Baby John PARODY 5. rész

- Hogy tehetted ezt? - kérdezte számonkérően Elena Damontól és erőteljesen csapott a vámpír vállára. - Hm??! Először velem, majd körbevezetted Miss 'varázslattal ráveszlek a sexre" -t is a panzióban? Egy kis idegenvezetés? - csapott mégegyet az ülő férfira aki értetlenül állt fel és menekült arrébb a csapkodó leányzótól.
- Várj! - állította meg Damon a hevesen verekedni próbáló kismamát. - Tudom, hogy amit most mondani fogok az fájni fog, de akkor este, ott a panzióban NEM Veled voltam! - állította határozottan Damon. - Az aznap éjjelt Bonnieval töltöttem... - hangja kissé elhalkult, úgy tűnt mintha sajnálta volna kimondani ezeket a szavakat a lánynak. - Sajnálom. - hajtotta le a fejét.
- Nem, Damon! - kezdte újra a lány és közelebb lépett a férfihoz. Kezeiket összefűzte és mélyen nézett a másik szemébe.
- Ebből elég! - pattant fel hirtelen Bonnie és az asztalra csapott. - Engeded el??!! - förmedt rá a boszi a hasonmásra.
- Vagy mi lesz? - kérdezte cinikusan Elena. - Békává változtatsz?? - nevetett és ismét Damonra pillantott. - Nézd Kicsim.. - kezdte finom, halk hangon a lány és megsimította a férfi arcát. - Velem voltál akkor este.
- Azt mondtam , hogy engedd el!! - rohant oda Bonnie és barátnője simogató kezeit letépte a vámpír arcáról. - Hiába bizonygatod itt az igazad, mind Damon mind pedig én is tudom, az igazságot.
- Ami mi is?? - kérdezett vissza Elena.
- Damon és én szeretkeztünk Elena. Fogd fel végre és fogadd el! Nem tudom, hogy kitől van a Te gyereked... - folytatta volna de Elena a szavába vágott.
- Ezekszerint ugyanattól a "csőtől" amelyiktől a Tiéd.. - rántotta meg kedvetlenül és kissé lenézően a vállát.
- NEM és NEM! - kezdett hisztérikus hisztibe a boszorkány. - NEM ÉRTED? DAMON VELEM VOLT, VELED NEM!!!!!! NEM!!!! Oké?
- Na jó lányok. - lépett közéjük a férfi és Bonniet kissé lefogva hátrébb tolta a hasonmástól, nehogy a végén még valamiféle női bunyó részese legyen. A vámpír visszafordult lassan Elenához és két keze közé véve a lány arcát lágyan, fájdalommal teli szemekkel válaszolt neki. - Figyelj rám, kérlek! - kezdte elcsukló hangon. - Rád nézek, meg a gyönyörű pocakodra.. - egyik tenyerét a lány hasára helyezte. - ... és azt érzem, hogy akarom. Akarlak. Téged és picit is. Azt kívánom, hogy bárcsak... - egy könnycsepp gördült le az arcán. - ... bárcsak tőlem lenne a kicsi, de tudom, hogy nem így van. Sajnos Ő nem az enyém. - mondta ki nagyon nehezen a szavakat. - És ezért én nem neheztelhetek Rád, hiszen akkor én is mással voltam. Fájhat, de nem haragudhatok.. - suttogta.
- Na, látod?? - kérdezte flegmán a boszi. - Velem volt, Elena.. és pont. - rántotta meg a vállát és leült a székre az asztalhoz.
- Ahan, és akkor én karfiolt ettem és felfújodtam?? - nézett ki cinikusan Damon vállai mögül Bonnirera a lány. - Ami meg Téged illet.. - vezette vissza a férfira tekintetét. - ... én tudom amit tudok. Tudom, hogy együtt voltunk és tudom, hogy ez a csöppség a pocakomban, ez a Tiéd. Bárcsak mondhatnám azt, hogy megértem, hogy most miért mondod ezeket, gondolom, nem akarod Bonniet felzaklatni, de az istenért... - emelte fel egy kicsit a hangját. - Mi együtt voltunk, egy pár voltunk Damon, Te és én.. nem én vagyok a szajha szerető hanem Ő. - mutatott nyomatékosan a boszorkányra. - Aki csellel rávett, hogy feküdj le vele.. - motyogta el halkan.
- Tessék??!  Csellel?? - pattant fel hirtelen a boszi és kérdezte ingerülten.
- Csellel , varázslattal, mágiával... mit tudom én mivel.. de nem mindegy?? - rántotta meg egyik vállát a hasonmás. - Hidd el, önszántából Veled.. - mérte végig barátnőjét a lány. - .. Veled nem feküdne le... - nevetett.
- Azt hiszed, hogy kényszerítettem? - vonta fel szemöldökét Bonnie.
- Miért is ne?
- Lányok! - szólt közbe a vámpír! - Ennek legyen most itt vége! - próbált volna higgadt körülményeket teremteni de nem sikerült neki.
- Meg van hozzá a kellő erőd, hogy rávegyél egy vámpír bármire ... - fejezte be mondanivalóját. - És íme... az a bármi, most egy zabigyereket jelent... hát tudod mit? Egészségedre! - vetette oda durván a másiknak.
-  Zabigyerek? - ismételte meg a hasonmás szavait. - Csak, hogy tudd... ez a zabigyerek...-mutatott a hasára. - .. az apád.... John. - és nézett mélyen és komolyan a másik gesztenyebarna szemeibe.
- Tessék? - kérdezett vissza Elena teljesen ledöbbenve. - De.. hogy? - dadogta magaelé és a férfira nézett aki szégyenkezve nézett a hasonmásra.
- El akartam mondani..
- Mégis mikor? - fakadt ki a lány. És egyátalán hogyan lehetséges ez?
- Bonnienak volt egy látomása. - kezdte Damon halkan magyarázni a hasonmásnak a jelen helyzetet. - Mikor John feláldozta magát érted, akkor a természet úgy gondolta ad neki még egy esélyt, és...
- Ez az az esély..? Hogy Bonnie és a Te gyereked legyen??
- Igen..- felelte a boszorkány.
- És ez biztos? - nézett értetlenül és zavarodottan a többiekre.
- Igen Elena..de ez jó dolog. Végre visszakapod a szüleidet.
- Az egyiket. - vágta rá rögtön Damon. - És Elenának Ő nem az igazi apja... - nézett kedvesen a hasonmásra és kedvesen elmosolyodott. - .. csak a vérszerinti. Elena észrevette a fiú kedves nézését és szavait. Örült annak, hogy van aki ennyire ismeri Őt, mert Damonnak igaza van. Grayson volt az Ő igazi apja.
- Lehet , hogy jó dolog, de egy kissé bizarr is. A barátom, a kisbabám apja, egyben az apám apja is lesz, vagyis az élettársam egyben a nagyapám??! - gondolkodott hangosan Elena és szánalmasan elnevette magát.
-Mármint az Én élettársam. - javította ki Bonnie a lányt.
- Elfogadom, hogy Damonnak én neked közös gyereketek lesz, aki mellékesen az apám... - nézett döbbenten a lány. - ... az is rendben van. hogy Damon gondoskodni fog Johnról, de ne hidd azt, hogy csak úgy átengedem Neked. Ugyan úgy lesz nekünk is egy közös babánk , ahogy nektek is, és Damonnal mi szeretjük egymást. Nem lehetünk és nem is tudunk külön lenni egymástól.
- De igen is tudtok, legalábbis Damon tud. - válaszolt Bonnie lazán.
- Ezt hogy érted? - értetlenkedett a hasonmás aki vagy a boszira vagy a vámpírra nézett.
- Ezalatt a 3 hónap alatt Damon és én együtt voltunk. - tartott egy kis szünetet majd folytatta. - Párként, Elena.
- Ez igaz? - a hasonmás könnyel telt szemmel nézett a férfira. - Igaz ez, Damon? Vele voltál?
- Igen... - suttogta maga elé a férfi és nem mert a lányra nézni. - De Bonnie, nem kérheted, hogy most... - nézett komolyan a boszorkányra. - ... ezekután egyedül hagyjam Elenát. Ugyanúgy felelősséget vállalok ezért a piciért, ahogy a mi babánkért is. Nem fogom Őt magára hagyni. Nem tehetem és nem is akarom. Bonnie nem felet, csak aprót bólintott. A vámpírnak igaza volt, nem hagyhatja magára Elenát ilyenkor, hiszen Őt sem hagyta.
- És akkor most mi lesz? - kérdezte kíváncsian Elena.
- Nos, felmegyünk, összepakoljuk a ruháidat és odaköltözöl hozzánk a Salvatore panzióba. Megbeszéljük a Damonbeosztást, hogy melyik nap melyikőtöké leszek. Aztán meg...
- Aztán? - érdeklődött tovább a hasonmás.
- Aztán meg felneveljük apádat! - nevetett cinikusan.