Csütörtök volt, egy átlagos
csütörtöki nap, ami a maga egyszerűségében is tökéletesnek
hatott és ezt Elena is így érezte. Minden ugyanolyan volt, a
fények, az illat, a hangok leszámítva egyetlen és talán a
legfontosabb dolgot, a mellette szelíden alvó férfit. Elena miután
felébredt nem nyitotta ki rögtön szemeit, csak hanyattfekve apró
mosollyal az arcán hallgatta a másik ütemes és halk szuszogását.
Boldognak érezte magát, olyan természetesen boldognak. Tudta Ő,
hogy nem érezhetne így – legalább is nem ilyen szabadon – de
most nem tudott és igazából nem is akart törődni az elvárásokkal
és azzal, hogy mi helyes és mi nem.
Pár percnyi mélázás után végre
kinyitotta a szemét és óvatosan a bal oldalára feküdve fordult
az ablak felé. Habár a lány figyelmét a kint pompázó színes
falevelek és napsütéses idő is lefoglalhatta volna, mégis
tekintetét inkább a mellette fedetlen felsőtesttel fekvő vámpír
rabolta el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése