Baby John Parody VII. rész

És már itt is van a paródia 7. része!
Ezt az írást, különösen TVD Anyukáimnak: Eewanak és Áginak, illetve a Trium Army tagjainak: Nirvinek és Andienek ajánlanám!!! Szerintem TI fogjátok a legjobban érteni ezt!!

Imádat és szeretetözön!

Üdv: Sleepy




Elena a lépcsőn ülve, csomagjai sokaságával magakörül várta barátja visszaérkezését. A lány boldog volt, hiszen ma elkezdődik Damonnal a közös életük. Szíve és lelke rózsaszín ködben úszott. Határtalan szerelmes szívének nyugalmát csak egy aprócska de annál jelentősebb kétely és rosszérzés zavarta meg. Elena némán, gondolataiba merülve ült a lépcsőn mikor  Damon belépett a házba.
- Na végre! Már vagy egy órája itt várok Rád! – ment oda mosolyogva a látszólag meggyötört férfihoz és kezeit a nyakaköré kulcsolva egy lágy de annál finomabb csókot lehet a másik erőtlen szájára. – Hiányoztál. – súgta halkan a másik ajkaiba majd egy újabb csókkal édesítette tovább a pillanatot. – Kész vagyok, mehetünk.  – mutatott a lány nevetve az előszobát beborító dobozokra és bőröndökre.
- Akkor neki is foghatsz kicsomagolni. – vetette oda a férfi kedvtelenül és szomorúan, majd a lány kezét lehúzva nyakáról a konyha felé vette az irányt. Elena értetlenül, szemeit összehúzva állt a vámpír mögött és nézte ahogy szerelme egy számára ismeretlen bánat miatt kezd megsemmisülni előtte.
- Mi a baj? – kérdezte és utána ment. A konyhába érve Damon már egy üveg whiskyvel a kezében támasztotta a pultat. Elena odasétált hozzá és kezét a másik hátára helyezve, finoman simogatni kezdte azt. – Hé, Kicsim, mi történt?
- Hazudott.. – mondta ki halkan, szinte suttogva és telis tele fájdalommal hangjában a rémes igazságot. – Egy szó sem volt igaz... – nézett könnyes szemeivel magaelé. - ... SEMMI! – fakadt ki hangosan és az üveget a falhozvágva fordult dühösen a lányfelé.  Elena megijedt a váratlan reakciótól és néhány lépést hátrahökkenve félve ért újra a férfihoz.
- Mi történt, Damon?  - A férfi egy erőltetett, keserű mosollyal az arcán tárta szét karját és sétált el a lány mellett a pult másik oldalához.
- John nem az enyém. – vágta rá egyszerűen a mondatot és a lány felé fordult. Elena döbbent tekintettel nézett a másikra.
- Hogy mi? – nyögte ki nagynehezen a szavakat a lány és szemeit tágra nyitva várta a folytatást.
- Az apád apja nem én vagyok. – magyarázta másképp Damon . – Az egész egy jól megkreált hazugság volt. – támaszkodott a pultra és fejét csalódottan rázva bámulta a márványhatású borítást. – Nem tudom elhinni... – szemeit a plafonra emelte és annak beszélve próbált magyarázatot keresni a boszorkány tettére.  Elena mintha szégyelne valamit úgy fűzte össze karjait a mellkasa előtt és egy mély sóhaj kíséretében szemeivel a padlót kezdte méregetni. – Csak kihasznált... el tudod ezt hinni?! – nézett a lányra és értetlenül rázta meg a fejét. – Elhitette velem, hogy akkor este nem Veled.. – mutatott nyomatékosításképp a lányra. - .. hanem Vele voltam és hogy.. – nevetett kínjában.
- És hogy? – lépett hozzá közelebb a hasonmás és kíváncsian húzta fel szemöldökét.
- És hogy Őt szeretem. – mondta ki fájdalmasan a szavakat majd mélyen a másik mogyoróbarna szemeibe nézett. A férfi először fájdalommal teli csillogással szemében nézte a másikat, majd ezt felváltotta a mély és tiszta érzelem. A szerelem. Lehet szó varázslatról, bűbájról vagy igézésről az Ő szíve dobogása soha nem fog megszűnni Elenáért. A lány apró, bíztató mosollyal próbálta vígasztalni az összetört férfit és habár szemei és arca nyugalmat sugalltak a másik felé, teste mégis idegességtől fűtött feszültséget mutatott. – Csak hogy ne derüljön fény a Rickel való kapcsolatára.. – magyarázta magának a férfi és az ablakhoz sétált.
- Micsoda?????!!! – tárta szét karjait a lány és kissé hisztérikus hangon kérdezte a férfit. – Bonnie és Alaric??! Ez komoly?? – érdeklődött. Damon nem felelt csak szapora bólogatásba kezdett, aztán hátatfordítva az ablaknak sétált vissza a munkapulthoz.
- A legkedvesebb boszid és a tanárbőrbe bújt vámpírvadász apád együttvannak és összehozták a vérszerinti apádat. Hát röviden ennyi... – csapott halkan egy vágódeszkára.
- Ezt nem hiszem el... –meredt magaelé a lány.
- Nyugi.. – nevetett cinikusan a vámpír. -  ... én is csak nehezen. Elena kissé megrázva magát tovább érdeklődött, mert bár a végkifejletet tudta, de ő kíváncsi volt a részletekre is.
- De miért kevertek bele? Pont Téged? – kérdezősködött a hasonmás.
- Na ez az amit én sem értek. Bonnie azt mondta, hogy mindenféleképpen titkolni akarta, hogy Ő meg Ric együtt vannak, azt meg pláne, hogy lesz egy közös gyerekük.
- Ezt még értem, de miért pont Te? – mutatott a lány a fiúra és közelebb lépett hozzá.
- Tyler túl alacsony, Jeremy túl fiatal, Stefan meg... – tartott egy kis szünetet a vámpír míg visszaemlékezett a lány szavaira, majd mikor eszébe jutottak a mondatok, próbálta azt rövidre zárva elmondani. - ... Stefan meg hülye. Így maradtam én. – mutatott mellkasára és egy kicsit büszkén húzta ki magát.
- Remek! Komolyan mondom! – tette csípőre mindkét kezét a lány és dühösen rázta meg a fejét. – És mostmár vége a bűbájnak vagy visszafordította a varázslatot?
- Nem Bennett – féle hókuszpókuszról van most szó. – fordított a férfi hátat a pultnak és finoman nekidőlve kulcsolta össze karjait izmos mellkasa előtt. Elena nem szólt semmit sem, csak kezeit széttárta, szemöldökét felvonta és érdeklődve várta a férfi szavait. – Injekció. – nézett mélyen a lány szemébe.
- Micsoda? – kérdezte döbbenten a lány, Damon meg vállát rándítva felelt a kérdésre, már amennyit tudott Ő erről a témáról.
- Álmomban Bonnie beültetett egy gondolatot az agyamba.
- Tehát incepció! – nevetett halkan a lány mikor kijavította a férfit.
- Vagy az... – legyintett a férfi is apró mosollyal a szája szélén. – De Te ezt honnan tudod? – kíváncsiskodott a vámpír.
- Láttam a filmet. – vágta rá egyszerűen a lány és a mosogatóhoz sétálva egy poharat vett ki onnan. Damon értetlenül állt a lány előtt, amit Elena kis idő múlva észre is vett majd nevetve szólalt meg. – Eredet, tudod?!  Damon megrázta a fejét, mint akinek kínaiul beszélnének. – Na mindegy, majd nézd meg, jó film. – és egy pohár narancslevet töltött magának a hasonmás. Elena miután megitta a gyömölcslevet megfordult, hogy rögtön el is mossa a poharat, mikor egy először derekán majd arról hasára csúszva finom bilincsként érezte meg bőrén a férfi erős, védelmező karjait. Damon egész közel húzódott a lányhoz, testük még ruhán keresztül is perzselően simultak egymáshoz. A vámpír arcát a lány hajába és nyakába temetve mélyen lélegezte be a lány üdítően friss illatát és raktározta el agyában mint a világ legédesebb illata. Elena halkan kuncogott fel mikor nyakát csiklandozta a másik lehellete és szemeit lehúnyva bal kezével hátranyúlva túrt bele a vámpír éjfekete hajába. Damon először csak arcával, később ajkaival és nyelvével is simogatni kezdte Elena érzékeny és enyhén csiklandos bőrét. A férfi egyik tenyere a lány pólója alá csúszott míg másikat félig a nadrágba csúsztatva folytatta a hasonmás kényeztetését. Elena halk és ütemtelen zihálásba kezdett, majd erőt véve vágyain nyitotta ki szemét és sóvárgóan bontotta le a férfi karjait magáról.
- Mi a baj? – kérdezte csodálkozva mégis hatalmas mosollyal az arcán a vámpír, engedte, hogy a lány teljesen kibújjon ölelő karjaiból és szembeforduljon vele.
- Semmi... – tűrt egy tincset a füle mögé .  - .. csak ennek nem most van itt az ideje.
- Ennek bármikor itt van az ideje. – húzta volna megint magához csibészül a lányt de Ő megint csak eltolta magától a férfit.
- Kérlek.  – mondta halkan és komolyan Damonnak. A férfi megértette a lány újabb elutasítását és egy rövid csók mellett teret hagyva neki lépett tőle hátrébb és adta fel mai próbálkozását. – Miattunk legyél velem, ne azért mert csalódott vagy. – mondta mosolyogva és reménykeltően a férfinak.
- Igazad van. – bólogatott egyetértve a férfi is és lehajtotta a fejét.. – Sajnálom.. – mondta halkan és csábító mosolyával és nézésével tekintett fel a lányra.  Elena válaszként csak halkan elnevette magát és a vámpír felé kacsintott.
- Jobban vagy már egy kicsit? – érdeklődött kedvesen a lány.
- Aham..  – bólogatott hevesen Damon de arca mégis komornak tűnt.  – Csak.. – emelte fel tekintetét. - .. nem értem, hogy hazudhatott nekem.. – csóválta meg fejét majd a lányra nézett.
- Hazudhattak... – suttogta magaelé Elena.
- Igen, Ric is...
- Én nem rá gondoltam. – nyelt egy nagyot a hasonmás és szemeit lesütötte. Ujjait zavartan babrálta miközben idegesen sóhajtozott. A vámpír nem igazán értette a lány viselkedését, előbb még minden rendben volt, vagyis majdnem rendben, hiszen a sexproject sem jött össze, de ezenkívül Elena teljesen normálisan viselkedett vele.
- Mit akarsz ezzel? – kíváncsiskodott az idősebb Salvatore.
- Én is hazudtam Neked... – nézett könnyes szemmel szerelmére és közelebb lépve hozzá két keze közé zárta a másik tenyerét. - .. de nem direkt, nem akartalak bántani és igazából csak tegnap jöttem rá, hogy amit mondtam az nem igaz.. – mentegetőzőtt hevesen a lány és szinte levegőt alig vett a szavak között úgy hadart.
- Hogy érted? – nézett kissé üveges tekintettel szerelmére Damon és arcáról a mardosó fájdalom betűit lehetett leolvasni. Elena szíve majdnem meghasadt a férfi gyötrelme láttán. Szavai akadoztak botladozó nyelvén, torka elszorult és egy hang sem hagyta el hívogató ajkait.
- Egészen tegnapig azt hittem, hogy a kicsi,  - vezete oda kezeiket gömbölyödő hasára. – a Tiéd. – szipogott halkan és a sós folyadék mint áradó patak gördült le arcán. Damon szemei is könnyel teltek meg. Egészen más érzés volt ezeket a szavakat Bonnietól hallani, mint Elenától, attól a nőtől, aki maga volt az élete.
- Kérlek ne.. – suttogta halkan, elcsukló hangon a férfi és szinte könyörögve nézett a másikra. – Csak ne mond ki.. – kérlelte ismét. Elena egyik kezét elvéve a másik puha kézfejétől, közelebb lépve hozzá finoman simogatta meg az arcát, mire az behunyva szemeit ontott néhány keserűséggel teli könnycseppet.
- Muszáj. – válaszolt ugyanolyan csendesen ahogy a férfi tette. – Azt hittem, hogy a baba a Tiéd, de tegnap.. – vette egy mély levegőt. - ... tegnap rájöttem, hogy ez lehetetlen. – Damon szemei ekkor hirtelen kipattantak és aggódva nézett fel a lányra. – Hiszen vámpír vagy, Neked nem lehet gyereked. – magyarázta a lány.
- Tényleg. – szólalt meg egyszerűen a férfi, mint aki előtt éppen most tisztul meg a kép. Eddig eszébe sem jutott ez az aprócska, ámbár ingen fontos kis tényező, miszerint a vámpírok képtelenek a gyermeknemzésre. – Eddig ez eszembe sem jutott... – lihegte magaelé.
- Tudom, nekem sem.. – válaszolt fájón a hasonmás és tenyért a másik vállára csúsztatta. – Pedig annyira nyílvánvaló.. – csóválta enyhén mosolygós fejét.
- És akkor ki az apa? – váltott egy kissé ingerült stílusra a férfi, hiszen éppen most fogják vele közölni, hogy ki is ejtette teherbe az Ő egyetlen kincsét. – Azt ne mond, hogy Stefan az!!!!! – dühödten kérdezte a lányt.
- Nem. – szólt határozottan Elena. – Mivel Ő is vámpír...
- Ja, igaz igaz..  – bólogatott Damon. – Akkor Ric?! – találgatott tovább.
- Mii?????!!!! – kérdezte hisztérikus hangon a lány. – Damon, Ő az apám! – húzódott távolabb a vámpírtól.
- Ez is igaz... – értett egyet a férfi. – Akkor azt már meg se kérdezzem, hogy Jeremy?
- Na jó, Te beteg vagy!! – csapott a levegőbe a lány és ingerülten nézett a másikra. – Ő a testvérem!
- De nem vérszerinti.
- Az mindegy, akkoris fúj, nem!!! – akadt ki a hasonmás.
- Akkor ki az?  Halljam? Kinek rövidül meg az élete?! – nézett kíváncsian és mégis gyilkos tekintettel a lányra.
- Képes lennél megölni a gyermekem apját? – vetette fel a kérdést hitetlenkedve a lányt. Egyszerűen nem hit a fülének, Damon valóban ilyen önző lenne, vagy most csak a féltékenység beszél belőle?!
- Képes voltál megcsalni? – vágott vissza élesen a férfi.
- Te beszélsz?! Bonnie és Te? – nézett cinikusan a másikra egy gonosz mosoly kíséretében.
- Az mint utóbb kiderült, nem történt meg... – húzta ki magát büszkén a vámpír, mintha nyerő helyzetben érezhetné magát. Ő ártatlan, Ő nem tett semmit sem, csak játszottak vele. Damon Salvatore ebben az esetben, nagyon jól játszotta és nagyon is élvezte az áldozat szerepét.
- Jó mindegy.. – akarta terelni a témát a lány.
- Neked az. – rántotta meg flegmán az egyik vállát a Salvatore és a pultnak dőlt. – Szóval hogy találkoztatok? Mikor és Hol? Kié a gyerek? – bombázta kérdésekkel szerelmét.
- Emlékszel a bál előtt pár nappal, közvetlen azután, hogy Te és én összejöttünk én Stefant választottam kísérőmnek. – Damon nem felelt, csak kelletlenül bólintott egyet a kellemetlen emlékekre. – Aztán mi teljesen összevesztünk emiatt, amit Őszintén mai napig nem is értek, hogy miért, hiszen igaz, hogy szerdán veled voltam egész nap, sőt éjjel is, és akkor voltunk először így együtt, meg akkor vallottuk be , hogy szeretjük egymást, de ennek mi köze volt ahhoz, hogy másnap, csütörtökön én Stefannal töltöttem a napot, megkértem, hogy legyen Ő a kísérőm illetve majdnem nála aludtam??! – értetlenkedett. - Szóval tudod volt ez a veszekedés.. – magyarázott a kezeivel is a lány és a vámpír csak csodálkozó mégis feszült tekintettel hallgatta a másikat. – Pénteken én annyira kibuktam miattunk, hogy nem állsz velem szóba, hogy elhatároztam elmegyek a barkácsáruházba bevásárolok seprőnyélből a fakarókhoz.
- Igen. – szólt közbe a vámpír, hogy eddig érti, folytassa nyugodtan a lány.
- Szóval épp a hátsó sorok között sétálgattam, a konyhai felszerelések és a festékek között amikor is, leejtettem az iPad-emet. – Damon értetlenül ráncolta össze homlokát, nem igazán tudta, ennek milyen lényegi pontja fűződik a gyerek apjához való bemutatáshoz, de mindenesetre kivárta a történet végét. – Tudod éppen chateltem egy blogon, amikor kicsúszott a kezemből a táblagép és a földre zuhanva csúszott arréb néhány métert.
- Elena, térjünk már rá a tárgyra és arra, hogy kit engedtél Te ott be , ahol csak engem szabadna! – célozgatott erősen a hasonmásnak.
- Rendben, tehát az iPademért siettem, amikor is Ő lehajolt és odaadtam nekem. – A lány kissé ábrándozva, mintha a közelgő esküvőjéről beszélne, olyan áhitattal mesélt a bizonyos személyről. – Ott álltunk egymással szemben, a mosdók és az ecsetek között és egyszerűen elvesztem a tekintetében.
- Kímélj meg a részletektől, azt áruld el végre, hogy ki az! – szólt a lányra durván.
- Egy biztonsági őr. – mondta ki egyszerűen a lány, apró megbánással a szívében.
- Hogy kiiiii????! – akadt ki teljesen a vámpír. Egy biztonsági őrre cseréli le Őt a lány? Őt aki köztudottan az egyik legjobb pasi a városban??!
- Esküszöm Neked, ilyen helyes biztonsági őrt én még nem láttam.  – lelkesedett tovább Elena. – Aztán már nem is tudom, hogy mi történt, csak arra emlékszem, hogy ott a 27.sorban, hátul a hengerek között, hát.. – lépett vissza a valóságba a lány és észhezkapva, szégyelve magát folytatta. - ... megtörtént a dolog.
- Bent az áruházban? – kérdezte Damon.
- Igen... – fogta a fejét a lány. - .. spontán ötlet volt.
- És mégis hogy hívják a Te spontán ötletedet? – fűzte karjait fenyegetően össze mellkasa előtt.
- Miért fontos ez? – kérdezte aggódva a másik.
- A nevét, Elena! – szólt rá dühösen a férfi.
- Damon, nem mindegy?! Téged szeretlek! – erősködött tovább a lány.
- Én is Téged, mégis tudtad Bonnie nevét, szóval halljam. Hogy hívják? – mondta olyan határozottan a férfi, hogy nem lehetett kérésének nem elegettenni. Elena csalódottan sóhajtott fel, majd szemeit lesütve halkan válaszolt barátjának.
- Melissa...
- Melissa?! – kérdezett vissza mosolyogva a férfi.
- Igen, Melissa. – rágta a másik szájába a bűnös nevet.
- De hisz Ő lány, Elena. – mondta nevetve a vámpír.
- Igen, és??!! – próbált kiállni határozottan a lány alkami partneréért.
- Már hogy lehetnél tőle terhes?!
- Ajjj... tényleg... – esett le a lánynak a tantusz, majd apró mosolyra húzta a száját. – Akkor viszont nem tudom... – mondta csalódottan és a combjára csapott. – Nem tudom, hogy ki az apja. – mutatott a hasára. – Veled és Mel-en kívül senkivel sem voltam..
- Hát ez igen érdekes.  – gondolkodott el a vámpír is. – Te biztos, hogy terhes vagy?
- Nem Damon! – válaszolt cinikusan és flegmán a lány. – Biciklipumpával fújon fel a hasam. – rázta meg a fejét. – Hát persze, hogy az vagyok.
- És a hasnövekedésen kívül más tüneteid is voltak? Csináltál tesztet? Vagy orvosnál voltál legalább?
- Nem, nem és nem. – válaszolt azonnal a hasonmás és összeráncolta homlokát. – De miért érdekes ez?
- Akkor honnan gondolod, hogy állapotos vagy? – vetette fel az egyértelmű kérdést barátnőjének a vámpír. – A havi bajod azóta is megvan? – érdeklődött kissé félve és kínosan ebben a témában.
- Igen, meg. – bólintott a lány.
- Nem különös egy kicsit Neked, hogy a pocaknövekedésen kívül egy tünet sem mutatná, hogy terhes vagy?! Elena ez nem tűnt fel? – kérte számon nevetne a lányt.
- Óh, Damon, sajnálom, hogy egy olyan világban, ahol vámpír a szerelmem, boszorkány a legjobb barátnőm, vérfarkasból lett hybrid az egyik barátom, a nevelőapám egy pszichopata gyűrű miatt vált tömeggyilkos akinek hamarosan születő gyermeke mellékesen a volt nagybátyjám, vagyis a vérszerinti apám, szóval egy ilyen világban nem gondolok arra, hogy talán az egyetlen tünet, miszerint a hasam térfogatának növekedése elég ahhoz, hogy az ember állapotos legyen. Elnézést! – ordítozott magából kikelve a lány.
- Jól van, nyugi, nyugi. – lökte el magát a pulttól a férfi és közelebb lépve a lányhoz, szorosan magához ölelte Őt.  – Kitaláljuk, hogy mi lesz, rendben? – kérdezte megértően és kedvességgel teli hangon. – Menjünk el Meredithez, Ő majd megnézi ultrahanggal a pocakodat, hogy mi is rejtőzik benne, oké? – nézett szerelmesen a lányra és egy nyugtató puszit lehet a másik homlokára.
- Oké. – egyezett bele a lány, kissé szipogó hangon. Damon elengedte Elenát és mindketten a kabátjuk felé nyúlva, kéz a kézben indultak el a bejárati ajtó felé.
- Te, Kicsim! – szólt Damon barátnőjéhez. – A kórházba menet, útközben nem ugrunk be a barkács áruházba? – kérdezte íncselkedve, Elena értetlenül vezete tekintetét a szélesen vigyorgó férfira.
- Miért? – kérdezte sejtelmesen. Damon megrántotta a vállát és úgy adta elő ötletét.
- Csak érdekelne, hogy ez a Melissa benne lenne e egy kis csapatmunkában? – mondta nevetve, majd csibészes mosolyával Elenára nézett. A lány csak halkan felnevetett és vállán átvetve Damon erős karját, bújt közel a másikhoz, majd így sétáltak ki a kék chevyhez.