. Bazsalikomos B+ betűtésztával.
- Srácok, srácok! Van számotokra valami meglepetésem! - mondta Ric vihogva és mindenki kezébe egy-egy egyedi készítésű Team Badass feliratú evőkét nyomott.
 - Oké, Ric, a múltkor a medvét még elnéztem, de ez... mi lesz a következő? Egy Team Badass feliratú jégeralsó?
- Hát, ami azt illeti... - kezdte sejtelmesen Ric, mire Damon szemei kikerekedtek.
- Na, nem! - felelte Damon, majd egy laza mozdulattal el is hajította az ajándékot.
- De Damon... mi van, ha leeszed magad? - kérdezte szigorúan a töritanár, a másik azonban csak vállat vont.
- Vállalom a kockázatott.
Mindannyian leültek az asztalhoz és nyomban hozzá is láttak a vacsorának. Damonon kívül mindenki magára kapta a vörös és fekete színben tetszelgő evőkét, úgy ettek. A család vámpír tagjai a vérlevest szürcsölték, míg Esther a saját magának készített ételt ette.
- Szóval, Damon, elárulod végre, hogy mi van veled? - szólalt meg egy idő után Klaus. A másik nagyot sóhajtott, tekintetét a mennyezetre emelte és beszélni kezdett.
- Aggódom Elena miatt. Először nem zavart különösebben, hogy belövi magát, mert végülis még mindig gyerek és mi rosszat tesz ezzel? Élje csak ki magát! - a többiek helyeslőn bólogattak. - De már nincsenek tiszta pillanatai. Állandóan a szobájában van és vagy heroint fecskendez a testébe vagy mariskát szív... a többiről ne is beszéljünk... - a végére lemondóan csóválni kezdte a fejét és nem volt hajlandó tovább beszélni róla. Ezzel szemben a mellett ülő Ric szeme azon nyomban gyanúsan felcsillant.
-Szív.. -ismételte meg Alaric a vámpír szavait és míg a többiek szorgosan szürcsölték az édes nedűt addig Ő abbahagyva a lakomával szigorú tekintettel bámult magaelé. - Csak remélni tudom, hogy... - rakta le a kanalat és ujjaival macskakörmöt formálva folytatta mondanivalóját. -..a "többi" alatt egyéb dohányárukra célzol.. - nézett Damonra. - ... nem pedig.. - megköszörülte torkát mint aki valami fontosat akar közölni. - ... az erősebb nemet jelentősen meghatározó testrészre... - Ric komolyan nézett Damonra, Bex és Esther a döbbenettől nem bírták folytatni az evést míg Klaus a friss vért magaelé kiköpve kezdett el hangosan nevetni. A szemek egyből Klausra szegeződtek aki hol a fejét, hol a hasát fogta a röhögéstől, de olykor még az asztalt is verni kezdte öklével. Damon tekintetét gyorsan vezette vissza a töritanárra és undorodó, szinte szikrákat szóró szemekkel nézett rá.
- Még egy ilyen feltételezés róla és a kedvenc logódat égetem a homlokodba! - szólt fenyegetőleg.
- Tééééényleg! - kapta fel a fejét újból. - Nem lenne király ötlet egy tetkó? Mindenki magára tetoválná a csapatunk nevét.
- Szerintem neked inkább egy rózsaszín medvét kéne tetováltatnod a seggedre.. - dörmögte Damon.
- Megteszem, ha te is. - felelte halálos komolysággal a töritanár, mire mindenkiből kirobbant a nevetés.
- Na, srácok, mi legyen Elenával?
- Mi lenne vele? Elhagyta magát.. úgy kell neki. - vágta rá Rebekah sértődötten.
- Hé! Ő a hibridgyártóm! Nem hagyhatjuk, hogy elhagyja magát! A végén még kretének lennének a hibridek.
- Bátyus, a te hibridjeid így is elég kretének... - mondta Bex és kiitta a maradék vért a tányérból.
- Anya, szólj már rá!
- Ne viselkedjetek már úgy, mint az óvodások. - válaszolta Esther a szemeit forgatva, mire Klaus durcásan mormogott valamit az orra alatt, amiből csak az óvodás szót lehetett kivenni.
- Legalább azt tudnám, hogy miért csinálja ezt magával. - kérdezte Damon, de nem is igazán a többiektől inkább magától.
- Neked nem elég egyértelmű? - kérdzte egyszerűen a szöszi és felállva az asztaltól kezdte összeszedni a tányérokat.
- Neked az? - szólt dühösen Damon a lánynak. Utálta mikor ennyire okoskodik és mikor azt hiszi magáról, hogy Ő mindent tud. Tény, sokszor volt igaza és sokszor látta a következmények okait, de ez még nem indok arra, hogy ezeket ilyen stílusban közölje. Bex épp Esther elől vette el a tányért mikor egy 'unomatémát' sóhajtás kíséretében válaszolt a vámpírnak.
- Te vagy az oka. - mondta ki egyszerűen az indokot mire mindenki felkapta a fejét és a lányra nézett. - Vagyis nem pont Te.. - kezdte el magyarázni a dolgot, mert Damon arcán a bűntudat és a fájdalom vonalait vélte felfedezni. - Nézd.. - váltott a lány lágyabb hangnemre. - ... Elena azért csinálja ezt magával, mert tudja , hogy egy idióta volt. - tette le a mosogatnivalót és lépett közelebb a másikhoz majd egyik kezét Damon vállára rakva folytatta. - Rosszul döntött és most boldogtalan... - szólt kedvesen egy bíztató mosollyal az arcán. - ... na meg a rajongók is kiakadtak, szóval totális fenyegetésben él szegény. Én megértem, hogy droghoz nyúlt.. - simított végig a másik karján, majd egyik vállát megrántva fogta meg a piszkos tányérokat és vitte ki a konyhába.
Mikor Bex visszatért a konyhából Damon mélyen járt gondolatai világában, míg a többiek a témához kapcsolódóan cseverésztek.
- És Te ezt honnan tudod? - kérdezte rögtön Damon a lányt amint megpillantotta a helységben.
- A naplójában olvastam. - válaszolt kurtán Rebekah majd ismét elfoglalta helyét.
- Te elloptad a naplóját????!! - kérdezte széles vigyorral az arcán Nik.
- Nem! - vágta rá rögtön Bex. - Kölcsönkértem. - rántotta meg egyik vállát.
- És Ő simán odaadta.... gondolom... - feltételezte a hibrid. Arca komolyságot próbált tükrözni de csak - csak megjelentek rajta a biztos kétkedés vonalai.
- Nem mondanám, hogy odaadta...- nyújtotta meg hosszan a szavakat. - ... deeeeee... én szóltam neki, hogy elhozom! - mondta olyan hangon, mint aki biztos benne, hogy teljesen fair módjára viselkedett és Ő semmi rosszat sem tett. - Az már nem az én bajom, hogy akkor éppen aludt.. - tette hozzá halkan a lány és félve tekintett fel mérges édesanyjára.
- Ó, te vagy az én hugicám! - ölelte át meghatódva Klaus egyetlen lánytestvérét.
- Volt még valami a naplójában?
- Hát... - elgondolkozva nézett maga elé. - A dílere telefonszáma, néhányszor leírta Stefan nevét szivecskével, de aztán áthúzta, utána a Te neveddel is eljátszotta ugyanezt meg valami Ian Somerhalderrel is... - megvonta a vállát. - Fogalmam sincs ki lehet az...
- Még valami? - sürgette a vámpír.
- Jézusom, ne legyél már ennyire szánalmasan szerelmes abba a hasonmásba! - horkant fel a szőke Ős.
- Megvan! Megvan! Megvan! - suhant oda hozzájuk Ric vámpírsebességgel.
- Micsoda, Ric? Az eszed? Azt nem hiszem el... - csóválta a fejét Damon.
- Kedves tőled, de az én eszem nagyon is a helyén van. - húzta ki magát büszkén a vadász.
- Igen, biztos jó helye van a sok szennyes zoknid és alsógatyád között. - vigyorgott gonoszul a hibrid, de a megjegyzése látszólag nem ért célba.
- Mi lenne, ha meglátogatnád Elenát? Hátha jobb belátásra tér és leszokik a drogokról...
- De ha úgyis odamész, hozhatnál nekem füvet. - kacsintott rá sejtelmesen Klaus.
- És mi lenne, ha jönnétek velem? Elena nem tud velem kettesben beszélni... folyton csak arról karattyol, hogy törődik velem.
- Hogy az a... - Ric elfojtott magában egy káromkodást. A többiek homlokráncolva figyelték a férfit. - Két napja nem locsoltam meg a cserepes virágomat. Kösz, hogy eszembe juttattad, haver.
- Számíthatsz rám, tesó. - mondta Damon és hátba veregette barátját. - Hisz tudod... én tödőröm veled!
- Benne vagyok! - szólt hangosan Klaus. - Irány a Gilbert-ház. - kacsintott a többiekre majd jobb kezét ökölbeszorítva nyújtotta a többiek felé. - Legyen ez a második küldetésünk! - ajánlotta a többieknek, akik felcsillant szemmel vetették oda karjukat a hibridéhez majd egyszerre ordították : TEAM BADAAAAASS! és karjukat egyszerre csapták a levegőbe.
- Na most legyen elég ebből!!! - állt fel Esther is az asztaltól és csapott egy nagyot a fehértölgyből készült bútorra. - Senki nem megy sehova! - nézett szigorúan a 'gyerekekre'. - Kislányom, naplókat lopkodunk??!! - kérdezte megvetve Bexet.
- Már mondtam, hogy kölcsönké..
- Nem érdekel Rebekah!! - kezével 'stop' jelet mutatva fojtotta lányába a szót, amin Klaus kárörvendően elnevette magát. - Mi olyan vicces kisfiam? - nézett szigorúan Esther Nikre akinek egy pillanat alatt lefagyott a mosoly az arcáról. - Füvezünk Nik??!! Komolyan??!! - kérdezte szinte hisztérikus hangon. Klaus szinte mint egy 10 éves kisfiú, úgy állt ott szégyelve magát, amin viszont Damon és Ric mulatott nagyon jól. - Na és Ric! - vezette tekintetét a töritanárra. - Hányszor mondjam még el Neked? - kezeivel a levegőben kezdett el kalimpálni. - Ha ne locsolod a virágokat akkor el fognak pusztulni!!!!!! - Ric csak úgy mint a hibrid, lehajtott fejjel hallgatta tovább a boszorkány szavait. - Damon, kisfiam. - lépett oda a vámpírhoz. - Két dolgot tehetsz! - nézett kedvesen és reménnyel telve a fiúra. - Vagy elhozod onnan Elenát és helyrerázod végre azt a lányt... vagy... - zárta Damon kézfejét kezei közé. - ...vagy hagyod a francba!!!
Egy pillanatig döbbent csend honolt a szobában, majd Esther a maga erőteljes hangján azt kérdezte. - Szóval mit fogsz tenni????!!!
Damon hirtelen kihúzta magát és szinte már katonás módon válaszolt.
- Elhozom Elenát és helyrehozom, asszonyom!!
- Ezt akartam hallani. - bólintott bölcsen az ezer éves boszorkány. - Na tűnés! Addig nem akarlak itt látni, amíg Elena még mindig drogfüggő.
Nem kellett kétszer mondani. A vámpír már el is tűnt, a többiek viszont a fejüket lehorgasztva álltak ott továbbra is. Egyikük sem mert megszólalni, még Ricnek sem jutott eszébe semmi frappáns feszültségoldó. Végül Esther törte meg a kínos hallgatást.
- Mire vártok még? Nyomás segíteni annak a szerencsétlennek!

Damon két dologra jött rá, amint átlépte a Gilbert család házának küszöbjét: az egyik, hogy Elena most is be van állva. A másik meg, hogy odabent már késsel lehetett vágni a füstöt. Jeremy jelent meg a vámpír látómezejében. A szemei vörösek voltak, a haja az égnek állt. Rémületet tükröző arccal, reszkető kézzel Damon mögé mutatott.
- Vigyázz, Damon! Ott egy sárkány mögötted!!!! - s azzal felrohant az emeletre. Félúton azonban megbotlott a saját lábában és eszméletlenül esett össze a lépcsőn.
- Ezek a mai fiatalok... - szólalt meg mögötte Ric. - mindig csak a drog.
- Nem te vagy a felügyelőjük vagy mi? - vonta fel a szemöldökét a hibrid, majd nagyot szippantott a benti füstből. - Aaaaah... fűűűűű... Most, ha megbocsátotok... meg kell kérdeznem a Jeremy srácot, mit szedett be, hogy sárkányokat lát.
- Héj,héj!! - horkant fel hangosan Ric és vállánál fogva tartotta vissza Klaust. - Ez nem profikhoz méltó munka. - nézett körbe értetlenül, hogy a többiek, hogyan tudják ezt csak így csinálni. - Nincs semmilyen tervünk!! - szólt kissé megrémülve. Valljuk be, Ric nem volt a spontanaitások embere. - Ki megy be elsőnek? És másodiknak? - kérdezte aggódva. - Ki hol fog állni? Mi lesz ha Damon nem tudja majd meggyőzni?
- Meg tudom győzni.. - mondta magabiztosan, erős csáberejére célozgatva Damon és a többiek felé kaccsintott.
- De mi van ha nem? - vetette fel ismét a kérdést Ric.
- Akkor majd rögtönzünk valamit. - csapott Nik Ric vállára nyugtatólag. - De, ha most megbocsátotok... - és kezeit összedörzsölve sietett be a nappali felé.
- Várj Nik, én is megyek. - szólt utána Rebekah.
- Ketten maradtunk. - nézett a töritanár a hősszerelmes vámpírra. Damon összehúzta szemöldökeit és úgy reagált a másiknak.
- Célzol valamire Ric?
- Nem én. Na akkor hogy legyen? Ki megy be elsőnek? - kérdezte izgatottan a férfi.
- Én megyek. Te itt maradsz! - vágta rá ellentmondást nem tűrően a férfi és meg sem várta a választ, már ment is az emeletre. Elena az ágyon feküdt és épp egy füvescigit szívott. Halálos nyugalommal nézett rá a belépő Damonra, aki szánakozva nézett végig a mindig összeszedett lányra. Nyoma sem volt a régi Elenának. - Azt most elveszem! - mondta és már nyúlt is a másik kezében tarott csikkre, de akkor egy pillanatra magához tért a hasonmás.
- Nem! - kiáltotta dühösen, majd leugrott az ágyról és menekülni kezdett.
- Elena, fejezd ezt be! - ő azonban nem hallgatott rá. Aztán a semmiből Ric jelent meg kezében egy gitárral és egy spontándalt kezdett el énekelni Elenáról és a drogfüggőségről. Nos... Ric nem hogy nem volt a spontanaitások embere, de nem is tudott spontán dalt írni sem.
- Óóóó drága Elenaaaa... - egy lágy dallammal kezdett és Damon legnagyobb meglepetésére Elena azon nyomban megnyugodott és lehuppant a földre. Igazi hippi lett, döbbent rá, csak fű kell és egy gitár és máris hippi lett. - füvet szívtál majd elszálltál, a rajongókkal nem vigyáztál, Damon - Stefan közt ragadtál, és azóta nem tettél mást, csak szívtál.
- Nagyszerű vagy, Ric. - mondta Damon ügyelve, hogy csak a töritanár hallja meg, bár, igazából nem volt tétje. Óvatos mozdulattal kivette a lány kezéből az égő csikket, ami itt-ott égésnyomokat hagyott a hasonmás bőrén.
Elena homályos, üveges tekintettel nézett fel Damonra aki tenyerében összenyomta a drága csikket és dobta le a földre. A lány arcán halványan egy mosoly kezdett szétterülni. Ric remélte, hogy a kellemes zene hatása váltotta ezt ki a hasonmásból nem pedig a mellette álló férfi látványa okozta ezt.
- Hmm... - szólalt meg Elena elaléltan majd szemeit lehunyva jobbra balra kicsit dölöngélni kezdett. - ... Mr. SmolderHolder.. hm..
- Hogy ki????!!! - hagyta abba a gitározást Ric és érdeklődve nézett barátjára. Damon intett a férfinak, hogy megmagyarázza a dolgokat.
- Így szokott hívni, amikor... - suttogta óvatosan a másiknak és fejével a lányfelé intve célozgatott. - ... tudod... - nézett 'úgy' Ricre, hogy essen már le neki a dolog.
- Ahhhhhhhhhhhhhaaaa... - esett le végre a töritanárnak is a tantusz, amit egy határozott bólintással meg is erősített. - Nem is tudtam, hogy Ti már... - mutogatott Alaric is célozva a dologra.
- Jah még nem is..- magyarázta gyorsan Damon. - Csak a kulisszák mögött. - vigyorgott.
- Törődöm Veled. - szólalt meg hirtelen Elena. - Én.. - mutatott nyomatékként magára. - .. tö-rő-döm... VELEEED! - mondta széles mosollyal az arcán és közben Damonra nézett.
-Na. - csapott a férfi a levegőbe és tekintetét a plafonra emelte. - Már megint kezdi.
- Mit? - érdeklődött Ric.
- Hát ezt a.. - kezeivel macskakörmöket formált - ... 'törődöm Veled' dumáját.
- És mi a baj ezzel? - értetlenkedett tovább a másik. - Ez kedves Tőle! - rántotta meg egyik vállát.
- Valóban, de ez már megvolt az első évad felénél is.. - magyarázta a vámpír. - ... és most a 4.nél tartunk! - tárta szét karjait Damon és keserűen felnevetett.
- Még mindig nem értem mi a gond. - gondolkodott erősen a vadász. - Ez is csak azt bizonyítja , hogy már 3 évada törődik Veled, ez jó dolog , testvér. - mondta és bíztatólag hátbaveregette barátját.
- Nem az a baj, hogy törődik velem, hanem, hogy CSAK törődik velem. Érted már? - nézett komolyan a tanárra majd tekintetét a lányra vezette aki még mindig széles vigyorral nézett a vámpírra. - Bezzeg az idióta öcsémnek vagy százszor szerelmet vallot már. - fejezte be mondatát elkenődve.
- Talán tényleg Őt szereti és Veled csak törődik. - találgatott Ric és közben Ő is a vigyori Elenát figyelte. Damon teljesen értetlen tekintettel pillantott haverjára és mellkasa előtt összefűzte kezeit.
- Tessék?
- Azt mondtam, hogy Elena veled csak törődik, de Stefanba szerelmes. - ismételte meg mondatát Ric mit sem észrevéve abból, hogy ezekkel a szavakkal mekkora sebeket ejthet. - Az Ő szerelmük EPIC. - húzta szerelmes mosolyra száját. Damon egy cinikus mosoly mellett csak értetlenül rázta meg fejét és nézett ismét szerelmére, közben halkan dünnyögte a szavakat.
- Hogy mit fogsz Te ezért twitteren kapni... - nevetett előre. - Amúgy meg.. EPIC a szart! - vágta rá vigyorogva. - Elenának én vagyok a tökéletes partner.. - hajolt le, hogy ölébe kaphassa a lányt. - ... és erre majd Ő is rájön, amint tiszta lesz. - nézett csábos mosolyával az immár karjaiban pihenő lányra. - Mehetünk? - kérdezte Elenától halkan és kedvesen.
- Törődöm Veled. - érzekett a hasonmástól a válasz. Damon egy 'nemhiszemel' fejcsóválás után szólalt meg.
- Ezt igennek veszem. - majd elindult a lépcső felé.
Odalent a két Őst és Jeremy-t találták a kanapén elterülve. Klaus erőtlenül felemelte a fejét és mikor meglátta Damont és az ölében cipelt Elenát, vigyorogva mutatott a hátuk mögé.
- Látom megvan a csajod.. milyen kár, hogy az a sárkány mögöttetek mindjárt végez veletek... - mondta, majd visszahanyatlott a kanapéra.
- Úgy tűnik, végül mégis megtalálta azt a sárkányt... napok óta arról beszélt, hogy meg kell keresnie. - csóválta a fejét Ric.
- Oké, idebent tutira nem fog soha kitisztulni Elenából az a sok szar, amit beszedett.
- Szaaaar? - döbbent le Ric.
- Nem szó szerint. - dörmögte. Kivitte Elenát a házból és a verandán lévő fotelba fektette.
- Damon... törődöm... veled... - motyogta megállás nélkül a lány, és ejtett ezzel végzetes sebeket a vámpír szívén. Valahányszor kimondta ezeket a szavakat... rosszabbul érintette, mintha azt mondaná, hogy utálja.
- Rohadjon meg Julie Plec!
- Kicsoda?
- Ki kicsoda? - értetlenkedett Damon.
- Ki az a Julie Plec?
- Kiii? Soha nem hallottam róla...
- Pedig az előbb pont azt mondtad, hogy rohadjon meg...
- Tényleg? - csodálkozott. Esküdni mert volna, hogy az életében nem hallotta még ezt a nevet, mégis.. gyorsan vállat vont. - Nos, biztos megérdemelné.
- Megénekeljem? - csillant fel a töritanár szeme.
- Eszedbe ne jusson! - figyelmük visszairányult a drogfüggő lányra, amikor hirtelen szirénázó rendőrautóra lettek figyelmesek. Rá egy percre pedig a mindig szolgálatkész rendőrurak is megérkeztek, kiszálltak a járműből és magabiztos léptekkel indultak meg a trióhoz.
- Bízd rám, elintézem. - mondta Ric és félelmet nem ismerve lépett oda a rend őreihez. - Biztosurak! Miben állhatok szolgálatukra?
- Bejelentést kaptunk, hogy ebben a házban drogot fogyasztanak.
- Drogot? Hallatlan...
- Szóval nem igaz?
- De nem ám. - vigyorgott a töritanár.
- Akkor miért jön füst minden ablakon keresztül? - a vadász hátrasandított és sajnos valóban így volt. A benti füst nagy erővel próbált utat törni magának a külvilágba.
- Fűtenek...
- Hiszen 27 fok van... - húzta össze a szemöldökét az egyik rendőr.
- Ric! Használd már az Erőt! - súgta oda neki Damon türelmetlenül, mire Ric a Csillagok háborújás trükköt bevetve hadonászni kezdett a két férfi előtt és közben azt mondta.
- Itt senki nem drogozik. Téves riasztás volt. Most szépen hazamennek és élvezik egymás társaságát.
- Ric! -szólt Damon barátjának aki a 2 rendőr között furcsa karatemozdulatokkal kalimpált folyamatosan. - Ric! - ismételte meg kicsit hangosabban. - Ric figyelj már rám! - ordította végül a másiknak, mire a tanár végre abbahagyta mozdulatait és Damon felé kapta fejét. - Vámpírok vagyunk, nem Jedik.. - világosította fel barátját.
-Ohh ... - csapott a töritanár szórakozottan fejéhez. - ..tényleg. - nevetett, majd egy szempillantás alatt kiszívva vérüket végzett mindkét rendőrrel.
- Te meg mi a jó istent csinálsz? - állt fel Elena mellől Damon és dühösen nézett a vadászra. - Ezt most miért kellett? - mutatott a véres holttestekre.
- Te mondtad, hogy vámpírok vagyunk, csak használtam az erőt.. - rántotta meg egyik vállát és ingujjával letörölte a vért szájáról.
- Igézésre gondoltam Te szerencsétlen, nem arra, hogy megölöd Őket! - akadt ki teljesen Damon.
- Héjjj Hééééj!! - kiáltott ki hangosan Klaus. - Halkabban testvéreim.. felkeltitek a sárkányt! - majd Bexel és Jeremyvel együtt hangos nevetésben törtek ki.
- Damon... Damon... - szólt szinte suttogva Elena a férfinak. A vámpír egy pillanat alatt ott termedt a lánynál és a fotel elé letérdelve finoman simogatni kezdte a hasonmás arcát. - Nem ... vagyok jól.. - szólt halkan ismét. Hangja erőtlen, fáradt volt.
- Itt vagyok Elena.. - nyugtatta bársonyos hangon a lányt Damon. - Nem lesz semmi baj, oké? Vigyázni fogok R... - nem tudta befejzni mondandóját, mert egyszer csak a háttérben megszólalt a Titanic betétdala. - Mi a ... - nézett magamögé, ahol Ric a feje fölé tartva mobilját, széles vigyorral az arcán kölcsönözte a megható zenét az idilli pillanathoz. - Te meg mit csinálsz?? - kérdezte elhűlve Damon.
- Annyira megható ez a pillanat.. olyan megindító... - áhítozott.
- Akkor induljál szépen hazafelé, és ne DJ-skedjél itt! Amúgy meg... TITANIC???!! - tárta szét karját Damon.. - Komolyan Ric?! - majd visszafordulva a lányhoz, egy apró mosolyt ültett arcára és épp mikor újra megszólalt volna, ismét egy muzsika szólt közbe , a 'Never Let Me Go'. Damon feladó tekintettel hajtotta le fejét és vette a mély levegőket, hogy azon nyomban ne ölje meg régi barátját.
- Ez jó? - kíváncsiskodott a lelkes töritanár.
- Ezt már előttük egyszer... - nézett fel a vámpír. - Nem rémlik??!
- De én nem voltam ott. - biggyesztette le az ajkait szomorúan az egyikori töritanár.
- Nyugi, ott volt Jeremy, hogy tönkretegye a pillanatot... - szontyolodott el Damon is, majd gyengéden végigsimított Elena arcán.
- Tudod, hogy ránk mindig számíthatsz. - kacsintott Ric és elkezdte énekelni a refrént. A vámpír arcvonásai eltorzultak a fájdalomtól, amelyet legjobb barátjai énekhangja váltott ki. Vagyis annak a hiánya.
- Ric muszáj ezt?! - próbálta túlharsogni a zenét és a férfit, de az csak nem figyelt rá és végigénekelte a dalt. Mikor végre befejezte, Klaus és Rebekah jelentek meg összetörve az ajtóban. A szőke vámpír halkan pityergett, míg a hibrid szeme csupán gyanúsan csillogott.- Mi van? - kérdezte Damon egy perc néma csend után.
- Meghalt a sárkány. - mondta Klaus, majd ő is könnyekben tört ki és sírva borult testvére vállára.
- Shhh... semmi baj... ő már egy jobb helyen van. - csitítgatta Rebekah.
- Hogy halhatott meg az a sárkány? Hiszen még csak nem is létezik! - hitetlenkedett Ric.
- Nem bírta az x-faktoros produkciódat. Amit mellesleg egy nem-mel illetek.
- Én is. - zokogta a hibrid.
- És én is. - dünnyögte Damon.
- Nekem bejött. - szólalt meg az a gyenge, gyámoltalan, idegesítő hang a közvetlen közelükből.
- Miért nem lepődöm meg ezen?
- X-faktorra készültök?
- Nem, épp Elenát jöttünk megmenteni! - oktatta ki öccsét Damon.
- Elenát? De hát... mi... bajban volt? Tudod.. utálni fog érte. Ő nem akarja, hogy megmentsd. - ekkor vette észre a Rebekah karjai közt zokogó Klaust és kifejezéstelen, bugyuta arckifejezése egyből fájdalmassá torzult. - Úristen! Klaus, mi történt? - kérdezte teljes átéléssel és vámpírsebességgel odasietett a hibridhez. - Ki bántott?
- A sárkány... meghalt a sárkány...
- Mi van?
- Be van drogozva, Stef. - magyarázta Damon, mire a nagy ripper dühösen megpördült.
- És ti hagytátok?!
- Ugyan mi a francot tehettem volna?! - hördült fel Damon és felállt Elena mellől. - Ő egy hibrid! - mutatott Klausra. - Az alfahím. - magyarázta.
- Hogy ki? - értetlenkedett Stefan.
- Így van. - emelte fel Nik a fejét húga válláról. - Az vagyok. - bólogatott, mint aki éppen most törődik bele a sorsába.
- Ideje lenne mennünk. - szólalt meg zokogva Rebekah. - Klaus még szeretné eltemetni Bobbyt. - simogatta meg bátyja hátát.
- Hogy kit?! - kérdezett rá Ric.
- Bobby... Ohhh.. Bobbby... - ordított fel keserves sírással Klaus. - Én ... kicsi sárkányom... mi lesz velem nélküled?? Bobby... - Klaus majdnem térdreesett, de szintén gyászoló testvére még épp idejében elkapta.
Damon beleegyezően bólintott Bexnek, majd Elenát az ölébe kapva és szorosan magához húzva indultak el a kocsik felé.
- Hé Damon! - szólt Stefan hirtelen testvére után.
- Igen? - fordult vissza a férfi.
- Ha úgy dönt, akkor hagyd meghalni. - tanácsolta lágyan, apró, kedves mosollyal az arcán Stefan. Damon nem válaszolt semmit sem, csak szemeit forgatva, fordult vissza az autó felé és halkan megjegyezte.
- Ez hülye b...meg!!!

Halihó :)

Hello Mindenki!

Senki se Értse félre! Nem kommentekért könyörgök vagy ilyesmi, de személy szerint én meg talán Nirvi is úgy gondoltam /gondoltuk, hogy az, hogy egy fanficről videót csinálunk, hogy még inkább megjelenjen előttetek a történet az majd naagy sikert fog aratni és elkezd titeket az egész majd jobban érdekelni. Akik írtak azoknak nagyon köszönöm, rendesek vagytok, általában az erős mag ír és ide a TVD család tagjait NEM gondolom ide, mert Ők mindig írnak.. akkor is ha nem kéne :D:D:D:D (L) (just kidding). Nem hiszem, hogy az a keménymag (3-4ember) azt teszi ki a napi 200-300 látogatót...
Viszont elég kellemetlen az nekem, hogy Nirvinek nyúztam a fülét, hogy csinálja meg a videót, több napig melózott rajta és akkor nem igazán kapunk visszajelzést.
Nem várom el egy ilyen után, hogy most bumm kommenteljen mindenki, én sosem kértem ezt, de úgy gondolom, ez egy eléggé egyedülálló dolog volt és most jól jött volna, jól esett volna, Főleg Nirvinek!

Ettől függetlenül Imááádat van meg szeretetözön is! :D (L)

Üdv: Sleepy

RögShot - Rögtönzött Oneshot with Nirvana

Nirvanával az este úgy döntöttünk, hogy mint LEGNAGYOBB Team BadAss fanok írunk egy rögshotot! remélem tetszik! Puszi mindenkinek!

Üdv: Nirvi & Sleepy :)

Team BadAss VS. The Invincible avagy a legyőzhetetlen

- Mindenki itt van, indulhatunk. - mondta Klaus és körbenézett majd elindult volna az ajtó felé.
- Hé Damon, hol van a pólód? - kérdezi szigorúan Ric.
- Milyen póló? - értetlenkedett a férfi.
- Tegnap Bex-szel elküldtem Neked a Team BadAss - 'D' pólódat! Vedd fel!! Ettől vagyunk mi egy... - nézett körbe bíztatóan társain. - egy csapat!
Damon arcán értetlenség sugárzott. Bexre nézett valamiféle magyarázatért, mire a lány hirtelen eltűnt és az említett pólóval tért vissza. - Vedd már fel és induljunk végre! - vetette oda neki. A férfi gyorsan magára kapta, mire Ric elégedetten nézett végig a társaságon.
- Ó, srácok. Mit szólnátok egy Team Badass-hez háromra? - a többiek helyeslően bólogattak majd a töritanár előrenyújtotta egyik kezét, Klaus, Damon és Rebekah pedig rárakták sajátjukat. - Egy... kettő... három... TEAM BADASS - kiáltották egyszerre
- Kezdődhet az első "jócselekedetünk" - csapta össze két kezét a hibrid gonoszul vigyorogva.
A csapat bátor, határozott léptekkel indult meg mai célpontjuk felé. Azért alakultak, hogy fenyegetést hozzanak a világra, hogy félelemben tartsák az embereket, hogy legyenek negatív hősök de legfőképpen azért, hogy elpusztítsák Őt, a legyőzhetetlent.
- Ne feletjsétek el bekapcsolni a fényeket. - szólalt meg ismét Ric. A csapat többi tagja összenéztek, nem értették mire céloz a nem is olyan rég még vámpírvadászként működő férfi.
- Miféle fények Ric? - kérdezte Bex.
- Nyomjátok meg a pólón a 'T' betűt és elkezd pirossal villogni. - mondta mosolyogva Alaric. - Vagány, mi? - vigyorgott szélesen.
Rebekah lenézett a saját, immáron vörösen villogó pólójára, és egy "ugye-csak-viccelsz-velem?" fejet vetett Ricre, míg Klausnak és Damonnak láthatóan tetszett a bónusz ajándék. A hibrid még egy papírzsepit is elővett, mivel könny szökött a szemébe a meghatottságtól, hogy végre tartozik valahová. - Szóval akkor mindenki ismeri a tervet? - szólalt meg újból a töritanár. A csapat egy emberként bólintott. - Klaus, a megsemmisítő fegyver a helyén van?
- Igen, minden a helyén van. Kezdjük már?! - kérdezte sürgetően a másik. Ric még egyszer végignézett a társaságon, majd egy kis plüssállatkát nyomott mindegyikük kezébe.
- Ez csak valami vicc akar lenni? - döbbent le Damon, miközben a rózsaszín macit lóbálta maga előtt.
- Mi van? Szerencsét hoz... azt mondják. - tette hozzá gyorsan
-Damon! - szólt a hibrid bajtársához. - Te és Rebekah az utcán lesztek. Bex a bank előtt, még Te a Grillnél fogsz várni a jelre. Megértetted? - vetette oda a kérdést kissé durvább hangnemben és közben szemét hol a férfira hol testvérére helyezte.
- Igen, ez elég nyílvánvalóvá vált a tegnapi 'Haditerv' című csomagból. - válaszolt kissé cinikusan a vámpír. - Azért az, hogy ezt az egészet..- mutatott körbe a helyen. - ..még Google térképpel is megtervezted... - emelte meg cinikusan hangját. - na az durva volt. - nevetett. A hibrid kissé dühös tekintettel meredt a másikra, de mikor húga egy 'ugyan ne is törődj vele, a google térkép jó ötlet volt' simogatással hozzáért a karjához a feszültség elszállt arcáról és helyébe az elszántság lépett.
- Wokie Tokie mindenkinél van? - kérdezte Ric.
-Minek? - szólalt meg a lány. - Mindenkinek szuper hallása van... - magyarázta a valaha volt vadásznak.
- Hagyjuk már és menjünk! - mondta izgatottan Klaus. - Már végezni akarok vele. - szorult ökölbe kézfeje.
- Egy csatakiáltás kíséretében mindenki elfoglalta a helyét a többször is átbeszélt helyeken. Klaus a tetőről figyelte az eseményeket. Egyenlőre semmi nyoma nem volt Neki. - Gyere már! - gondolta magában izgatottan. Minél hamarabb végezni akart már Vele.
Eközben minden veszély forrása, a legyőzhetetlen, az első számú főellenség fütyörészve ült az autójában, a könyöke kilógott az ablakon, és úgy érezte, Övé az egész világ. A rádióban a Sexy and I know it ment, mire maximumra fölvette a hangerőt és együtt énekelt a LMFAO-val. Hamisan. Körülötte az emberek a fülüket fogva közlekedtek tovább, egy nagymama még össze is esett, de Ő csak kajánul vigyorgott és továbbra is önfeledten dalolt.
"Rinnnngggg, Rinnnnggg" - Nézett Damon magaköré de nem értette, hogy honnan vagy miből jöhet ez a hang. Sehol egy telefon vagy ahhoz hasonló eszköz ami csörgő hangot adhatna ki.
- Mi a tököm ez? - nézett mostmár idegesen körbe, mire meghallotta Ric suttogását a távolból.
- Vedd fel! - mondta halkan. - A maci az! - magyarázta.
- Hogy mi????!!! - kerekedtek ki Damon szemei.
- A macikban wokie tokie van... - szólt magának elismerésül Ric, mint aki büszke furfangos agyára. - Tudod a biztonság kedvéért.
- A biztonság kedvéért? - ismételte meg Damon a másik szavait. - Ha pl. vámpír létemre megsüketülök??!! - szólt cinikusan. - Kössz nem! - vágta rá határozottan majd azzal a mozdulattal a földhöz vágta a szörős apróságot és keményen rátaposott. - Ennyit a szerencsének.. - vetette oda vigyorogva.

-Damon! - szólalt meg egy bátortalan, gyenge hang. - Hát Te? - érdeklődött. A vámpír feszülten fordult meg és találta magát szembe öccsével.
- Stefan.. - mondta ki undorodva testvére nevét. - Hol hagytad Elenát? - vetette fel a kérdést úgy mint akit nem érdekelne a téma, csak udvariasságból kérdezte meg.
- A Grill mosdójában van. - szólalt meg mosolyogva a fiatalabb Salvatore. - Épp konyhakéssel döfködi magát.
-Tessék??!!!!!! - szólalt meg egy kicsit hangosabban Damon azoknál mint akik épp lesben állnak. - És Te ezt csak úgy hagyod??!!!!! - hánytorgatta fel Stefannak a tettét.
- Mi mást tehetnék? - kérdezte értetlenül Stefan. - Azt teszem amit mindig is szoktam... - nézett mélyen bátyja szemébe. - .. hagyom meghalni.
Damon kinyitotta a száját... majd becsukta. Szóhoz se jutott a döbbenettől. Az öccse itt áll előtte, hülyén vigyorogva, míg Elena... - És ti mit csináltok? - érdeklődött kedvesen a vega vámpír és tekintete a közelben lévő Ricre és Rebekah-ra vándorolt. Választ viszont már nem kapott, mert Damon - mit sem törődve a Team Badass fontos küldetésével - berontott a Grillbe, hogy mentse a menthetőt.
Klaus a homlokára csapott. - Ezt nem hiszem el! - dühöngött a kellettnél talán hangosabban, mikor megszólalt a kezében szorongatott plüssmackó.
- Szedd össze magad! - recsegett bele Ric a vonalba. - Damon agyát ellepte a rózsaszín köd. Örüljünk, hogy nem kezdett el szivárványt hányni és nem pattant fel egy pónilóra.
- Igazad van! - mondta elismerően, mikor meghallotta az ellenség közeledtét - Itt jön! Itt jön!
És Ő, a legyőzhetetlen harcos, a bátor katona, a jóság megtestesítője kiszállva autójából délcág járás kíséretében hangosan dalolászni kezdte saját himnuszát, mely mostmár minden vasárnap a templomban kötelező énekké vált. A dal rövid, mégis tartalmas és ami a legfontosabb, IGAZ.
"Ne félj ember, mindig győz az igazság, mert itt van Matt, ki vigyáz Rád" . A fiú egyre hangosabban, egyre bátrabban énekelte ezt az aprócska dalocskát, melyet az utca lakói az ablakon beszűrődve meghallottak és együtt kezdték el zengeni az isteni dallamot.
Rebekah csábos mosolyt erőltetett az arcára, majd odament a sármos férfihoz, akihez fogható soha nem élt e Földön. - Matt! Nocsak, te itt... - nem tudta befejezni, mert a legyőzhetetlen hős a lány szájára tette a kezét és tovább énekelte saját himnuszát, teljes átéléssel. Egy jót öt perc múlva végre abbahagyta. Épp időben, a fiúk ugyanis már a falat kaparták idegességükben, de nem tehettek semmit, amíg el nem hangzik az a bizonyos két szó.
- Rebekah, mondd csak, lennél a futballcsapat kapitányának a barátnője? - kérdezte a közismert, ellenállhatatlan hangján a fiú. A lány nem tudott mást tenni, mint elbűvölten bólintott egyet, mire Matt a képébe röhögött. - Há! Én viszont soha nem járnék vámpírral!
Míg a lány csalódottságot színlelve és mérhetetlen undorát és megvetését álcázva mosolygott a hősre addig Damon megkönnyebülten sétált ki a Grillből és állt vissza a helyére.
- Na mi van Elenával? - kérdezte Klaus, nem mintha érdekelné a dolog, bár hibridgyártás szempontjából talán mégis fontos volt neki a válasz.
- Stefan kicsit túldrámázta a dolgot.. - nevetett flegmán a vámpír és az oszlopnak támaszkodva fűzte össze karjait mellkasa előtt. - Csak a heroint adta be magának... - magyarázta nyugodtan. - Nem volt semmi fölösleges döfködés..- rázta meg fejét nevetve miközben szánalmas öccsére gondolt. - Na és itt miről maradtam le? - kérdezte.
- A kórusdarabról... - válaszolt nevetve a hibrid.
- Hé, nekünk is kéne egy dal majd! - szólalt meg Ric túlbuzgóan és magában már el is kezdett a szövegen gondolkodni. - Mi rímel a Badass-re?
- Csönd legyen! - förmedt rá Damon, a töritanár azonban csak a fejét rázta.
- Nem, ez nem rímel. Damon, tudod te egyáltalán mi az a RÍM?! - a vámpír ráhagyta a dolgot, Klaus figyelme közben visszairányodott a Matt-Rebekah párosra.
Rebekah erőltetetten felnevetett, mintha jó viccet hallott volna, majd hangosan így szólt. - Hú, ez sakk MATT volt!
- Sereg, lemez, sebez, szemesz.. - sorolta magában Ric a BadAss-re rímelő szavakat, gondolkodva közös himnuszuk szövegén.
- Hagyd már abba! - szólt rá ismét Damon társára. - Vagy akkor magadba mondogasd!
- Ne figyelj rám, kapcsold ki felém a hallásod. - adott tanácsot a fiatal vámpírnak és messziről is jól láthatóan rántotta meg Ric az egyik vállát.
- Nem lehet. - szólt vissza Damon. - Akcióban vagyunk.
- Na ugye! - vágta rá büszkén és kárörvendően az ex töritanár. - Nem kellett volna összetörni a wokie tokiet... - vigyorgott szélesen, Damon meg csak szemeit az egekbe emelve próbált nem legjobb ivócimborájára figyelni. - Előbb gondolkodj aztán... - jegyezte meg hallkan , hangját a mondat végén felemelve Ric.
- Mondjátok, ti teljesen süketek vagytok?! - förmedt rájuk Klaus. A kettő felnézett a tetőre, ami nagyjából össze is foglalta a helyzetet. - Amíg ti zenét komponáltok, Rebekah kimondta a bűvös szót!
- Azt, hogy éhes vagyok? - találgatott Ric, mialatt a hasát fogdosta.
- Nem, azt, hogy hülye vagy! - szállt vitába vele újra Damon. - Nem iszunk valamit?
- SAKK MATT - mondta Klaus emelt hangon, de Ricék nem törődtek vele.
- Héé! Ezt is belerakhatnánk a dalba! - ujjongott fel a töritanár. - Az iszákos négyes résen van, légy rest.
- Ric, benned egy költő veszett el... aki azóta már meg is halt... - sóhajtott fel Damon.
-Damon, mi volt a 'Haditervben'? - kérdezte ingerülten Klaus. A férfi ellökve magát az oszloptól tekintett fel az épület tetejére és látványosan széttárta karjait, jelezve , hogy fogalma sincs róla.
- Nem tom. - válaszolt hanyagul, majd jobb kezét elővette számolni mert sorolásba kezdett. - Google térkép, aztán képek és infók erről a szőke Hős Pultosról, meeeeeg... - nyújtotta meg a szót mint aki emlékezni próbál. - ... hogy sakkozni kell Mattel és AZTÁN - nyomta meg erősen a szót. - Téphetjük szét! - vigyorgott szélesen.
- Sakk Matt! Ez egy kifejezés , Te idióta! - szólt oda Bex halkan Damonnak amíg Matt az Őt körülvevő lányokkal fotózkodott. - Azt jelenti 'vége a játéknak'. - magyarázta.
- Azt jelenti, hogy támadhatunk. - helyesbített a hibrid. - Akkor készen áll mindenki? - tette fel a kérdés. - Bex?
- Kész vagyok! - válaszolt határozottan a lány.
- Damon? - érdeklődött tovább Klaus.
- Naná baby! - és fejét jobbra balra döntve készült a támadásra.
- Ric?
- '... a sötétségben az ördöggel szemez, ordítsd hát velünk TEAM BADASS..' - rappelta magának a vadász és kezével adta alá az ütemet.
- Ric? - ismételte meg Klaus a másik nevét.
- '...BadAss.. a fekete Sereg' - rappelt tovább.
- RIC!!!!!!!?? - ordított rá hangosan a hibrid.
- Itt vagyok, itt vagyok. - szólt összeszedve magát a töri tanár. - Már majdnem kész a dal. - mosolygott.
Damon és Ric vámpírsebességgel kirántották Matt-et az őt körülvevő lányok tömkelegéből, majd közvetlenül az épület előtt - Klaus jóvoltából - elhelyezett "X" helyére vitték. - Bocsi, szépfiú. - mondta Damon, majd felpillantott a tetőre. - Mehet, Klaus!
A hibrid csakis erre a végszóra várt, és már el is kezdte a súlyos tárgy letaszítását fentről.
- Mondd szépen: - kezdte, majd letaszította a végzetes fegyvert a tetőről. - ZONGORA!
Matt próbált elmenekülni, de a sok gyúrás csak nem hozta meg a kívánt hatást és erőtlennek bizonyult a két vámpírral szemben. Ezzel szemben a zongora süvítő sebességgel közeledett a talaj felé, a vég pillanata előtt Damon és Ric pedig gyorsan kereket oldottak. A hős férfi utolsó mondata ez volt: De hát én legyőzhetetlen vagyok! - azzal a zongora földet ért, a bajnok pedig holtan esett össze alatta.
- ÉLJEN! - kiáltották egyszerre a csapat tagjai és mind összetömörültek első közös cselekedetük körül és gratuláltak egymásnak. Klaus még egy pezsgőt is előkapott, jól felrázta és eláztatta a tagokat.
- Nagy ölelés! - tárta szélesre a karját Ric, mire mindenki elérzékenyülve adtaa át magát a csoportos ölelésnek. Az ünneplésüket azonban egy hang szakította félbe. Egy hang, amely mindent tönkretett. Egy hang, amelytől jeges borzongás futott végig mind Klaus, mind Rebekah hátán.
- Niklaus! Rebekah! Hát itt meg mi az ördög folyik?!?!?!?! - a két testvér reszketve fordult hátra és nézett szembe az anyjukkal, Estherrel.
- De, anyu, mi csak... - hebegték, de a nő egy pillantással beléjük fagyasztotta a szót.
- CSÖND! Szobafogság mindkettőtöknek!!!! - azzal egy tetszőleges irányba mutatott a kezével. - Nyomás haza!
- De anyu...
- Ne kelljen kétszer mondanom! - szikrát szóró szemei megadták a végső döfést és a nemrég még boldog testvérpár lehorgasztott fejjel indultak haza. Damon és Ric meg jót röhögtek rajtuk, de Esther velük sem bánt kesztyűskézzel. - Ti is! Egy-kettő!
- Mi nem is vagyunk a... - mentegetőzött Damon, de a boszorkány beléfojtotta a szót.
- Azt mondtam, tűnés haza!
- Hé Esther, egy pillanatra! - szólt oda Ric az ősi boszorkánynak és csápos járásával és mosolyával közeledett a nő felé. Estherre hatással volt a másik vonzereje. Amióta létrehozta a sötétség erejét Ricben azóta gyakran gondol a férfira. - Tudom, hogy most dühös vagy. - suttogta sexi hangon közelhajolva a boszorkányhoz. - De tudnod kell, hogy ki fekszik a zongora alatt. - szemei komolyságot mégis szenvedélyt sugallt Esther felé, aki olyan könnyen veszett el a másik vonzó tekintetében. - Matt az.. - olyan halkan és olyan elégedetten suttogta ki áldozatuk nevét, hogy a jelenlévő vámpírok is alig hallották meg. Esther szemei egy pillanat alatt felcsillantak és arcán lassan, de biztosan egy határozott, boldog mosoly kezdett szétterülni.
- Ez esetben. - nézett körbe gyerkemei és új családtagjai között, hiszen számára a Team BadAss, maga egy család volt. - Kit hívhatok meg egy italra? - vetette fel vigyorogva az ötletet mire minden 'csemetéje' visítozó örömünnepbe kezdett. Ric hangosan nevetni kezdett a 'fiatalok ' láttán majd karját felajánlva Esthernek indultak el a Grill felé, hogy megünnepeljék első akciójuk sikeres befejezését.

Pálfordulat

Hivatalosan is KLAUS & ALARIC Rajongó lettem!!!! 

Ők a legjobbak!! 

DE JÓ , hogy mind2 halott....  


MEGNÉZEM A VIDEÓT

Memories előzetes

Lerántom a leplet!
A nyári Fanfic (Memories) tényleg nagyfalat lesz. Mind történetileg mind pedig írásban, így elkell a segítség. Egy nagyon nagyon kedves barátom segít nekem az ötletelésben, a címekben, a fordulatokban és most egy hatalmas dolgot tett meg nekem, az írásért és persze Nektek is. Elkészítette a Memories előzetesét, ami véleményem szerint fantasztikus lett!!!! Tessék alaposan megnézni azt a promot mert a szavaknak a képeknek jelentőségük van:)) Amik perszeeee csak nyáron a fic olvasása közben fognak kiderülni..

Nem is húzom tovább a szót, ÓRIÁSI NAGY IMÁDAT ÉS SZERETETCSOMAGOT KÜLDÖK AZ ÉN EGYETLEN NIRVANA BARÁTNŐMNEK!

Ez a Fanfic éppen annyira a Tiéd is ahogy az enyém, köszönöm a segítséget, IMÁÁDLAK!!!

Szóval Nirva és Sleepy Memories fanficjének promoja:

MEGNÉZEM AZ ELŐZETEST


Spekulációdat megoszthatod Chaten vagy kommentben! :))

Jajjj Istenem!!!

Magyarázza már el nekem vki, hogy ha az illetőnek, nincs kedve vagy ideje írni és szünetet tart akkor miért kell ÚGY bezárni a blogot, hogy ne lehessen a már kész történeteket elolvasni????!!!!!!!!! HOL A LOGIKA???!! Ne írjon, ne frissítsen, de legalább legyen elérhető az oldal... -.-

Az ilyentől agyf....t kapok!!!

Magyarázatokat várom kommentben!!!!! Én sem írok most 2 hónapig, de NEM ZÁROM BE!!!!!!!

Imáádat van!
Csók: Sleepy

Segítségre lenne szükségem

Egy kedves és lelkes videókészítőre lenne szükségem, aki az új írásomhoz készítene nekem egy MAXIMUM 1 perces promo videót!

Aki segítene, kérem jelentkezzen itt (megjegyzésben) vagy írjon erre a címre: 

storybysleepy@gmail.com

Memories spoiler

Fejezetcímek:

 1. fejezet:  The Past Leaves Marks / A múlt nyomot hagy


 2. fejezet:  I Need a Friend / Egy barátra van szükségem


 3. fejezet:  The Continuation of the Beginning / A kezdet folytatása


 4. fejezet:  Where is He? / Hol van? 


 5. fejezet:  The Lost Past / Az elveszett múlt


 6. fejezet:  I'm Just a Guy /  Csak egy srác vagyok


 7. fejezet:  I Don't Want but I Have to Let You Go / Nem akarlak de el kell engedjelek


 8. fejezet:  The Worst Day is a Happy Day / A legrosszabb nap egy boldog nap


 9. fejezet:  The Biggest Mistake / A legnagyobb hiba


10.fejezet:  You were My Family / A családom voltatok


11.fejezet:  The Mortal Deal / A halálos alku


12.fejezet:  Untouchable / Érinthetetlen

Július közepe....

Drágáim!!

Július közepére készülök, egy nagyon izgalmas, fordulatos, váratlan, romantikus, megrázó, szívetszaggató Fanfictionnel!
Remélem mindenki nagyon szeretni fogja!!!

A történet már ki van találva, szóval csak le kell írni. Heti egy fejezetet fogok publikálni, plusz a következő rész morzsáját, ami NEM egy mondat lesz!

Ja és Elena centrikus írás lesz... de neeeeem kell megijedni, hiszen ha valami középpontjában Elena áll...akkor ott KELL állnia Damonnak is!!! :)


Előzetes spoiler a fanficről: A címe: Memories...

Imádat és szeretetözön!
Üdv: Sleepy

Halihó Mindenkinek!

Annyiszor le akartam már írni a véleményemet az egész sorozatról de nincs kedvem ezen agyalni annyira fáraszt, untat és utálok újra és újra rájönni h "úúúúúú de szánalmasan szar véget csináltak ennek az évadnak " felesleges volt elkezdeni ha ilyen karakter és történethibákkal fejezték be.

Itt egy nagyon jó vélemény, privátban kaptam egy kedves olvasótól. Írjatok Ti is bátran nekem, bármi is van. storybysleepy@gmail.com


Imááádat van még mindig ugye tudjátok!!!!:)
NA csóóóóók!!




Üdv Mindenkinek!


Régóta olvasom az oldalt,de ez az első alkalom h írok.Hihetetlenül nagyon csalódtam a Vámpírnaplókban.Többnyire egyetértek a kritikával bár azért a finálé nem volt rossz.
Én 3 indokot szoktam keresni mikor elkezdek egy sorozatot nézni.
1:legyen jó az alaptörténet.Ez adott mert imádom a vámpírokat.
2:választok egy kedvenc karaktert akivel együtt sírhatok,nevethetek,stb.Ez is adott(Damon Salvatore).
3:ha e 2 indok mellett még jól is szórakozom,akkor minden tökéletesen rendben van.
Sajnos ez mára már megkopott.Ennek különböző indokai vannak.Ha megengeditek felsorolná ezeket.
Az első évad nagyon jó volt.A 2.-ik sem volt rossz.A 3.ik pedig már nagyon hullámzó volt.Karaktereket tettek tönkre nálam az írók.
Damon:Adott volt egy “badass” humoros,gonosz,de lelke mélyén jó természetű vámpír.Minden percét élveztem amikor ő volt a képernyőn.Az írók elkezdték jól felépíteni a karakterét,de mára a szánalmas kategóriába sorolnám.Nincs saját története mindig csak Elena körül síránkozik.Ő lett a sorozat WC-je,minden szemetet rajta húznak le.
Klaus:Tökéletes fő gonosz volt amíg nem kezdtek el szerelmi idiótát csinálni belőle.Az egész karakter elvesztette a varázsát,pedig Joseph Morgan-t hatalmas színésznek tartom.
Alaric(Dalaric):Legjobban a Damon Alaric bromacne szórakoztam.Hihetetlen jó humort hoztak a sorozatnak.Puff az írók kinyírták ezt is.
Stefan:Előre is bocsánat a rajongóitól,de ő a legszánalmasabb karakter az összes közül.3 év alatt semmit nem fejlődött.Az előző évad végén kapott egy jó lehetőséget a “Ripper” story-t.Sajnálom szegény Paul Wesley-t tisztára izgatott volt tavaly nyáron h végre fejlődhet a karaktere, sajnos nekem nem jött át.Egy igen komoly vérszomjjal küzdő vámpír aki csak segítséggel tudta ezt a problémát legyőzni ami 50 évébe került,most 2 rész alatt egyedül megoldotta.Ezt most tényleg higgyem el?Ráadásul Julie Plec el is veszi a lehetőséget a karakter fejlődésétől.Minden egyes nyilatkozatában bevallja 10-szer h ő mennyire szerelmes Stafanba.Ezzel nincs gondom csak én nem láttam a karakterét elmozdulni 3 év alatt egy irányba se.
Szerelmi háromszög:Szerintem ez teszi legjobban tönkre a 3 fő karaktert
Stelena:Még férfi szemmel is aranyosak édesek együtt.De semmi szenvedély,kihívás nincs a kapcsolatukban.Alig veszekedtek a 3 év alatt.Nekem ez nem az igazi.
Delena:Ez a “kapcsolat” tele van szenvedéllyel,kihívásokkal,érzelmekkel.Nekem ez lenne az igaz szerelem.S ezt nem azért mondom mert Damon a kedvenc karakterem.Teljesen mindegy hogy,Elena kivel van vagy majd kivel lesz együtt.Karakter fejlődés szempontjából mindhármukra rossz hatással van ez a háromszög.
Utoljára hagytam a legfájóbb pontot.A sorozat számomra teljesen kiszámítható lett.Látványosan kifogytak az írók az ötletekből.
Valaki említette korábban h nem érti miért csökken a nézettség.Ennek rengeteg oka lehet.Külföldi fórumokat olvasva tudok egy pár okot mondani.
1:Damon fanok már nagyon unják h kedvencüket mindig csak szivatják.
2:Delena fanoknál ugyanez
3:A történet kiszámítható lett,nincsenek váratlan fordulatok.Sorolhatnám még holnap reggelig is,de már így is nagyon sokat írtam.
Sajnálom ha kedvenc sorozatom ilyen lett.Természetesen nézem majd a 4.ik évadot de nem hetiben hanem darálva.Várom vissza Kathrine-t és remélem Elajah is marad.
Elnézést kérek a hosszú posztért akinek van türelme végigolvasni annak köszönöm.Ez személyes vélemény lehet vele egyet érteni vagy ellenezni.Üdv

Ez volt a vége! End of story! :D

Elena monológja és választása - ONESHOT

Emberek én SE-t érzek, ezért írtam egy oneshot-ot Elena monológját, ahol Damonnal beszél! Jó szórakozást!!!


- Damon várj! – szólt Elena a férfi után, aki lassan fordult vissza a másik felé. A vámpír valahogy érezte, hogy azzal, ha most visszafordul és engedi a lányt beszélni akkor megváltozik az egész élete. Újabb fájdalomra, újabb csalódásra számított, hogy most elveszíti azt, aki a legfontosabb neki, azt a személyt, aki megtanította Őt szeretni. Elena idegesen tűrt egy tincset a füle mögé majd közelebb lépve néhány lépést a másikhoz megállt és egy mély levegő után újra megszólalt. – Beszélnünk kell. – hangja bátortalan, félelemmel teli volt.
- Nem hiszem, hogy hallani akarom . – szólalt meg halkan a férfi és egy erőltetett mosollyal az szája szélén próbálta leplezni félelmét és zavartságát.
- Ezt most muszáj lesz. – válaszolt a lány és szégyenkezve hajtotta le a fejét. Mély sóhajok közepette bámulta a padlót percekig. Erőtgyűjtött, erőt kellett kapnia ahhoz, amit mondani akar. Döntött és Damonnak tudnia kell, hogy hogyan. Miért olyan nehéz ezt elmondani? Miért olyan nehéz, két férfi, két fivér között választani? Talán mert ha kimondja az egyik nevét, azzal a másikat összetöri és Ő bármennyire is próbált nem így érezni, mindkét fiút szerette. – Nem is tudom, hogy kezdjem.. – rázta meg zavartan mosolygó arcát és a férfira pillantott. Damon olyan mereven mégis remegve állt a másik előtt. Teste minden porcikája retteget a lány jövőbeli szavaitól és azok jelentésétől, de szemei még így is a remény apró sugarait közvetítették a hasonmás felé.
- Inkább ne Elena.. – kérlelte szinte suttogva a vámpír. Nem akarta hallani a szívén fakaróként végighasító szavakat, bár tisztában volt azzal, hogy csak így lehet vége, csak így zárhatja le életének ezen fejezetét. Igaz, Ő sosem akart erről, sosem akart Elenáról lemondani, történjék bármi is, de most eljött az idő , hogy nem tehet mást és nem maga , hanem a lány miatt.
- Damon, nézd... – egy lépéssel közelebb lépett hozzá, majd folytatta. - .... hallanod kell. -  a férfi tudomásul véve a lány szavait egy aprót bólintott és várta a pillanatot mely égő szívének lángját örökre eloltja. – Én... – kezdte kissé dadogva a hasonmás. - .... én sosem akartam ezt. Ilyen helyzetbe kerülni.. -  nevetett szánalmában. - ... hogy két fiú közül kelljen választanom. Két ilyen – mutatott bíztatóan Damonra. – kelljen döntenem. Mikor olvastam ilyet, vagy láttam hasonlót a tv-ben, filmekben, sosem értettem, hogy mi olyan nehéz ebben? Azt kell választani akit szeretsz. – monológja közben próbált nem a férfi szemébe nézni, mert nem bírta elviselni azt a kétségbeesést amit a másik árasztott magából. – De mi van akkor? – tekintete találkozott a vámpír azúrkék szempárjával, ami magába szívta és többé el nem engedte. – Mi van akkor, ha mindkettőt szereted? – mondta ki ezt a kérdést úgy mintha megigézték volna. Olyan ködös tekintettel veszett el a másik csillogó szemevilágában, hogy nem tudott határozottan és értelmesen kommunikálni. Damon arcán eddig nem látott vonalak rajzolódtak ki. Elena először nem értette, hogy mégis mi válthatta ezt ki a másikból, de visszaemlékezve utolsó mondatára rájött. Ha nem is konkrétan, de kimondta , hogy szereti Őt. Szereti Damont. Ami lássuk be, jogosan lepte meg a vámpírt. – Fogalmam sincs, hogyan kéne döntenem. – rázta meg a fejét. – Mindenki jön és tanácsokat ad, hogy mi vagy ki a jó döntés. – hangja kissé ingerülté vált. Érződött , hogy Elena feszült, ideges volt a helyzet miatt. – De Ők nem tudhatj,  senki sem tudhatja, csak én. Egyik percben elhatározom, hogy az eszemre hallgatok, a másikban pedig a szívemre akarok, de fogalmam sincs, hogy mit mond az eszem és, hogy mit súg a szívem. -  Damonra emelte tekintetét aki ugyanúgy mozdulatlanul állt tovább a hasonmás előtt. – De rájöttem, hogy nem az a fő kérdés, hogy Te vagy Stefan, hanem , hogy az akarok lenni aki vele vagyok, vagy az aki veled. – nézett a vámpírra aki egy nagyot nyelt és csak szótlanul várta a folytatást. – Tudod, Stefannal minden olyan egyszerű és tiszta, nyugodt és harmónikus. Fél éve azt hittem, hogy örökre elveszítem és azt hiszem talán el is veszítettem , és most épp, hogy visszakaptam engedjem el újra? – tette fel a költőikérdést inkább magának mint Damonnak. A férfi itt már tudta. A remény apró fényei lassan kezdtek visszahúzódni megfagyni készülő szívében. Elenának a fivére kell és ez így van rendben. Nem kérheti azt, hogy dobja el magától Stefant mikor éppen visszakapta. Ezt nem teheti meg, ennyire nem lehet önző, sem a lánnyal sem az öccsével. – De Te.. – nézett a lány bíztató mosollyal a másikra. - ...Te itt voltál. – szedte össze magát a hasonmás, nem akart szétszórtan csak csevegni. – Itt voltál mikor Ő nem. Itt voltál akkor is mikor Őt kerestem, mikor próbáltam megmenteni, mikor Őt akartam, és akkor is... -  tartott egy kis szünetett majd folytatta. - ... mikor már visszakaptam.... visszakaptuk. Sosem hagytál el, sosem mentél el. Te itt voltál. – Damon mostmár teljes zavarodottsággal állt a másik előtt. Előtt azt hitte, hogy semmi esélye sem lesz már a lánynál, de most úgy tűnik, mintha mégis, vagy megint csak fantáziadús elméje és vágyai uralkodnak el rajta? – Úgy kell most döntenem, ahogy Nekem jó. Nem akarok figyelni arra, hogy mi helyes és mi nem. Hogy hogyan kellene döntenem, mi az elfogadható választás, magam miatt akarok azzal lenni akivel, mert  szeretem és szükségem van rá. – magyarázta kissé könnyes szemmel a férfinak. Damon szemeiben is a könny apró jelei jelentek meg. Nem akart Ő sírni, nem akart gyengének mutatkozni a lány előtt, de félt, nagyon félt. Talán jobban mint eddig bármikor máskor az életében. Egy név és megváltozik az élete és egy név és talán boldog lesz örökre. – Azt válasszam aki a legjobban szeret engem? – vetette fel majd szinte rögtön folytatta. – Vagy azt akit én szeretek mindennél jobban? – a szobában csönd volt. Egyikük sem szólalt meg, mert egyikük sem tudta erre a választ. Vajon ilyenkor mi a jó döntés? Egy életen át szeretni vagy egy életen át szeretve lenni? – Végül... – szólalt meg percekkel később a lány alig hallhatóan. - ... választottam. – Damon most először mozdult meg, fejét egy pillanatra lehajtotta, mintha össze akarná szedni minden erejét a válasz előtt. Nem akarta azt, hogy mikor Elena kimondja Stefan nevét  a lány összetörve lássa Őt, hogy emiatt a hasonmás talán rosszul vagy kellemetlenül érezze magát. Érdekes, még ezekben a pillanatokban is Elenáért és a lány érzéseiért aggódott. – Azt választottam aki mindent nem miattam, hanem értem tett meg.  – Elena néhány lépéssel közelebb ment a másikhoz, alig 1 méter volt köztük mikor megállt. – Akit Én... – mutatott magára mosolyogva de még könnyes szemekkel és tovább közelített a férfihez. - .. Én szeretek... – Damon csalódott mosollyal az arcán hajtotta le a fejét , majd Elena alig hallhatóan, szinte suttogva hozzátette. - ... és aki igazán szeret engem... – Damon még mindig lehajtott fejjel várta öccse nevének betűit. - .... Téged, Damon... – mondta érthetően, határozottan mégis lágyan a vámpírnak. Ekkor Damon hirtelen felkapta a fejét és zavarodottan, értetlenül tekintett a lányra. Elena szólalt meg, csak hagyta, hogy az arcán már régóta jelenlevő mosoly kiszélesedjen és elterüljön rajta. Felszabadult, végre. Olyan nyomás és teher volt rajta, amit végre sikerült ledobni a vállairól és most szabadon és boldogan kezdhet egy ismeretlen, szenvedélyes, vad de valós és igazi életbe. Egy új szerelembe azzal aki igazán kell neki, akire szüksége van, aki nélkül nem tudja elkezdeni a napjait és aki nélkül soha többé nem akar nyugovóra térni. És ez a személy nem más, mint Damon Salvatore.