SuckShot

Minden egy chates poénból indult.. ne ítélkezzetek.. inkább élvezzétek!! :)

ERŐS 18-as TARTALOM!!!

Csütörtök volt, egy átlagos csütörtöki nap, ami a maga egyszerűségében is tökéletesnek hatott és ezt Elena is így érezte. Minden ugyanolyan volt, a fények, az illat, a hangok leszámítva egyetlen és talán a legfontosabb dolgot, a mellette szelíden alvó férfit. Elena miután felébredt nem nyitotta ki rögtön szemeit, csak hanyattfekve apró mosollyal az arcán hallgatta a másik ütemes és halk szuszogását. Boldognak érezte magát, olyan természetesen boldognak. Tudta Ő, hogy nem érezhetne így – legalább is nem ilyen szabadon – de most nem tudott és igazából nem is akart törődni az elvárásokkal és azzal, hogy mi helyes és mi nem.

Pár percnyi mélázás után végre kinyitotta a szemét és óvatosan a bal oldalára feküdve fordult az ablak felé. Habár a lány figyelmét a kint pompázó színes falevelek és napsütéses idő is lefoglalhatta volna, mégis tekintetét inkább a mellette fedetlen felsőtesttel fekvő vámpír rabolta el. Damon hanyattfekve, fejét kissé balra fordítva aludt nyugodtan Elena mellett. A lány széles mosolyra húzta a száját és finoman közelebb húzódott a másikhoz. Nem akarta zavarni vagy felketeni, egyszerűen csak nézni Őt. Válaszokat keresett. Annyi minden járt az agyában, annyi kérdés vetődött fel elméjében melyekre oly régóta keresi a válaszokat. Bonyolult, nehéz kérdések, melyek bonyolult és nehéz válaszokat igényeltek. És most? Minden olyan egyszerű. Kézenfekvő és ésszerű. Vajon most miért lett minden olyan érthető? Miért most? Miért ilyen hirtelen? Talán nem is ezek voltak a valódi kérdések és felvetések, hanem, hogy eddig miért nem látta ilyen tisztán mindezt? Az életét? Elenát még jobban megmosolyogtatta a felismerés. A boldogság mellett amit érzett, büszke is volt magára. Végre meg merte tenni azt a lépést amit már nagyon régóta szeretett volna, de félt, hogy talán sosem teheti. A tegnap estét nem így tervezte, sem Ő sem pedig a férfi. Damon csak azért ugrott át az éjszaka, hogy elmesélje a lánynak milyen alkut kötöttek Klaussal és milyen titkos megegyezésben állnak Elijahval. Aztán szó esett a koporsókról, az elsőkről, Stefanról és pillanatnyi elmeállapotáról természetesen és még megannyi mystic falls-i misztikus titokról és problémáról. Ami ezután történt az meg könnyen kitalálható abból a mosolyból és nézésből ahogy most Elena tekint a vámpírra. Damon még mindig mélyen és nyugodtan aludt, a mellkasa ütemesen emelkedett és süllyedt fel és le. Elena bal könyökére támaszkodott és jobb kezével lágyan simogatni kezdte a másik izmos felsőtestét. Először csak ujjaival apró köröket rajzolt le Damon vállán majd a mellizmokon áthaladva, a bordákat és a fűrészizmokat érintve kötött ki a férfi apró köldökénél és csúszott lentebb az alhasi izmokhoz. Damon még mindig nem ébredt fel de a kellemes érzés hatására, halk és szívetszorongatóan édes morgós hangokat adott ki. Mint egy doromboló kismacska élvezte a kényesztetést. Elenát megnevetette a férfi reakciója és mostmár egész tenyerével föl – le végigsimítva a kockáit egy lágy puszit adott a másik arcára. Damon egy apró mosollyal a szája szélén majd egy újabb dörmögéssel köszönte meg a lány gesztusát és kezdte szép lassan elhagyni az álmok világát. Mielőtt Damon teljesen felkelt volna, Elena egy nem mindennapi ébresztővel akart a másiknak kedveskedni. Az ágybahozott reggeli teljesen elcsépelt és abszolút nem Damonhoz illő, pláne , hogy az egyetlen dolog amit a férfi valójában szívesen fogyaszt az az emberi vér. Nos, képzeljük el, ahogy Elena egyszál fekete férfi ingben beállít egy tálcával a kezében a szobába amin egy pohár vér van, hát nem valami romantikus. Így egy olyan meglepetést szánt a másiknak amiben maximálisan biztos volt, hogy a férfi élvezni és értékelni fogja.

Elena közelebb húzódott a férfihoz és kissé fölé hajolva apró de annál forróbb csókokkal árasztotta el a férfi nyakát majd mellkasát és így haladt lefelé miközben jobb kezével Damon izmos alhasát simogatta vizszintes mozgással. Damon még mindig csukott szemmel, kéjes morgással feküdt a hátán és fejét komótosan fordította a mennyezet felé mikor megérezte a lány paplan alá csúszott elkalandozó ujjait férfiasságán. Abban a pillanatban Elena felhúzódott és egy gyors de annál szenvedélyesebb csókot lehelt a vámpír ajkaira majd ismét lecsúszott a másik testén és lassan bújt a takaró alá. Elena először ujjai lágy cirogatásával ébresztette fel az “alvó oroszlánt” és kezébe véve a férfi ébredező férfiasságát, kéjtől duzzadt ajkaihoz érintette. A lány nyelvével kezdte el izgatni a másik legérzékenyebb pontját, majd lassan haladt rajta lefelé. Damon ebben a pillanatban lépett ki végleg álomországból és tért át egy szerelemmel, szenvedéllyel és egsztázissal teli világba. Az édes morgást felváltotta a halk de annál hevesebb zihálás és kéjes nyögés. A vámpír egyre szaporábban vette a levegőt. Bal kezét tarkója alá rakva feszítette hátra a fejét. Elena óvatosan vette szájába a másik vágytól duzzadó szenvedélyét és közben bal kezét a férfi oldalán felcsúsztatva ujjait szorosan kulcsolta össze a vámpíréval. A lány egy-egy hevesebb vagy szenvedélyesebb mozdulatanál Damon, izgatottságának levezetése révén erősebben szorította meg a másik apró kézfejét. Teste megfeszült de mégis nyugodt maradt. Elena ahogy egyre inkább érezte szájában a másik férfiasságát úgy fokozta a tempót és lett mohóbb és mohóbb. Vágyott a férfira és annak minden egyes porcikájára. A lány mozdulatai és a férfi légzése teljesen összhangban volt. Ha Elena gyorsított a vámpír is szaporábban vette a levegőt. Damon izmai hol megfeszültek, hogy pedig elernyedtek, egész testét átjárta a vágy és a szenvedély. A tökéletes boldogság útján sétálva tartott a teljes kielégültség felé. A meghitt, intim idillt a szoba ajtajának nyitása zavarta meg.

• Elena Gilbert, ajánlom, hogy legyen valami jó ... - rontott be Bonnie a hasonmás szobájába és fennhangon próbálta Őt számonkérni, hogy miért is nem ment ma iskolába, de a látvány ami fogadta megakasztotta benne a szavakat. Damon szemei azon nyomban kipattantak és fejét kissé megemelve pillantott a lányra, míg Elena hirtelen bukkant elő a férfi csípőmagasságában a takaró alól. Bonnie döbbenten, tátott szájjal meredt barátnőjére és az alatta fekvő férfira. Elena szóhoz sem tudott jutni, szólásra formálta a száját, de egy szemernyi hang sem hagyta el a torkát. Csak zavarodottan, kócos hajjal bámult vissza a boszorkányra. Damon először hasonlóképp reagált a váratlan szituációra mint a lányok, de aztán pár másodpercnyi gondolkodás után olyan széles vigyorra húzta a száját amilyet még soha nem lehetett látni az arcán. - Öhm...öh... - rázta meg fejét Bonnie és hüvelykujjával válla fölött hátra mutatott. - ... én most... öm... - csukta be hirtelen a szemét és kissé akadozó mozdulatokkal fordított hátat a nemrégiben még kellemes pillanatokat átélt párnak majd magamögött becsukva az ajtót hagyta el a szobát.
  Elena jobb kezével haját hátratúrta majd kissé feszült és szégyenkező tekintettel pillantott a másik boldogságtól sugárzó arcára. Meglátva a másik derűs tekintetét Ő is csalódottan elmosolyodott és fejét a vámpír hasára hajtotta.
• Ajj... ezt nem hiszem el. - mondta feladó hangon a lány és felnézett Damonra, mert a hasa úgy remegett mint a kocsonya a nevetéstől. Amikor pillantásuk találkozott, Damonból akkor tört ki a hangos nevetés. Próbálta Ő azt elfojtani, de nem ment neki. Ilyen hangosan és ilyen jóízűen nemhogy a férfit nem, de talán még mást sem látott vagy hallot nevetni. A lány is apró mosolyra húzta a száját és közben fejét csóválta, hogy a másik egy ilyen ciki és kínos helyzetben is csak nevetni tud. Ujjaik még mindig mint a fésű fogai, szorosan egymásba voltak fonódva és úgy húzta fel magán a vámpír a másikat. Elena így a férfi testén feküdve, Damon mellkasán könyökölve fogta két keze közé a fejét és lesütött szemmel, csalódott arccal bámulta a másik nyakát és álát. Damon kissé fentebb tolta magát az ágyon és míg bal keze még mindig a tarkóján pihent addig jobb kezével lágyan kezdte el cirógatni a másik fedetlen hátát, miközben a röhögéstől rázkódott. - Hagyd abba! - csapott Elena a férfi vállára, akit ez cseppet sem hatott meg. - Ez nem vicces! - szólt határozottan a lány, de maga sem hihette el amit mondott, hiszen egy apró mosoly jelent meg a szája sarkában. A vámpír a lány reakcióját tapasztalva csak mégjobban kezdett nevetni. Mostmár bal kezét is kivette feje alól és úgy próbált meg védekezni az enyhe ütések ellen. - Ne röhögj már! - szólt rá hangosan Elena a férfira ugyancsak nevető hangon. Damon végre elkapva a hadonászó lány mindkét csuklóját azt finoman megragadva húzta magához egész közel a másikat és egy hosszabb békítő csókkal próbálta lenyugtatni a kedélyeket. A vámpír keze már nem bilincsként tartották fogva a másik törékeny csuklóját hanem széttárva két karjukat fűzték össze ujjaikat. A csók édes és forró volt. Mikor ajkaik pár milliméterre elváltak egymástól, Elena alsó ajkát kissé megharapva majd azt kéjesen megnyalva talált rá újra a vámpír hívogató szájára. A nap második csókja már sokkal szenvedélyesebb és tüzesebb lett volna, ha Damon nem idézi fel elméjében újra és újra az imént történt pillanatokat ami miatt egy újabb röhögőgörcsöt kapott. A vámpír hangosan belenevetett a csókba és teste ismét a remegéstől rázkódott. Elena rosszallóan vette el fejét és nézett a másikra, majd ujjait kifűzte a másik szorításából és a férfi mellkasára téve tenyerét feltolta magát majd térde közé fogva a férfi derekát a másik alhasára ült. Damon még mindig hangosan nevetett , szinte a könnyei is kicsordultak amikor a lány lehajolt és a vámpír fekete ingjét felvéve a földről bújt bele.
• Mi van? - kérdezte nevetve Damon a csípőjén ülő lánytól aki apró mosollyal a szája sarkában értetlenül nézett csak rá.
• Semmi. - tette kezét a férfi hasára és egyik vállát megrántotta. - Csak várom, hogy végre befejezd.
• Ja, bocs! - szólt hangosan Damon mint aki megvilágosodott. - Szeretnéd folytatni? - mutatott férfiasságára. - Csak nyugodtan. A nevetés nem fog zavarni. - fejezte be színlelt komolysággal és mikor már nem bírta tovább széles vigyorra húzta a száját. Elena egy nagyot csapott a hasára, majd hitetlenkedve rázta meg a fejét és mászott le a férfiról.
• Most mit csináljak? - kérdezte aggódó hangon a hasonmás. Damon abbahagyva a nevetést tolta fel magát az ágyon és ült föl teljesen.
• Elena, ez nem olyan nagy dolog. - próbálta vígasztalni a lányt és elkezdte simogatni a combját.
• Nem nagy, de baromi kínos dolog! - vágta rá határozottan. - Nem elég, hogy egyátalán mi kettőnket talált együtt, de én még éppen próbáltam neked örömet okozni. - hadarta a szavakat és egy mély sóhajt követően kezével a párnára csapott.
• Hát, ha ez megnyugtat, az örömszerzés az bejött... - viccelődött a férfi széles mosollyal az arcán. - Amúgy meg ... - kezdte félvállról. - ... valamikor ki kellett derülnie...
• Igen, de így??!! - kérdezte tágranyílt szemekkel a lány és a vámpír férfiassága felé biccentett fejével.
• Mi márcsak így játszunk. - jelentette ki egyszerűen Damon. - Keményen mindenkinek az arcába a meglepő igazságot. - magyarázott és közben kezével is kalimpált.
• Mi? - értetlenkedett Elena és csábító nézésével tekintett a másikra.
• Igen. - bólintott Damon és közelebb húzódott a lányhoz. - Mi. - felelte és lágyan megcsókolta a másikat. Mélyen a szemébe nézett és egyik kezével a lány arcát kezdte el simogatni. - Te és én. - suttogta. - Mi. Elena vigyorgó tekintettel nézett a vámpírra és gyönyörködött a másik csillogó azúrkék szemeiben. Néhány pillanattal később a lány arca komorrá vált és lehajtotta a fejét. Damon a hasonmás ála alá nyúlt és óvatosan felemelte azt. - Mi a baj? - kérdezte aggódva mégis szeretettel és reménnyel teli hanggal.
• Sajnálom. - válaszolta komoly arccal a lány. - Tényleg.
• De hát mit? - érdeklődött a vámpír.
• Hogy hazudtam. - vette le arcáról a másik kezét , hogy összefűzhessék szorosan ujjaikat. - Neked. - kezdte a sorolást. - Stefannak, a barátaimnak, de legfőképp magamnak. - vett egy mély levegőt majd folytatta. - Könnyebb volt utálni Téged, mint beismerni, hogy szeretlek. - nézett mélyen a férfi szemébe és elmosolyodott. Damon is széles vigyorra húzta a száját, hiszen végre megkapta azt az egy szót, azt a 3 szótagot amire mindig is várt a lány szájából. Lassan közelebb hajolt és egy lágy csókot lehet a másik duzzadt ajkaira és úgy suttogta:
• Épp ideje volt már. - és újból megcsókolta a lányt.

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

• Nézd, ott van Bonnie. - szólt Elena Damonnak belépve a Grill ajtaján. A lány kézenfogta a vámpírt és úgy sétáltak oda a boszorkányhoz. - Szia Bonnie! - köszönt a hasonmás. - Leülhetünk? - kérdezte elvörösödött arccal, zavartan barátnőjétől és egy tincset fésült szabad kezével a füle mögé.
• Persze. - nyelt egyet majd kezéből letéve a forró teásbögrét mutatott az üres székekre. Elena gyorsan leült Damon viszont a pult felé sétálva megállt és visszafordulva kérdezte meg a lányoktól:
• Kértek valamit? - mutatott a pult felé. - Vagy esetleg bekapnátok valamit? Elena? - érdeklődött a hasonmástól széles vigyorral az arcán. A lány csak lemondóan de mosolyogva megrázta a fejét és határozottan válaszolt.
• Egy kólát, köszi. - mondta és szúrósan nézett a vámpírra. Damon hangosan felnevetett és elindult a pult felé, hogy leadja a rendelést. Elena is halkan elnevette magát de ahogy Bonniera pillantott rögtön komorrá és szégyenkezővé változott az arca. - Bonnie én.. - kezdte zavartan. - ... figyelj... nagyon sajnálom. - nézett őszinte megbánással a boszorkányra.
• Ugyan Elena, de mit? - kérdezte értetlenkedve a lány. - Inkább én kérek elnézést. Nem szabadott volna csak úgy benyitnom. - magyarázta. Elena nem szólt semmit sem csak egy aprót bólintott és halványan elmosolyodott. - És akkor ... most.. ti..? - érdeklődött óvatosan a boszorkány.
• Hát mi.. - kezdte hatalmas vigyorral az arcán a mondatot..
• Mi? - huppant le hirtelen Damon Elena mellé és mielőtt bal karjával átölelte volna a lányt, hogy közelebb húzza magához egy pohár kólát rakott le az asztalra. - Már megint mi? - nézett a hasonmásra és halkan suttogta neki. - Te és én. - és a lányra kacsintott. Elena szeretetteljesen nézett a férfira majd széles mosollyal az arcán vezette tekintetét barátnőjére.
• Szóval mi... együtt vagyunk? - nézett kérdően Damonra aki egy határozott bólintással adott választ a bugyuta feltevésre. - Tehát együtt vagyunk. - jelentette ki könnyedén és ismét a vámpírra nézett csillogó szemeivel.
• Akkor gratulálok. - mondta Bonnie színlelt lekesedést játszva. Nem azért kellett megjátszania magát mert nem örült volna Elenának és a vámpírnak hanem mert olyan hirtelen érte Őt ez a hír, ami igazából már régóta nyílvánvaló volt , de sosem hitte, hogy valaha be is fog teljesülni. - És mióta is vagytok így? - érdeklődött tovább és kortyolt egyet italából.
• Gyakorlatilag? - tette fel költőien a kérdést a férfi. - Tegnap este óta.. olyan 11 körül? - nézett a mellette ülő lányra majd a boszorkányra. - Hivatalosan pedig a reggeli koncert óta. - mondta nevetve.
• Milyen koncert? - csatlakozott Caroline is az asztaltársasághoz és kíváncsian nézett a többiekre. Elena és Bonnie nem válaszoltak csak értetlen tekintettel várták a vámpír válaszát.
• A reggeli óta. - felelte egyszerűen és belekortyolt Elena üdítőjébe.
• Damon? - nézett zavart tekintettel Elena a férfira és várta a folytatást majd belekortyolt Ő is az üdítőbe.
• Elena oboajátékáról beszélek. - jelentette ki teljes nyugalommal és óriási vigyorral az arcán majd barátnőjére tekintett. Elena a férfi mondatának hallatán majdnem félrenyelt olyan váratlanul érte. Bonnie nem szólt semmit csak halkan kuncogni kezdett míg Caroline totális érthetetlenséggel ült a helyén.
• Micsoda? - értetlenkedett a szöszi. - Nem is tudtam, hogy tudsz oboázni!? - szegezte a mondatot a hasonmásnak aki zavarában már majdnem megfulladt a félrefutott kólától. Elena szinte ölni tudó tekintettel pillantott a kajánul vigyorgó férfira akinek mosolya láttán az Ő arca is megenyhült.
• Hóhóó! De még hogy! - tette a lovat alá Damon és hangos nevetésbe kezdett. Elena szarkasztikus mosollyal az arcán fogta meg a vámpír kezét és vette el az derekáról.
• Befejeznéd? - kérdezte és szemöldökét felvonta. Damon nem felelt csak szájával egy apró puszit küldött a lánynak és rákacsintott.
• Elena, miért nem szóltál? - kérdezte Car és közben intett a pincérnek. - Megnéztelek volna. - jelentette ki semmit nem sejtvén a lány. Bonnie már nem bírta tovább, szinte Damonnal egyszerre törtek ki hangos röhögésben, míg Elena bár mosolyogva de elpirultan bámulta az asztalt és zavartan babrálta a poháralátétet.
• Így is volt közönség. - szólt gyorsan Damon két nevetőrohama között.
• Tudod Car, ez nem olyan oboázás volt... - próbálta Bonnie elmagyarázni a helyezetet a szöszinek, mert látta, hogy Elenának nem éppen ez a legkellemesebb beszélgetési témája így jobb gyorsan túlesni rajta.
• Mi az hogy nem olyan? - értetlenkedett a vámpír. - Miért milyen le....ahah..óóóóh... - esett le a tantusz végre a lánynak és teljesen elakadt a szava. - Úgy érted...? - kérdezte gyanakodva a boszorkányt aki gyorsan a szavába vágott.
• Igen!
• És ki volt a közönség? - érdeklődött tovább a szöszi széles vigyorral az arcán.
• Caroline! Ne hagyhatnánk? - nézett Elena a barátnőjére kérlelve. Tudta, hogy ami történt az egy teljesen természetes dolog két ember között akik szeretik egymást, de egy: nem nagyközönség előtt, kettő: pláne nem az exbarátom bátyjával.
• Én voltam az. - jelentkezett Bonnie és mielőtt Car további kérdésekkel bombázta volna gyorsan hozzátette. - És nem láttam semmit....konkrétan. - fejezte be halkan.
• És jó volt? - vetett fel egy újabb kérdést a szőkeség. Elena hitetlen tekintettel nézett barátnőjére aki csak kacéran mosolygott. Damon kíváncsi tekinettel nézett Elenára és közelebb húzódott hozzá. Nyílvánvaló volt, hogy ez a válasz Őt is érdekelni fogja.
• Most komolyan erről szeretnél csevegni? - mondta szinte feladva Elena. Tudta, hogy a reggel elég kínosan indult neki, de nem hitte volna, hogy az egész napja ennek jegyében fog eltelni.
• Miért? - tette szét kezét Caroline és úgy folytatta. - Úgy sem tudja meg. - vetett egy pillantást Damonra, aki büszkén húzta ki magát és csábos mosolyával nézett a szőkeségre. A lánynak először nem esett le, hogy Elena miért is nem akarja elmondani a dolgot, meg hogy Damon miért ül ilyen büszkén és önelégülten mellékesen igen szorosan a hasonmáshoz de aztán pár másodpercnyi gondolkodás után váratlanul csapott rá az asztalra.
• VELE? - kérdezte szinte kiabálva és arcán egy hatalmas vigyor jelent meg. Elena nem válaszolt csak megadóan pillantott Damonra aki újból átkarolta a lány és egy puszit nyomott a másik halántékára. - Akkor most ti..? - kíváncsiskodott tovább a vámpír.
• Látod? Megint mi.. - csóválta mosolyogva a fejét Damon és Elenára nézett aki szerelmes tekintettel nézett vissza rá és halkan suttogta.
• Te és én. - majd egy apró csókot lehelt a másik ajkára. Bonnie-t már egyátalán nem lepte meg ez a kis közjáték, hiszen látott már ennél Ő ma többet is. Örült neki, akárcsak Caroline. Elena rég volt már ilyen boldog, ilyen élettelteli és önfeledt. Ha ehhez neki Damonnal kellett lennie, akkor egy így volt helyes, ez így volt tökéletes. - Nem is értem, hogy mit eszek én rajtad?! - kérdezte huncut mosollyal az arcán Elena és mélyen nézett a másik szemébe.
• Hát ma reggel például...
• Jajjj, fogd be! - rázta meg a fejét és egy újabb rövid csókot adott a másiknak. Bonnienak tényleg igaza volt, Elena boldog volt. Teljesen és tökéletesen. Végre már nem tagadott se magának se másoknak. Felvállalta azt amit érez és azt akit szeret és így most jó volt. Túl jó! Mindig is próbálta magának megmagyarázni, hogy miért bocsát meg mindig az idősebb Salvatore-énak, pl, mert tudja, a szíve mélyén, hogy Ő igazából jó, vagy mert mindenkinek jár egy újabb esély de az igazság mindig is az volt, hogy mert szereti. És ez épp elég indok ahhoz, hogy elfelejtesen neki mindent.
• Ha már ilyen vallomások napját tartunk akkor nekem is mondanom kell valamit. - szólalt meg zavartan Caroline és a jobb karján lévő karkötőt kezdte el babrálni. - Lefeküdtem Klaus-sal. - mondta ki gyorsan és egyhangúan a lélegzeteket megállító mondatot. Az asztaltársaság egésze, persze Caroline-on kívül köpni-nyelni nem tudott. Mindegyikük csak kikerekedett szemekkel bámultak a szőkeségre. Egyikük sem tudta, hogy akarják e hallani a magyarázatot vagy egyátalán a folytatást a sztorinak, ha ne adja van neki.
• Hogy mit tettél??? - kérdezte fennhangon Elena.
• Most mi van? Te Bonnie előtt oboáztál Damonon! - vetette durván a hasonmás szemére a reggeli ballövését és olyan carolineosan próbálta tovább menteni a helyzetét. - Mi legalább nem premierplánba csináltuk. - fejezte be fölényesen a mondatot és némán, mintha semmi sem történt volna kortyolt bele a megérkezett kávéjába.